Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-02 / 78. szám

2 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1978. április 2. A Nyírségből indult.. Sipos László honvéd szá­zados egyidős országunk sza­badságával. Akkor született, amikor már a nyugati or­szágrészben is elhallgattak a fegyverek, és új fejezet kezdődött népünk életében. Egyéni sorsa, életpályája mintha csak a nép és az or­szág felemelkedését példáz­ná : egyenletesen fejlődött. Az akkor még elmaradott Nyírségből és a hátrányos körülmények közül induló ifjú sikeresen végezte Nyír­egyházán a középiskola osz­tályait és eredményesen érettségizett, majd tisztkép­ző iskolára került. A tanulás mellett a mozgalmi munka is egyre nagyobb teret ka­pott az életében és még ka­tonaiskolás korában tagja lett a pártnak. Miután meg­kapta a hadnagyi csillagot, következtek a csapatszolgálat évei. Katonáiból hamarosan élenjáró szakaszt nevelt és kinevezték századparancs­noknak. Azután újra a tanu­lás évei jöttek, de most már a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. Amikor végzett, egyik gépesített lövész egy­ségünk törzsében kapott be­osztást és munkája mellett újra tanulni kezdett. Beirat­kozott a Marxista-Leninista Esti Egyetem szakosító tan­folyamára. Eddigi életében, amelyet szigorú terv szerint formált, minden úgy alakult, ahogyan tervezte, elképzelte. Céljai határozottak, semmit sem bíz a véletlenre. Állandóan keresi, kutatja a jobbat, a közös ügyet szolgáló módsze­reket. Csak később említette, hogy hatan vannak testvé­rek. A hat gyerek miatt bi­zony a család anyagi helyzete néha igen nehéz volt. így pályaválasztása a tanulási idő anyagi terheit, gondjait is levette a család válláról. És ez is fontos. — Elsősorban nem az anyagi gondok hoztak a had­seregbe — mondotta a későb­biek során. — Mehettem volna dolgozni is. Én azon­ban tanulni akartam és sze­retem a változatos munkát, az erőfeszítéseket igénylő feladatokat és a közösségi életet Itt a hadseregben minden alegység egy nagy család, ahol közös célok fog­ják össze az egyéni vágya­kat, elképzeléseket is. Sipos százados tagja volt az egység pártvezetőségének. Katonai feladatai mellett pártmunkásként is azon fá­SIPOS LÁSZLÓ radozott, hogy a tágabb kol­lektíva és a pártcsoport iga­zi közösségé váljon. S ez nem is könnyű feladat. — Jó utón haladunk, de voltak gondjaink is. Közössé­günkben fiatalok és időseb­bek dolgoztak egymás mel­lett, s a különböző nemze­dékhez tartozók között bi­zony akadtak viták. Például az idősebbek nehezebben fo­gadták el a munka új, haté­konyabb módszereit, ragasz­kodtak a régihez, amelyek korábban valóban jók vol­tak, de az élet és az idő már túlhaladta őket. Ezzel is összefüggött, hogy a kommunisták gyakran ke­resték fel és kérték a segít­ségét a munka szervezésében, a szolgálatot érintő kérdések megoldásában és a munka­helyi légkör, valamint az emberi kapcsolatok javításá­ban. S ő mindig szívesen se­gített. Közben a szolgálat más munkaterületre szólította. Űj közösségbe került, ahol nagy kedvvel látott munkához. Nem tartja magát kivételes embernek, de az jellemzi magatartását, hogy amire el­kötelezte magát, annak igyekszik a képességei sze­rint a legjobban megfelelni. így alakult Sipos László százados életének első har­minchárom esztendeje: ta­nulással, fáradhatatlan mun­kával és emlékezetes örö­mökkel. Tóth Gyula Egy szovjet tiszt naplója folytatásokban Öt háborús nap Nyíregyházán Lapunk holnapi, április harmadiki számában kezd­jük közölni folytatásokban Pjotr Lavrentyejevics Zsukov háborús veterán