Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-16 / 113. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 16. MOSZKVA Megkezdődött a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség ülése Brezsnyev üdvözlete a résztvevőkhez Hétfőn Moszkvában meg­nyílt a Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetség Tanácsá­nak ötnapos ülésszaka. Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának elnöke vezetésével magyar küldött, ség vesz részt a 110 ország 126 nemzeti nőszervezetet egyesítő NDN legfelsőbb fó­rumának munkájában. Valentyina Nyikolajeva Tyereskova, a szovjet nőbi­zottság elnöke az ülésszakot megnyitó üdvözlő szavaiban kiemelte, hogy az 1945-ben megalakult Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség fenn­állásának pillanatától kezd­ve egyik legfontosabb fela­datának tekinti, hogy részt vegyen az új világháború megakadályozásáért, a fegy. verkezési hajsza beszünteté­séért és a leszerelésért folyó küzdelemben. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnöksége elnökének a tanácskozás résztvevőihez in­tézett üdvözletét Borisz Po- nomarjov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának titkára olvasta fel. Az SZKP és a szovjet ál­lam vezetőjének üdvözlősza­vaiért Freda Brown, a Nem. zetközi Demokratikus Nő­szövetség elnöke mondott köszönetét, majd Fanny Edel- man főtitkár tartott beszá­molót a szövetség legutóbbi VII. kongresszusa óta vég­zett tevékenységről. Freda Brown, a szövetség elnöke a nők gazdasági, tár­sadalmi, politikai és kulturá­lis helyzetéről beszélt. Is­mertette az ENSZ Mexikó­ban elfogadott 1976—1985-re szóló akcióprogramja meg­valósításának eredményeit, a gyermekek nemzetközi évévé nyilvánított 1979-es esztendő rendezvénysorozatának elő­készületeit és vázolta a de­mokratikus nőszövetség te­vékenységét a következő két évre. Emil Wojtaszek a Lengyel Népköztársaság külügyminiszterének életrajza 1927. augusztus 22-én szüle­tett Krakkóban. 1944-ben koncentrációs táborba hur­colták. A felszabadulás után a franciaországi lengyel ifjú­sági mozgalomban tevékeny­kedett. 1950-ben visszatért Lengyelországba. 1953-tól a Lengyel Ifjúsági Szövetség apparátusában dolgozott. 1958-ban a Béke-világtanács titkárságának tagjává, 1965- ben pedig a Lengyel Országos Béketanács titkárává válasz­tották meg. 1972-ben rövid ideig külügyminiszter-helyet­tes, 1972-től 1976 márciusáig a Lengyel Népköztársaság pá­rizsi nagykövete volt. 1976 márciusában közigazgatási, területgazdálkodási és kör­nyezetvédelmi miniszterré, 1976. december 2-án pedig külügyminiszterré nevezték ki. Tanulmányait a társada­lomtudományok főiskolájának közgazdasági szakán végezte. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt VI. kongresszusa 1971 decemberében a központi el­lenőrző bizottság tagjává vá­lasztotta, 1972-ben a párt köz­ponti bizottságának póttagja lett. 1976 decemberében a LEMP KB ötödik plénumán a központi bizottság tagjává választották. Emil Wojtaszek ma ha­zánkba érkezik. Barátok között Körúton a VIT-re készülő Kubában — 1 Ismerkedésünket, barát- kozásunkat Kubával Havan­nában, a kétmilliós főváros­ban kezdtük. E történelmi időket idéző, mór. barokk és neoklasszikus épületeivel, híres erődökkel, modern fel­hőkarcolóival ékeskedő vá­rost 1514-ben alapították. Az első kép. ami szállónk erkélyéről szemünk elé tá­rult, Kuba jelképe, a fes­tői havannai öböl bejáratá­nál álló vár, a Castillo del Morro. Két napon át jártuk vé­gig autóbusszal a főváros nevezetességeit, azzal az IBUSZ-csoporttal, amely­nek nyíregyházi résztvevője voltam. A Prado központi parkjában áll a „Szabadság apostolának”, Jose Marti­nak monumentális emlék műve. Megcsodáltuk a fehér márványból épült Capitoli- umot, a Noble Habanát, a város legértékesebb kútját, amelynek carrarai már­ványból mintázott nőalakja Havannát szimbolizálja. Majd a modern negyedben, a Vedado és Miramar kerü­letekben folytattuk sétán­kat. Már e kétnapos körút alatt észleltük, amit később, kőrútunk folyamán szünte­lenül tapasztaltunk: Kuba a VIT lázában él! Az utcákon transzparen­sek hirdetik a párt felhívá­sát: Cada cubana un acti- vista del XI. Festival! Min­den kubai a XI. Fesztivál aktivistája. S ennek a felhívásnak egész Kubában pozitív visszhangja van. Minden dolgozó egy napi keresetét ajánlja fel a fesztivál javá­ra. A tv, a rádió adások szünetében ismerteti a VIT híreit, közli az újabb és újabb felajánlásokat. Űton- útfélen olvashattuk: VIVA EL XI. FESTIVAL! Kubával, kedves, előzé­keny népével való közvetle­nebb kapcsolatok létreho­zásához nagy segítségemre volt a cukoripari miniszté­rium osztályvezetője. Mi­guel Paz Pena, aki a Bu­Trinidad, Brunet-palota. dapesti Műszaki Egyetemen végezte tanulmányait. Közvetlenül a Karib-ten- ger partján vezetett utunk a szigetország legősibb és legszebb spanyol kolóniái stílusú városába, a „Csip­kerózsika” városba, Trini­dadba. Ez a miniatűr palo­tákból álló, ékszerdobozhoz hasonló kis város századok óta változatlanul őrzi a spa­nyol kor építészeti emlékeit. A 200—300 éves házak és utcák lírai hangulata leírha­tatlan. Főterén a nemesen egyszerű, de fényűzően be­rendezett Brunet-kastély ej­ti ámulatba a látogatót. Miközben Santa Clara fe­lé vitt a légkondicionált autóbusz, csodálattal szem­léltük a karcsú királypál­mákat, óriás pamutfákat, az örökzöld lombok szín­pompáját. A dohányter­mesztés központjában. San­ta Clarában meglátogattuk a nagy szivargyárat, ahonnan a híres, illatos szivarok in­dulnak világhódító útjukra. Nagy élmény volt nézni a szivarokat sodró munkások gyors keze járását, velük beszélgetni. Elio N. Péreznek feltet­tem a kérdést: — Tesz-e felajánlást a fesztiválra? — Természetesen! Öröm­mel ajánlottam fei egy napi béremet. Ezzel én is előse­gítem, hogy a távoli szocia­lista országokban lakó, vagy más rendszerben élő. de szo­cialista érzelmű ifjúság Ha­vannában találkozzék. Amikor megtudta, hogy magyar vagyok, megajándé­kozott egy szivarral. Ez — egy machete mellett — leg­kedvesebb kubai emléktár­gyam, mert e gesztusban a magyar nép megbecsülését, szeretetét látom. A gyár dolgozói közül Ma­ria Elena Pérezt delegálták a VIT-re. örül a kitüntetés­nek és boldog lesz, ha ma­gyar lányokkal köthet ba­rátságot — mondta. Pionerókkai — úttörőkkel — is beszélgettünk. Arra a kérdésre, ők miként készül­nek a fesztiválra, az egyik úttörő fiú azt felelte: jobb tanulással. Egy kerek arcú csillogó szemű lány pedig elmondta: ő elvállalta édes­anyja egyik szabadnapján az otthoni házimunkákat, hogy anyja azon a napon is dol­gozhasson a munkahelyén, így két napi bérét adja a VIT javára. Szeretne kap­csolatba lépni olyan magyar úttörőkkel, akik hazai ké­peslapokat küldenének neki. íme a címe: Mercedes Hernández Junco. Trista 260 Cidon y Toscana. Santa Clara, Santa Villa. CUBA. ■ (Folytatjuk) t. így harcolnak a megrendelésekért New Yorkban május 23-án kezdődik az ENSZ-kÖzgyűlés rendkívüli ülés­szaka a leszerelés kérdéseiről. A világon jelenleg az évi katonai kiadások elérik a 400 milliárd dollárt. A számítások szerint ha a növekedés üteme a jövőben is ilyen mértékű lesz, a századfordulóra a katonai kiadások az ezermilliárd dol­lárt is meghaladhatják. Sorozatunkban a fegyverkezési verseny méreteiről kí­vánunk képet adni — arról, hogy miközben a világ minden táján egyre na­gyobb tömegek szállnak síkra a leszerelésért, a hadiipari konszernek évről év­re növelik termelésüket, fokozzák kampányukat a katonai enyhülés ellen. KOMMENTÁR Májusi remények V an valami jelképes és mélységesen lo­gikus abban, hogy mostanában a szokásosnál Is több történik a béke védelmében, a leszerelé­sért. Május a természet látványos megújulásának, a diadalmas életnek a hó­napja — ilyenkor az em­ber gyakrabban gondol arra a mérhetetlen fele­lősségre, amellyel az élet­nek, az egymást váltó nemzedékeknek, a virág­ba borult fáknak tartozik. Ezekben a napokban az érdeklődő-aggódó ember úgy érezheti, van alapja a reményre. Miközben zaj­lanak a békehónap esemé­nyei, tágabb térségekben és magas szinteken is egymást követik a leg­alábbis bíztató hírek. Új­ra bebizonyosodik, hogy a nemzetközi közvélemény társadalmi világtevékeny­ségben megnyilvánuló bé­keakarata találkozik a szocialista országok hiva­talos diplomáciájának leg­fontosabb célkitűzéseivel. Néhány bizonyíték, csak a legutóbbi órákból: 1. A belga fővárosban — éppen a NATO székhe­lyén — felhívást fogadott el az európai biztonságért és együttműködésért küz­dő nemzetközi bizottság ülésszaka, amelyen húsz európai ország és tizen­négy nemzetközi szervezet képviselői hallatták az emberiség — és az ember­ség — hangját. Kijelentik, hogy valamennyi állam legfontosabb (tehát nem egyik, hanem a legfonto­sabb) feladata erejéhez mérten mindent megtenni a fegyverkezési hajsza megfékezésére. 2. A brüsszeli határozat már a hónap végén New Yorkban sorra kerülő, a leszereléssel foglalkozó ENSZ-ülésszak közvetlen előkészítésének tekinthe­tő. Ráadásul mind világo­sabb, hogy a tagállamok többsége ezt az ülésszakot fontos lépésnek tekinti a Szovjetunió által javasolt leszerelési világkonferen­cia megvalósulása felé. 3. A világszerte száz­milliók érzik úgy, hogy a küszöbönálló konferen­ciákhoz a legértékesebb hozzájárulás a legször­nyűbb fegyverekkel fog­lalkozó SALT—II.-megál­lapodás aláírása lenne. A közvélemény lebjrhatatlan nyomását Washingtonban is nyilvánvalóan érzik. Ennek jeleként értékelhe­tő az a nyilatkozat, amit Paul Warnke, a Carter- kabinet leszerelési és fegy­verzetellenőrzési hivata­lának vezetője tett. Bár Warnke emlékeztetett ar­ra, hogy a nézeteltérések még jelentősek, úgy fogal­mazott, hogy „a hadászati fegyverkorlátozási egyez­mény pontjainak nagy többségében” már létre­jött e megegyezés. E gy ilyen okmány alá­írása aligha megy egyik napról a má­sikra. A siker azonban biztos, ha Washington a SALT—Il.-ügyben éppúgy, mint például a bécsi had­erő-csökkentési tanács­kozások során — végre maradéktalanul elfogadja az egyetlen megfelelő ala­pot, az egyenlő biztonság elvét. H. E. „750 kilométeres óránkénti sebességnél Fred Peare ka­pitány hirtelen meredeken felfelé ívelő jobbkanyarba húzta a gépet. Felettünk pon­tosan az ablaknyílás látóme­zejében egy másik gép ha­ladt, amelyet radarernyőn­kön percekig követtünk. A nehézségi erő mázsás súlyként nyomott az ülések­hez, a hatását ellensúlyozó különleges pilótaöltözék lég­kamrái összeszorították a törzset, a felső és az alsó lábszárat. A légzés felgyor­sult, az érverés őrjöngővé vált, a látómezőben villogó pontok tűntek fel. Ebben a pillanatban, amikor a másik repülőgép szinte csak kar­nyújtásnyira volt, Peare fel­kiáltott, balra rántotta a gé­pet, majd sebességveszteség nélkül meredeken, szinte függőlegesen emelte a ma­gasba. Másodpercekre el­vesztettem a tájékozódáso­mat: melyik az ég és melyik a föld, merre van a fent és hol a lent.” Egy ilyen gyakorlórepülés költségei, mint amelyet az F—15-ös oktató változatának a fedélzetén a Spiegel című nyugatnémet lap szerkesztő­jével tettek meg, meglehető­sen nagyok. De nagy a tét is: vajon a nyugatnémet légierő McDonnel Douglas gyár F— 15-ösét vagy konkurrensét, a Northrop Művek F—18 L gé­pét választja a nyolcvanas évekre kiöregedő F—4 Phan­tom helyett? És ha gyakorló- repülésre