Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-16 / 113. szám
1978. május 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tartalék munkáért CSAK IDÉZŐJELBEN lehet papírra írni azt a két szót, amelyet már többször hallottam: „hulladék munkaerő”. Aki mondta, a hulladék munkaerő hasznosításáról beszélt. Rossz, csúnya, fülsértő megfogalmazása ez annak a munkának, amit a háztájiban, a házi kertekben, a hétvégi telkeken az emberek százezrei végeznek. Mert az rendben van, hogy az ipari üzemben a fáradt gőzt is használják valamire, a háztartások hulladékát is hasznosítják, állatokkal etetik fel. Az is rendjén van, hogy a víkendhá- zak egy része hulladékból készül, de hogy az az erő, amely a víkendházat megalkotja, hulladék legyen, az egy kicsit túlzás. Mindegy, hogy hol hasznosul és hogyan hasznosul az emberi erő, az sohasem hulladék. Annál inkább nem, mert többnyire hozzájárul a nemzeti vagyon gyarapításához, az életszínvonal növekedéséhez. Országosan például az elmúlt évben több mint másfél millióan fizettek adót azért, mert mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak. Más szóval telkeket műveltek, olyan területeket tettek termővé, amelyek nagyüzemi- lég nem, vagy kevésbé hasznosíthatók. Másfél millió ember dolgozik háztájiban, hobbykertekben és ha úgy számolunk, hogy egy- egy család 3—4 fő, akkor az ország lakosságának fele közvetlenül kapcsolatban van a termőfölddel. A főfoglalkozáson túl végzett tevékenység felbecsülhetetlenül hasznos. A mezőgazdaságban a mező- gazdasági üzemeken kívül, de nem« azok segítsége nélkül az össztermelés mintegy 33 százalékát állították elő. De nemcsak a paraszt, hanem az ipari munkás, a hivatalnok is zöldséget, gyümölcsöt termel, nyulat, galambot, sertést tart, szarvas- marhát nevel. Hasznos és jó dolog ez, mert amire a nagyüzem a szakosodás, a szűkös kézierő miatt képtelen, azt megteszi a vasutas, a postás, a lakatos, a számviteli dolgozó, a mérnök. A KIS ÜZEMEKBEN, a parányi parcellákon nagy a munkakedv, ha a körülmények hatása kedvező. A munka utáni egy-két órás tevékenység legtöbbször felüdülést, pihenést jelent és még hasznot is hajt. Az emberek sokasága, főleg ha nincs közvetlenül kapcsolatban a mezőgazdasággal, nem a várható többletbevételért, hanem a kikapcsolódásért, a szórakozásért, a ritmusváltásért termeli a néhány mázsa őszibarackot, a málnát, a földiepret és még sok mindent. A parasztember természetesen másként és másért dolgozik, de ott sem játszik mindig döntő szerepet a jövedelem. Sokan tartanak például úgy állatot, hogy már fárasztja őket nap mint nap a készenlét, már nincs is szükség a hús, a tej után kapott jövedelemre, de nem mondanak le a tehéntartásról, a sertéstartásról, mert elsősorban az állatot szeretik. Az egyik beregi termelőszövetkezet elnöke mondta: „A parasztnak vérében van, hogy szabad idejét a kertjében földműveléssel, a háza körül állattenyésztéssel, kertészkedéssel hasznosítsa.” HA SZEBB SZÓ NINCS, akkor mondjuk: szabad idős vagy tartalék munkaerő. Ez a munkaerő társadalmilag, emberileg annyira fontos, hogy még elnevezésében is becsülni, tisztelni kell. Tisztelni úgyis, hogy a nap második 8 órájának hasznosítását szervezzük, támogassuk és elismerjük. Mert ha akad is néhány ügyeskedő révén túlkapás, a szabad idős munkában nem az a legfőbb törekvés, hogy valaki tisztességtelen haszonra tegyen szert. Seres Ernő Ellenfél: az időjárás Délelőtt 10 óra van. A nap már magasan jár, azonban mintha megvénült volna, elhagyta az ereje. A szél felülkerekedett rajta, s elfújja azt a kevés meleget is, amit áraszt. Szokatlan az ilyen idő május középén, még a szeszélyes április is jobban szerette az embereket és minden élőlényt. Hiába: Szerváé, Pongrác és Bonifác megmutatta igazi erejét, bár ne tette volna. 450 vagon baktai alma Hatodik permetezés A tizenötödik tartályt tölti permetlével Csorna Ferenc. Az óhajokat nem hallgatja meg az időjárás, pedig már hetek óta mindenki a jó időt várja. Megy a maga feje után és nem sokat- lehet tenni ellene. — Május első felében több, mint 60 milliméter csapadék hullott a területünkön — mondja kissé borúsan Köbli György, a baktalórántházi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke. — Hajnalban nulla foA termelőszövetkezet nyír- kércsi üzemegységének almáskertjében beszélgetünk. A közelünkben permetezőgépeket töltenek meg vegyszerrel, s ide hallik a távoli gépzúgás is. — Virágzás előtt és virágzáskor is sok csapadék hullott — folytatja Köbli György. — így az átlagosnál egy héttel később nyíltak ki a virátanak. 420 vagonnal terveztek, azonban úgy remélik, meglesz a 450 is. Úgy remélik — mondják nyomatékosan, hiszen ami tőlük telik, mindent elkövetnek. 650 méhcsalád segítette a megporzást, s ez — a NYIRKERT gyümölcstermesztési rendszeren belül — már második éve így van. Számokkal kimutathatóan sokat jelentenek a méhek. 10 százalék alatt volt a fu- zikládiumos fertőzés, szeretnénk ennél is jobb eredményt elérni. Az eredményes növényvédelem mellett gondot fordítanak az időbeni göngyölegellátásra is. — ötezer tartályládára van szükségünk — mondja Weisz János —, s ebből négyezer már a telepünkön van. A 130 ezer exportládának a harmada szintén nálunk van, de Szabolcs ládát a szövetkezetben is gyártunk. A szüret kezdetéig beszerezzük a szükséges mennyiséget. Mintegy szavait igazolva, a tároló mellett szépen sorba rakva sorakoznak a fehér Szabolcs ládák. Hetven százalék export kig süllyedt a hőmérő higanyszála. A tavasznak nyoma sincs, csak a napsütés árulkodik ittlétéről. A fő kórokozóktól, a varasodástól védik a gyümölcsfákat. (G. B. felv.) E szter tizenegy esztendőre érkezett, a két fiú után. Keresztesek a vasutas lakótelep egyik kis kertes házában laktak. Harminc esztendeje járt innen a végtelenbe futó vasúti sínekhez krampácsolni az öreg Keresztes. Tarisznyát készített neki a felesége. Ott harapott a töltések oldalán, árkok partján, a zöld mező volt az asztala. Ahol éppen a dél érte, ott bontotta meg a fehér damaszt térítőt. Tisztelte, becsülte mindenki. Harminc esztendő alatt naponta járta a szakaszt, mindent ellenőrzött, megjavította, amit kellett, s jelezte, ha valami hibát észlelt. Egyedül keresett a családban. Keresztes mama soha nem panaszkodott, hogy kevés lenne a pénz, amit ho. zott. Beosztott minden fillért. Eszter azonban kivétel volt. A cseperedő, sápadt lányt különös gondoskodás övezte, ö volt a legkisebb, a lány, nem lehetett hiánya semmiben. Gondosan ügyeltek arra, hogy ne járjon szegényesebben, mint a tehetősebb szülők gyerekei. Ha néha meg is nélkülözték, akkor is megvették Eszternek a divatos cipőt, ruhát. Reggelenként az édesapja kísérte Esztert az iskola bejáratáig. Nyolc esztendeig együtt indultak reggel. Keresztes bácsi a pályára, Eszter az iskolába. Büszke volt lányára a pályamunkás. Eszter kiváló tanuló volt. Éles eszű. Olyan mint az apja, akinek csak hat elemije volt. Pedig szerette a könyveket, kedve is lett volna a tanuláshoz, csakhogy a tehenek mellől nem mozdulhatott. Tízen voltak testvérek, az ő dolga a jószág őrzése volt, bárhová költözött is a család. Az öreg Keresztes Eszterben látta álma megvalósulóEszter sát. Ha egyszer az ő lányából tanítónő lehetne! Nem tudott nagyobb dolgot, boL dogítóbb érzést elképzelni, mint amikor a tanító odaáll a katedrára, mint Balogh tanító bácsi egykor a tanyai iskolában. Tátott szájjal hallgatták minden szavát. Elrepült nyolc esztendő. A pályamunkás már nem kísérte kislányát az iskolába. Esztert az elsők között vették fel a városi tanítóképzőbe. A kollégiumban lakott. Alig volt olyan hét, hogy az édesapja meg ne látogatta volna. Kedvenc süteményét hozta letakart kosárban, amit a mama nagy gonddal sütött. Meg egy kis rántott csirkét, almát, néhány tojást. Pótlásnak a menzai koszt mellé, hogy a vézna lányka bírja a sok tanulást. Gyorsan repült az idő. Alig volt még hátra egy esztendő, s Eszternek átnyújtják a tanítónői diplomát. Boldog volt a pálya, munkás, bár az utóbbi időben mind kevesebbet tűnt fel kosarat cipelő, egyenruhás alakja a kollégium ajtajában. Egyik szombaton el is maradt. Eszter bátyja, Pista hozta a szomorú hírt. Apjuk szívrohamban hirtelen meghalt. Ott lelték meg Böszörmény alatt a vasúti töltés ol. dalában. Eszter összeomlott. Alig tudták olyan állapotba hozni, hogy levizsgázzon. Injekciók, nyugtatok segítették át az államvizsgákon. Aztán egy kis faluba került. Alig húsz kilométerre Böszörménytől. Nagyon megkedvelték a faluban a halk szavú, égő szemű, mindig szomorú tanítónőt. Nagy izgalomban készült tanítványaival az első évzáróra. Ügy érezte, nem tanult hiába. Vizsga után annyi virággal halmozták el, hogy alig fért a kis szolgálati lakásban. Amikor a gyerekek elbúcsúztak, Eszter leült a virágok közé, s elmerengett. Vajon, hogy örülne most édesapja, ha ezt látná! Azon kapta magát, hogy ölébe veszi a csokrokat. Két kosarat rak tele virágokkal, s elindul az állomásra. Akik látták, találgatták, hová viheti Eszter tanító néni a virágokat? Felszállt a személy- vonatra, beutazott Böszörménybe, a temetőbe. T íz évig hordta a tanítványaitól kapott virágokat Eszter apja sírjára. Aztán elkerült a faluból. Doktorált, filozófiából. A következő esztendőben ellátogatott Böszörménybe, a temetőbe. Nem akart hinni a látványnak. Édesapja sírján frissen illatoztak a virágok. Farkas Kálmán gok. Reméljük, ez a pár napos eltolódás a szüret idején már nem érezteti hatását. — Tavaly lefagyott a star- kingunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Weisz János főkertész. — Most fagy még nem volt és ha bejön a számításunk, a starkinggal 80— 100 vagonos mennyiséget nyerhetünk. Segítenek a méhek A Dózsa Termelőszövetkezet télialma-területe 267 hektár. Az elmúlt évben több', mint 400 vagon alma termett. A virágokat alapul véve a tavalyihoz hasonló, vagy annál nagyobb mennyiségre számíSzorgalmasan dolgoznak, virágról virágra szállva hordják a virágport, mit sem sejtve munkájuk hasznosságáról. — Most végezzük a hatodik permetezést, a virágzás időszakában pedig a másodikat — mutat Simon Ferenc növényvédő szaktechnikus a KERTITOX-okra. — Méhkímélő szerrel védekezünk, mert található még a fákon itt-ott virág. Az almaültetvényünkben nyolc gép dolgozik, amivel biztosítani tudjuk a 2 és fél napos permetezési fordulót. A váratlanul sok csapadék a növényvédelmet nem zavarta. Különösebb kártevő vagy kórokozó még nem jelentkezett, reméljük ezután is elkerül bennünket. Tavaly A keverőtorony mellett széles karimájú kalappal a fején, a kiürült permetezőgépet tankolja Csorna Ferenc. — Hideg van — mondja —, de a munka nem állhat meg. Még csak az kellene, hogy fertőzzön a fűzik. Inkább most csináljuk a hidegben, mint hogy belföldi almái termeljünk. Ma ez a tizenötödik tartály, amit szerrel töltök meg és még lesz vagy tíz. A tartály nem szégyenlős. Egyszerre megiszik ezer litert és 20 perc múlva újra szomjas lesz. Lehet ismét tankolni. A gép vezetője Csi- csetku Miklós traktoros. Ő is a rossz idővel kezdi. — A szél miatt csak féloldalasán tudunk permetezni. Ez kicsit lassítja a munkát, azonban a permetezési fordulót tartjuk. Felkészültek az esetleges fagyra is. A fák között ködgyertyákat helyeztek el. Szükség esetén az éjszakai készenlét azonnal meggyújtja a füstölőket. — Szövetkezetünkben mindig meghatározó volt a téli alma. Tavaly a nyereségünk 80 százalékát ez az ágazat adta. Ebben az évben még jobb eredményt szeretnénk elérni, ezért is tűztük ki célul, hogy a termés 70 százalékát exportáljuk — mondja befejezésül Köbli György. Sipos Béla Betanulok és mester szakmunkások M illiókat költenek a szakismeret bővítésére A munkaerőforrások a következő öt évben érdemlegesen nem bővülnek. Az iparnak lényegében változatlan létszámmal, az építőiparnak kismértékű létszámnövekedéssel kell megvalósítania a feladatait. Ezek a tények arra ösztönzik megyénk vállalatait is, hogy dolgozóik szakmai ismeretét minél magasabb szintre emeljék. Ennek érdekében szervezik a vállalaton belüli és kívüli szakmai képzést, továbbképzést. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál 1978-ban két és fél millió forintot áldoznak a dolgozók szakmai ismereteinek bővítésére. Szakmai továbbképző, ismeretfelújító, korszerűsítő tanfolyamok költségeire 660 ezer forintot irányoztak elő. Képesítést nyújtó szakmai tanfolyamokon 368 ezer forintos költséggel bővítik dolgozóik ismereteit. Vállalati szervezésű szakmunkásképzőt százharminckétezer forintos költséggel tartanak forintos költséggel tartanak fenn. 281 ezer forinttal támogatják az ismereteiket szakirányú középiskolákban bővítő dolgozókat. A szükséges általános iskolai műveltség megszerzésére 150 ezer forintot terveztek. A Nyíregyházi Konzervgyárban a dolgozók szakmai és általános műveltségére ebben az esztendőben több mint 200 ezer forintot áldoznak. Dolgozóik szakmunkássá válását támogatják 118 ezer forinttal. Technikusi minősítő tanfolyamok költségeihez 8 ezer forinttal járulnak hozzá. A mester szakmunkások képzésére szintén nyolcezer forintot használnak fel. Házon belül szakmai műveltséget emelő tanfolyamokat tartanak fenn 15 ezer forintért. Vállalaton kívül szervezett továbbképzési lehetőségek kihasználására 21 ezer forintot fordítanak. A TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatóságán ebben az évben mintegy négyszázan bővítik szakmai ismereteiket. A betanuló jellegű szakmaelsajátításra 49 ezer forintot költenek. A dolgozók ismereteinek felújítására 55 ezer forintot adnak. Az ismeretbővítő tanfolyamok költsége 68 ezer forint. (sigér)
