Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-06 / 80. szám

1978. április 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hogyan A szocialista életmód meghonosításán, a közössé­gi életforma és magatartás terjesztésén mun­kálkodva beleütközünk a kispolgári, individua­lista szemlélet és gyakorlat különféle megnyilvánulási formáiba. Tapasztalataink nap mint nap bizonyítják, hogy az önzés, az anyagiasság, a mások iránti közöm­bösség távolról sem veszett ki, hogy az egyéni boldogu­lást nem ritkán a társadalom rovására kívánják elérni. Ismeretes, hogy az ilyen magatartás gyökerei a múltba, a kizsákmányoló társadalom viszonyaiba vezetnek visz- sza, az akkori polgári és kispolgári osztályok, rétegek életviszonyaiból fakadt. Ritkán gondolunk viszont arra, hogy ez nem csupán a múlt öröksége. Mai viszonyaink­ban is találunk olyan elemeket, amelyek fenntartják, táplálják, újratermelik az individualista, a közösség ér­dekeit háttérbe szorító nézeteket és cselekedeteket. A szocialista társadalom óriási erőfeszítéseket tesz a dolgozó tömegek, az egész lakosság életviszonyainak javításáért, az életszínvonal rendszeres emeléséért. A lakásviszonyok, az egészségügy, a társadalombiztosítás, a közellátás, a tömegközlekedés, a munkafeltételek ál­landó javítása, a társadalmi alapok szélesítése az em­berek, a családok mindennapi életfeltételeinek biztosí­tásában erősíti a szocialista együttélési viszonyokat. Ugyanakkor azonban — éppen azért, mert a szocializ­mus társadalmi viszonyai és termelőerői még nem elég fejlettek, éppen azért, mert társadalmunk még viszony­lag szegény — olyan megoldásokhoz is folyamodni kell, amelyek a társadalmi eszközök és a családi, egyéni erő­források- bizonyos mértékű pazarlásához vezetnek és újratermelhetnek tipikus individualista törekvéseket. A szocializmus körülményei között a közvetlen életfeltételek alakítása szükségképpen ellentmondásos folyamat. A negatív hatásokat természetesen lehet lé­nyegesen csökkenteni. Pontosabban szólva, ezeket a fo­lyamatokat lehet úgy alakítani, hogy bennük a kollek­tivista irányú mozgások egyértelműbben domináljanak. Ez a szocialista politikának szükségképpen alapvető je­lentőségű eleme. Hiszen a mindennapi életfeltételek alakulása döntően befolyásolja az emberek társadalmi magatartását, ez az a köre az életfeltételeknek, amelyek közvetítik az átfogóbb társadalmi viszonyok hatását. A kapitalizmustól örökölt kispolgári szokásokat, magatartásokat akkor tudjuk szocialista irányban át­alakítani, ha a mindennapi élet körülményeiben — amelyek sorában a munkahelyi viszonyok rendszere is nagy szerepet játszik — közvetlenül tapasztalható kol­lektivista irányú változások jelentkeznek. A munkahe­lyi demokrácia tudatos fejlesztésének a többi között ezért van olyan jelentősége. De hasonlóan fontos a kö­zösségi vonások tudatos erősítése, az alkalmazott meg­oldások gondos elemzése, az életmódot közvetlenül meg­határozó feltételek alakításában. Mindamellett tudnunk kell, hogy a jelzett ellentmondásosságot nem küszöböl­hetjük ki, hogy ez a szocializmusnak a kommunista tár­sadalom alsó fokának elkerülhetetlen velejárója. De a szocialista politika alapvető követelménye, hogy ezt az ellentmondásokban való mozgást úgy irányítsa, hogy alkalmazott megoldásai átgondoltan és tudatosan a szo­cializmus felé mutató