Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 28. HÉTFŐ: Megnyílt az ENSZ-kőzgyülés rendkívüli leszerelési ülésszaka — Brzezinskit Pekingben fogadta Hua Kuo- feng — Az angol királynő hivatalos látogatásra az NSZK- ba utazott. KEDD: Közleményt adtak ki az iráni császár magyarországi látogatásáról — Nicolae Ceausescu Hanoiba érkezett — Sztrájk, tüntetés, rendőrsortűz a perui fővárosban — Vé­get ért Párizsban a francia—afrikai csúcstalálkozó. SZERDA: Leonyid Brezsnyev üdvözlete Afrika kormányai­hoz és népeihez „Afrika napján” — A francia főváros­ban találkozott Tindemans belga miniszterelnök és Mo­butu CSÜTÖRTÖK: Vance és Púja Frigyes találkozója New Yorkban — Brzezinski hazautazott ázsiai körútjáról, amelynek során Kínában, Japánban és Dél-Koreában tárgyalt — Mondale és Giscard D’Estaing ismertette le­szerelési elképzeléseit az ENSZ-közgyülésen PÉNTEK: Gromiko New Yorkban előterjesztette a szavjet le­szerelési javaslatokat — Palesztin—libanoni megállapodás, amelynek értelmében a PFSZ kivonja fegyvereseit Dél- Libanonból — Kínai vádak a Vietnami Szocialista Köz­társaság ellen. SZOMBAT: Gromiko Washingtonban a Fehér Házban felke­reste Carter amerikai elnököt — Haferkamp, a Közös Pi­ac képviselője Moszkvába utazott — Samora Machel, mo­zambiki párt- és kormányküldöttség élén Pekingben tár­gyal — Nicolae Ceausescu Laoszba látogatott. Á hét három kérdése O Mi várható New York­ban, az ENSZ-közgyű- lés rendkívüli ülésszakán? Az ülésszak már összehívá­sának puszta tényével is po­zitívan volt értékelhető, most pedig, hogy összegyűl­tek New Yorkban a világ országainak vezető diploma­tái, sőt egyes állam- és kor- mányíők is, a közgyűléssel párhuzamosan létrejövő ta­lálkozások, eszmecserék, tár­gyalások képesek jótékonyan kihatni a világ dolgainak alakulására, — ugyanakkor viszont nem tudni még, hogy eredeti célját mennyire éri el a közgyűlés, nehéz meg­jósolni, hogy milyen, való­ban hatékony határozatokat, ajánlásokat hozhat a lesze­relés érdekében ... A leszerelésre vonatkozó szovjet és amerikai elképze­lések különbségét jól mutat­ta Gromiko szovjet külügy­miniszter, illetve Mondale amerikai alelnök felszólalá­sa. Míg az USA képviselője csak általánosságokat han­goztatott, és a közgyűlés részvevőiben csalódást kel­tett, addig Gromiko rendkí­vül átfogó leszerelési javas­latokat ismertetett a Szov­jetunió nevében. Az atom­fegyverek gyártásának be­szüntetése mellett például még a hagyományos fegy­verzet növelésének és fej­lesztésének tilalmát is tar­talmazza a szovjet javaslat. Mondale beszédében szov­jetellenes rágalmak is el­hangzottak. New York-i megfigyelők szerint ez most „divat” az amerikai diplo­máciában ... eredetileg Car­ter maga lépett volna az ENSZ szónoki emelvényére, de ha ő is ilyen kijelentése­ket tett volna, akkor nyilván veszélyeztette volna a Gro- mikóval a hét végére kitű­zött megbeszéléseket. így aztán Móhdale-nak kellett „beugrania” a szovjetelle- nesség szerepébe, hogy „a karzatnak" eljátssza, amit ma az USA-ban az enyhülés ellenfelei hallani és hallatni akarnak. Ez természetesen nem az utolsó szava Amerikának. Inkább a tárgyalások újabb szakasza előtti taktikázásnak minősíthető: keménységet, hajthatatlanságot próbálnak mutatni. A Szovjetunió végtelen tü­relemmel keresi a megegye­zés lehetőségeit, de — és ezt a diplomáciai finomságok is­merői észrevehetik — „nem megy a helyébe” Ameriká­nak. Amit az is jelez, hogy míg az amerikai külügymi­niszter ismételten Moszkvá­ba látogatott, addig Gromiko egyszer Genfben találkozott amerikai kollégájával, az USA-ba viszont csak az ENSZ-közgyűlés kapcsán utazott, tavaly ősszel és most is. Ami, persze, az Egyesült Nemzetek Szervezete bizo­nyos hasznosságát is jelzi. O Űj fejezet keződik-e a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet történetében? Alighanem igenlő a válasz ... A Palesztinái Felszabadítási Szervezet, amely nem is olyan régen még kategoriku­san tagadta Izrael állam lét- jogosultságát, s amely fegy­veres harcot hirdetett Izrael ellen, most először ad el­sőbbséget az önálló palesz­tin állam kialakításáért fo­lyó küzdelmében a politikai eszközöknek. Dél-Libanon- ban ezelőtt „az El Fatah országában” palesztin kikép­ző táborok voltak, ezeknek újra felállítása úgyszólván lehetetlennek bizonyul, mi­vel az ENSZ „kék acélsisa­kosai” meg akarják akadá­lyozni a palesztin fegyvere­sek visszatértét Izrael terü­letének közelébe. Az elmúlt hetekben több fegyveres ösz- szetűzés volt az ENSZ-erők és palesztinok között, ame^ lyek francia, norvég, szene­gáli stb. katonák halálát is okozták. Persze, közismert, hogy a palesztin mozgalom koránt­sem egységes, és az is vilá­gos, hogy dr. Georges Hab- bas szélsőséges csoportja a múltban többször is keresz­tezni igyekezett a Palesztinái Felszabadítási Szervezet tö­Víziutak Európában II. Előretör a hajózás Miért most vált időszerűvé az európai csatornarendszer ügye? A válasz egyszerű: gazdasági szükségességből. A túl­zsúfolt országutak, a túlterhelt vasutak szinte elkerülhetet­lenné teszik a víziszállítás bővítését, nem is szólva arról, hogy a szállítandó áruk mennyisége is egyre nő. Számítások szerint a gazdasági növekedés minden százaléka 1,3 százalékkal nö­veli az áruforgalmat. Becslések szerint 2000-ben legalább 39 százalékkal lesz nagyobb Európa áruforgalma, mint jelenleg. Milyen előnyei vannak a belvízi hajózásnak? 1. Nagy teljesítőképesség. Csupán egyetlen 1500 tonnás uszály rakományához nem kevesebb, mint 62 huszon­négy tonnás teherautóra len­ne szükség. Ez a teherautósor több mint három kilométer hosszú lenne. 2. Alacsony személyzeti költségek. Az imént említett 1500 tonnás uszályhoz 1,7 sze­mélyre van szükség (egy négyuszályos egységhez ösz- szesen 7 főnyi legénység szükséges). A 62 teherautó­hoz ugyanakkor 62 gépkocsi- vezető és ugyanannyi kocsi­kísérő, összesen 124 személy tartozik. 3. Energiatakarékosság. Statisztikusok kiszámították, milyen távolságra lehet szál­lítani egy liter üzemanyaggal egy tonna fuvart. Az ered­mény: olajvezetéken 127 kilo­méter, belvízi hajón 106 kilo­méter, vasúton 84 kilométer, országúton 24,5 kilométer és repülőgépen mindössze 1,6 kilométer távolságra. Az olajvezeték után tehát a fe­hérhajók igénylik a legkeve­sebb üzemanyagot. 