Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-08 / 82. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 8. M egdöbbenten olvas­hattuk mindannyian tegnap a hírt: ismét ölt a metilalkohol. Tizenkilenc ember állt a vasúti vágányon csöpögő tartálykocsi mellé, hogy telfogja a szesznek vélt folyadékot, s ingyen ihas­son belőle. Míg az ideg- méreg csöpögött, senkinek nem jutott eszébe, hogy az utóbbi években több alka­lommal is előfordult már megyénkbeq hasonló eset, amely halálos áldozatokat szedett, s három ember vakult meg tőle. Most egy ember meg­halt, huszonöt ember fek­szik kórházban, többnek súlyos az állapota és a rendőrség még 5—6 liter metilalkoholnak nem buk­kant a nyomára. Lehet, hogy azóta kiöntötték, de lehet, hogy azóta újabb emberek ittak belőle. It­tak, mert nem tudták, hogy mit fogyasztanak, nem tudják, hogy a metil­alkohol kis adagja is ha­lálos lehet, a kisebb meny- nyiségtől is elveszítheti az ember a szeme világát. Az emberi kapzsiság, a felelőtlenség idáig ve­zethet. Erejük teljében le­vő emberek válhatnak rokkanttá, pedig közis­mert dolog, hogy tartály- kocsikban nem szállítanak emberi fogyasztásra al­kalmas szeszfélét. Még nagyobb azoknak a szü­lőknek a felelőtlensége, akik 10 és 11 éves gyer­mekük szájába adták a mérget, talán likőr for­májában. Nem mehetünk el szó nélkül azok felelőtlensé­ge mellett sem. akik a méreg lefejtése után nem zárták le megfelelően a tartályt, s lehetővé tették, hogy mások is hozzáfér­hessenek. A felelőtlenség már ed­dig is nagy tragédiát oko­zott. De hogy ne legyen még nagyobb, ezen azok tudnának segíteni, akik a még hiányzó metilalkohol nyomára vezetik a rend­őrséget. (balogh) Elsikkasztotta a benzinjegyet Pancsusák János nagyhalá­szi lakos a Szabolcs-Szat- már megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál mint gépkocsivezető dolgo­zott. Pár hónapos ténykedé­se során máris jogtalan ha­szonszerzésre törekedett. En­nek érdekében a menetleve­leken a ténylegesen betan­kolt és felhasznált benzinnél rendszeresen több benzint tüntetett fel. A meghamisí­tott menetlevelek alapján 7120 forint értékű benzin­jegyhez jutott. A benzinje­gyeket eladta és az ebből származó „bevételt” saját céljaira fordította. A bűn- cselekmény útján szerzett benzinjegy értékesítése nem okozott számára különösebb problémát, mivel olcsóbban adta a hivatalos árnál. An­nál inkább problémás volt az elszámolás, mivel senki nem hitte el. hogy olyan sokat fo­gyaszt az általa vezetett gép­kocsi. A társadalmi tulajdont dézsmáló gépkocsivezetőt a bíróság bűnösnek találta folytatólagosan megánokirat- hamisítással elkövetett sik­kasztás bűntettében és ezért 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte, melyet börtönben kell letöltenie. Az ítélet jogerős. Környezetünk A világ gyógyszerexportjá­nak öt százalékát a magyar gyógyszeripar adja. ezzel a világranglistán — Hollandiá­val és Belgiummal együtt — a 6—8. helyet foglalja el. Gyógyszereink ma már több. mint 90 országba jutnak el. ismertek és keresettek a vi­lágpiacon. Ebben jelentős ré­sze van a magyar gyógyszer- kutatásnak. Ennek egyik legfontosabb bázisa a Buda­pesti Gyógyszerkutató In­tézet. Tevékenységéről Láng Tibor igazgató tájékoztatta az MTI munkatársát. — Legfontosabb eredmé­nyeink, megfigyeléseink kö­zül elsősorban azokat emlí­tem, melyek a nemrégiben felfedezett — a központi T avaszodik, s ilyenkor különösen jólesnek a híradások a buzgólko- dásokról szűkebb hazánk, a környezet szépítéséért, egész­ségesebbé, kulturáltabbá té­teléért. Felnőttek, legtöbbször a napi munka után követke­ző pihenőidejüket megáldozó apák és anyák jeleskednek, tesznek az önkéntes környe­zet szépítéséért. Máskor ke­servesen töprengeni is kell. A furcsa és hökkentő ellent­mondásokon. Töprengeni és bosszankodni kell: járókelő­nek, parkban pihenni vá­gyónak, nyitott szemmel sé­tálónak vagy szabad idejét csöndes szemlélődéssel töltő lakosnak. Az elképesztő és egyre gyakoribb rendetlen­ség, szemetes környezetcsú­folás megannyi vétkét utol­érve kell töprengeni. És fel­háborodni. Mert — s ezt ki kell nyíl­tan mondani, hiszen a lát­vány hovatovább országos gyakoriságú — szemetelnek, piszkolnak új lakótelepeink parkjaiban; rendetlen a há­zak szűkebb környéke; tör­melékhalmok púpozódnak egyik napról a másikra a ko­rábban még tiszta, rendezett utcákra. Szemétlerakódénak használja az üres telkeket megannyi teherautó vezető­je, lakásból kiselejtezett ved­lett holmikat, háztartási hul­ladékokat dobál el a környe­zetében az otthonára egyéb­ként tán kényes, „rendes” családok sora is. Ha van ma sziszifuszi küzdelem bosz- szantó mértékű, visszaköszö­nő hiba ellen — a városok, vagy a falvak lakói szemta­núi lehetnek sok-sok helyen az untig tartó szikiagörgetés- nek. Gyerek csinálja? Nevelet­len kamasz, lázadó tizen­éves? Dehogy is. Legtöbb he­lyen korántsem gyerekkéz tettéül róható fel a törmelék, a szemét, a rendre újjáte­remtődő környezetrontás. A felnőtt, a szabályokkal na­gyon is tisztában lévő lakos­ság egy része — mi tagadás, nem is csekélyke része — él olyan nemtörődöm módon, olyan torz szemlélettel, hogy magántulajdonát elválasztja parktól, utcától, erdőtől, a tágabb környezettől. Nem ké­szült ugyan mindeddig euró­pai „ranglista” a különböző országok településeinek tisz­tasági fokozatairól. Ám ha lenne, létezne ilyen, akkor — hatmillió külföldet járó, tu- ristáskodásban jártas polgá­runk a megmondhatója — valahol az utolsók között lennénk az osztályozásban. Minden jó fejlődésünk mel­lett, gyarapodó parkjaink, nö­vekvő erdeink, szép modern lakótelepeink együttesében — egyidejűleg örökös rendetlen­ségben tartjuk környezetün­ket, közterületeinket. Bírság? Büntetés? Termé­szetesen vannak ilyen állami eszközök — s jó is, hogy lé­teznek, hogy alkalmazni le­het őket. Büntetni esetenként feltétlenül szükséges: a sittet „ottfelejtő” vállalatot, a par­kok rendjét rongáló, szennye­ző lakost, az erdőt vigyázat­lanul pusztító turistát ezzel a módszerrel is fegyelmezni kell. De nem lehet mindenkit tetten érni — nem lehet, nem is lehet helyes csupán erre törekedni. Több kellene. Talán... a környezetszé- pítő-jobbító akciók további folytatása a köznapi rendsze- retetre irányítva. Ügy pél­dául, hogy értékeinket nem­csak felépíteni, rendbehozn'i kell, hanem „megőrzés” is lé­tezik mindezek mellett. Olyannak kell megtartani a környezetet, amilyennek min­dig látni szeretnénk. És nem csak lakóházavatások, léte­sítmények szép, látványos át­adása után. Ezt megtanulni: nemcsak egy, vagy több kisebb közös­ség leckéje. Ez már mind­annyiunk ügye, sőt — köte­lessége. V. M. Nyírbátor: Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat új szociális épülete, amelyben kor­szerű konyha és étterem is helyet kapott. NYOLC ÚJ GYÓGYSZER Tabletta a vérrög