naplóját, amely 1944. október végének öt háborús napját írja le, tör­ténelmi hitelességgel, izgal­mas olvasmányban tárva fel az akkori nyíregyházi ese­ményeket. írásának története évekkel ezelőtt kezdődött, amikor Krasznodarban találkozóra gyűltek össze a Lenin-rend- del kitüntetett 4. kubányi lo­vas gárdahadtest veteránjai. Közöttük volt Pjotr Zsukov egykori gárdakapitány is, aki a találkozó kiállításának ké­pei között felfedezett egy fényképet Pátzay Pál nyír­egyházi szobráról. A Nyíregy­háza felszabadulásáért har­colt hős kubányi kozákok emlékművének fényképe lát­tán határozta el, hogy ír az akkori harcokról, háborús eseményekről. Rövid, napló­szerű feljegyzéseit eljuttatta hozzánk, amiket néhány foly­tatásban korábban közöltünk is. Szerkesztőségünk ezután is levelező kapcsolatban maradt a krasznodári terület kur- gánszki járásának Szevemij szovhozában élő egykori gár­dakapitánnyal, aki kérésünk­Pjotr Zsukov gárdakapitány, 1944 októberében Nyíregyhá­zán. re kibővítette korábbi fel­jegyzéseit. Felkereste egykori harcostársait, közöttük Plijev generálist is, akikkel felele­venítették a sok év előtti há­borús napokat. Pjotr Zsukov ezután írta meg kibővített naplóját a Kelet-Magyaror- szág olvasói számára. A sok áldozatot kívánó harcok ré­szese, Pjotr Zsukov gárdaka­pitány írását közel két hóna­pon át közöljük folytatások­ban munkatársunk, Sigér Im­re fordításában. VIT-vetólkedő Tíz csapat a döntőben Nyíregyházán tartották meg március 31-én a „Kö­szöntünk VIT, köszöntünk Havanna” VIT-vetélkedő megyei elődöntőjét, melyen Szabolcs-Szatmár városai­ból, járásaiból a legjobb húsz csapat vett részt. A szín­vonalas vetélkedőn tíz csa­pat vívta ki a jogot arra, hogy részt vehessen az ápri­lis 10-én Nyíregyházán, a ta­nárképző főiskolán sorrake- rülő megyei döntőn. Innen majd három csapat jut to­vább a területi döntőre. Új épületek április 4. tiszteletére Toronyházak, ivóvízmű, üzemi étterem A megyei döntőbe került csapatok: a megyei tanács és intézményei, a Nyíregyházi Krúdy Gimnázium, a máté­szalkai MÁV, a megyei ta­nács apparátusának csapata, a nyíregyházi Sipkay Barna Klub, a mátészalkai járási és városi földhivatal csapata, a Kisvárdai Császy Gimnázi­um, valamint a kisvárdai ön­töde csapata, a kemecsei Corvina klub és a fehérgyar­mati METRIPOND-gyár KISZ-szervezetének csapata. FELAVATTAK. Szombaton délelőtt felavatták Nyíregyhá­zán, a Kótajt úton épült me­gyei élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézetet. Az új intézettel, őt iparági laborató­riumával lehetővé válik az élelmiszerek minőségvizsgálatá­nak, ellenőrzésének megyén belüli elvégzése. A 17 millió forintos beruházásból a két­emeletes épületben korszerű műszerekkel felszerelt intézetet alakítottak ki, ahol valamennyi fontosabb vizsgálat elvégzésére lehetőség van. Űj lakások, iskolák, üze­mek építésével, átadásával köszöntik a szabolcsi építő­ipari vállalatok hazánk fel- szabadulásának 33. évfordu­lóját. A megyei beruházási vállalat tájékoztatója szerint finishez érkezett Jósaváros építése. Három — egyenként 64 lakásos — toronyház be­fejezése van hátra, amely közül az egyik műszaki át­adását április 4-re fejezik be. A másik két épületet az első fél év végén avatják. Az egyenként 25 milliós torony­házak átadásával a SZÁÉV befejezi a városrész építését. Tiszaeszláron ünnepélye­sen üzembe helyezik az ivó­vízművet, melyet a KEVIÉP 18 millió forintos költséggel épített. Ugyancsak az ünnep tiszteletére adja át az ÉP­SZER a Budapesti Gyapjúfo­nó- és Szövőgyár demecseri egységében a kazánházat és az ebédlőt. A munka értéke másfél millió forint. Az év­forduló alkalmából egy fel­ajánlást is tett a vállalat. A Nyíregyházán közel 12 millió forintért épülő 33 lakásos há­zat a harmadik, a Kisvárdán 14 millió forintért épülő 42 lakást pedig a negyedik ne­gyedév helyett már június végén átadják. Az ünnepet számos új lé­tesítmény alapozásával is kö­szöntik szerte a megyében. Nagykállón a SZÁÉV, Vásá- rosnaményban az ÉPSZER egy-egy 12 tantermes iskola építését kezdi meg. Az egyen­ként 18 milliós létesítmé­nyek átadását 1979 szeptem­berében tervezik. Nyíregyházán a VAGÉP Vállalat telepén most indítja az ÉPSZER az 1-es csarnok alapozását. A 16,5 milliós épü­let ez év végén terv szerint már üzembe lép. Az Épító- és Szerelő Vállalat ugyan­csak most kezdi a Vörös Ok­tóber Férfiruhagyár vásá- rosnaményi egységének bőví­tését. Az első ütem során — melyre 40 millió forintot for­dítanak — egy 2 szintes épü­let létesül. A földszinten mű­helycsarnokot rendeznek be, az emeleten szociális létesít­mények kapnak helyet. A ha­táridő rövid. Jövő év január­jában ugyanis már megkez­dik a csarnokban a technoló­giai szerelést. Ezekben a napokban lát hozzá Nyírbátorban a Krasz- na-balparti Vízgazdálkodási Társulás a csapadékvíz-elve­zető csatorna építéséhez. Több településen bővíti a KEVIÉP a vízműrendszert. Érpatakon 15 kilométer hosz- szúságban kialakítják a teljes vízellátást szolgáló hálózatot. Geszteréden bővítik a meglé­vő vízműtelepet 6,5 millió forintért. Vásárosnaményban 20, Má­tészalkán 84 lakás előkészíté­sét kezdi az ÉPSZER. A 9,2 illetve 30 millió forintért épülő házakat a jövő év má­sodik felében foglalhatják el a lakók. A vásárosnaményi ház földszintjén az Állami Biztosító részére irodákat rendeznek be. Boldog találkozás P lijev generális gépesített gyalogsága 1944 őszén a me­gye teljes keleti határának szélességében űzte az Er­délyből menekülő német hordákat. Olcsvaapátiban egy maroknyi embercsoport az ágyúdörgés közeledtével a Szamos töltésén ütötte fel tanyáját. Valamennyien torkig voltak a vérontással, az esztelen háborúval. A legtöbb oka a szovjetek várására közülük Cs. Szabó Menyhértnek, az egykori vöröskatonának volt. Cs. Szabó Menyhért 1918-ban Cseljabinszkben lépett be a Vörös Hadseregbe. A következő évben felvették a Bolse­vik Pártba. Hamarosan háromhónapos pártiskolára küldték. Később több magyar társával Moszkvába került, és a Kreml Vörös tér felőli oldalán adtak szolgálatot. Lenin, Sztálin, Molotov naponta haladtak át őrhelyükön. A jelentéstételt nem egyszer kézszorítás és szóváltás is követte. Érről beszélt az olcsvaapáti földjére először érkező ko­zákoknak. Első találkozásuk boldogságát bánat zavarta meg. Egy eltévedt német golyó szinte szemük láttá ontotta ki egy fiatal szovjet tiszt életét. A későbbiek folyamán nyelvi tudásával segítette a vonuló szovjet egységeket. A IV. Ukrán Front egy másik gépesített egysége Nagyvá­rad térségéből űzte a tiszai átkelőhely felé menekülőkéit. Nyírgelsén szegény zselléremberek fogadták őket. Vezető­jük itt is az egykori vöröskatona. D. Tóth György, akit hat­hónapos politikai iskolára küldtek és Kujbisev megyében járási mezőgazdasági osztályvezetőnek neveztek ki. Hazain­dítás előtt 1922-ben járt Kun Béla moszkvai lakásán. Ha­zaérkezése után csendőri felügyelet alá került. Ez 1944. október 21-én szűnt meg, amikor lakásában üd­vözölte a felszabadító hősöket, akiknek apáikkal maga is harcolt a szovjet hatalom megteremtéséért. Amikor a szovjet harcosok parancsnokuktól megtudták, hogy egykori vörös­katona áll előttük, vállukra kapták, dobálták fel a levegő­be. éljenezték. Tóth György felesége pedig levágta mind a tizenhat libát. Pörköltet készített a kedves vendégeknek. Tóth György míg szüksége volt rá a seregnek, addig tolmács- kodott. Később rendőrparancsnok, majd járási párttitkár­ként szolgálta az ország újjáépítését. Ma nyugdíjasként»éh öreg napjait. Hosszan lehetne még sorolni azoknak a magyar interna­cionalistáknak a nevét, akik 1944. kritikus napjaiban ismét segítették a szovjet Vörös Hadsereget. Sigér Imre Befejeződön a magyar nyelv hete Véget ért Nyíregyházán a magyar nyelv hete alkalmá­ból rendezett előadássoro­zat. A megyei könyvtár elő­adótermében összesen öt nyelvészeti előadást hallgat­hattak meg az érdeklődők március 28. és április 1. kö­zött. Nyelvünk eredetéről, a tegeződésről-magázódásról, a mai magyar nyelv problé­máiról, az idegen szavak használatáról hangzottak el előadások, az utolsó napon pedig nyelvünk legszebb sza­vairól. Március 28-án, a meg­nyitó előadás után a debre­ceni egyetem finnugor sza­kos hallgatói saját műsoru­kat mutatták be: a finnugor népek nyelvét, életét ismer­tették versekben, dalokban, képekben. Lebukott a szerencselovag Pulinka Sándor- új fehértói lakos többszörös visszaeső­ként került ismét bíróság elé, ahol lopással vádolták. Pu­linka életútja meglehetősen göröngyös volt, egy-egy állo­más az ország valamelyik börtönéhez fűződik. Ez ideig 15 esetben ütközött össze a törvénnyel, mivel mindig olyan dolgot talált, amit nem veszített el senki. Az elmúlt év október 9-én Pulinka Sándor P. József munkatársával munka után az érpataki presszóban szó­rakoztak. Itt jöttek össze Z. Mihály császárszállási ju­hásszal, aki juhot akart vá­sárolni Érpatakon. Z. Mihály mikor megtudta, hogy Pu­linka motorkerékpárral jött, megkérte, hogy vigye ki az újfehértói állomásra. Pulinka a kérésnek eleget tett és mindhárman elmentek mo­torkerékpárján az újfehértói presszóba. A szerencsés megérkezésre és az újdonsült barátságra nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztottak, amit természe­tesen Z. Mihály fizetett. A hangulat kifogástalan volt, amikor egy óvatlan pillanat­ban Z. Mihály a zsebében összehajtogatott 18 000 forin­tot véletlenül kirántotta. A pénz az asztal alá esett, amit csak Pulinka vett észre. Pu­linka látta, hogy társai már eléggé ittasak és nem vették észre a pénz kiesését, ezért igyekezett megfogni a sze­rencsét. Egyre nyugtalanabb lett és sűrűn hangoztatta, hogy el kell mennie. Társai­tól elköszönt és az asztal alá tett bukósisakkal együtt fel­vette a köteg pénzt és siető­sen eltávozott. Pulinka távozása után Z. Mihály észrevette, hogy nincs meg a juhokra szánt pénze, így érdeklődni kezdett új­donsült barátja iránt, mivel még a nevét sem tudta. Az üzletvezetőtől megtud­ta. hogy hívják a motoros embert és ezek után a kör­zeti rendőrhöz ment segít- »égért. Pulinka a szerencsés fogás után, na meg az ital hatásától mélyen aludt, ami­kor a rendőrség körzeti meg­bízottja ébreszteni kezdte. Először tagadott, majd elő­szedte az asztal alatt talált pénzt. Védekezésére azt adta elő, hogy a talált pénzt vissza akarta adni, de nem tudta, hogy kié volt. A bíróság ter­mészetesen figyelembe vette Pulinka hazugságait, vala­mint az előéletére vonatkozó adatokat és a szerencsés „megtalálót” 1 évi és 6 hó­napi szabadságvesztésre ítél­te, mellékbüntetésként 2000 forint pénzbüntetést szabott ki. Pulinka a büntetést fegy- házban köteles letölteni. Az ítélet jogerős. (Hl. f.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents