Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-06 / 80. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 6. Szabadságunk születésnapját ünnepelte a megye népe (Folytatás az 1. oldalról) Kedden reggel már 9 óra tájban fővárosi fiatalok tízezrei igyekeztek a Gellérthegyre, a KISZ Központi és Budapesti Bizottságának ifjúsági nagygyűlésére, a Fel- szabadulási emlékmű szomszédságában levő Jubileumi Parkba. A zászlófüggöny övez. te térségben fél 11 óra előtt elfoglalta helyét a nagygyűlés elnöksége is: dr. Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizotságának titkára. a Politikai Bizottság tagjai, ott volt Vlagyimir Ja- kovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, továbbá az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoksága képviseletében Fedot Filipovics Krivda vezérezredes és Fjodor Kaliszt- ratovics Iscsenko altábornagy. Dísztűz jelezte az ünnepség kezdetét, majd a fanfárok hangja néhány percre csendet kért. Felhangzott, a Himnusz, ezután Simon Sándor, a KISZ Budapesti Bizottságának titkára megnyitotta a nagygyűlést. Hámori Csaba, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára mondott ünnepi köszöntőt, emlékeztetve a szabadságért elesett hősökre, és visszatekintve arra a fényes korszakra, amelyet 1945-től napjainkig ível át történelmünk. — 1945 viharos tavasza óta új nemezedék nőtt fel. amely nem ismeri a háború borzalmait — hangoztatta. Ifjúságunk magáénak érzi a szocializmust. annak történelmi eredményeivel, vívmányaival és fejlődésének ellentmondásaival. gondjaival együtt. Nemzedékünk bizalommal tekint a jövőbe, mert érzi és tudja, hogy szükség van rá, munkájára és véleményére egyaránt. A fiatalok mindennapi helytállásukkal bizonyítanak a munkahelyeken, az iskolákban, a katonai szolgálatban. Jól tudják: egyéni boldogulásuk közös erőfeszítéseink eredményein múlik. A párt programja, a fejlett szocialista társadalom felépítése: nemzeti programunk, amelynek teljesítésén napjainkban dolgozunk, s amelynek kiindulópontja a 33 esztendővel ezelőtti április 4-e volt. „Éljen szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság”, „Éljen a magyar—szovjet barátság!”, „Éljen a szocializmus és a béke!” — harsant fel az ünneplő fiatalok tízezreinek kiáltása, s a forró hangulatot fergeteges táncukkal fokozták az . ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport művészei. Tőlük a dallamot a KISZ Központi Művészegyüttese vette át. majd a magvar és a szovjet együttes közös táncát jutalmazta vastapssal a közönség. A nagygyűlés, amely emlékezetes demonstrációja volt felszabadulásunk 33. évfordulójának, az Internacionálé hangjaival ért véget. Fogadás az Országházban Hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kedden este fogadást adott az Országházban. A fogadáson részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Benke Valéria, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Maróthy László. Németh Károly és Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Borbély Sándor, Gyenes András és Győri Imre. a Központi Bizottság titkárai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottsága. az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége, a termelőmunka számos kiváló képviselője. A szívélyes baráti hangulatú fogadáson — amelyen Losonczi Pál köszöntötte a megjelenteket — jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja is. Vendégeinkkel megyejáráson Kedden é? szerdán ipari és mezőgazdasági üzemekkel ismerkedtek megyénkben azok a delegációk, amelyek a Szovjetunió Kárpátontúli területéről és a romániai Szatmár megyéből érkeztek Szabolcs- Szatmárba a hazánk felszabadulása 33. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségekre. A nyíregyházi járás vendégei voltak kedden a küldöttségek: a tiszavasvári Alkaloidában megyénk -egyik nagy múltú és termelési értékét, exportját tekintve is egyik legnagyobb ipari üzemét, majd a tiszalöki Kossuth Tsz korszerű szarvasmarhatelepét nézték meg, s ellátogattak az állami gazdaságba és az erőműhöz is. Szerdán Mátészalkán járt a két delegáció. A városi párt- bizottságon dr. Forgács András és Lánczi János tanácselnök szólt a gyors ütemben fejlődő fiatal város eredményeiről, terveiről. Ezután Mátészalka új üzemeit tekintették meg. Vendégeink, a szovjet és román delegáció a MOM mátészalkai gyárában. Ismét jelentkeztek Moro elrablói Finn—szovjet barátsági gyűlés Helsinkiben „Az olasz kormány a leghatározottabban elutasítja a vörös brigádok mindennemű zsarolását, nem tárgyal Moro elrablóival” — hangsúlyozta Giulio Andreotti kedden, az Aldo Moro elrablásáról és általában a terrorizmus elleni küzdelemről indított képviselőházi vitában. Még mielőtt Andreotti elkezdte volna parlamenti beszédét, az emberrablók ismét jelentkeztek. Milánóban, Rómában és Genovában közzé tették „4. számú kommünikéjüket” s Moro újabb levelét. Ismeretlen telefonálók különböző lapszerkesztőségekkel közölték, hol található meg a két „dokumentum”. Az újabb Moro-levél nem eredeti kézírásos példány, hanem egy kézzel írott levél fotókópiája. Az elrabolt politikus drámai hangvételű levelét Banigno Zaccagninihez, a kereszténydemokrata párt főtitkárához és az olasz belügyminiszterhez intézte. Kedden este Helsinkiben a Finnlandia palotában ünnepi gyűlést tartottak a szovjet—finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulója tiszteletére. Az ünnepi gyűlésen Vrho Kaleva Kekkonen finn államfő és Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere mondott beszédet. Kekkonen elnök beszédében nagyra értékelte a szovjet—finn szerződést, amelynek — mint mondotta — komoly szerepe van abban, hogy Finnország ma sokkal aktívabban és kezdeményezőbben vesz részt a nemzetközi együttműködésben, mint három évtizeddel ezelőtt. Kekkonen a továbbiakban a szocialista országokkal és elsősorban a Szovjetunióval kialakított kereskedelmi-gazdasági együttműködés jelentőségéről szólt és egyebek között megállapította, hogy a Szovjetunióval folytatott kereskedelmet a gazdasági helyzet ingadozásaitól függetlenül lehet fejleszteni. Ezt követően Andrej Gromiko mondott beszédet. Bevezetőben tolmácsolta az ünnepi gyűlés résztvevőinek és az egész finn népnek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének, a Szovjetunió minisztertanácsának és személyesen Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének szívélyes üdvözletét, majd elmondotta, hogy a szovjet vezetők változatlanul a Finnországgal folytatott baráti együttműködés megszilárdítására törekszenek és hogy a Szovjetunióban nagyra értékelik Urho Kaleva Kekkonennek a szovjet—finn kapcsolatok fejlesztése érdekében kifejtett tevékenységét. A Magyar Optikai Művek gyárában dr. Horváth Róbert, a MOM vezérigazgató-helyettese köszöntötte a vendégeket, majd Bíró Miklós gyárvezető szólt a mindössze nyolcesztendős gyár munkájáról, amelynek termelési értéke 1975 és 77 között két esztendő alatt több, mint két és félszeresére emelkedett, tavaly már 268 millió forint volt. A szovjet vendégek érdeklődéssel hallgatták a gyárvezető tájékoztatását, amelyből kitűnt, hogy a mátészalkai gyár is sok szállal kötődik a szovjet iparhoz: tavaly kétmillió szemüveglencsét várt a szovjet partner Magyarországról, a mátészalkai munkások a Nagy Október tiszteletére vállalták, hogy két és fél millió darabot készítenek szovjet exportra; vállalásukat november 7. tiszteletére teljesítették. A mátészalkai látogatás során munkatársunk rövid nyilatkozatot kért a két küldöttség vezetőjétől, a szabolcs- szatmári látogatás első tapasztalatairól. B. A. Molnár, a Kárpátontúli területi Tanács elnök- helyettese, a szovjet delegáció vezetője többek között elmondta: rendkívül jó benyomást szereztünk látogatásunknak eddigi napjain. Megfigyeltem például, hogy milyen nagy gondot fordítanak Tiszavasváriban a környezetvédelemre, az Alkaloida szennyvíztisztítására, ami rendkívül fontos. A termelőszövetkézet szarvasmarhatelepén azt találtam különösen elismerésre méltónak, hogy egy mezőgazdasági nagyüzemben milyen gyorsan és jól alkalmazzák a tudomány újabb és újabb eredményeit. Itt, Mátészalkán pedig a szakember szemével is körülnéztem — korábban Munkácson a műszergyár igazgatójaként dolgoztam —, s így kicsit „belülről” is látom ezt az új, korszerű üzemet. Az az első látásra is kitűnik: a munkafeltételek jók. Gratulálunk magyar barátaink eredményeihez! Fülöp Károly, a Szatmár megyei pártbizottság titkára, a román delegáció vezetője elsőként a falvak külső képét, rendjét dicsérte, azt a sok kezdeményezést, amit a különböző meglátogatott községekben a társadalmi összefogás révén megvalósítottak. „Mátészalka a hozzánk legközelebb lévő magyar város — mondta —, kicsit a szomszéd szemével is nézzük. A Magyar Optikai Művek gyára azt bizonyítja, hogy rászolgáltak az előzetes bizalomra, amely szántóföldön gyárat, korszerű technikát adott a városnak. Nagy hatással volt rám, hogy mennyi fiatal dolgozik itt, s jól megállják a helyüket. Az eddig látottak alapján Szabolcs- Szatmár' dolgozóinak eredményeit nagyra becsüljük és sikereket kívánunk a további munkához!” A küldöttségek ma városnézésen vesznek részt Nyíregyházán. Izrael nem vonul vissza Dél-Libanonban folyamatosan foglalják el állásaikat az ENSZ „kéksisakosai”. Mint már jelentettük, kedden egy hatszáz főnyi norvég alakulat foglalta el kijelölt állását a Litani folyónál. Ugyancsak kedd óta szimbolikusan jelen van a térségben az újjáalakuló libanoni hadsereg előőrse is, mintegy harminc katonai csendőr személyében. A megszállt térségben tartózkodó tudósítók azonban nem látják semmiféle jelét az izraeli visszavonulásnak. Éppen ellenkezőleg — amint erről például az AP tudósítója beszámol — az izraeli katonák inkább azon vannak, hogy „otthonosabbá” tegyék állásaikat és a lövészárkokat. Az Izrael által kedden bejelentett „csapatritkítás” a valóságban inkább úgy mutat, hogy az izraeliek átcsoportosítják páncélos és motorizált egységeiket. Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója INI Ví R E GVH AZ AIM 2. A föld izzadtságszagot áraszt. Felszabadítottuk Gyulát. Tankistáink, kozák ezredeink betörtek Békéscsabára. Előttünk jobbra és balra dúl az ütközet. Az ellenség nem bír elszakadni tőlünk. Állandóan a nyomukban vagyunk. Közvetlen a harcérintkezés. A mi Tizedik Gárda Kubányi Kozák Vörös Zászlórenddel kitüntetett Szlucski Lovas Hadosztályunk a második lépcsőben támad. Előttünk a IX. Gárdahadosztály és a XXX. Lovashadosztály öldöklő harcot vív. Természetes, hogy a lakosság a fasiszta rémmesék és a harcoktól való félelem hatására először szinte bénán bújt elő a bunkerekből. Később egyre' bátrabban közeledtek felénk. — Szervusztok ruszkik! Szervusztok oroszok! Éljen Oroszország! Az utcák megteltek magyarokkal, horvátokkal. Féltve őrzött, dugdosott, fakult vörös zászlók is előkerültek. Az emberek rádöbbentek, hogy befejeződött a magyar nép számára érthetetlen háború... A harcrend szigorú. A tüzérség szühet nélkül fülsiketítőén lövi az ellenséget. A csapatok lassan mozognak előre. Nyomukban a tüzérség is felzárkózik. Hátunk mögött mindenütt ott vannak az ellenség számára oly félelmetes Katyusák és ontják a lövedékeket. A front első vonalának to- vagördülése után nekünk a második vonalban sok érdekes dolgot lehetett látni. Az első vonal által szétvert kisebb magyar egységek minden ellenállás nélkül megadták magukat. De még több volt azoknak a magyar katonáknak a száma, akik polgári ruhát öltöttek és útnak indultak haza. Orosházán magyar gépkocsizók önkéntesként csatlakoztak a tizedik kozák ezredhez. Elfoglaltuk a Bélmegyerre és a Vésztőre vezető utat. A távolban az ellenség felrobbantott tartálykocsijainak tüze jelezte a frontvonalat. Az ötödik napon a hadosztály birtokba vette a Szolnok—Debrecen vasútvonalat, a közútat és egy teljes fordulattal keletnek, Püspökladány irányába fordult. Füstölgő mozdonyok húzták a munícióval megrakott vonatokat. A német vasúti parancsnokság, ráébredve a helyzet súlyosságára, a szerelvényeket nem előre, hanem vissza, Budapest felé irányította. Az egyik szerelvény éppen előttünk akart elhúzni. A töltés mellett ment öt lovas kozák. A parancsnok, egy főhadnagy, kitartotta a kardját és integetett, hogy álljon meg a vonat. A német tiszt pisztolyt rántott, odanyomta a mozdonyvezető tarkójához és ráordított: — Teljes gőzzel előre! A közelben volt a mi parancsnoki harcálláspontunk is. Utászok is voltak mellettünk. A hadosztály- parancsnok, T. I. Reva parancsot adott az utászoknak a mozdony és a vasút felrobbantására. Nemsokára dobhártyát tépő dörrenés hallatszott. Darabokra tépődött a mozdony, a vagonok egymásra futottak. Felrobbantak az üzemanyagszállító tartályok. Füst tört az égre. A lőszeres vagonok hatalmas detonációval egymás után robbantak fel... Hátrább a 40. lovasezred harcosai feltartóztattak egy német gépkocsioszlopot. A parancsnok a kocsi sofőrjét eszeveszett rohanással küldte előre, aki dudálva kért utat. A vezetőfülkében összehúzódott szemöldökkel ott ült a parancsnok. A nem hátráló kozákok előtt megállt a kocsisor. A mieink farkasszemet néztek az ellenséggel. A tiszt kimászott a kocsiból, pisztollyal hadonászott. A friccek is előbuj- tak a ponyvák alól. A tiszt ordítozott: — Félre! Utat! Félre az útból, ti ördögök! — fenyegetőzött a pisztolyával. A sofőr is kihajlott a kocsiból. — Kit kell itt agyonlőni? — néztek egymásra a kozákok. — No, Iván, add meg a tisztnek a kegyelemdöfést. Hadd cimboráljon a túlvilágon az ördöggel! — parancsolta az egyik tiszt. Lövés dörrent. Az őrnagy égnek emelt kezekkel fordult meg a saját tengelye körül és eldőlt. Örökre. A gépkocsikat lerohanták katonáink. A sofőröket lefegyverezték. Parancs születtt: „A fogságba esett gépkocsivezetők kocsiai- kon maradnak. Őrt kell melléjük állítani.” Nyakát előre nyújtva egy új Limuzin kocsiban egy éltes német alezredes szeretne átvergődni a kozákok orra előtt. Tekintete zavart. Arca sápadt. A cigaretta táncol a fogai között. Szemüvege az orra hegyén lóg. A kozákok utat engedve követik a sascímeres díszmadarat. Kozincev gárdakapitány emelt hangon adja ki a parancsot ! — Kezeket fel! Átkutatni! Az alezredes aktatáskájában viaszpecséttel lezárt titkos írás. — Ahá! Hát te a válogatott legénység közül való vagy? Ilyen díszpéldányra ritkán bukkan az emberfia (Folytatjuk) Ifjúsági nagygyűlés Budapesten