4. Az uszályhajók különö­sen alkalmasak az úgyneve­zett ömlesztett és tömegáru, mint a szén, ércek és egyéb ásványok, vegyi anyagok, műtrágya, kő, homok, kavics, gabona, takarmány, fa, cel­lulóz és más hasonló áruk szállítására. A jelenlegi ha­józás összmennyiségéből majdnem 98 százalékot tesz­nek ki ezek az áruk. 5. Az uszályok különösen alkalmasak nagyméretű szál­lítmányok, például nehéz gé­pek és ipari berendezések szállítására. Linzből nemré­gen egy reaktortartályt szállí­tottak az NSZK-ba. A tartály külső átmérője hét méter, magassága 15 méter, súlya pedig 280 tonna volt. Ezt az óriást sem vasúton, sem or­szágúton nem lehetett volna elszállítani. A reaktortar­tályt a Dunán juttatták el a Fekete-tengerig, onnan Rot­terdamba, majd a Rajnán ke­resztül az NSZK-ba. 42 vízlépcső Mindezekkel az előnyökkel szemben csupán egyetlen hát­ránya van a belvízi hajózás­nak: a hosszú időtartam. Egy teherautó a Fekete-tengertől Rotterdamig négy nap alatt teszi meg az utat. Ez hajón — a Rajna—Majna—Duna- csatorna elkészülte után — 30—35 napot igényel majd. Hiszen nem szabad elfelejte­nünk, hogy csupán a 133 ki­lométeres Európa-csatornán a Dunától a Rajnáig 16, a csatorna teljes hosszán 42 vízlépcső lesz majd. Nem lehet megjósolni, hogy a belvízi hajózás az ez­redfordulón hány százalékát teszi ki a teljes áruszállítás­nak. A 70-es évek közepéig Hollandiában mindenesetre 57 százalék volt, az NSZK- ban 23, Jugoszláviában 11, Ausztriában, Franciaország­ban és a Szovjetunióban 5—7, s Magyarországon csu­pán 4 százalék. A szakértők egyetértenek abban, hogy a belvízi hajózás aránya nőni fog. Ahogy az utóbbi két év­tizedben a teherautó a vas­útnak vált jelentős verseny­társává, úgy a következő év­tizedekben a hajózás tör majd előre. A csatornaépítés technikai feltételei többé-kevésbé kez­denek kialakulni. Az ECE— IV. kategóriájú európai vízi­ót méreteit jól tükrözik az 1959-ben megkezdett Rajna— Majna—Duna-csatorna ada­tai. Minimális szélessége 55 méter, átlagos mélysége négy méter, s 3300 tonnás szállít­rekvéseit. Most pontosan az történt, amire számítani le­hetett: Habbasék, valamint más kisebb csoportok Arafat ellen fordultak. Arafat személyét Wash­ingtonból is támadás érte: Young, az USA ENSZ-nagy- követe nyilatkozott úgy, hogy Jasszer Arafat és a PFSZ nem képviseli igazán a palesztin népet. Persze, az ilyen nyilatkozat időzítése elgondolkodtató: éppen ak­kor hangzik el, amikor a PFSZ nagyszabású engedmé­nyeket tesz a libanoni kor­mánynak és az ENSZ-erők- nek. Lehet, hogy az Egyesült Államoknak az volt a jobb, ha egyes palesztin fegyvere­sek — feltehetően provoká­ciós céllal — szembeállí­tották a palesztin mozgal­mat a világszervezettel? O Hogyan alakul Kína és a délkelet-ázsiai térség államainak viszonya? A hé­ten a kínai—vietnami vi­szony romlását újabb ese­mény jelezte: Pekingben hivatalos nyilatkozat hang­zott el a Vietnamban élő kí­naiak állítólagos „kiüldözé­séről”. Mozambiki párt- és állami küldöttség érkezik hazánkba A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak és a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának meghívására Samora Machel- nek, a Mozambiki Felszaba­dítási Front (FRELIMO) és a Mozambiki Népi Köztársaság elnökének vezetésével a kö­zeli napokban hivatalos, ba­ráti látogatásra mozambiki párt- és állami küldöttség érkezik hazánkba. . \ Gromiko a Fehér Házban Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken ma­gyar idő szerint az esti órák­ban Washingtonba érkezett. Az Andrews légitámaszpon­ton, ahol amerikai kollégája, Cyrus Vance üdvözölte, a szovjet diplomácia vezetője kijelentette: azért érkezett, hogy folytassa a Vance-szel New Yorkban megkezdett tárgyalásokat a leszerelés. mindenekelőtt a SALT- egyezmény kérdéseiről. Gromiko szombaton, he­lyi idő szerint reggel nyolc órától tárgyalt a Fehér Ház­ban, ahol James Carter elnök és más vezető kormányférfi­ak fogadták. A nap további részében az amerikai külügy­minisztériumban folytatódtak a tárgyalások. Hanoiban határozottan visszautasították a kínai nyi­latkozatban elhangzott vá­dakat, és közölték: a kínai állítások minden alapot nél­külöznek. Más kínaiak is távoztak a héten Vietnamból: olyan kí­nai szakértők, akik koráb­ban létrejött kínai—vietnami megállapodások alapján mintegy húsz, kínai segítség­gel épülő új létesítményen dolgoztak. Pekingben úgy döntöttek, hogy megvonják az ilyen támogatást a VSZK- tól... Ügy érezhetik, hogy az 50 milliós, új Vietnam a kí­nai terjeszkedés gátja lehet Délkelet-Ázsiában. Ennek következménye le­het, hogy Kambodzsa ösz­tönzést és támogatást kap Kínától a Vietnam elleni ak­cióihoz. Pekingi pártfogók nélkül aligha fogalmaznának ma úgy Pnom Penh-ben, hogy „akár hétszáz (!) éven át’’ harcolni fognak és „két­millió ember feláldozásával” fogják „teljesen megsemmisí­teni az ötvenmillió vietna­mit ..Kambodzsának pe­dig ott lenne a helye Viet­nam mellett, hiszen ,i két nép együtt küzdött a közös ellenség, az amerikai impe­rializmus ellen. Pálfy József (Folytatás az 1. oldalról) adózott azoknak, akik ott áll­tak a bölcsőjénél, s minden elismerést megérdemlő kitar­tással alapozták meg mai eredményeinket. Szövetkezetpolitikánk kút- forrására. a lenini elvekre emlékeztetett ezután Losonczi Pál, s ezek közül az első he­lyen az önkéntességet emlí­tette­— Tágabb értelemben az önkéntesség elvével kapcso­latos a gazdáságok önállósá­gának, anyagi érdekeltségé­nek elve is. A kapuk szélesre tárása ebben a vonatkozás­ban nálunk a kötelező be­szolgáltatás és a tervutasítá­sos rendszer megszüntetésé­vel történt meg. Az éppen tíz éve bevezetett gazdasági mechanizmus rendszer újabb lendületet adott a fejlődésnek és jó eredményeket hozott. — Szoros kapcsolatban van­nak az önkéntességgel. az önállósággal az anyagi érde­keltség, az Irányító és a ter­vező munka fejlesztésének feladatai is. Az a vélemé­nyünk, hogy nincs szükség a szövetkezetek állami irányí­mányok továbbítására ké­pes. A csatornaépítés persze óriási összegekbe kerül. A Rajna—Majna—Duna-csa­torna kilométerenként 16 millió márkát emészt föl. Nem csekély pénz ez, mégis valamivel olcsóbb, mint egy ugyanilyen méretű autópálya. Ahol például természetes fo­lyóágy áll rendelkezésre, ott a csatornaépítés az autópá­lya költségeinek csupán 25—30 százalékába kerül. Nem is szólva arról, hogy a karbantartási költségek is lényegesen alacsonyabbak. Új ipari centrumok Problémát jelent a környe­zetvédelem is. Még nem ál­lapították meg egyértelműen, hogy a csatornaépítés mi­képpen hat a