Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-02 / 78. szám

1978. április 2. KELET-M AGYARORSZÁG 3 fi végrehajtás elsi vonalában Irta: Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetője Q ártunk egész tevékenységében meghatá­rozó szerepet játszanak az alapszerve­zetek. Munkájuk színvonalától nem kis mértékben függ, hogy miként érvényesül társadalmunkban a párt vezető szerepe. Te­vékenységüket, jelentőségüket aláhúzta a XI. kongresszus is, amely kiemelte: „A pártmun­ka színvonalát és eredményességét nagymér­tékben az határozza meg, hogy a munka mi­ként hidad a végrehajtás első vonalában, az alapszervezetekben.” A vezető szerep eredményes érvényesítése, a politikai irányvonal következetes megva­lósítása csak úgy lehetséges, ha a párt folya­matosan tökéletesíti saját munkastílusát. E törekvésnek elválaszthatatlan része az alap­szervezeti munka stílusának, módszereinek továbbfejlesztése. A fejlett szocialista társa­dalom építésének, a reánk háruló politikai feladatok megoldásának ez napjainkban lé­nyeges követelménye. Az alapszervezeteknek sokrétű tennivaló­ik vannak a párthatározatok valóra váltásá­ban, a végrehajtás megszervezésében és el­lenőrzésében. Mégsem lenne helyes szerepü­ket erre szűkíteni. Leegyszerűsítő, pontat­lan az a — gyakorta emlegetett — megálla­pítás, amely szerint az alapszervezetek arra hivatottak, hogy végrehajtsák a párt határo­zatait. Rendeltetésük, hivatásuk több ennél: működési területükön ők a politikai munka, a politikai élet fő irányítói és szervezői. Ez azt jelenti, hogy a párt általános érvényű határozatainak szellemében elemzik, vizsgál­ják területük politikai viszonyait, a felsőbb pártszervek határozataival összhangban dön­téseket hoznak a megérett kérdésekben és szervező munkával, politikai befolyásukkal biztosítják ezek végrehajtását. E tevékenységük szervesen beleilleszkedik politikai rendszerünk működésének mecha­nizmusába. Más szóval: a pártszervezet az egyenrangúság elve alapján termékeny kap­csolatot tart fenn az adott terület állami ve­zetésével, s szoros szálakkal kapcsolódik az egész munkahelyi kollektívához, az ott te­vékenykedő társadalmi szervezetekhez, moz­galmakhoz. A munkában kialakult egymás­rautaltság — úgy is fogalmazhatnám: köl­csönös függőség — alapján együtt, egyetér­tésben dönt az adott gazdasági egység vagy intézmény állami vezetőivel a kollektívát érintő legfontosabb politikai természetű, ki­hatású kérdésekben^ Mint az adott terület kommunistáinak közössége, a szakszervezet­tel, az ifjúsági szervezettel, a szocialista bri­gádokkal és más társadalmi mozgalmakkal való együttműködésen keresztül befolyásolja az egész dolgozó kollektívát. Törekszik mi­nél alaposabban megismerni e kollektíva ér­dekeit, véleményét, hangulatát, hogy az egész közösség valós érdekeinek képviselője és szó­szólója lehessen. A pártszervezet ezáltal köz­vetlen eleme, tényezője a munkahelyi de­mokráciának; tevékenysége alapvető szerepet játszik abban, hogy az általa képviselt mun­kahelyi kollektíva részt vehessen az irányí­tásban, a döntésekben. Ha így fogalmazzuk meg az alapszerveze­tek szerepét, pontosabban tudjuk megjelölni helyüket a politika kialakításának és meg­valósításának rendszerében. Ez a felfogás egyaránt ösztönöz a határozatok pontos és gyakorlatias megvalósítására és a kezdemé­nyezésre, az öntevékenységre. A pártalapszervezetek többsége a gazdasá­gi élet területén tevékenykedik. Ezért az előbb említett feladatkör számukra tartalmi­lag mindenekelőtt a gazdaságpolitika megva­lósítását, a gazdasági kérdések megoldására irányuló fáradozást jelenti, abban ölt testet. Tanulságos megvizsgálni, kiket tesznek ál­talában felelőssé a pártszervezetekben a kü­lönféle gazdasági természeti határozati, munkatervi pontok megvalósulásáért. Legin­kább mérnököket, technikusokat, agronómu- sokat, közgazdászokat, versenyfelelősöket és így tovább. A magyarázat, az indok általá­ban az, hogy nekik ez munkaköri kötelessé­gük is, így a pártmunkában is ők tudnak ve­le a legjobban foglalkozni. Ügy vélekednek tehát, hogy az ilyen feladatokat legcélszerűbb szakemberekre bízni. A hatékonyság előtérbe kerülése a gazda­ságszervező pártmunkában is fokozódó hoz­záértést, szakértelmet igényel. Az említett felfogással mégis vitába kell szállnunk. A pártszervezetnek a gazdasággal kapcsolatos tevékenysége nem lehet csupán a kommunis­ta gazdasági vezetők, szakemberek feladata. A pártmunkában ugyanis a gazdasági felada­tok közül elsősorban azokat célszerű és he­lyes kiválasztani, előtérbe állítani, amelyek politikai természetűek. Ezek olyan kérdések, amelyek megoldása egyaránt igényli a konk­rét szervezést és az emberek gondolkodásá­nak alakítását, vagyis a politikai munkát. Ebben pedig az alapszervezet minden tagjá­nak megvan a maga helye, szerepe, teendője. Így mutatkozik meg a mindennapi gyakor­latban az, hogy a pártszervezet a gazdasági, gazdaságpolitikai feladatok megoldását elvi­politikai eszközökkel irányítja. Az elvi irá­nyítást azonban nem lehet, nem szabad szem­beállítani a konkrétsággal, az operativitással. Nem mondhatjuk, hogy ez vagy az — mert a kettő együtt kell, hogy jellemzője legyen az alapszervezeti munkának. Hiszen ezen a szinten az elvi kérdések is mindig konkrét formában merülnek fel, s konkrét megoldást igényelnek. A konkrétság követelménye azonban nem jogosítvány arra, hogy a pártszervezetek a gazdasági vezetők helyett, illetve a gazdasági vezetés módszereivel és eszközeivel dolgoz­zanak. Átmenetileg például megoldhatnak gondokat, ha maguk sürgetik és politikai kapcsolataikkal élve megszerzik a feldolgozás számára a hiányzó nyersanyagot. De tartó­san mégis csak a hatáskörileg illetékes gaz­dasági vezetőktől kell Igényelniük a megol­dást, szükség esetén felvetve akár a szemé­lyes felelősséget is az esetleges mulasztáso­kért. A pártszervezet alapvető feladata minden ilyen probléma jelentkezésekor, hogy a tar­tós megoldás útjait keresse, egyengesse. Ez csak akkor lehet eredményes, ha a problé­mákat marxista módon vizsgálják, vagyis nem feledkeznek meg a valóságosan érvé­nyesülő és a cselekvést meghatározó érde­kekről. A párthatározatok elfogadtatása és megvalósítása csak úgy lehetséges, ha eköz­ben állandóan munkálkodnak azon, hogy az egyéni és csoportérdek összhangba kerüljön az általános érdekkel, kifejezze azt. Ha ezek között figyelemre méltó, lényeges az eltérés, akkor a megoldás céljából jelezniük, kezde­ményezniük kell. Kialakulhat ilyen helyzet például a termelési szerkezet átalakítása kapcsán, amely egy sor helyen új követel­ményeket támaszt, a munkahely, a munka­kör megváltoztatását, esetleg új szakmakd- sajátítását is igényli. Az ilyen esetekbtf a népgazdasági érdek érvényesítése körültekin­tő munkát igényel, amelynek lényeges ele­me a különféle érdekek feltárása, összehan­golása, rangsorolása. A gyakorlatban tehát a politikai és a szak­mai feladatok nem határolódnak el élesen egymástól. A kettő összekapcsolódása, köl­csönös feltételezettsége határozza meg a párt- szervezet és a munkahelyi vezetés kapcsola­tának tartalmát is. Nem egyszer úgy teszik fel a kérdést, hogy ki vezet az adott területen, ki kinek van alá­rendelve. Ügy vélem, már magának a kér­désnek ily módon való feltevése is helyte­len. Igaz, akadnak objektív és szubjektív okok, amelyek ilyen „optikát” 'adhatnak a kérdésnek. Az egyszemélyi vezetés konkrét és határozott intézkedésekben fejeződik ki, a pártszervezet elvi-politikai irányító tevé­kenysége viszont általában kevésbé „kézzel­fogható”. Ez olyan látszatot kelthet, hogy a munkaterület igazi „gazdája” a gazdasági, in­tézményi vezető, s a pártvezetés mögéje szo­rul. E látszatot csak erősíti, ha például a fel­sőbb pártszerv képviselője is mindig az igaz­gatót vagy az elnököt keresi meg a munká­val összefüggő kérdésekben, s nem a párt­titkárt, a pártvezetőséget. Valójában azonban itt nincs, nem lehet szó valamiféle egyirányú alárendelődésről. A pártszervezet mint kollektíva és annak vá­lasztott vezetősége, tisztségviselői nincsenek a munkahelyi vezetőnek alárendelve, az nem utasíthatja őket semmiféle döntés, állásfog­lalás meghozatalára. Ha a munkahelyi veze­tő tagja pártunknak, a párt életében semmi­vel sincs több joga, mint bármely más párt­tagnak, s kötelességei is azonosak. De akár párttag, akár párton kívüli, mint a munkás­hatalom megbízottja politikai felelősséget vi­sel a gondjaira bízott területen folyó munka egészéért. S ezt a felelősséget nemcsak a fel­sőbb szervek előtt viseli, hanem az adott egy­ség kollektívája előtt is. E felelősség elsősor­ban nem formális jogi keretek között érvé­nyesül, hanem mindenekelőtt abban testesül meg, hogy a vezetőnek élveznie kell az ott működő pártszervezet politikai bizalmát. Az alapszervezet tehát nem úgy érvénye­síti helyileg a párt vezető szerepét, hogy csorbítja a munkahelyi vezető jogkörét, ön­állóságát, s őt megkerülve vagy ő ellenére intézkedik olyan kérdésekben, amelyek meg­oldása reá tartozik, az ő feladatköre, hatás­köre. A párt állásfoglalásainak érvényesíté­sében számára a legfőbb eszköz a politikai bizalom kifejezésre juttatása. Megadja ezt a bizalmat minden vezetőnek, amíg azok a párt politikája alapján, annak szellemében dolgoznak, és megvonja mindazoktól, akik nem így végzik munkájukát. Márpedig e po­litikai bizalom nélkül senki sem tölthet be vezető tisztséget, beosztást. Népköztársasá­gunkban ezt minden állami szerv, intézmény tekintetbe veszi és szem előtt tartja. H a így értelmezzük ezt a kérdést, azt kell mondanunk: megvannak a szükséges feltételek ahhoz, hogy a pártalapszer­vezetek betöltsék hivatásukat, megfeleljenek rendeltetésüknek. A tapasztalatok arról ta­núskodnak, hogy tevékenységük e feltételek között mind eredményesebb. Egyre több ré­szükről a jó kezdeményezés, ötlet, elgondolás, s ezek támogatásra is találnak. Erősödő ön- tevékenységük fontos szerepet játszik abban, hogy továbbra is eredményesen oldjuk meg a fejlett szocialista társadalom építésében előttünk álló politikai feladatokat. Hatvannégy féle terméket készít “ *dén& Tiszal Kőolajipari vállalat nyír­J' 1 bogdanyi gyáregysége. A Szovjetunióból a .Ke­leti termékvezetéken csaknem egymillió tonna folyékony energia érkezik a vállalathoz, amelynek nagy részét a szabolcsi gyárban dolgozzák fel. Ezenkívül még mintegy 240 -ezer tonna kőolaj is finomításra vár ebben az évben, amiből benzint, gáz- és fűtőolajat, külön­böző vazelineket, alvázvédő szereket nyernek. Innen látják el a megye töltőállomásait ben­zinnel, olajjal, sőt még a szomszédos Borsod megyébe is jut belőlük. Képünkön a tartály- kocsikat töltik. (G. B. felv.) TALÁLMÁNYA: A piros jonatán Jonatánt most felta­lálni. amikor már fél évszázados diadalát van Szabolcs kincse mögött? Most. amikor egyesek azt állítják: letűnőben a jonatán csillaga? A nyu­gati piacokon már a szí­nesebb starking fajták futnak. Nem szélmalom­harc. nem délibábkerge- tés. most jonatánnal kí­sérletezni? Nem. Éppen azért van jelentősége a naményi jonatánnak, mert egyesíti a megszo­kott ízeket és az új kül- lemi kívánalmakat. A vásárosnaményi Vörös Csillag Tsz Máté-féle kertjé­ben 1970 júniusában termést becsültek. Ahogy járták a gyümölcsöst, Kiss István fő­kertész az első sor nyolcadik fáján különös dologra lett figyelmes. Az egyik vesszőn — a fa többi zöldes-barnás almájától elütő — bordópi­ros termést pillantott meg. Június második felében ez szokatlan látvány. Ettől kezd­ve szinte naponta szemmel tartotta a hat kis alma fej­lődését, amelyből végülis négy maradt meg. A neme- sítők, kutatók körében már akkor téma volt egy jobb színeződésű jonatán klón ke­resése. Kiss István azzal a reménnyel dédelgette „talál­mányát”, hátha ebből lehet elszaporítani a keresett új fajtát. Féltett kincs Az igazi szakemberek sze­rények. Amíg meg nem bizo­nyosodnak munkájuk ered­ményéről, nem kürtölik azt világgá. Kiss István a sze­rénység mellett féltette is a kincsnek vélt vesszőt, ezért nem sokan tudtak róla. Azok a metszők sem, akik 1970 végén a Máté-kertben dol­goztak. Amikor Kiss István le akarta vágni a vesszőt, hogy fásoltást készítsen be­lőle, a helyén egy rövid csonk éktelenkedett. A fa alatt minden lelhető hasonló vesz- szőt felszedett, próbálgatta a csonkhoz. Végül is egyre rá­fogta, talán az. Néhány ol­tást készített belőle. Tavasz- szal nagy izgalommal vár­ták, vajon ered-e hajtás a csonkból. Szerencsére 1971- ben tudott róla oltóanyagot venni. Azért is szerencséjé­re, mert a későbbi években kiderült: az első oltás nem a keresett vesszőből való. A tapasztalatokból okulva 1972- ben az alapanyagot szolgál­tató ágra figyelmeztetőnek rákötött egy zsákmadzagot. Ez lett a veszte. Szüret után a mezgerélők a zsákkötő spárgáért tőből lehasították a hajtást. Az anyafa a külö­nös vessző helyén azóta nem hajtott ki. Szerencsére oltással — ve­getatív szaporítással — a nö­vények jól örökítik tulajdon­ságaikat. Az egyszeri sikeres oltóanyagvételből Kiss Ist­ván 1973-ban 7 darab fács- kát tudott kiültetni. A siker, a teljes átörökítés 1975-ben bebizonyosodott: a várt faj­tával azonos 16 alma