Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-18 / 90. szám

1978. április 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Árak és érvek Á z országgyűlés 1977 decemberi ülésén, az 1978-as terv elfogadá­sakor, immár hagyományo­san, meghatározta az árak alakulását is. Ezt a tervtör­vény így tartalmazza: az egy lakosra jutó jövedelem 7—7,4 százalékkal emelke­dik, miközben a fogyasztói árszínvonal megengedett emelkedése nem haladhatja meg a tervezett 4 százalé­kot. A kettő különbsége ad­ja az egy lakosra jutó reál- jövedelem növekedésének mértékét, amely — az idén 3—3,4 százalék lesz. — Ez­úttal annak megvilágítására törekszünk; miért van szük­ség a világpiaci árakkal arányos belső árakra: mi­ért kel] szükségszerűen a világpiaci körülményekhez igazítani a hazai termelői és fogyasztási körülmé­nyeket. Nem kisebb súlyú kérdés, hogy a változó — növekvő — árak miként il­leszthetők életszínvonal­politikánk ereteibe? A kiinduló pont. a szo­cialista termelési viszonyok árutermelő jellegéből kö­vetkezően a termékek mun­karáfordításai közvetlenül az árakban fejeződnek ki. Ha valamely termék előál­lításának költségei arányo­san jelennek meg az árban, akkor helyesen tükrözik an­nak valódi értékét. Az ár­képzés és az árpolitika mel­lőzhetetlen feladata tehát, hogy a társadalmi termelés költségeiben végbemenő változásokat az árak válto­zásai kövessék — különben az árak és a ráfordítások közötti szoros összefüggés meglazul, torzul, s előnyte­lenül változik az érték meg­ítélése. Azaz: fiktív árak esetén nem lehet megtudni az árakból, hogy mi meny­nyibe kerül valójában. Ha a valóságos ráfordítások pél­dául egy fogyasztási cikk esetében nem fejeződnek ki az árban — a fogyasztók sem érzékelik, mi mennyi­be kerül a társadalomnak, az országnak — követke­zésképpen nem tudnak al­kalmazkodni a lehetőségek­hez. A szükséges takarékos- sági törekvések elmarad­hatnak, miközben az állam-, a költségvetés egyre na­gyobb terheket vállal ma­gára. Ezért indokolt követ­ni az árszínvonalnak az olyan változásokat is, ame­lyek az árak növekedését is maguk után vonhatják. Ezen a ponton találkozik az árpolitika a hatékonyság igényeivel. Ugyanis az áraknak — a maguk lehetőségeivel — szoros közük van ahhoz, milyen hatékonysággal ter­melünk. Az árakat megha­tározó tényezők a termelés­ben gyökereznek — s ter­mészetesen vissza is hatnak rá. Gondoljunk csak azokra a tapasztalatokra, amelye­ket az állami támogatások, kedvezmények elszaporo­dásával szereztünk. A túl „olcsó” anyagok, beruházá­si eszközök, energiahordo­zók nem szorították rá a vállalatok nagy részét arra, hogy az anyagokat a lehe­tő legtakarékosabban, aleg- korszerűbb eljárásokkal a legkorszerűbb cikkekké dol­gozzák fel. Ennek hatásait a sok helyütt elmaradott ter­mékszerkezet, a pazarló energia- és anyagfelhaszná­lás sajnálatosan őrzi még napjainkban is. Aligha két­séges: a reális árakon érté- kesített-vásárolt nyers­anyagok, energiahordozók, gépek mellett kiderül, hogy mit érdemes, mit nem ér­demes termelni; olyan ter­vek készíthetők, amelyek a realitást veszik figyelembe. Es ez nem csupán a vállala­tok működése szempontjá­ból létfontosságú, hanem az egész társadalom, a népgaz­daság szempontjából is. Természetesen a termelői árak változását követnie kell a fogyasztói árak ido­mulásának — hiszen mint már indokoltuk —, nem szakadhatnak el azoktól. Ez nem jelenti azt, hogy min­den termelői árváltozást azonnal és maradéktalanul érvényesíteni szükséges a fogyasztói árakban — ezt az életszínvonal-politikai, célokkal kell összehangolni. A tervgazdálkodás előnye és lehetősége, hogy a változta­tást csak olyan mértékben közvetítjük, engedjük meg, hogy az ne sértsen más fon­tos érdekeket, ne rójon aránytalanul nagy terheket egyetlen fogyasztói rétegre sem. Ám az árpolitikának ez a funkciója igen érzé­keny és nagy figyelmet igé­nyel: a fogyasztói árak vál­tozatlanságát csak az álla­mi költségvetés terhére le­het megvalósítani. Ez olyan többlet, ami mérsékli a fej­lesztési és életszínvonal-po­litikai feladatok teljesítésé­hez rendelkezésre álló köz­ponti forrásokat. M indezekre tekintettel — amint azt 1974-ben elfogadott hosszú tá­vú árstratégiában a párt és a kormány az árrendszert folyamatosan úgy kell to­vábbfejleszteni, hogy az árak kifejezzék a nemzet­közi árviszonyok által is indokolt ráfordításokat, a fogyasztói árszínvonal vál­tozása pedig legyen össz­hangban az életszínvonal­emelés céljaival. Az életszínvonal emelke­dése pedig megvalósítható a növekvő árszínvonal mel­lett is, ha az árak emelése tervszerűen szabályozott és a fogyasztók pénzbevételei gyorsabban emelkednek, mint az árak. M. I. KERÍTÉSELEMEK NAGY SOROZATBAN. Tízmillió fo­rintnál is nagyobb értékben készítettek előre gyártott acél- szerkezetű kerítéselemet a Fehérgyarmati Asztalos- és Vas­ipari Szövetkezetnél. A fennállásának 30. évfordulóját ün­neplő üzemben az elkövetkező években tovább növelik ezt a lakossági szolgáltatást, amelynek feltételeit az új ipartelepen kialakított kor zerű szerelőcsarnok is biztosítja. A képen; készül a „Lr ke” típusú kerítéselem. Fóliaváros Mint megannyi tükör, úgy verik vissza a tavaszi napfényt a dögé—fényeslit- ke—Szabolcs veresmarti Ti­sza gyöngye Mgtsz veres­marti kertészeti telepének fóliasátrai. A 46 kisebb fó­liaház mellett egy 100 mé­ter hosszú és hét méter szé­les sátor áll. Ilyen még ket­tő készül el rövidesen. A telepen munkások szor­goskodnak. locsolják a pa­lántákat. készítik az újabb fóliaházak talaját. A ter­melőszövetkezet ez évben 100 hektárnyi területen kí­ván termelni paradicsomot. Ebben a „fóliavárosban” nevelik fel a szükséges pa­lántamennyiséget. (Vin- cze Péter felv.) FŐSZEREPLŐ: AZ ITAL Pálinkásüveg az Öltözőben A Nagykállói Vasipari Szö­vetkezet elnöke, Filetóth Já­nos ablakából az egyik mű­hely ajtajára lehet látni. Két fiatal dulakodik játékosan a felhalmozott vasak között... A festők műhelyében reg­geliznek, védőeszköznek nyo­ma sincs. Állítólag a szekré­nyekbe rakták azokat. Ha kell, majd előveszik ... Ápródfrizura szabadon... A forgácsolóműhelyben tábla int: „A haj lekötése kö­telező!” Sapkát csak egy rö­vid hajú férfi visel, az apród- frizurások sörénye szabadon lobog ... Ügy tűnik, a hegesztők kö­zött az vét az előírásoknak, aki szemüveget és kötényt visel. Ök vannak ugyanis ke­vesebben. A szövetkezet udvara szűk. járművel. szállítóeszközzel mozogni nagyon nehéz. Anyaghalmok, alkatrészek szerteszét. A műhelyek sem különbek; nem elég már ez a néhány négyzetméter ... — A balesetek csökkentése prémiumfeladat — vázolja a helyzetet az elnök. — Van védőfelszerelés, mindenütt ott függenek a figyelmeztető táblák. És mégis, néha haj­meresztő esetek történnek. Csak egy példa: megesett, hogy a többiek az egyik tár­suk hátán olajosrongyot gyújtottak meg. Igaz, a szen­vedő fél is részt vett hasonló játékokban, égő csikket du­gott mások zsebébe. Ma reg­gel már én is végigmentem a műhelyeken és láttam: alig használják a védőszemüvege­ket. Azt mondják, bepáráso­dik ... De a többi eszköz használata ellen is van kifo­gás .. . Szeretünk játszani és sze­retünk inni, de hozzátehet­jük: vétenek azok is, akik­nek pedig nem lenne szabad. A rongyégetés játéknak in­dult. Azonban végignézte ezt a csoportvezető és a pártve­zetőség egyik tagja is. Az ital, pedig a balesetek többsége mögött fellelhető. — Tavaly — mondja az el­nök — ellenőriztük az öltöző- szekrényeket és szépecskén találtunk üres üvegeket. Tar­talmuk bizonyára bent fo­gyott el. Ellógott és leitta magát A nagykállói szövetkezet­ben 1976-ban minden tizedik, 1977-ben minden tizenötödik dolgozóval történt baleset. Emiatt 235, illetve 143 mun­kanap ment veszendőbe. A csökkenés kétségtelen ... — ... de még így is sok — egészíti ki a gondolatot az el­nök. — Többnyire a fiatalok a szenvedő alanyok. Az okok összetettek. Fele­lőtlenség a munkások és fe­lelőtlenség a vezetők részé­ről. Megfontolandó Filetóth János gondolata: — Jó lenne, ha a közvetlen feletteseknek is joguk lenne megbüntetni azokat, akik ugyan nem sérültek meg, de gyakran vétenek az előírások ellen. Közismert: az orvostudo­mány is a megelőzésért har­col. Minden szín azonban úgy kerül fel a palettára, ha hozzátesszük: a zsúfoltság nem az ő hibájuk és arról sem ők tehetnek, hogy a szemüvegek valóban bepárá­sodnak, hogy még ma sem kielégítő a munkavédelmi eszközök választéka .. . Tóth Pálnak, az ÉPSZER igazgatójának szobájában a fogason „kobak” — védősi­sak — függ. O, ha szükséges, biztosan használja is azt. — Valakinek példát kell mutatni — mondja —, habár a sisakok viselésében na­gyobb hiba nincs. Tény: az ÉPSZER súlyo­sabb esetekkel hívta fel ma­gára a figyelmet. Három ha­lálos baleset egy év alatt, rá­adásul mindháromban fő­szereplő az ital: sok! Egyik dolgozójuk részegsé­gét kialudni ment egy korlát nélküli erkélyre és lezuhant. A másik: ittasan kötött elegy gépkocsit és karambolozott. A harmadik: ellógott munka­helyéről, leitta magát, egy is­merősével motorkerékpárt lo­pott és nem adott elsőbbsé­get... Mindez 1977-ben. Fegyelmi és pénzbüntetés A statisztika sok mindent el­árul. Tavaly 58 fegyelmit folytattak le a vállalatnál. Ebből 55 ittasság, kettő vere­kedés (a verekedők is ittak) miatt volt. 1976-ban 44 bal­eset, 1977-ben pedig 37 bal­eset történt. Halállal végződő eset azonban 1976-ban csak egy volt... — Minden vétkes fegyelmit és pénzbüntetést kapott. Azonban ha mérlegelünk, kö­rültekintőknek kell lennünk — vélekedik Tóth Pál. — Mert az is igaz, hogy volt olyan időszak, amikor 61 munkahe­lyen dolgoztunk egy időben. Most is 34 felé szóródtak szét az embereink. Ennyi helyre 26 generálművezetőnk jut, te­hát jó néhányan két munka­helyért is felelnek ... A bri­gádvezetők többsége pedig hiába kap pótlékot is beosz­tása után, nem mer, vagy nem akar fellépni a rendbon­tók ellen. „Kigolyóznák” őket. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a balesetek többsége ott következik be, ahol elavult technológiával dolgozunk. A Kert közben volt a legtöbb sé­rülés. Itt kis méretű téglából 2 milliót használtunk fel és minden téglát öt kéz érintett, mire a falba került... Az alagútzsalus építkezéseken azért más a helyzet... Történet a festőről A riport két színhelye csaK illusztráció -a sokhelyütt fo­lyó felelőtlenséghez. Nem le­het olyan terv, ami nem en­gedi meg az örökké vétők el­bocsátását, a vezetők meg­büntetését, és a munkavédel­mi eszközök beszerzését. Ha pedig van ilyen, ne legyen! És egy eset, ami tanmese is tehetne. ősszel egy kiváló festő szakmunkással készült a riport. Az íráshoz kép is já­rult, ezért megkértük az em­bert, legalább a fényképezés idejére tegye fel a védőszem­üveget. Amikor a mostani ri­porthoz gyűlt az anyag, meg­döbbenéssel hallottam, hogy a történetnek csattanója is van. A festő nemrég épült fel, mert nitrohigító fröccsent a szemébe és majdnem meg­vakult. ő vigyázni fog ezek után. De a többiek .. .? Speidl Zoltán Több ontozocso Csapadékszegény tavasz­ra számíthatunk. Az ország „öntözőcsőgyára” — a ME­ZŐGÉP vállalat szekszárdi központja — meggyorsította az öntözőcsövek és -berende­zések gyártását, szállítását. A termelés átcsoportosításá­val, a tervezettnél ötezerrel több, összesen 35 000, hatmé­teres öntözőcsövet és húsz- szal több, összesen nyolcvan korszerű önjáró, vagy vontat­ható öntözőberendezést ké­szítettek és továbbítottak már eddig a mezőgazdasági üze­meknek. Körzeti agrokémiai központok Veszteségeket okoz a mű­trágya szakszerűtlen tárolása, a kiesés elérheti a 20 száza­lékot. Ennek csökkentésére országszerte korszerű tárhá­zak épülnek. A program so­rán körzeti agrokémiai köz­pontokat alakítanak ki, ezek­ben jut hely a műtrágyának is. Az idei tavaszon már 6 te­lep működik az országban, valamennyihez korszerűen gépesített vegyszertárolók tartoznak. 1978-ban további 16 épületet adnak át. Minderre azért van szük­ség, mert az ipar és a keres­kedelem a műtrágyának csak elenyésző részét tudja hely­ben tartani, a tárolás a me­zőgazdasági nagyüzemekre hárul. A távlati terv szerint vár­hatóan 180-200 agrokémiai te­lepre lesz szükség az ország­ban, ezektől várják a műtrá­gya-gazdálkodás hatékony­ságának növekedését. u mogy micsoda bő- WW ségben élünk! m No nem az anyagi bőségre gon­dolok, hanem a tanu­lási, ismeretelsajátí­tási lehetőségekre. Nézem a programo­kat, olvasom a felhí­vásokat, és jó állam­polgárként, lelkes ta- nulnivágyóként el­határozom, hogy lehe­tőleg mindenben részt veszek, amire ösztö­kélnek. Mivel pedig a vál­tozatosság gyönyör­ködtet, s a tunya semmittevés helyett sokkal többet ér az aktív pihenés, egye­BÓSCG lőre az alábbi tanfo­lyamokat választot­tam ki (fenntartva magamnak termé­szetesen a változta­tás jogát a minden­kori kipurcanás idő­pontjában) : Mit főzzek, hogy főzzek tanfolyam fér­fiaknak. Légzésgya­korlatok egy kád víz­ben (bevezető a bú­várúszáshoz). Szabás­varrás agglegények­nek. Karate és hal­mazelmélet (komplex tanfolyam). Bergson és Kirkegaard a ko­cogómozgalom tük­rében. A házi tyúk­szemirtás technoló­giája. Ritmikus torna. Hogyan gondolták a görögök. Hogyan gon­dolták a rómaiak. Ho­gyan gondoljuk mi. Szexológiai alapisme­retek. Ha sír a kicsi. Ha nem sír a kicsi. Ha nincs kicsi. Ha kicsi. Ha nagy. Tánc- és il­lemtan (a tánc- és il­lemhelyen). Fáklya- és mécseskészítés. Né­pi hagyományok a padlóvikszelésben. A nátha megelőzése és megutózása. Orvos a mellényzsebben. Or­vos a szivarzsebben. Orvos a zsebben. A paraszolvencia. Nézzék meg majd májusban, milyen erős és okos leszekén. Es milyen szép! (kemény)

Next

/
Thumbnails
Contents