Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-25 / 96. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 25. Május 27-től: Gyorsítják a kézbesítést Zöld busz helyett IFÁ Konyhakész csirke Kisvárdáról Avatásra készül Jósaváros Az új városnegyed ünnepé­lyes felavatása lesz az idei jósavárosi napok legfontosabb rendezvénye — hangzott el a kerületi népfrontbizottság legutóbbi ülésén. Az augusz­tus 14—20. között sorra kerü­lő gazdag programban politi­kai, kulturális és sportren­dezvényekre kerül sor. A VMK képzőművészeti kiállí­tást nyit; külföldi együttesek fellépésével néptáncbemuta­tót szerveznek. Sor kerül tér­zenére, rockkoncertre és di­vatbemutatóra. Hagyomá­nyosan megrendezik a gyer­mekek aszfaltrajz-versenyét és az idén KRESZ-vetélkedőt is tartanak a sportversenyek mellett. Augusztus 20-án tartják Jósaváros ünnepélyes fel­avatását, melynek keretében átadják többek között az új fémipari szakközépiskolát, több gyermekintézményt és a 9-es iskola új fedett uszodá­ját. Kora reggeltől késő estig róják a kilométereket: hoz­zák-viszik a híreket települé­sek, családok között. Útjaink mindennapi arculatához hozzá­nőttek a postai küldeménye­ket szállító zöld autóbuszok. A kiszolgált, öreg járművek kora lejárt. Alig több, mint egy hónap múlva — ponto­san május 27-től — új rend szerint juttatják el a külde­ményeket a címzettekhez. A változtatásról Nagyőszi Ernőt, a nyíregyházi 2-es postahiva­tal vezetőjét kérdeztük meg. — Hagyományos gyakorlat > szerint a régi buszok egy zsákban kapják meg regge­lenként útirányukhoz iga­zodva az anyagot. Városok, községek szerint menet köz­ben a mozgóposta-kezelő csoportosítja a leveleket, új­ságokat. Május 27-től nyolc zárt IFA-gépkocsi váltja fel a buszokat. Ezeken már nem lesz szortírozás: települések szerint elosztva kapják meg a küldeményeket. A Budapest—Nyíregyháza 45-ös postavonat — mely a központi hírlapokat, a Buda­pest felől érkező leveleket és csomagokat hozza — válto­zatlanul hajnal 4 óra 57 perc­kor fut be a megyeszékhely­re. A mozgópostán ezentúl városok, községek szerint rakják zsákokba a küldemé­nyeket. A 2-es posta dolgo­zóinak ezzel nem lesz más dolguk, mint a zsákokat, cso­magokat átrakják az IFA-kra. — Munkánk persze nem csak ennyiből áll. Mi továb­bítjuk a megye területéről ér­kező postai küldeményeket. Nálunk éjszaka zajlik a leg­nagyobb munka: ekkor válo­gatjuk szét a leveleket. Kü­lön a fővárosiakat és a me­gyeieket. Május 27. után mi is településenként szortírozzuk a megyébe címzett küldemé­nyeket. Az IFA-kocsikon uta­zó jegyzékkezelők útirányuk szerint elosztva kapják a kül­deményeket. A gépkocsik reggel 6 óra­kor indulnak útnak. A végál­lomásokon akkor fordulnak vissza, mikor zárnak a hiva­talok. Ugyanis ezek a jármű­vek szedik össze a vidéki postahivatalokban feladott anyagot. — Az új rendszer nem kis megterhelést ró a dolgozókra. Ha sikerül hamar átállniuk, a jelenleginél sokkal gyorsab­ban kapják majd meg a tá­volabbi falvakban is a kül­deményeket. Feltéve, ha pon­tosan érkezik a postavonat. A postavonat Debrecen irányába közlekedik. Útvo­nala Borsod megyét nem érin­ti. Ezért Szabolcs-Szatmár és Borsod között közvetlen já­rat segítségével bonyolítják le a forgalmat. A borsodi já­rat 0 órakor érkezik Nyíregy­házára, s éjjel 1-kor indul vissza Miskolcra. (hzs) FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT TÁRSADALMI MUNKA Beküldte: Csontos János, Pusztadobos. A kisvárdai baromfifeldol­gozó üzem az idén a kony­hakészre feldolgozott szár­nyasok 70 százalékát expor­tálja. Képünkön: Csurka Jánosné és Takács Éva a csomagolóüzemben. (Csá­szár Csaba felvétele) A népfrontbizottság öröm­mel vette a Nyíregyházi Kon­zervgyár egyik szocialista brigádjának kezdeményezését, hogy segíteni kíván a mind nagyobb figyelmet keltő jó­savárosi napok megrendezé­sében. Várják, hogy a város több üzemének kollektívája is csatlakozzék a konzervgyá­riak kezdeményezéséhez.----- v ----------------------­Halottlátás A z asszony maga elé mered, mintha valóban a túlvilágba nézne. Az­után éneklő-monoton hangon beszélni kezd: „Anyám, édes jó anyám... nem hibáztatok én senkit... de azért...” Szem­ben fejkendős öregasszony. Sír, motyog, láthatóan szinte magánkívül van. Kint. a szép családi ház udvarán hosszú sorban várnak bebocsáttatá- sukra a többiek. Fiatalok, idő­sebbek, az ország minden ré­széből. még a határokon túl­ról is. Rendelés van. akár egy fogorvosnál. Az asszony pe­dig odabent mondja, egyre mondja a halottak monológ­jait. Ő látja őket. Úgy is ne­vezi mindenki: A halottlátó. Színhely: Putnok. Borsod- Abaúj-Zemplén megye, Ma­gyarország, Közép-Kelet-Eu- rópa. Idő: A XX. század utolsó negyede, a hetvenes évek második fele. Személyek: érett, felnőtt, teljes jogú állampolgárok. Sírva, megrendültén, érzelmi­leg felzaklatottan jönnek- mennek. kavarognak a sze­münk előtt. Némelyiküknek aznap már vagy huszadszor mondja V. Jolán: egy idősebb (vagy fiatalabb) embert lá­tok, így félre van hajtva a feje... Megigézve hallgatják. Moldván Domokos filmje — szenzáció. Budapesten, a Tol­di Stúdiómoziban vetítik, ál­landó telt házzal. Bátor, okos. tisztességes alkotás. A halott­látó. Mégis gyanítható, nem annyira a dokumentumfilm esztétikai értékei miatt nézik meg olyan sokan. Azok is. akik felháborodottan utasí­tanák vissza egy putnoki vi­zit ötletét. Az elv: „hallottam X-től, ő Y-tól... nahát... ha ennyit beszélnek róla, csak lehet benne valami”. Sajnos — van. Egy zseniá­lis népi pszichiáter, nagy né­pi mesemondó él (vagy visz- szaél?) természet adta tehet­ségével. nem is haszontalanul. Mert ő ugyan nem hív senkit, és nem kér semmit, a ke­gyeletteljes kliensek mégis hálásak. Nem rossz üzlet. Sőt! Kitűnő lehetőség a put­noki szenzáció — bizonyos társadalmi önvizsgálatra. Azoknak, akik Jolán asz- szony ihletett, gyakran lírai szépségű mondatain csüng­nek. azoknak, akik csodákat várva tódulnak a moziba, azoknak, akik halottlátóval, bioritmus-kalkulálással, UFO- csészealjakkal foglalkoznak, valami hiányzik, nagyon hi­ányzik. Olyan szilárd világ­képi. világnézeti alap, ami tudatukat saját koruk igé­nyeinek megfelelő szintre igazíthatná. Vagyis lehetősé­get teremthetne számukra a tiszta fej. a valóban „kimű­velt emberfő” birtoklására. S hogy mindez miért van így, mik lehetnek az okok? Hi­vatkozni a legkönnyebb do­log a világon: ezúttal is mil­lió tényezőre lehet. Az „örök emberire”, a mindig meglevő titkos vonzódásra a miszti­kum, az irracionalitás felé. A közművelődés fontosságá­ra és mai állapotára. A múlt sötét fékként működő örök­ségére ... N yilván mindegyikben van igazság. Ám együtt és egyszerre csakis a teendők fontosak. Amiket látni kell. halottlátónézés közben, halottlátás ürügyén — és helyett. Részegen szórakozott a kál- lósemjéni Márka presszóban a múlt év október 23-án es­te Karácsony János 20 éves helybeli lakos. Tánc közben le akart kérni egy lányt, ám ő nem ment a részeg fiú­val táncolni. Karácsony ki­ment a presszóból, de mire visszaért, a lány már egy másik fiúval táncolt. Kará­csony a lány előző táncosát vonta felelősségre: megütöt­te, sőt a fiú testvérét is meg­támadta. Karácsony támadását sike­rült elhárítani, de ekkor Sza­Jrádió MELLETT Tizenöt perc se volt az a dokumentumjelenet, amely a múlt hét egyik napján a harmadik műsorban hang­zott el, mégis sokat mon­dott el ebben a rövidre fo­gott időben két emberről, pontosabban két magatar­tásról. Többet, mint ameny- nyit a kimondott szaVak egy dokumentumfelvétel- ben általában közölni tud­nak. Borenich Péter egy bírósági tárgyaláson el­hangzott magyarázkodó- mentegetőző mondatot vá­lasztott címül: örültem, hogy mellém állt. Ez a ki­jelentés a kárvallott (a hangból ítélve feltehetően idős asszony) szájából hang­zik el. Becsapták, rászed­ték. Saját hiszékenységé­nek áldozata. Igaz, nem ő az első (minden valószínű­ség szerint nem is az utol­só), mégis tanulságos any- nyiban az ő esete is, hbgy ő sem tartja magát hibás­nak. A jelenetből nem de­rült ki, hogy mi volt a va­lóságos oka, hogy csaknem százezer forintot adott köl­csön (több részletben!) egy vadidegen férfinak. Nem is ez az érdekes eb­ben a műsorban, hanem in­kább az, ahogyan a bírónő és a kárvallott párbeszédé­ben kirajzolódik két maga­tartás. A bíró nagy körül­tekintést, higgadtságot, sok türelmet mutató beszédtó­nusa, tartása és a kárval­lott önigazoló, önáltató, a komikumba hajló hiszé­kenysége, ami mögött még­is valami hasznot remélő számítás rejtőzhetett a köl­csön adásának idején. Jel- lemhangképnek is nevez­hetjük ezt a szellemes be- fejezésű dokumentumot, amely felgyorsított, majd az ugyancsak torzra ka- nyarítva, egészen lelassí­tott s végül hangzás köz­ben megállított magnójáté­kával erősítette meg a hall­gatóban az esetről és szen­vedő szereplőjéről kialakult véleményt. A jó ifjúsági regények­nek, hangjátékoknak egyik ismérve, hogy nemcsak a fiataloknak, gyermekeknek szólnak, hanem a felnőttek is találnak benne üzenetet a saját számukra. Ezek kö­zé tartozik Arno Kraus rá­diójátéka is, melyet Bojtár Endre fordításában Jirina Martinková, a Prágai Rá­dió rendezője állított a Magyar Rádió hangszínpa­dára. A döntő következik nagyon fontos tanulsága a felnőttek számára az, hogy a gyermekeket, a serdülő­ket különösen nagy tapin­tattal kell irányítani, azon­ban ez a figyelem nem nél­külözheti a határozottságot és a hozzáértést. A gyer­meki, a serdülőkori önérzet sokkal sérülékenyebb, mint gondolnánk, s azoknak, akik gyerekekkel bánnak, szeretettel is kell közeled­niük hozzájuk, másként sem megérteni, sem gond­jaikat eligazítani nem lesz­nek képesek. Seregi István A KÉPERNYŐ A műsorlapi ajánlással ellentétben, nem adódtak ugyan „a két különböző ce­remónia egyidejű szervezé­séből bolondos bonyodal­mak” A nagy érzelmek­től... c. francia filmben, mégis a szórakoztató alko­tások közé sorolható. Ép­penséggel a magvasabbak közé. Két előkelő, szomszé­dos nyárspolgári család kö­zül az egyikben egy halál­eset, a másikban egy eskü­vő szertartási előkészületei föllebbentették a fátylat a nagy érzelmeik voltaképpe­ni tartalmatlanságáról, az életmódjaik szokásrabsá­gáról és üres formalizmu­sáról. A két egymás mellett futtatott, kevés , ponton érintkező cselekménysor két oldalról mutatta be ugyan­azt. Michel Berny filmje szinte dokumentáris, szikár realizmusával, fanyar hu­morával ébren tarthatta a nézőt az igen késői órák­ban is. Ami nem csekély érdem. Rendíthetetlen, őszinte hit a hivatásban és a kül­detésben, nem mindennapi érzékeny szuggesztivitás jel­lemezte a csütörtöki Nyi­tott könyvben Horváth Teri vallomásait. És nemcsak a színésznőét, hanem az íróét is. A nagy érdeklődéssel várt, hangvételében és stí­lusában a részletközlések­ből némileg megismert Sári-gyö p című önéletrajzi írásainak ki más lehetett volna a legjobb tolmácsoló- ja, mint ő maga. Művészi kitárulkozása ritka őszinte- ségű és emelkedett hőfokú volt, anélkül, hogy pateti­kussá vált volna. Partnerei nem mindegyike hatott hi­telesnek (pl. Venczel Vera) a népi ihletésű lírai szöve­gek interpretálásában. A műsor készítői (Katkó Ist­ván szerkesztő és Horváth Z. Gergely rendező) a nagy pályatárs, Bihari József megszólaltatásával még em­lékezetesebbé tették az adást. Szabó Magda ifjúsági re­génye, az Abigél képernyő­re alkalmazásában is fele­más alkotás maradt, s rá­adásul igen hosszúnak tet­szett. (Nem biztos, hogy a regény alapos leírásai, a jellemek szükséges motivá­lása viszonylag apró ese­ményekkel a televíziós fel­dolgozásban is mind he­lyénvalók. Hiszen a megje­lenítéssel a színész kevés­sel is sokat elmondhat a fi­guráról.) Legjobban a kál­vinista leányinternátus, a Matula Intézet szigorúan puritán légkörének és val­láserkölcsökbe merevült egyes tanárai portréinak a megelevenítése sikerült csakúgy, mint ezt az élet­idegen rendet nehezen el­viselő növendékeké. A kri­miszerű cselekménykifejlet — hátterében az 1944-es háborús évvel — minden tiszteletre méltó írói és rendezői (Zsurzs Éva) szán­dék ellenére — túlbonyolí­tottnak tűnt. A népes és rangos szereplőgárdából el­sősorban a bájos Szerencsi Éva (Gina) és Básti Lajos (Torma Gedeon) emelhető ki. Merkovszky Pál Kosarat kapott... bó János 23 éves helybeli la­kos sietett a támadó segítsé­gére. A presszó vezetője lát­ta. hogy ebből nagyobb vere­kedés is lehet, zárórát ren­delt el. Karácsony és Szabó azonban a presszó előtt várt a kedvező alkalomra. A meg­támadott fiúknak egy isme­rős felajánlotta, hogy hazavi­szi őket kocsival, de amikor be akartak szállni, Szabónak sikerült egyiküket megütni. A bíróság garázdaságért ítélte el a két kötekedő fia­talembert: Karácsony Jánost 10 hónap szigorított börtön­ben letöltendő szabadságvesz­tésre ítélték, 1 évre eltiltották a közügyektől. Szabó Jánost 8 hónap javító-nevelő mun­kára büntették, amelyet 20 százalékos bércsökkentés mel­lett kell ledolgozni munka­helyén. A bíróság elrendelte mindkettőjük kényszerelvonó kezelését. Az ítélet jogerős. ELŐTT

Next

/
Thumbnails
Contents