környezetre. Szakemberek egyetértenek abban, hogy a belvízi hajó­zás nem szennyezi a vizeket és a levegő elgázosításában messze az országúti forgalom alatt marad. A víziutakhoz természete­sen kikötőkre van szükség, a kikötőkhöz vasúti és or­szágúti összeköttetésre Ezek pedig kedvező feltételeket je­lentenek az iparnak. Nem véletlen, hogy a már koráb­ban megépült Majna-csator- na' 1937 és 1976 között meg négyszerezte a folyó árufor galmát. Aschaffenburg és Nürnberg között ebben az időszakban több mint 290 jelentős ipari üzem létesült, Csupán az NSZK-ban általá­ban a víziutak mentén há romszor akkora az ipari te vékenység, mint a távoleső vidékeken. (Következik: III. Egészen Záhonyig.) Az 1300 tonnás, korszerű „Kőszeg” motoroshajó. Laaawau dia^VClU VcULUZdSOK­ra, de az irányítást okvetle­nül hozzá kell igazítani a megváltozott, a mára kiala­kult körülményekhez és a jö­vő követelményeihez. A gaz­dasági eszközökkel történő irányítás erősítését akarjuk, és ezzel összhangban olyan igazgatási módosításokat, olyan rendszert, amely job­ban számol a mezőgazdasági nagyüzemek vezetőinek ma­gasabb szintű felkészültségé­vel. a tsz-ek önállóságával; olyant, amely serkenti az ön­álló kezdeményezést, erősíti a szocialista vállalkozói ke-' vet. Hatékony, áttekinthető, párhuzamosságoktól és bü­rokráciától mentes irányí­tást akarunk és tervezünk. Az ezzel kapcsolatos élképzelé- sek kimunkálásán már dol­gozik is egy e célra alakult bizottság. Szólott az Elnöki Tanács el­nöke a közös és a háztáji kap­csolatáról is. — Ma már senki sem von­ja kétségbe — hangoztatta — a szövetkezeti tulajdon szo­cialista jellegét. Az is általá­nosan elfogadott nézet, hogy a háztáji szerves része a kö­zösnek. Az utóbbi gyakorlati konzekvenciát azonbán nem sikerült mindig határozottan, következetesen és egyértel­műen érvényesíteni. Közre­játszottak ebben a háztáji termelés jelentőségét meg nem értő, sőt lebecsülő né­zetek. továbbá az anyagi ér­dekeltség megsértése és a felvásárlás szervezetlensége. Agrár, és szövetkezetpoli­tikánk alapelveiből adódó konkrét feladatok vázolása után az Elnöki Tanács elnö­ke így folytatta: — Megnyugtató az az egy­értelműség és következetes­ség, amellyel az MSZMP Központi Bizottsága a mező- gazdaságot érintő kérdések­ben állást foglalt. Határoza­tában megerősítette a lenini elveket és egységes követke­zetes továbbvitelük mellett szállt síkra. Hitet tett két év­tizede folytatott bevált és helyes agrár-szövetkezetpoli- tikánk mellett, ezek szelle­mében jelölte meg a tovább­haladás útját Mezőgazdasá­gunk ügye és sorsa ezzel hosszú távra kapott olyan garanciát, a lyenre szüksége van a nép i haza sorsáért, a szocializmus jövőjéért a mun­kás-paraszt szövetség szoro­sabbra fűzéséért küzdő erők­nek. Az ünnepi beszéd után Lo­sonczi Pál átnyújtotta a Le­nin Tsz elmúlt évi kimagas­ló munkájával kiérdemelt „Kiváló Szövetkezet” kitüntető oklevelet Bódi Imrének. Ezt követően a munkában élen járó szövetkezeti vezetőket, tagokat tüntettek ki. Az ünnepséget követően Lo­sonczi Pál a társaságában le­vő személyiségekkel és a tsz vezetőivel rövid látogatást tett a Lenin Tsz gazdaságá­ban. v n iTOiTriT/iVi»

Next

/
Thumbnails
Contents