ellen idegrendszerből elkülönített — endogén fájdalomcsillapí­tók hatástani vizsgálataira vonatkoznak. Kutatócsopor­tunk — a szervezetben jelen­levő enkefalinok. endorfi- nek biológiai tulajdonságai­nak megfigyelésén túl — a világon elsőként olyan ha­sonló szintetikus anyagot is előállított, melynek fájda­lomcsillapító hatása a morfi­nét is felülmúlja. A felfede­zéstől a kész gyógyszerig azonban még hosszú az út. — Ugyancsak nemzetközi érdeklődést váltottunk ki olyan biológiai megfontolá­sok alapján — mérnöki mó­don tervezett tripetidek szintézisével, melyek képesek a vér alvadási folyamatait befolyásolni, valamint a már képződött vérrög oldódását elősegiteni. Külön értéke' e készítményeknek, hogy tab­lettában is hatásosak. így minden reményünk megvan arra — természetesen körül­tekintő, bonyolult toxikoló­giai vizsgálatok után —, hogy e készítmények klinikai kipróbálását elkezdjük. — Intézetünk nevéhez ed­dig nyolc eredeti gyógyszer felfedezése fűződik. Ezek kö­zött több sikeres, a rák, il­letve rosszindulatú vérkép­zőrendszeri megbetegedések gyógykezelésére alkalmas készítmény említhető meg, a Degranol, a Myelob- romol — ezt a Chinoin- nal közösen állítottuk elő —, a Lycurin és a Zitostop; to­vábbá értékes nyugtatok, mint a Trioxazin. Frenolon, Grandaxin. Ez utóbbit az EGYT-vel közösen dolgoztuk ki. Jelenleg is több hatásos, eredeti készítményünk van preklinikai és klinikai vizs­gálaton. Tízezrek a körön belül Szerződés és pesti utazás szállításáról is gondosko­dunk ... Azt sem állíthatjuk, hogy a propagandával lenne baj: minden csatornát fölhasznál a közművelődési előadó, hogy tudassa a dolgozókkal a prog­ramokat, lehetőségeket. A Szövetkezeti Híradóban, a szakszervezet, a KISZ útján teszi közhírré, vagy a szocia­lista brigádvezetők számára szervezett előadássorozat havi összejövetelein. — Ez utóbbi jó alkalom ar­ra is, hogy személyesen talál­kozzanak havonta egyszer a szövetkezet 35 szocialista bri­gádjának vezetőivel! Több, mint hatszáz dolgozó tagja a brigádoknak — nem közöm­bös tehát, milyen a kapcsola­tom velük. A kulturális jelle­gű vállalásaik tervezésénél — és persze a végrehajtásnál is — igyekszem minél több se­gítséget nyújtani. Elmondom, mik a terveink, milyen lehe­tőségeink vannak. A városi művelődési központnak pél­dául bizonyos évi összeget utalunk át minden évben — ennek fejében az egyes mű­soraikra jegyet biztosítanak, ha szólunk. De ilyen a TIT- tel kötött szerződésünk is: ha igény van rá, előadót külde­nek a kért témából. Közös programot is szervezünk a brigádoknak: most tavasszal például Budapestre készülünk a Szovjet Tudomány és Kul­túra Házába. Este pedig szín­házba megyünk. Már hagyo­mánnyá vált a BNV megláto­gatása is minden esztendő­ben . .. A szövetkezet jelentős pénzt fordít a körzetéhez tartozó falvak közművelődésének tá­mogatására is. Társadalmi munkával és pénzzel segítet­ték tavaly Nyírkáta, Kántor- jánosi és Hodász községeket. Nyírkátán például segítettek az úttörőszoba létrehozásá­ban, felszerelésében, egy klub kialakításában ... Idén Ópályi, Nagydobos és Sza- mosszeg kerül sorra. Hogy az ilyen célra szánt évi összeg, segítség ne aprózódjék el, évente más és más helyekre összpontosítják. Évenként máshová... — A községi művelődési házakkal szerződésünk van. Különféle módon segítjük őket, alkalomadtán a szövet­kezet által fenntartott művé­szeti csoportok is fellépnek. Nyírkátán például a munkás­kórus a szövetkezeté, Máté­szalkán ifjúsági tánccsopor­tot, irodalmi színpadot támo­gatunk. (A neves cigány­együttesünk sajnos 30 év után felbomlott.) De a TIT révén előadássorozatokat is szerve­zünk a helyi művelődési há­zakban: például a szakcso­portok tagjai számára. Ezek után nem túlzás talán azt állítani: a szövetkezet anyagi erőforrásai, a közmű­velődési szervező munka nem­csak a dolgozók és a tagság számára érezhető — a tizen­négy falu és Mátészalka egész lakossága kap ebből valamit. S ez így helyes — és jogos. Mert egy községi iskolának, napközinek nyújtott támoga­tásnál, egy művelődési ház segítségénél, a művészeti cso­port fenntartásánál nem húz­ható fal, hogy csakis a szö­vetkezeti dolgozók, tagok él­vezzék e támogatás gyümöl­csét ... Ez a fal — képletesen — jóval nagyobb kört fog körül: Mátészalkát és vidé­két. T. Gy. — Az, hogy naponta utazik a dolgozók egy része, igen megnehezíti bármilyen prog­ram szervezését. Ugyanilyen gond, hogy az üzletek hétköz­nap egész nap nyitva tarta­nak, utána pedig a fiatalok sietnek haza — nincs más megoldás, mint szombaton csinálni valamit. Van egy na­gyon szép, jól felszerelt ifjú­sági klubja a szövetkezetnek a Pálma presszó udvarán. Minden második szombaton tartunk foglalkozást — válta­kozó érdeklődés mellett. Ne­héz mozgósítani a fiatalokat is — sokszor még a könnyű­zenei előadásokra sem jönnek el elegen. A művelődési köz­pont által hozott műsorok kö­zül egyet-egyet megveszünk teljes egészében saját dolgo­zóinknak. Ingyen hallgathat­ják végig, a községekben élők Naponta 46 ezer csirkét vágna le és dolgoznak fel konyhakészre a kisvárdai baromfifel­dolgozó üzemben. Képűnkön: Baráth Sándorné és Balázs Jánosné a zsigerelőűzemben munka közben. (Császár Csaba felv.) A megye fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetei közül csak egyetlen helyen, Máté­szalkán van „függetlenített népművelő”. Az idézőjelet azért szükséges kitenni, mert Cs. Nagy Ibolya hivatalos munkaköre: közművelődési előadó. Munkája lényegében mégis ugyanaz, mint egy ipa­ri üzem népművelőjének ... Csak talán nehezebb. Egy város, 14 falu — Ha már a hasonlatnál maradunk, akkor azt mond­hatnám: nagyüzemről van szó. A Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ-nek ugyanis ezernél több dolgozója van, a tagság létszáma pedig 13 ezer körüli. Hogy még tovább bővítsem a kört: tizennégy község és a város tartozik az ÁFÉSZ ha­táskörébe, s itt összesen 45 ezer ember él .— mindnyá­jukhoz közünk van hát vala­miképpen. Ez a szövetkezet a nyíregy­házi után a legnagyobb a me­gyében — a fiatalasszonynak van hát munkája bőséggel. Cs. Nagy Ibolya tizenkét esz­tendeje dolgozik az ÁFÉSZ- nál és harmadik éve közmű­velődési előadó. — , Azelőtt könyvelőként dolgoztam. Közben elég sokat tevékenykedtem a különféle bizottságokban, a szakszerve­zetben. A szövetkezet nőbi­zottságának ma is titkára va­gyok ... 1974-ben sport- és kulturális felelős lettem, majd 75-ben függetlenítettek. Egy város és 14 falu a mun­kahelye, mindenütt van ten­nivalója, ahol a szövetkezet jelen van dolgozóival, tagjai­val. A dolgozók többsége Má­tészalkán található az üzle­tekben, szolgáltatásokban, vendéglátóhelyeken — és igen nagy közöttük a fiatalok aránya! Ugyanakkor jó ré­szük nem szálkái — bejáró. DOLGOZÓK, TÁGOK ÉS Á TÖBBIEK... ^lalálo^ Lkapzsiság.

Next

/
Thumbnails
Contents