csak keveseket is visznek el a cég emberei, el­árasztják a szaklapokat a csábító adatokkal, amelyek a fedélzeti lokátorról, a 22 ki­logrammos mini számítógép­ről, a hőérzékeny Sidewin­der rakétáról szólnak. Né­mely dolgokról mindeneset, re hallgatnak. így például az árról, amely megközelíti a 17 millió dollárt. A hadiiparról egyébként el lehet mondani, hogy a tőkés versengésnek, amely egyéb­ként sem folyik kesztyűs kézzel, nincs még egy terü­lete, ahol a konkurrencia- harc kíméletlenebb és gátlás­talanabb lenne. Ezt bizo­nyítja az az epizód is, ame­lyet a nyugati kommentáto­rok, a második világháború utáni időszak legnagyobb páncélos csatájának nevez­nek ... A NATO tanácsülé­sein évről évre határozatot hoznak a szabványosítás szükségességéről. Ezeknek szellemében olyan közös nyu­gatnémet—amerikai elkép­zelés született, hogy a leg­jobbnak tartott NSZK harc­kocsit, a Leopard 2-t a leg­jobb amerikai harckocsival hasonlítják össze egy gya­korlótéren. A megállapodás szerint, ha az NSZK-harcko- csit találják jobbnak, akkor annak amerikai részről sza­bad utat engednek. Az összehasonlítás színhe­lye az észak-amerikai Aber­deen gyakorlópályája volt, s az összehasonlítás hivatalos eredménye a kísérletet irá­nyító amerikai katonai ve­zetők szerint: „A Leopard 2 nem felel meg a követelmé­nyeknek, míg az amerikai XM—1 eleget tesz az igé­nyeknek.” A Bundeswehr egy képviselője a kísérlet eredményét „a hamisítás is­kolapéldájának” és „a leg­teljesebb ostobaságnak” ne­vezte, Leber akkori nyugat­német hadügyminiszter pe­dig szövetségesei magatartá­sával kapcsolatban „a keleti bazárok erkölcseiről” beszélt. Bonnban semmi kétséget nem hagytak, hogy a nyugat­német harckocsit az elkép­zelhető legváltozatosabb ma­nipulációs fnódszerekkel ütöt­ték el az első helytől — és a megrendelésektől, -fireztet­ték azt is, hogy ez befolyá­solni fogja az NSZK készsé­gét az amerikai AWACS- rendszer megvásárlására. Az ügyben ugyan végül kibon­takoztak egy nagyon is kény­szerű kompromisszum kör­vonalai, de a „Leo-konflik- tus” — anélkül, hogy politi­kai jelentőségét túlbecsül­nénk — hosszan ható jellem­ző politikai feszültségforrás lett az amerikai—nyugatné­met viszonyban. Az elmúlt évtizedekben kialakult egy sajátos ameri­kai—nyugat-európai katonai­ipari komplexum, amelyben megvannak az érdekszövet­ség elemei. A NATO-n belül ennek megfelelően sok nyi­latkozat hangzott el a szab­ványosításra, a kettőzések ki­küszöbölésére vonatkozólag. Egyidejűleg kitűnt, hogy a szabványosításon nem min­denki érti ugyanazt, más szóval az érdekszövetség nem vet véget a konkurenciának. Nemcsak a NATO piacán éleződik a küzdelem az ame­rikai és más cégek között a jövedelmező megrendelése­kért, hanem más kontinense­ken is. Amikor azonban ver­senyről beszélünk, figyelem­be kell venni két tényezőt: az első, hogy a korszerű ha­diipari végtermék több or­szág hadiiparának résztermé­keiből áll. (Például Izrael gyorsan fejlődő hadiipara olyan katonai felszerelést ex­portál negyven országnak, köztük Dél-Afrikának, amely­nek kulcsfontosságú összete. vői amerikai eredetűek.) A második tényező az, hogy az Egyesült Államok vezető szerepet tölt be a fegyverexportban minden földrészen. Az Egyesült Ál­lamok fegyverkivitele jelen­leg egész exportjának mint­egy egytized részét teszi ki. (A többi tőkés ország fegy­verexportja együttvéve kö­rülbelül ugyanennyi.) Az US News and World Report szerint 1950-től 1976-ig az Egyesült Államok több mint 110 milliárd dollár értékben adott el fegyvereket. Eköz­ben a legutolsó két esztendő­ben a fegyverszállítmányok nyolcszorosukra növekedtek. Vajda Péter (Következik: AWACS és az új súlypontok) a V • 36nil V« fUV OK V m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents