Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-20 / 92. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 20. Szanálás 1980 körül Házgyári lakások a Kórház utcán Válaszok a nyíregyházi rádiófórum kérdéseire A vetőmagvállalat nyíregyházi kutatóközpontjának talajla. boratóriumában történik a talajkivonatok vizsgálata. Nádpor Jánosné laboráns a talaj nitrogénfelvevő képességének meg. határozását végzi. OLVASÓNK ÍRJA Környezetünk védelme A nyíregyházi várospolitikai fórum kétszáz kérdésének több, mint fele foglalkozott a városfejlesztéssel, építkezésekkel, szanálásokkal. Ezek közül a leginkább közérdekű kérdésekre kértünk választ a városi tanács illetékeseitől. Mikor és milyen építkezés lesz majd a Család utca és Bocskai utca által határolt területen? Az utcában az a hír terjedt el, hogy szanálás lesz, mert méréseket végeztek. Mi igaz ebből? — kérdezte Bor Sándor Család utca 4. szám alatti lakos. Valóban városfejlesztési munkák kezdődnek ezen a területen. Nyíregyháza szerkezete olyan, hogy csak északi és keleti irányban terjeszkedhet a város. Északon Jó- saváros felépült, s hamarosan újabb, nagy lakótelepre lesz.szükség. Ez a Család utca környékén épül fel a VI. és VII. ötéves tervben. 5400 lakás és a hozzájuk kapcsolódó létesítmények építéséről van szó. Várhatóan. 1980 körül lesz szanálás a Család utca keleti részén, a most készülő részletes tervektől függően. Mikor építenek a Kórház utcán szilárd burkolatú utat, s lebontják-e a páratlan oldalon lévő régi, egészségtelen lakásokat? — kérdezte Pocsai István. Kilencven házgyári lakás és a hozzá kapcsolódó szolgáltató létesítmények építése hamarosan megkezdődik. A három nagy épület helyén a páratlan oldalon az 1—23. számú házakat bontják le. Az építkezések 1980 közepére fejeződnek be; ekkor készül el az útburkolat is. Vezetnek-e vizet a Szalonka utca és a Hímes utca patakon túli részére. Tanácstagi beszámolón is felvetettük az ügyet, azt ígérték megvizsgálják, de még nem kaptunk választ — mondta Kosa Andrásné, Szalonka utca 8. szám alatti lakos. Az idei tanácstagi beszámolón elhangzott javaslatra, kérdésre csak akkor lehetett volna konkrét választ adni, ha az idef tervekben szerepelt volna a két utca. Mivel nem, így csak a következő évi tervek elkészítése után lehet konkrét választ adni. Elvben a következő az ütemezés: elsőbbséget élvez a két nagy munkástelepülés: az idén befejeződik a Ságvári- telep vízhálózatának építése, majd hozzálátnak Borbánya ivóvízhálózatának kiépítéséhez. Ezt követően kerülhet sor a Hímesre, amelynek tervei már készülnek és várhatóan 1980-ig sor is kerül az építkezésekre. Évek óta bizonytalan a helyzetünk, mivel lakásainkhoz, a Kéményseprő utcán nem kapunk sem építési, sem felújítási engedélyt. Mit terveznek ezen a területen? — kérdezte Bodzái István Kéményseprő utcai lakos. Ez a környék iparfejlesztési célokra fenntartott terület és az ipartelepítéstől függően veszik igénybe, szakaszosan. A kérdésben szereplő részről már tárgyalásokat folytatnak: az Üvegipari Művek új gyára kerülhet majd erre a területre. Míg a tárgyalások tartanak, részletesebb tájékoztatást nem tudunk adni, mert a határidők jórészt a rendelkezésre álló pénzektől függenek. Mindezekről pedig még nincs döntés. Hasznos létesítménye lenne a városnak a sóstói napközis tábor. Lesz-e és milyen módon, további bővítés? — kérdezte Kádas Ferencné Nyíregyházáról. A nyári napközis tábor kiviteli tervei elkészültek. A sóstói Blaha Lujza sétányon, az Igrice nyaralófalu mellett lesz. Két ütemben építik: a főépület és az üzemeltetési létesítmények az első ütemben, később pedig (pavilonszerű megoldással) a szálláshelyek épülnek. Az első tervekhez kb. 15 millió forintra van szükség, az összeg most gyűlik; részben a társadalmi összefogásra is alapoznak. Várható, hogy 1979 nyarán már a gyerekek is igénybe vehetik a város új létesítményét. A „tanulópénz“ — Alaposan megfizettük a tanulópénzt — mondja Kovácsvölgyi Zoltán. — Még épült a gyár, amikor leégett egy ideiglenes épület, és több mint 300 ezres kár keletkezett. Később is volt néhány kisebb tüzünk — nagy veszélyekkel... (Jaroscsák János, a nyíregyházi tűzoltóság parancsnoka: — A tűzvédelem társadalmi feladat — ezt hangsúlyozza az Elnöki Tanács 1973. évi 13. számú rendelete. Nemcsak az állami tűzoltóság feladata az üzemek tűzbiztonsága fölötti őrködés — azt hiszem, a józan ész is úgy diktálja, hogy értékeire, épségére mindenki legjobb tudása szerint vigyázzon. Az üzemek gazdasági vezetőire hárul a felelősség. Mi az ellenőrzéseink során szólunk a hiányosságokért, felszólítjuk a hibák kijavítására a munkahelyeket — intézkedéssel azonban csak akkor avatkoOlvasónk, Cselényi György nyíregyházi lakos szenvedélyes levélben teszi szóvá, miket tapasztalt az Etelközben. Lévén Dimitrov utcai lakos, a nem ott élő éles szemével vette észre: lehetetlenek valóban az állapotok. Beszámol a nyitva felejtett árkokról, melyekben életveszélyes körülmények között játszanak a gyermekek. Szóvá teszi, hogy a kábeltéglát, amit ott felejtettek az építők, miként tö- rik-zúzzák. Leírja levelében, hogy a kábeldob nem éppen játszótérnek mondható gurigáján milyen bravúros mu— Igen jó a kapcsolatunk az állami tűzoltósággal, minden segítséget megadnak tűzvédelmi munkánkhoz. A gyárban jelenleg mintegy 40 vállalati tűzoltó dolgozik — kiképzésükhöz, felkészítésükhöz sok segítséget adtak az államiak. Ugyanígy közreműködtek a dolgozók tájékoztatásában is propagandaanyagokkal, vetítéssel, előadással, kiállítással. Számunkra azonban ez nem jelenthet ölbe tett kezeket! A tűzveszély állandóan itt lappang — résen kell lenni. Jelentkezőkben nincs hiány — még egy női rajt is sikerült alakítanunk. Nem pusztán társadalmi munkáról van szó: 16—19 forintos órabért kap az ügyeletben lévő tűzoltó (persze ezt saját munkaideje lejárta után végzi). Valóban nagy szükség van minden műszakban egy-egy aktív, azonnal beavatkozó csoport "kialakítására! A gyár nagycsarnoka valóságos fedett ipartelep: 36 ezer négytatványokat végeznek a felügyelet nélküli apróságok. A társadalmi tulajdon védelme, a gyermekek féltése csendül ki soraiból. Érdemes lenne odafigyelni ezekre a jelzésekre, hiszen könnyen keletkezhet baleset is. Az építők, akik immár egy hónapja illa berek, nádak, erek, eltűntek innen, nem is .sejtik, a hátrahagyott rendetlenséggel még saját jó hírüket is lerombolták. Az Etelköz kinézete siralmas. Ezért is adjuk közre levélírónk sorainak lényegét. Megszívlelendő a valaha ott dolgozóknak. zetméter — fegyelmezetten elhagyni sem egyszerű, ha bent tűz keletkezik... (Jaroscsák őrnagy: — Nemegyszer előfordult már, hogy amikor kiérkeztek az állami tűzoltók, már csak az utómunkálatok vártak rájuk: eloltották a tüzet a vállalatiak. Örvendetes, hogy egyre több helyen értik meg a helyi tűzvédelem jelentőségét: Nyíregyházán és a járásban hatvanöt helyen van vállalati tűzoltóság, összesen 1100 fővel — ami 200 fővel több, a kötelezően előírt létszámnál! Visszatérve a mi szerepünkre: a társadalmi tulajdon védelmében persze azért nagy részt vállal az állami tűzoltóság. Az új létesítményeknek már a terveit jól ismerjük, tűzoltóink megismerkednek a helyszínnel, minden részlettel. így, ha tűz esetén kimennek, gyorsan eligazodnak, tudják, mik a veszélyes pontok és így tovább ...) Jogosítvány a gyár költségén — A személyi és a technikai feltételeket egyaránt javítani akarjuk. A rajokban, ahol nincs jogosítványa senkinek, a gyár költségén szerezhetik meg azt néhányan — így a nemrég vásárolt kis tűzoltóautónk is használható bármilyen tűzesetnél. Az is célunk, hogy szakképzett embereink legyenek: egy év múlva már a vállalati tűzoltóink ellenőrizhessék, tölthessék a különféle oltókészülékeket a gyárban. Tarnavölgyi György PAPÍRGYÁRI TŰZOLTÓK Egymillió a milliárdért — Évente körülbelül egymilliót költünk a vállalati tűzoltóságra. Hatalmas összeg — de nem kidobott pénz, hiszen a gyárunk legalább ezerszer nagyobb értéket képvisel és csak a kifejezetten gyúlékony anyagok értéke legalább számillió forint! Nem nehéz elhinni Kovácsvölgyi Zoltán igazgató szavait, hiszen a nyíregyházi papírgyárnak már a neve is su-> gallja: tűzveszélyes üzem. Az átlagember gondolataiban az eldobott cigarettavég parazsa, egy-egy rövidzáralat szikrája villan föl és mindjárt egyetért az igazgatóval: rendkívül nagy gondot kell itt fordítani a tűzvédelemre. zunk be, ha közvetlenül tűzveszélyt fedezünk föl. Ilyenkor leállítjuk a munkát, utasítjuk a vezetőket a veszély- helyzet felszámolására! A legtöbbet viszont azzal tehetjük, ha minél több segítséget nyújtunk a helyi tűzvédelmi szervezeteknek.) Résen kell lenni... Hírünk az országban A következő évtized agrár- viszonyainak formálásáról olvashattuk dr. Pénzes János, a megyei tanács elnökének nyilatkozatát a Magyar Mező- gazdaság márciusi számában. A 80-as évek feladatairól szólva hangsúlyozta: a növénytermesztésben a szabolcsi táj jellegzetes növényeinek, az alma, a burgonya, a dohány és a napraforgó terr mesztésének korszerűsítése, hozamaink további növelése az alapvető feladat. Az állat- tenyésztésben a szarvasmarha, a juh és a baromfiállomány gyorsabb arányú növelése a legfontosabb. A szakosított telepek hálózatának további kiépítésén túl, a már meglévők kapacitásának teljesebb hasznosítására kell törekedni. (Magyar Mezőgazdaság, 1978. 10.) Népsport Sok szó esik a Népsport hasábjain arról, hogy a testnevelő tanárokból szinte minden iskola tantestülete nélkülöz egyet-kettőt. így van ez a mi megyénkben is. A tapasztalatokról Orendi Mihály, a megyei tanács vb művelődési osztálya testnevelési és sport főelőadója fejti ki véleményét. Mivel nálunk a születéseit száma meghaladja az országos átlagot, évről évre több gyermeket íratnak iskolába, így a testnevelő tanárokból is több kellene, mint másutt. Az általános iskolák nem egészen 60 százaléka rendelkezik testnevelő tanárral, a középiskolákban valamivel jobb a helyzet. Ezen a nagyon hátrányos helyzeten a modern Bessenyei György Tanárképző Főiskola csak részben tud segíteni: a végzős testnevelő szakos hallgatók közül sokan a szomszéd megyékben helyezkednek el, vagy edzőként találnak számukra előnyösebb állást. A pályázati rendszer bevezetésétől várnak némi javulást. Az általános iskolákban jelenleg 117 testnevelő tanári állás üres. A testnevelési tagozatos iskolák bevezetése talán enyhit majd a gondokon, a Nyíregyházi Vasvári Pál Giipnázium és a Kisvár- dai Bessenyei György Gimnázium azonban elsősorban a minőségi sport támogatását tűzte célul. (Népsport, 1978. március 11.) lobogó Egy távoli szabolcs-szatmá- ri faluba, Porcsalmára látogattak el a Lobogó munkatársai. A változó életről, az iparosodásról, a kulturáltabb életről vallanak a község lakói. Tóth Margit, a porcsal- mai hitelszövetkezet vezetője a régi világ nyomorát, szellemi fuldoklását idézte. El voltak zárva az itt élők a művelődés, a felemelkedés legkisebb lehetőségétől is. 1925-ben még csak ketten tanulhattak Debrecenben az itteniek közül. A felszabadulás után a pártoktatásra a hatvanon felüliek közül is szép számmal jelentkeztek. A lehetőségek feltárulásával a távoli vidéken az iparosodás, a művelődés, a könnyebb élet is a mindennapok jellemzője lett. A zöldség- és a gyümölcstermesztés nagy lehetőséghez jutott a porcsalmai konzervgyár létrehozásával. Még Pestről is sokan mentek haza dolgozni. Egy segédmunkás fizetése eléri a 3 ezer forintot is. A társas élet változásait sem hagyja szó nélkül Tóth Margit. Az öreg Bállá Están, nyalka öreglegény úgy segített a házasulandó férfiakon, hogy a saját, szép, kékesszürke, igen mutatós szabású, zsinóros zekéjét adta a szép alkalomra szép emberséggel kölcsönbe két generációnak. (Lobogó, 1978. 12.) Fiatalkorú garázdák Ököritófülpösön Öccse tanárának törlesztett Bíróság elé állította a Sza- bolcs-Szatmár megyei Főügyészség a fiatalkorú P. Józsefet és két társát. Jogerős ítélet is született: P. József 10 hónapi, két társa pedig 8—8 hónapi — 3 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztés büntetést kapott együttesen elkövetett garázdaság bűntette miatt. A vádlottak padjára került három ököritófülpösi fiatalkorú február 10-én Budapestről jött haza. Ott dolgoznak. Falujukba a déli órákban érkeztek meg és az iskola előtti autóbuszmegállóban szálltak le. Útközben — még Mátészalkán is — italoztak. Az autóbuszmegállóból elindulva az iskolából a napközi otthonba átmenő gyermeksereggel — 1—4 osztályos tanulókkal —. valamint az őket kísérő tanárral találkoztak. P. Józsefet és társait nem érdekelte a békésen lépegető gyermeksereg, csak közöttük tudtak továbbhaladni, végigmenni. Azonban még ez sem volt elég. Amikor a kísérő tanár mellé ért. annak karját megütötte. A sértett tanár kitért P. József kötekedése elől. P. Józsefnek azonban, ennek láttán megjött a kedve. „Miért szidja az anyámat” kérdéssel szaladt utána és állította meg a már több méterre elhaladt sértettet. A tanár azt tette, amit józan gondolkodású ember abban a beosztásban és helyzetben tehet: mindenáron elkerülni a verekedést, hiszen tanítványai előtt abba nem bocsátkozhat bele. P. József azonban ismét agresz- szív lett, megfogta karját, közben azonban ott volt a „segítség” is; a fiatalkorú T. János, aki a sértett másik karját igyekezett megfogni, ami sikerült is. A sértett csak menekülni próbált. Eközben az öklöző ütések egymás után érték. Ekkor ért oda a közben kissé lemaradt fiatalkorú T. István, aki további „erősítést” jelentett a garázdáknak. Közben azonban a szemben lévő óvoda dolgozóinak kiabálása egyre jobban zavarta a garázdákat. P. József és T. János elment a helyszínről, az egyedül maradt T. Istvántól pedig a sértett már könnyebben elmenekült. Az eljárás során P. József azzal magyarázta agresszivitását, hogy öccsét pár évvel ezelőtt megverte a tanár, azért ütötte meg véletlenül. Majd azért ment utána, mert a tanár az „anyját szidta”. A bíróság azonban ismeri a „védekezésnek” e módját. A tanúk, a sértett vallomását fogadta el. A garázdákat pedig elítélte. E bűncselekmény kapcsán azonban szólni kell a társadalmi közömbösségről is. Nagyon sok ököritófülpösi felnőtt haladt el a bántalmazás színhelyén. Nem volt köztük senki, aki a sértett — gyermekük tanára — pártjára álljon. Dr. Tcxonicza Gyula ügyész
