Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
1978. május 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Áz ember rangja 3 ól tudjuk: a felsőbb párt- és állami szervek határozatait alapos — és mindinkább tudományos tényekre épített — vizsgálódások előzik meg. A döntés meghozatala előtt szakemberek, a társadalom legszélesebb rétegei mondják el véleményüket, kritikájukat a napirendre kerülő problémáról. Mindez nem zárja ki, sőt -egyenesen megkívánja, hogy a végrehajtásban részt vevők önálló ítéletalkotással, saját tapasztalataikkal is összevetve lássanak hozzá a tennivalók helyi megvalósításához. Aki erről lemond, aki kinyilatkoztatásnak véli a felsőbb szervek határozatait, az beéri a sablonokkal. Márpedig az élet, a fejlődés nem érheti be sablonokkal, azért sem, mert alig van két egyforma körülmények között dolgozó vállalat, tsz, intézmény. Aligha van mindenütt egyformán érvényes recept a munka jobb végzésére. Nem arról van szó, hogy a hozott határozatokat ahányan vagyunk, annyiféleképpen értelmezzük. A lényeges, az új, az általánosan érvényes tapasztalatok egységes értelmezése nélkül egyetlen határozat sem érheti el célját. Erre az eddigieknél jobban kell vigyázni, különben torzulások is nehezíthetik a megvalósulást. Erre a megyénkben járt Sarlós István, a párt Politikai Bizottságának tagja, a népfront országos főtitkára is felhívta a figyelmet a népfrontaktivisták fórumán. A Központi Bizottság a kongresszus óta megtett utat felmérő határozatáról szólva említette ezt, arra utalva: az eredményeket és a gondokat egyaránt a maguk valóságában kell szemlélni, értelmezni. Ebből következik: amiben lépni kell, ami gond, nem lehet patikamérlegen „tálalni”, fele-fele részben a jót és a rosszat. Ha a hibákat meg akarjuk szüntetni — legyen szó kereseti aránytalanságokról, üzem- és munkaszervezésről, üzemen belüli munkanélküliségről —, nem kell beöltöztetnünk olyan ruhába, ami elfedi a lényeget. Aminek a lehámozására nem mindenki képes. így nem is jut el a feladatok megfogalmazásáig. A bólogatóknál jobban kell becsülni azokat, akiket néhol igazgatalanul „prob- lémázóknak”, „aggályoskodóknak” tartanak, mert egy intézkedés, határozat megismerése után kérdeznek, vitáznak. A kételyeiket is elmondják. Ők azok, akik a saját fejükkel gondolkoznak, s miután meggyőződtek róla, hogy a határozatokban található tapasztalatok lényege megegyezik a sajátjukkal, mindent megtesznek a valóra váltásáért. Ilyen közszellem kialakulását szükséges segíteni mindenütt, háttérbeszorítva a lakkozókat, az óvatoskodókat, akik legszívesebben hét lakat alatt őriznék az üzem, az intézmény gondjait, bajait. Nehogy a felettes szervek azt higgyék róluk: „itt rosszul megy a munka...” Vannak gazdasági vezetők, akik arra intenek, nem kell közhírré tenni, hogy az adott iparágban — és szakmában — nagy a jövedelmek közötti különbség az anya- vállalat és a szabolcsi gyáregység dolgozóinál. Ezzel azt erősíthetjük — mondják hibásan —, magunk is elismerjük, hogy a szabolcsi munkáskéz nem olyan értékes, mint a fővárosi. Másutt a középiskola igazgatója „barátilag” elmondja, milyen magas az első osztályban a bukások aránya. S amikor ez az adat a nyilvánosságra kerül, korholva reklamál, mondván: ártott az iskola hírnevének. Úgy tűnhet, rosszul dolgoznak, holott másutt is hasonlóan sok a bukás ... Munkahelyi presztizsérdekek erősen gátolják, hogy szókimondóan, nevén nevezve a bajokat beszéljenek mindenütt a tennivalókról. Nem valamiféle önmarcangolás miatt kell kiteregetni a bajokat, hanem a változtatás, a jobbítás miatt. Ismét utalva Sarlós István látogatására, az volt a fehérgyarmati találkozások jellemzője, hogy nem csak a jót, a szépet akarták megmutatni a házigazdák. Kertelés nélkül elmondták a gondokat, bajokat is. így a HÓDIKÖT gyáregységében az átlagbérek mögött meghúzódó aránytalanságokat, a tanulástól való húzódozást, vagy egy másik „hétfejű sárkányt”, a Szamos kincse, a kavicskítermelés körüli huzavonát. Akadtak azonban olyan gondok is, amelyekre a Politikai Bizottság tagja kérdezett rá. így lett teljesebb a kép: hogyan is állnak a gyümölcsrekonstrukciós költségek alakulásával, milyen az aktív és az eltartott tsz-tagok aránya, elbírják-e tartani a tsz-dolgozók a nyugdíjas tagokat, van-e elegendő elhelyezkedési lehetőség a végzős diákoknak. Az üzemszervezés, az olykor akadozó anyagellátás, az ingázás, az üzemi étkezés is szóba került a helyi textilüzemben. Sőt, a művelődés mellett a szórakozás is. Nem is mint mellékes, lebecsülendő igény, amelyről némelyek szemlesütve szólnak. Mintha szégyelni kellene, hogy az ember nemcsak dolgozó lény, hanem a szórakozás is hozzátartozik. Fehér asztal melletti csevegés, sörözés, meccs ... r U j értékrend van kialakulóban: mind többen értik és vallják, az embernek nem a végzettség, a beosztás ad rangot. Egyedül az: emberül tud-e élni, dolgozni, gondolkozni. Felül tud-e emelkedni az egyéni gondjain, bajain, megértő és figyelmes-e mások iránt, van-e önálló véleménye és el meri-e mondani, nem méricskéli-e patikamérlegen a véleményét, ha a főnökéről van szó. S nem tapsol korán, hanem először gondolkodik... A határozatokat, döntéseket velük lehet sikerre vinni... Páll Géza F eleségem bolondul a régi bútorért. Amikor egy ódon francia komódot vagy egy XIV. Lajos korabeli asztalkát lát, valóságos eksztázis fogja el. Szeme csillog, egész teste megfeszül, mintha a következő pillanatban rá akarhá vetni magát a bútorra. Már réges- régóta nyaggat, hogy beszéljek Károllyal. Neki van egy egészen tűrhető XIV. Lajos korabeli garnitúrája, igaz, hogy túlságosan ormótlan a panelházban levő kis lakásához képest, viszont eléggé jó állapotban van. — A te Károly barátod legényember — magyarázta a feleségem. — Minek neki ez a bútor? — Hát aztán? — kérdeztem. — Talán agglegénynek tilos régi bútort tartania? — Beszélj vele, tudd meg, mennyit kér a garnitúráért. Elmentem, többször is beszéltem vele, de Károly mindannyiszor csak széttárta a karját: — Bocsáss meg, kedves barátom — felelte. — Először ez a garnitúra a nagyanyámról maradt rám, másodszor pedig én magányos ember vagyok, és nyugodtabban érzem magam, ha nem egyedül élek, hanem XIV. Lajossal. Mégiscsak király. Károly nevetni kezdett, én pedig hazamentem, hogy végighallgassam feleségem szemrehányásait. Manfred Pelz: x/v. LAJOS És egyszer, amikor már huszadszor ajánlottam fel Károlynak, hogy megvesszük a garnitúrát, ő mélyet sóhajtott, arcát kezébe temette és szipogni kezdett. — Mi lelt? — kérdeztem. — Rosszul vagy? — Egész életemben magam előtt láttam ezt a bútort!... — jajdult fel Károly. — No igen, de ... — Isten neki, üsse kő, ha annyira meg akarod venni az én derék öreg XIV. Lajosomat ... mit tehetek, vidd! — Mennyibe kerül? — Hozz ezer márka előleget, az árban majd később megállapodunk, efelől ne aggódjál. A bútor szállítását természetesen te fizeted ... Szegény, szegény Lajos- kám... — Károly megint szipogni kezdett, én pedig hazaszáguldottám. Feleségem nyomban a takarékba rohant és elhozta az ezer márkát. — Azt hiszem, háromezernél többet nem kér — mondta. — Legfeljebb eladunk valamit. Károly átvette az ezer márkát, számlálatlanul a zsebébe dugta és így szólt: — Sokat nem kérek tőletek, 2 és fél ezer elég lesz és vihetitek az én jó öreg rózsafa-garnitúrámat. No meg persze, a szállítási költség. — Ez semmiség — mondtam, s nem akartam hinni a sikerben. — Azt éppen nem lehet mondani. Az előbb kiszámítottam: a szállítás körülbelül 250 ezer márkába kerül. — Micsodá-a-a? — Nem tréfálok. A dolog úgy áll, hogy ezek a bútorok nem férnek ki sem az ajtón, sem az ablakon, szétszedni pedig nem lehet. — De hát te hogyan cipelted be őket? — Éppen erről van szó. Én daruval emeltettem be a bútort, amikor a ház még épülőfélben volt és a felső emelet hiányzott. Neked pedig szét kell bontatnod a fölöttem lévő három emeletet. Természetesen a lakókkal is meg kell egyezni, hiszen esetleg nem lesznek elragadtatva ettől az ötlettől... K ároly visszadott 950 márkát. Ötvenet a vendéglőben költöttünk el, ahol Károly nagyanyjának és XIV. Lajosnak az egészségére ittunk. S én bizony boldogan néztem a pohár fenekére. (Fordította: Gellért György) _____________HUSZTI JELENTÉS (1.) ____________ Kéz alá dolgoznak Impozáns látvány az orenburgi gázvezeték huszti kompresszorállomása. (Elek Emil felv.) Sokan dolgoznak most Huszton. az orenburgi gázvezeték kompresszorállomásának építésénél: a munka finiséhez közeledik, szeptember végén meg kell kezdődnie a próbaüzemnek, s decemberben a gázszállítás szolgálatába áll az a nyomásfokozó kompresszorállomás, amelynek építésében harmadik éve vesznek részt sza- bolcs-szatmári munkások, köztük legnagyobb számban a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói. „Zsinórban" hét acélkék épület — Most 12 vállalat képviselői dolgoznak a huszti építkezésen — tájékoztat Ben- dák Károly, a magyar építési szakasz beruházásait ösz- szehangoló „Vegyépszer” huszti vezetője. — Hamarosan elérjük az eddigi legmagasabb létszámot: 850-en munkálkodnak a különböző létesítményeken. Nagy szükség lesz az összeszokott gárdára, mert a következő hetekben mindenkinek egymás keze alá kell dolgozni, szinte óránként váltják majd egymást a különböző vállalatok szakemberei, hogy a gépek finombeállítását, a csarnokok végleges világítását és térburkolatát elvégezzék. Bár az eső nem kímélte a husztiakat sem (a múlt héten négy napig egyfolytában esett), a munka ütemesen halad, csak a földmunkát végzők dolgoznak nagyon nehéz körülmények között. A KEMÉV-esek egy csoportja ugyanis éppen most készíti az egyik bekötő vezeték árokrendszerét. Egy másik csoport a nagy villamos transzformátorállomás alapjait építi. Jobb helyzetben van az a brigád, amelyik a transzformátorépületek mozaikpadlózatát készíti. Ök ugyanis szinte légkondicionált munkahelyen dolgoznak, mert a gépek finombeállításához (amelyet ezen a héten fejeznek be) tartósan 18 fokra fűtik fel a helyiségeket. Impozáns látványt nyújt a kisebb magaslaton elhelyezkedő kompresszorállomás. „Zsinórban” áll a hét acél- kék hasábépület: a 15x20 méteres •''upon mindegyik hétnyolc éter magas szerkezetet burkol be. Tőlük néhány méterre az állomás „agya”, a narancssárga vezénylőépület, amelyből nemsokára gombnyomással irányítják az egész kompresszorállomás szinte valamennyi gépét. Kissé távolabb a szociális épület, amely elsőként készült el. Tisztítják, hűtik a gázt Maga a kompresszorállomás bonyolult, sokrészes létesítmény. A lelőhelyeken ugyanis kb. 75 atmoszférás nyomással préselik be a gázt a több. mint 2000 kilométeres, 120 centiméteres átmérőjű csövekbe. A csővezetékben haladó gáz mozgása azonban fokozatosan csökken. ezért 100—150 kilométerenként eg.y-eg.y nyomásfokozó kompresszorállomást építenek (Hyen a huszti is), ahol 30—50 atmoszféráról újra 75-re emelik a gáz nyomását. Ugyanakkor tisztítják, hűtik is a gázt. Időről időre gondoskodnak majd arról is, hogy a „görénynek” nevezett szerkezettel kitisztítsák a gázvezeték belsejét, ehhez szintén speciális létesítményeket építenek. Rekordgyorsasággal — Mi is kíváncsian várjuk hároméves munkánk eredményét, a próbaüzemet — mondja Lengyel Miklós, a KEMÉV huszti főépítés-vezetője. — Igaz. az általunk végzett munka jó része nem látható: sok ezer köbméternyi betonlapot helyeztünk a földbe, a különböző csatornahálózatokat is hamarosan térburkolattal fedjük be. Dolgozóink eddig derekas munkát végeztek, sokszor pótoltuk meg a hivatalos munkaidőt, jó' néhányszor szombaton és vasárnap is dolgoztunk, ha a munka ütemezése így kívánta. De nemcsak a kompresszorállomásnál „tettük le a KEMÉV névjegyét”, rekordgyorsasággal építettünk fel 141 lakást, éttermet, s most a huszti kórházépület (a nyíregyházi Sóstói úti 200 ágyas pavilon mása) is jó tempóban épül; alig több, mint egy évvel az alapkőletétel után átadjuk. Nemrég született ugyanis a KEMÉV-kollektíva legújabb felajánlása: december 31. helyett november 7-re fejezzük be a munkát... Marik Sándor Következik: Vizsgamunka embernek, vállalatnak. Homlok- és csigakeretes hajtóműveket gyártanak a MEZŐGÉP nyíregyh £ gyárában. Eddig 2175 darabra érkezett rendelés, de várhatóan, az év végégig növekttíiíi fog ez a szám. A hajtőműházat Gráf István esztergálja. (G. B.)
