Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-27 / 123. szám

1978. május 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mozi az állomáson E lsötétített terem, csend, amit a ve­títőgép kattogása szakít meg a nyíregyhá­zi vasútállomás egyik emeleti várótermében. Már a nagycsarnokban tájékozódhatnak az ér­deklődők, melyik nap milyen filmet tekinthet­nek meg. Az ideiglenes „moziban” szinte tíz­percenként cserélődik a közönség. A hangosbe­szélőt itt is hallani: mi­kor, hová indul a vonat. A hamarosan induló sze­relvények utasai sebti­ben összerakják cso­magjukat, — a legtöbb­nél csak egy táska — hiszen naponta kétszer teszik meg ezt az utat az otthon és a munka­hely között. Csendesen elhagyják a termet, s közben folyamatosan ér­keznek az újabb „né­zők”. — A vonatindulásig egy félórám van délu­tánonként — mondja Tőkés Bálint, a HAFE lakatosa. — Ez az idő lé­nyegében felesleges dol­gokkal telik, csak jár­kálok szanaszét az ál­lomáson. Mióta a sport­filmeket vetítik, szintlp mindennap megnézem valamelyiket. Különö­sen a labdarúgásról ké­szített rövidfilm tetszett legjobban, én is focizok az otthoni csapatban, Bashalmon. — A vetítéseket egy nap általában 150—200 ember nézi — így Barnák András mozigé­pész. — legtöbben 4 órakor jönnek az „in­gyenmoziba”. Egy kismama néhány perce érkezett. Jó fél­órája van még az újfe­hértói személyig. — Fárasztó lene az állomáson járkálni — szól Szabó Lajosné, a FÜSZÉRT raktárosa. — Itt legalább hasznosan töltöm az időt. Most az olimpiai játékokról lát­tam érdekes összeállí­tást. A bejáró munkások mellett legalább annyi­an vannak diákok is. Szabó Sándor és Szántai György a 110-es szak­munkásképző harmadé­ves szerkezetlakatos tanulói. — A Kállósemjén fe­lé menő vonatra más­fél-két órát is várnunk kell. Eddig csak a park­ban üldögéltünk, vagy csavarogtunk a város­ban. Hosszabb időnk nem volt sehova sem be­térni. így lényegében „lógott” ez az időnk. A sportfilmek közül ne­künk a rajzfilmek tet­szettek a legjobban. — Az üzemek, intéz­mények anyagi támoga­tást nyújtanak a vetí­tésekhez. — így Kasza János, a megyei moziü­zemi vállalat műsorosz­tályának vezetője. — A májusi vetítésekre a nyíregyházi sporthivatal adott pénzt, de több intézmény is jelezte: tá­mogatják ezt az akción­kat, mert a bejáró dol­gozóiknak és tanulóik­nak hasznos időtöltést jelent a filmvetítés az állomáson. A nyíregyházi sport­hetek idején vetí­tett filmek után később egészségügyi, munka- és balesetvédel­mi, tűzrendészeti, majd népszerű tudományos és művészettörténeti össze­állításokat is műsorra tűzünk a pályaudvaron, így feltehetően áz is látja majd a filmeket, aki csak a krimit nézné meg a moziban. X. K. Utazó lakások Előbb teherautóra rakják a házgyári elemeket, majd szé­les nyomtávú szovjet vasúti kocsikba kerülnek Mándo- kon. hogy eljussanak rendel­tetési helyükre, az ukrajnai Ivano-Frankovszkba. össze, hangolt munkát végeznek a tervezők, építők és szállítók, hogy rendben folyjon a mun­ka. Április elején kezdték meg az elemek szállítását a mis­kolci házgyárból Mándokra. Az almarakodónál egy to­ronydarut állítottak fel. a szovjet vagonokra elhelyez­ték a különleges tartószerke­zeteket, s azóta naponta 20— 24 jármű hozza az elemeket, rakják közvetlenül a vasúti kocsikba. Az első teherautó Képünkön: széles nyomtávú szovjet vasúti kocsikba rak­ják Mándokon a házgyári elemeket. éjfélkor indul, hogy korán reggel már megkezdhessék a rakodást, összesen 235 la­kásnak és egy 140 gyereket befogadó óvodának és böl­csődének az elemeit szállít­ják. Szociális létesítmény és szerviz Vásárosnaményban Leválasztják a port A gépek hasznos zúgással ontják a forgácslapokat, a levegőben por és ragasztóa­nyag csípős, maró illata ter­jeng. Megyénk egyik legkor­szerűbb üzemében, az ÉR­DÉRT vállalat vásárosna- ményi faforgácslapgyárá­ban a magas technikai szín­vonal ellenére még mindig sokféle veszély: zaj-, gáz- és porártalom fenyegeti a dol­gozókat. A közelmúltban felszerelt új gépsor üzembe helyezésé­vel hamarosan elérik az évi 130 ezer köbméteres terme­r Ú gy maradtunk itt a határban, mint ara­tás után két szál bú­za — legyint lemondóan Tóth Miklós egy műanyag zsákon ülve. Körülöttünk az újfehértói Lenin Tsz búzatáblái, mesz- sze a magasban pacsirta da­lol. Szabadon szállhat a te­kintet a májusban pompázó mezőn, csak itt-ott akasztja megegy-egy lebontott tanya idáig fehérlő falmaradéka. De a gyakorlatlan szem még ezeket is nehezen veszi ész­re, legtöbbször csak az őrt álló jegenyék, meg a vén eperfák jelzik: emberek él­tek itt még nem is olyan ré­gen. — Néhány esztendeje kezd­tek el innen behúzódni a fa­luba az emberek — mondja Miklós bácsi. — Mostanra meg már alig maradtunk né- hányan. Két vagy három család? De ez ennek a sora. lést. 1978 végére a dolgozók száma 780-ról 800-ra emel­kedik. Az ő egészségük vé­delmében rendszeresen mé­rik, ellenőrzik a különféle ártalmak arányát. A vállalat több, mint 7 millió forintos költséggel korszerűsítette a gázelszí­vást. A porleválasztás fej­lesztésére pedig 4 millió fo­rintot fordítottak. A zajos gépeket külön helyiségben, illetve a szabadban állították föl. Kezelőik évente hallás- vizsgálaton vesznek részt, s kötelezték őket fülvédők Őrség ben Eleget gürcöltek, meg vak- láltak a lámpa mellett. Men­nék én is szívesen, de hát eh­hez tehetség kellene, meg erő. Ebből pedig egyre ke­vesebb van. A fene se gon­dolta, hogy egyszer én is megöregszem, s elkívánkozók innen. — Mikor építette a tanyá­ját? — Negyvenhatban, a há­ború után. — Addig hol éltek? — Itt nem messze, a kö- vesút másik oldalán. A Ster méltóságosnál. Cselédek vol­tunk, ott laktunk az egyik cselédházban, egészen negy­vennégy végéig. Akkor a németek kihajtottak belőle bennünket, s felgyújtottak ott mindent. Még a földeken maradt szalmakazlakat is, úgyhogy lángolt az egész ha­tár. — Mennyit keresett akkor egy cseléd? — Hát én kommenciós voltam, így egy esztendőben járt tizenhat mázsa termény, másfél hold föld használatra, harminc kiló szalonna, negy­ven kiló só, meg egy pár bé­rescsizma. Az uraság enged­te ugyan a szabad jószágtar­tást, de a tehenet már nem. Féltette tőlünk a takarmányt. — Itt a volt tanyatulajdo­nosok mind cselédek voltak negyvenöt előtt? — Persze, azok hát. Min­den a Ster méltóságosé volt itt. A földosztáskor rajzottak használatára is. A gyáregy­ségben megszervezték az üzemorvosi ellátást. A dolgozók kényelmét hi­deg-meleg vizes zuhanyo­zók, felszerelt öltözők szol­gálják. A létszámnövekedés­re számítva már épül az új, százszemélyes szociális épü­let. Itt a fürdők, öltözők mel­lett egy gépjármű szervizt is berendeznek, ahol a gyáregy­ség autóit javítják majd. A több, mint 10 millió forintos létesítmény év végére ké­szül el. (házi) szét aztán az emberek. De nagyon sokan maradtak kö­zel a volt cselédházakhoz. Ej, ha látta volna micsoda építkezés ment itt akkor. Mint a fecskék, mikor meg­jönnek tavasszal. Mindenki sárt dagasztott, vályogot ve­tett, falat húzott. Azt gon­dolta abban az időben min­denki, hogy innen halunk majd el. Aztán a legtöbben mégis elmentek. Narancssárga növényvédő repülő húz el nagy zúgással fölöttünk. Az öreg feltekint évtizedes kalapja alól, elis­merően bólogat. — Én mondom, nagyon ügyes jószágok ezek. Látom nap mint nap, hiszen itt tan­kol mellettem, hogy micsoda munkát végez. A pilótájával meg ,el is szoktam beszélget­ni néha, amikor ráér. Én va­gyok itt az őre a területnek, így gyakran találkozunk. Felszáll az tán napjában öt- venszer is. Az öregasszo­nyom is szokta figyelgetni, ott megy el a házunk felett. — A téeszbe hány hold földet vitt be? — Hatot. Még hatvanegy­ben megalakult ez a Lenin, de tizenöt évig csak mint szakszövetkezet működött. Végül aztán három évvel ez­előtt alakult meg a termelő- szövetkezet. Az emberek is akkor kezdtek el költözköd­ni, mert akkorára már azért volt egy kis megtakarított pénzük. Meg aztán a mosta­ni szövetkezet már az első évban is jól fizetett. — Nem hiányoznak a szomszédok? — Dehogynem. Az öreg Szojka Istvánnal szoktam néha beszélgetni, meg ilyen­kor a határban dolgozókkal. De télen, mikor megszűnik a mozgás, csak a varjak néz­nek ránk. Olyankor aztán várjuk a tavaszt. Mert ne­künk az valóságos megvál­tás. Balogh Géza LEHETHE JOBBAN ? A megye további dinami­kus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasá­gi munka színvonala, ho­gyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőfor­rásokat. Csak a termelé­kenység növelésével, a ter­mék- és termelésszerkezet­nek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határo­zata. Ezért kérdeztük meg a munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dol­gozni, gazdálkodni? I tehetségek - felkarolása — A Nagyecsedi József Attila Gimnázium a falusi apró középiskolák közé tar­tozik. összesen 170 gyerek tanul nálunk a négy évfo­lyamon. A tanulók többsé­ge lány, a diákok 95 szá­zaléka munkás és paraszt származású. Igaz, messze vagyunk, nemcsak földraj­zilag. hanem létszámban is városi középfokú intézmé­nyektől, de kicsinek lenni sem okvetlenül hátrány. Ti­zennégy tanárból áll a tan­testület, jól képzett pedagó­gusok mindahányan. Szer­táraink jól felszereltek. És, amire különösen büszkék vagyunk, az a 12 000 köte­tes könyvtári valamint az olvasóterem, mely szükség esetén kétszáz fős előadóte­remmé alakítható át. A di­ákok a környék községei­ből, és a nagyecsedi. több, mint ezer tanulóval foglal­kozó általános iskolából ke­rülnek hozzánk. — Mondtam, a kis lét­szám előny is lehet. A húsz fő körüli osztályok bizo­nyítják, hiszen ez már majdnem az ideális létszá­mot jelenti. Gond azonban, hogy ez mégsem kamatoz­tatható megfelelően. Ugyan­is, ha a tehetségek felkaro­lásáról beszélünk, akkor nem hagyhatjuk számításon kívül, hogy a diákok több­sége gyenge, vagy közepes adottságú, ebből pedig az következik, hogy az energi­ák jókora részét az ő felké­szítésük veszi el. Minden évfolyamon akad 8—10 ki­emelkedő képességű tanuló, akikkel pontosan a tehetsé­gük kibontakoztatása érde­kében kellene sokat foglal­BOTTYÁN ISTVÁN kozni. Ez azonban nehezen megvalósítható. — Az is nehezíti hely­zetünket, hogy viszonylag szűk körből válogathatunk, de ennél ís nagyobb baj, hogy a szülők körében kezd igen erőssé válni a gyerekek mielőbbi „kerestetésére” va­ló törekvés. Ez mutatkozik meg abban, hogy a jó adott­ságú gyerekeket már közép­iskolába sem engedik, és ab­ban, hogy a kitűnő képes­ségű gyerek elsős korában még egyetemre szeretne menni, de mire leérettségi­zik, jó. ha az óvónőképző­be, vagy a tanítóképzőbe je­lentkezik. — A jókkal persze, a ne­hézségek ellenére is sokat foglalkozunk. Szakkörök, fakultatív oktatás, neves művészek felkérése szerep­lésre, az olvasás megsze­rettetése mind ezt szolgál­ja. Egyébként néha egészen kiváló gyerekek — valami­kor úgy mondták volna „parasztzsenik” — is kerül­nek ide. Az 6 kérdésük kü­lönlegesen érdekes, mert — megint csak a magam pra­xisából hozom a példát — ezek a diákok logikai úton olyan dolgokra képesek rá­jönni, ami messze megha­ladja a tananyagot, ugyan­akkor az alapelemekkel sin­csenek tisztában. Sok mun­ka a velük való foglalko­zás, de megéri. — A legjobbak azért tő­lünk is tovább jutnak: évek óta egy tucatra való gverek jelentkezik felsőbb iskolák­ba, és az aspirálók fele el is érkezik a választott in­tézménybe. Elmondta: Bottyán István, a Nagyecsedi József Attila Gimnázium igazgatóhelyet­tese. Lejegyezte: Speidl Zoltán Az ÉPSZER vállalat villanyszerelő üzemében készítik a Haj­dúszoboszlón épülő új ezervagonos burgonyatároló elektro­mos kapcsolóberendezéseit. Figeczki István és Sajabó László villanyszerelők a gyűjtősínrendszert állítják össze.

Next

/
Thumbnails
Contents