tendenciákat erősítsék és a kis­polgári-individualista törekvések gyengülését hozzák magukkal. A reális szemlélethez hozzá tartozik annak felis­merése, hogy — éppen társadalmi gyökereik következtében — pusztán valamiféle elhatáro­zással nem szüntethetők meg. Ám legalább ilyen fontos annak az átlátása is, hogy az objektív viszonyok fej­lesztésével mind kedvezőtlenebbé válik számukra a ta­laj, s ha tudatos ráhatással fellépünk ellenük, hatásuk mindinkább csökkenthető, egyre szűkebb térre szorít­ható. S ez nem csupán lehetőség, hanem a fejlődés el­engedhetetlen követelménye, hiszen enélkül maguk az objektív társadalmi viszonyok sem lennének tovább- fejleszthetők. , Nagykólló, Újfehértó Több fonal, szövet a megyéből A korábbiaknál jóval magasabb termelési tervvel indultak az idei esztendőnek megyénk köny- nyűipari üzemei. A Magyar Posztógyár nagykállói gyára például a múlt évihez képest mintegy 50 millió forinttal növelte idei tervét, s eléri a 200 millió forintot. A minő­ség javítása mellett az idei év legfontosabb célja a szö­vődé termelésének növelése. A múlt évi 700 ezer négyzet- méter helyett több, mint egy­millió négyzetméter szövetet gyártanak ebben az esztendő­ben. Hogy ezt a mennyiséget el­érjék, továbbra is nagy súlyt fektetnek a gépállások idejé­nek csökkentésére. Már ta­valy is figyelemre méltó eredményeket értek el, hi­szen 1976-hoz viszonyítva, fe­lére csökkentették a műszaki hibák okozta termelési ki­esést. Az Újpesti Gyapjúszövő­gyár újfehértói gyárának épí­tési munkái közel 400 milli­ós költséggel a múlt évben fejeződtek be, de a termelés tulajdonképpen már 1976-ban megindult az új üzemben. A fejlődés ütemét híven tükrö­zik az ez idő alatt elért ered­mények. 1976-ban 208 tonnát, 1977-ben 733 tonna fonalat termeltek, az idén viszont 1280 tonna gyártását terve­zik. Ennek megfelelően nőtt a dolgozók bére, 17 százalékos béremelést hajtottak végre az elmúlt évben, az idén pe­dig 12 százalékban határoz­ták njeg ezt a számot. 10 nap alatt 220 hektár burgonya elültetését tűzték célul a császárszállási Űj Alkotmány Tsz szakemberei. A KITE-rend- szerben vctőgumó-termclőként jelölték ki a gazdaságot. Jól előkészített magágyba hat darab ültetőgép rakja le a vető­gumót s egyúttal a talaj vegyszerezését is elvégzi. Az ültető gép után szemnek is szép látvány a szabályosan sorakozó ba­rázdák sokasága. Egyedül a vezérállásban Villanymozdonyon Nyíregyházától Záhonyig Kapcsolók, égővel kombi­nált nyomógombok hosszú sora — akár egy repülőgép műszerfalán. Aztán szembe­tűnnek ismerős tárgyak is: hatalmas lábpedál, apró kor­mánykerék, szemmagasság­ban kilométeróra. — Hohó, ez egyszerű! Olyan, mint egy személygép­kocsi — mondom beavatot­tén. De Kiss László mozdony- vezető mosolyogva csóválja a fejét: — Egészen más! Egyelőre nem jut idő ma­gyarázatra. Előbb a fékpró­bára összpontosít — szeren­csére nincs baj — aztán már az indulást jelzi a forgal­mista. Slambuc 9V ■■ ■■ a gozoson — Látja — int a sínek felé a mozdonyvezető. — Az a két szaladó ember még ide tart. Bevárom őket, mert ha elin­dulok, akkor is fölugranak. Eddig még nem volt, s nem akarok ezután sem balesetet. A két elkésett utas felka­paszkodik. A mozdonyvezető még kinéz egyszer, aztán ke­ze gyöngéd érintésével elfor­dítja a „vezér kontroler” ke­reket. Nyíregyháza—Záhony vonalán megkezdte útját a személyvonat. — Kicsit kényelmetlen lesz a vezérállásban — figyelmez­tet a mozdonyvezető. — Leg­erősebben itt érezni a sínek egyenetlenségét. Én már ész­re sem veszem, hiszen hova­tovább 15 éve járok mozdo­nyon. 1963-ban kezdett egy gőzö­sön, mint fűtő. Pedig akkor már szakmunkás volt. a Ganz-MÁVAG-ban sajátí­totta el a kovácsmesterséget. De a gyermekkori álom visz- szahozta őt a megyébe. — Az nem tetszett, hogy feketére mart a szénpor. Hu­zatban dolgoztunk, a kazán tüze vörösre égette a bőrün­ket. De olyan ízes slambu- cot, amilyet Szekrényes Já­nos bácsi, a fűtő készített, azóta sem ettem. Mert an­nak idején még főztünk is a gőzösökön! Átnyergelt a villanyra Az öreg Bivalyok, Nyaló­kák, Szergejek kora lejárt. Tavaly az utolsót is fölvál­tották a korszerű Diesel-, il­letve villanymozdonyok. Kiss László jóval hamarabb „át­nyergelt”. Szürke egyenruhá­ja csinosan feszül vállán. Tiszta, biztonságos munka ma már a mozdonyvezetés. — Ezek a masinák szelle­mileg igényelnek nagy fel- készültséget. Alaposan is­merni kell a jelzőket, jelzé­seket, a vonalat. Különösen, mióta „CSM” rendszerben dolgozunk, vagyis csak a mozdonyvezető tartózkodik a vezérállásban. (Ezt még nem vezették be minden vo­nalon.) Szavait fülsértő sípolás szakítja félbe. Rémülten ka­pom föl a fejem, de Kiss László megnyugtat. Csak az „egyesített vonalbefolyásoló és éberségi berendezés” adott figyelmeztetést: most kell megnyomni a lábpedált. Ha a vezető nem reagál a 9 má­sodpercenként fölhangzó „si- kításra”, a berendezés azon­nal megállítja a vonatot. Ez történik akkor is, ha a masi­niszta figyelmen kívül hagy­ja a fényjelző piros villaná­sait. mi agyon szeretek a yV fotelben ülve szenderegni. Szeretek órákig el­böngészgetni reges- régi keresztrejtvénye­ket. Sakkozni, domi­nózni. kockázni egy­aránt szeretek — még ha sorozatosan vesz­tek is. Minden rádiómű­sort válogatás nélkül élvezettel hallgatok, még a „Munkahelyi torna”-t is. És szere­tek fecsegni ismerő­sök és ismeretlenek viselt dolgairól, arról, hogy ki kitől vált el, ki nem akar nősül­ni... Képes vagyok egész Szergej Hazanov: Mii szeretek én nap a telefonon ülni és hosszason elbeszél­getni munkatársaim­mal. hajdani iskola­társakkal, sőt akik­kel óvodába jártam együtt. Szeretek elül­dögélni a kávéházban, hogy magamba szív­jam az igazi életet. És hihetetlen de szere­tem az előző napi ká­posztalevest. az étkez­déi menüket és az odaégetett kottlettet. Szeretek még ceru­zát hegyezni — ráérő­sen, akkurátusán, sorban egyiket a má­sik után. Kiváltképp érdekes az ismerőse­inkkel megvitatni a „Dinamó” esélyeit, ebben a szezonban. A legújabb „Labdarú­gás — jéghoki” szá­mot egy álló napig is el tudom nézni. Szeretem a vidde- ket. Hogy meglevő készletem újakkal töltsem fel, szeretem kiírni a „Krokogyil” régebbi számaiból. Ha akad egy szabad percem, akár órákig is elleskelődöm az ablakban. De a legfontosabb, emberek, hogy a kö­rülöttem levőknek is tetszik az én szórako­zásom, gyakran tár­sulnak hozzám. Hát ez az. amiért a mun­kahelyemet szeretem. Ford. Laczik Mária Állomás állomást követ. A kilométerek szinte észrevét­lenül maradnak el mögöt­tünk. Bal oldalt tehervonat iramlik Nyíregyháza felé — rajta hosszú sor új Zsiguli. A két mozdonyvezető reflek­torjelekkel üdvözli egymást. — Harmadik éve járok ezen a Szilin — simít végig nyugodt mozdulattal a mű­szerfalon Kiss László. — A nevét onnan kapta ez a tí­pus, hogy szilíciumos egyen­irányítóval működik. Fővo­nalakon utazunk Nyíregyhá­zától Záhonyig, Miskolcig, il­letve Budapestig. Még nem volt komoly baj a masinám­mal. Ez annak köszönhető, hogy rendszeres kezelést kap a nyíregyházi vontatási fő­nökségen, ahol az ország egyik legkorszerűbb villany- mozdony-javító műhelye üze­mel. Egyébként a Szili olyan, mint egy asszony. Elvárja a kedveskedést, amit eddig za­vartalan üzemeléssel hálált még. A 12—16 órás váltó műsza­kok mellett alig jut idő a családra. A 10 éves Zsuzsit és a 6 éves Andreát sokszor csak álmukban látja édesap­juk. Áldozatot követel ez a pálya a feleségektől is. Hi­szen hol éjjel, hol hajnalban kell meleg étellel várni a férjét. Pár perc és begördülünk Záhonyba. Hogy hányadszor tette meg ezt az utat Kiss László kiváló dolgozó, arra nem tud válaszolni. De azt sejti, hogy több mint másfél millió kilométer van már a háta mögött. S mint eddig: most is baj nélkül telt a szol­gálat. A fékezőszelep súlyos sóhajtással lassítja le a vo­natot. A hangosbemondó a mi utasainkat köszönti: meg­érkeztünk ... Házi Zsuzsa Hozzászólás Még mindig aprópénz... A Kelet-Magyarország 1978. március 18-i számában megjelent „Megint aprópénz” című írás arra ösztönzött bennün­ket, a vállalat Arany János nevét viselő Szocialista Bri­gádjának tagjait, a 12-es já­rat gépkocsivezetőit, hogy mi is szót kérjünk a lap hasáb­jain. Munkánkat naponta, órá­ról órára sok százan ellenőr­zik, hisz az utasokért, az utasok előtt tevékenykedünk. Érthető hát, ha mint általá­ban más, úgynevezett „szem előtt lévő” munkáknál töb­ben és többször bírálnak bennünket. Ezek között elő­fordulnak jogos panaszok, vé­lemények, de valljuk meg, sok köztük a téves informá­ció, a felesleges megjegyzés, az álkritika. Nem tudjuk mire vélni, hogy a cikkíró egy olyan té­mát feszeget, amely szerin­tünk, és vállalatunk szerint is megoldott. Nehezen bár, de utasaink is megszokták, hogy kétforintossal fizessék ki vi­teldíjaikat. Úgy hisszük, si­került megértetnie vállala­tunk vezetőinek, hogy mind- emögött nem mindennapi fi­zetőeszközünk lebecsülése húzódik, hanem az utazási idő csökkentését és a mi mun­kánk könnyítését szolgálja. A glosszaíró tehát feleslege­sen „melegítette fel” az aprő- pénzvitát. Kíváncsiak vol­nánk, hogyan tudna az újság­író utazni a metrón, vagy miként venné igénybe az utasellátó automatáit apró­pénzével? Azzal sem mondunk újat, hiszen a Kelet-Magyarország is közzé tette, hogy vállala­tunk várja az új szovjet jegykiadó automaták érkezé­sét. A szerkezet csak kétfo­rintossal működik. S mindez nem az 5-ös Volán rendelésé­re ... . Végezetül: higgyék el ne­künk, nem is olyan könnyű feladat — tanú rá, aki közle­kedik — a megnövekedett forgalomban százak épségére vigyázni, ügyelni, s azon lenni, hogy mindenki elér­hesse úticélját. Ha mindeköz­ben mégis szólunk (hangsú­lyozzuk : elenyésző számról van szó!), azt nem saját szó­rakozásunkból tesszük, el­lenkezőleg: az utasok érdeké­ből. Ezért érezzük sértőnek az említett sorokat, s ezért hisszük, hogy nem lévén más témája, nyúlt az elavulthoz, a már egyszer tisztázotthoz. Balogh Ferenc brigádvezető, az Arany János Szocialista Brigád nevében „Hint egy asszony..."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents