Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 21. HÉTFŐ: Mobutu, Zaire elnöke külföldi segítséget kért a Kongói Népi Felszabaditási Front shabai akcióinak leveréséhez — Ceausescu Pekingbe érkezett — A magánlátogatáson Angliában tartózkodó Ecevit török miniszterelnök találkozott Callaghan brit kormányfővel KEDD: Az amerikai szenátus 55:43 arányú szavazással igent mondott az Izraelnek, Egyiptomnak és Szaúd-Arábiá- nak szánt repülőgép-szállításra — A részleges olasz közigazgatási választásokon jelentős szavazatnyereséget ért el a kereszténydemokrata párt SZERDA: A Varsói Szerződés katonai tanácsának ülése Budapesten — Szófiában tárgyalt az iráni sah — Etióp egységek támadást indítottak az eritreai szakadárok ellen CSÜTÖRTÖK: A mexikói elnök felszólalt a KGST Végrehajtó Bizottságának moszkvai ülésén — Wojtaszek lengyel külügyminiszter befejezte budapesti tárgyalásait — Teljes bizonytalanság Dominikában az elnökválasztás kimenetelét illetően PÉNTEK: Francia közlés arról, hogy fegyveres akciót kezdtek Shabában — Budapestre érkezett az iráni sah — Az olasz rendőrség megtalálta a terroristák titkos nyomdáját — Ceausescu befejezte pekingi tárgyalásait SZOMBAT: A belga csapatok is beavatkoztak a shabai harcokba, francia közlés szerint ejtőernyőseik Mobutu hatalmának visszaállításáig Zaire-ban maradnak — Ceausescu a Koreai NDK-ba utazott — Willy Brandt látogatása Algériában — Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója Pekingbe érkezett A hét három kérdése SZOVJET ÉLET 11 millió ember új lakásban E z a szovjet lakásépítés 1977-ben elért eredménye. Az elmúlt évben 2 millió 200 ezer új lakást adtak át. A Szovjetunióban a lakásproblémát nem tekintik megoldottnak. Ezért 1978-ra is újból több mint 2 millió új lakás építését vették tervbe. Miként azelőtt, most is zömmel az állami költségvetés anyagi eszközeiből. Manapság a szovjet házépítést új típustervek szerinti lakások építésére állítják át (több mint 100 ilyen tervsorozatot dolgoztak ki, az ország különféle éghajlati övezeteinek és a nemzeti hagyományoknak a figyelembevételével). Ezek a tervek a komfort magasabb színvonalában is különböznek a korábbiaktól. Ezekben a házakban egy emberre 36, kéttagú családra 52—62, háromtagú családra 62—74, négytagú családra 74—89, öttagúra 78—99, hattagú és még nagyobb családra pedig 93—103 négyzetméter jut. Több beépített szekrényt, a helyiségek átalakításának, az egész lakás beosztása megváltoztatásának lehetőségét is előirányozták. Loggia vagy erkély építése is kötelező. 1980 után olyan lakások építését tervezik, ahol a konyhát például minden szükséges háztartási berendezéssel — többek között hűtőszekrénnyel is — ellátják, a lakóhelyiségekben pedig, az új lakók előzetes megrendelése alapján, kényelmes bútorokat is elhelyeznek ... Mindez a lakosság lakásellátásának következő szakaszára már tervbe vett realitás — akkor már az lesz a norma, hogy minden családtagnak külön szobája legyen. Ebben az esetben a szovjet emberek lakáshoz való jogának magasabb minőségi szinten történő megvalósításáról van szó — ezt a jogot a világon először a Szovjetunió új alkotmánya hirdette meg. A bakai új mikrokörzet egyik szemrevaiő épülete. (Fotó: APN—KS) II „Holnap Mestereinek Vására“ O Egységes-e a nyugati mentőakció Mobutu érdekei, egybevágnak-e Shabában és Zaire-ban a nyugati hatalmak szándékai? Egy régi személyes emlékem: Brüsszelben megnéztem a híres Kongó-múzeumot, azaz pontosabban, ma már szerényebb elnevezéssel, a Középafrikai Múzeumot. A gyűjtemény ásványi kincsei láttán értettem meg először, miért olyan nagy a tét Kongóban, a mai Zaire-ban szinte minden van ott, ami érték a föld mélyén: gyémánt és kobalt, réz és arany, mangán és wolfram .... Shabában, amikor arról van szó a szívhez szólóan fogalmazott híradásokban, hogy meg kell menteni az ott élő európaiakat, akkor ez magyarán másként hangozhat. Meg kell menteni a Géomines elnevezésű bányatársaságot, amelynek például jelentős francia érdekeltsége van! Ezért is indultak el elsőként francia ejtőernyősök és idegenlégiósok, hogy fegyverrel segítsék a megingott hatalmú Mobutut és visszaverjék a Kongói Nemzeti Fel- szabadítási Front előretörését. Giscard d’Estaing elnök, aki nagy vadász, többször járt Mobutunál szafarin, a nagy vadra történő, egzotikus vadászaton. De aligha lenne csupán ez az indok, hiába hangsúlyozza a Figaro Giscard d’Estaing és Mobutu „személyes baráti kapcsolatait”, inkább az, hogy a francia monopoltőke szeretné „vadászterületévé” avatni az egykori Belga-Kongót. Érthető, hogy Brüsszelben ezt nem nézik mindig jó szemmel. A belga kormány igyekezett kifejezésre juttatni, hogy ha ők küldenek Zaire- ba, Shabába a Sabenától el- rekvirált repülőgépeken katonákat, illetve élelmiszert és gyógyszert, akkor ennek csak „emberbaráti” célja van, a franciák beavatkozása — „más jellegű”. Olyan hírek is járják, hogy a belga fővárosban többen szívesen látnák Mobutu bukását. A Kongói Nemzeti Felszabadítási Frontnak lehetnek némi kapcsolatai a brüsszeli kormány bizonyos képviselőivel. Amikor amerikaiak, nyugatnémetek, angolok is bekapcsolódnak az akcióba, akkor egyszerre kettős célt kívánnak elérni: egyrészt úgy tűnjék, mintha a Nyugat egységes lenne, másrészt Franciaország ne léphessen fel egyedül, siker esetén ne maga arassa le a babért. © Mi van a dominikai zűrzavar hátterében? Nos, itt amerikai „védett vadászterületen" vagyunk: a Karib-tenger térségében. Kuba szomszédságában nehezen tűrné el az Egyesült Államok olyan rendszer kialakulását, amely szembeszegülne a washingtoni akarattal. Nem mintha a mostani elnökválasztáson az ellenzéki jelölt, Antonio Guzman túlságosan baloldali lett volna... De Santo Domingóban, a fővárosban éppúgy, mint Washingtonban számosán megrettentek Guzman győzelmének esetleges következményeitől. Hazánk vendége az iráni uralkodó pár: Mohammad Reza Pahla- vi, Irán császára és felesége, Farah Pahlavi császárnéi. (Kelet- Magyarország telefotó) 1962-ben. 38 év után először, viszonylag szabad választást rendeztek Dominikában. a liberálisnak számító Juan Bosch került az elnöki székbe. Egy év sem telt el, s a hadsereg vezetői „kommunistabarát érzelmekkel” vádolták az elnököt, megbuktatták. Az is emlékezetes, hogy kevés híján két év múlva fiatal tisztek puccsot szerveztek a reakciós és ameri- kabarát junta ellen, az viszont az USA beavatkozását kérte. A „kommunista veszély” ürügyén, 30 000 tengerészgyalogost küldött a washingtoni kormány Dominikába! 1966-ban került az elnöki székbe Balaguer, aki most is arra számított, hogy megfelelően irányított választáson megszerzi a többséget. Nem így történt. A helyzet rendkívül zavarossá vált. Puccs ez? Vagy csak halogató célú politikai hadműveletet? Bizonyos fokig az USA számára is kényelmetlen az ügy. O Mi állhat a Moro-drá- ma után elkésettnek látszó rendőri akciók mögött? Ha csak azt nézzük, hogy a terrorizmusról szóló hírek propagandahatása mekkora: nyilvánvaló: egyeseknek Rómában érdekük fenntartani a tömegek érdeklődését a terrorizmus iránt, ezen keresztül pedig folytatni az úgynevezett „Vörös Brigádok” viselt dolgainak felhánytorgatásá- val az igazi baloldal elleni megtévesztő kampányt. Gondoljuk csak el: Moro halálával tulajdonképpen a dráma végkifejletéhez ért el. Lehullhatna a függöny a véres színjáték végén. Nem! Most nap mint nap új szenzáció kell! Megtalálták a rejtekhelyei, ahol őrizték. Megtalálták a terroristák titkos nyomdáját. Megtalálták az emberrablók jegyzetfüzeteit, fegyvereit, gépkocsijait, lakásait és így tovább. Természetesen egészen gyakorlati, bűnüldözési gyakorlati oka is van annak, hogy az olasz rendőrség már fel tud mutatni részeredményeket: amíg Moro sorsa nem dőlt el, a nyomozás érdekében sem lehettek bőbeszédűek. Meg még valami: talán fontos, felelős helyeken megvolt cinkosok is akadályozták korábban a nyomozást, nehogy Moro kiszabaduljon. Most már, ha a tettesek egy része egérutat vehetett, az őket fedező személyiségek már nem gátolják meg, hogy a nyomozók bot; tál üssék a nyomokat. A két évtizeddel ezelőtt elindult, s három M-mel jelzett mozgalom, a „Holnap Mestereinek Vására” ma már fogalommá vált az NDK- ban. Valamikor, a kezdet kezdetén még csak hobbybemutató volt ez a vásár, de azóta rangra emelkedett; az ifjúság újítómozgalmának évről évre megrendezett kiállításává fejlődött. A „Holnap Mestereinek Vásárát”, amelyet Lipcsében tartanak, üzemi és iskolai, majd városi és falusi, aztán járási, végül pedig megyei versenyek előzik meg. Az ifjú újítók legjobb munkái ilyen elődöntők után kerülnek az országos bemutatóra. Az NDK-ban több mint kétmillió fiatal újító tevékenykedik, akiket 20 500 klub egyesít. Újításaik, fejlesztési javaslataik 1975-ben 487 053 munkaórát, 8 089 893 kilogramm anyagot takarítottak meg. A fiatal újítók 1976—77- ben már országos feladatokat céloztak meg; sok ifikollektíva foglalkozott például energiatakarékossági javaslatokkal. A berlini villamos energiai üzem fiataljai által szerkesztett műszerek segítségével például évi 3,1 millió márka megtakarítást érhetnek el. A szocialista integráció fejlesztésében is részt vállalnak a „holnap ifjú mesterei”. Ott .találjuk őket például a Szo- juz-program számos műszerezési feladatának megoldásában. Együttműködnek a szocialista országok fiatal újító kollektíváival. Fálfy József Hz apartheid hétköznapjai 3. „Mikor láthatom a fiamat?" — Mikor láthatom az istenért, mikor láthatom végre a fiamat? — Nem láthatja a fiát. Jól elbújtattuk. — Nincs miért elbújtatni. Otthon sohasem vertük őt. — Elég baj az. Ezért kellett nekünk pótolnunk, amit maguk otthon elmulasztottak. Ezt a párbeszédet Jan van der Vat. a londoni Times fokvárosi tudósítója jelentette lapjának, közismerten Anglia és a világ egyik legtekintélyesebb újságjának. Azzal a hírrel együtt, hogy a harmincéves indiai származású tanító (több mint egymilliós indiai származású etnikai blokk él Dél-Afrikában. egy ideig Mahatma Gandhi is ott dolgozott). Ahmed Timol — nincs többé. „A fiatalembert — írja a Times — a dél-afrikai biztonsági rendőrség, a BOSS tárgyalás nélkül tartotta fogva. Édesanyja nagynehezen jutott el az illetékes BOSS- tisztig, akivel a fenti megrendítő párbeszédet folytatta. Fia huszonnégy órával később már halott volt.” „A hivatalos indoklás szerint — folytatja a Times — Ahmed Timol úgy halt meg, hogy kiugrott a rendőrség Vorster téri épületének ablakából, a tizedik emeletről. A Rand Daily Mail nevű lap válaszul egy fényképet közöl erről az épületről. Kitűnik belőle, hogy minden ablak előtt sűrű acélrács feszül.. „Tudósítónknak némi. nem éppen veszélytelen utána járással sikerült megtudnia, mi volt a baj a fiatal indiaival: egy rutinrazzia során a BOSS emberei betiltott könyvet találtak nála. És ez csak egyetlen csepp a dél-afrikai hétköznapok tengeréből” — fejeződik be a Times tudósítása. Áz érsek „bűne" Nem sokkal a Timol-ügy után letartóztatták és öt évre ítélték dr. Gonville French- Beytagot, Johannesburg — természetesen fehér bőrű — érsekét. A vád az volt ellene, hogy pénzt gyűjtött a jogtalanul, politikai okokból be- börtönzöttek nélkülöző családtagjai számára. Az ítélet hangsúlyozta: a bíróság csak „a vádlott magas korára, egyházi méltóságára és megrendült egészségi állapotára tekintettel szabott ki ilyen enyhe büntetést...” Színesbőrűek ritkán kapnak ilyen „enyhe büntetést”. A betiltott Afrikai Nemzeti Kongresszus egyik vezetőjét, Nelson Mandelát már első lebukásakor életfogytiglanra ítélték. A földkerekség egyik legszörnyűbb poklában, Robben börtönszigeten azonban az életfogytiglan ritkán tart sokáig. A feleség. Winnie Mandela azóta — bár más módon — szintén a poklok bugyrait járja. Amikor férjét letartóztatták .ellene is vizsgálat indult. A BOSS igazán mindent megtett, hogy találjon ellene valami bizonyítékot, de Winnie asszony akkor még nem politizált. ' Mivel semmiféle „bűne” nem volt, a rezsim beérte a száműzéssel. Fokvárosból Johannesburg azóta világhírűvé vált elővárosába. Sowetó- ba kellett mennie. A fiatal- asszony hamarosan bekapcsolódott a helyi diákmozgalomba és amikor kitörtek a zavargások, az elsők között tartóztatták le. Bizonyíték ezúttal sem volt ellene, ezért tizenkilenc hónapos „vizsgálati fogságba” került. Szabadulása után kislányával együtt az orangei Brandfort város néger gettójának 802. számú kunyhójába osztották be. „Otthonát” csak a nap meghatározott óráiban és meghatározott Távolságra hagyhatta el. látogatókat nem fogadhatott. Négy sowetói fiatalasz- szony, négy harcostársa dacolva a tilalommal mégis meglátogatta. Valamennyien egy-egy év börtönbüntetést kaptak — a BOSS-nak még a nyomorúságos kalyibák körül is van szeme és füle... A 802-es kalyiba lakója Apartheid ország törvényei szerint természetesen nemcsak a látogatók bűnösök, a meglátogatott is. Winnie Mandelát ismét bíróság elé hurcolták — ezúttal Bloe- menfonsteinben — és most már volt „bizonyíték” ellene: megsértette a száműzöt- tek számára szigorú „gyülekezési tilalmat”. Ez pedig a hírhedt felforgatás elleni törvény hatálya alá eshet. Ha pedig valakit ennek alapján ítélnek el, ritkán ússza meg tíz éven alul... (Következik: Két esküvő következményei.) r i I filH ■ | Imr ÍL-*.5 F t 1> __Isii 1 W I 1__A