termett. A következő évben már há­rom ládával szedtek, 1977- ben pedig mintegy két má­zsát szüreteltek az új, na­ményi piros jonatánból. „Gyümölcse sötétpiros11 A koronaalakításnál szük­ségtelen hajtásokból már 1975 előtt megkezdték a sza­porítást. Így 1978-ban újabb 200 darab fán várnak ter­mést. Az utóbbi években akar­va, akaratlanul szakberkek­ben híre ment a naményi jo­natánnak. Egyetemi tanárok, kutatók, kereskedők vizsgál­ják, érdeklődnek. Az 1977/78. évre Kiadott szaporításra en­gedélyezett fajtákat felsoroló könyvben a 18. oldalon ott találjuk a naményi jonatánt is. A rövid leírásban többek között ez áll: „Jonatán rüjgy- mutációja. Gyümölcse sötét­piros, rendkívül tetszetős.” A naményi jonatán részt vesz a Kertészeti Kutató In­tézet telepein az országos fajtaösszehasonlításban. A termelőszövetkezet házi fa­iskolájában eddig 35 ezer olt­ványt ültettek ki, 40 ezer da­rab szaporítóanyagot a nyír­teleki faiskola vitt el, 60 ez­ret pedig a rákóczifalvi sza­porító telepre szállítottak. Ez év januárjában a nyírteleki faiskola szakmunkásainak segítségével újabb 15 ezer darab fásoltást készítettek. A naményi jonatánból összesen több mint 150 ezer oltvány van már a faiskolákban. Piacképesebb az elődjénél A küllemi vizsgálatok mel­lett elvégezték az első bel- tartalmi elemzéseket is. A szárazanyag, a cukor és a savtartalom magasabb az eredeti jonatánénál. A sze­dés utáni vizsgálatokat a kö­vetkező években kiterjesztik a tárolás alatt fellépő beteg­ségekre, az eltartás idejére, az esetleges belső változá­sokra. Annyit már eddig is megállapítottak, hogy a lég­zési intenzitása kisebb, tehát az eltartási ideje hosszabb le­het, mint az eredeti jonatá­né. Az egyszerű, házi pincé­ben tárolt almákon e napok­ban a jonatánra jellemző foltosság, vagy öregedés egyéb jele az eredetivel szemben alig látható. Alak­jával, színével a kutatókat és kereskedőket már megnyerte a naményi jonatán: a fa ár­nyékában és a gyümölcs nappal ellentétes oldalán is teljes a színeződés. Ez­zel a tulajdonságával piac­képesebb elődjénél. Mind ezek mellett 2—3 héttel ko­rábban szüretelhető, az őszi munkacsúcsban ennek jelen­tősége szinte felmérhetetlen. Kiss István édesapjától örökölte a kertészkedés sze- retetét. Már tizenöt éves ko­rában olvasta a szakkönyve­ket, szaklapokat és édesapjá­val együtt telepítették a gyü­mölcsöst. Amikor Vásárosna- mény szövetkezeti község lett, őt választották kertésze­ti brigádvezetőnek. Munka mellett elvégezte Nyíregyhá­zán a kertészeti technikumot. Ahogy fejlődött a tsz, szapo­rodott a gyümölcstelepítés, főkertésszé nevezték ki. Az első években 40 vagon alma gondját intézte, az idén már 560 vagonos tervük van. Kertész­dinasztia Az 51. évét taposó Kiss István még ma is szívesen tanul, a tél végét az idén is hathetes főkertészi tovább­képzőn töltötte. A családon belül is nemsokára lesz segí­tője, vitapartnere: öt gyer­mekéből a legidősebb, a fiú, a termelőszövetkezet ösztön­díjasaként a Kertészeti Egye­tem harmadéves hallgatója. ★ A beszélgetés után olvas­tam: Kiss Istvánt, a vásáros­naményi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet főkertészét, a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Csikós Balázs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents