Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
4 KELET-MASYARORSZÁG 1078. április 10. Néhány adat a magyar idegenforgalomrél fTJ-btm külföldre látoptl magyarok összesen: 1,68 millió ff 16,9 *i dnwhrplMóll nte Az Országos Idegenforgalmi Tanács tájékoztatása szerint az év első két hónapjában 779 ezer külföldi érkezett hazánkba, 181 ezerrel több, mint az előző év azonos időszakában. Az idegenforgalomból származó devizabevétel 426 millió forint volt, ebből rubel elszámolású 270 millió forint, a konvertibilis bevételek összege pedig 156 millió forint. 1977-ben 2,5 millióval több külföldi járt hazánkban mint 1976-ban. Több, mint 6 millióval (összesen 43,4 millióra) emelkedett a nálunk töltött éjszakák száma, a turisták több, mint 80°/o-a magán szálláshelyen lakott. A devizabevétel 14—15%- kal volt magasabb az 1976. évinél, körülbelül 6,2 milliárd forintot tett ki. Az elmúlt évben 30%-kal több magyar állampolgár járt külföldön, mint 1976- ban. A szocialista országokat a kiutazók 53%-a kereste fel. A tőkés országokba utazók száma az előző évhez képest 16%-kal növekedett, utazásaikhoz 3,4 milliárd forint értékű devizát használtak fel. Közös ásványkutatás Mongólia észak-keruleni tartományában, a 110-es délkörtől keletre nemzetközi geológus expedíció ütött tábort. A kutatócsoport a KGST-or- szágok szakembereiből áll, s vezetője Zsambin Bjamba mongol geológus. A mongol expedícióvezető nemrég tért haza moszkvai, varsói és prágai körútjáról, ahol aláírták az expedíció munkájával összefüggő megállapodásokat. Zsambin Bjamba, aki 1965-ben Moszkvában szerezte geológus-mérnöki diplomáját, egyébként rendszeresen úton van az észak-keruleni sztyeppén, hogy összehangolja a nemzetközi geológus expedíció különböző körzetekben táborozó tagjainak munkáját. Ez a körzet — ahol hozzávetőleg akkora területen folynak a kutatások, mint Belgium — ásványi kincsek szempontjából igen sokat igér; feltehetően sok itt a színés és ritka fém, valamint a fluorit. Az expedíció központja és laboratóriuma Ulánbátorban van. Az ásványkutató expedíció munkájának megszervezésében jelentős részt vállalt Tomas Bel csehszlovák közgazdász, az expedíció helyettes vezetője, Uwe Matzdorf főmérnök az NDK-ból, Vlagyimir Ivanov szovjet főgeológus, Kiril Hrisztov, a fúrási munkákat vezető főmérnök Bulgáriából, a magyar Simon András és Hanna Helinska geológus Lengyelországból. Ulánbátorban nemrég értékelték az eddigi kutatómunkát, s megállapították, hogy a szocialista közösség nemzetközi expedíciója sikerrel teljesítette az első kutatási szakasz feladatait. A hét 3 kérdése Az űrhajózás napja, amelyet a hét szerdáján ismét megünnepelt a világ, a felejthetetlen emlékű Gagarin tizenhét esztendővel ezelőtti első kozmikus útját idézve, jó alkalom volt az űrkorszak eddigi nag]» eredményeinek s nem kevés kérdőjelének számbavételére. Kérdőjelekért azonban aligha kell a kozmoszba mennünk, elég kínálat van belőlük a világpolitika gyakran kacskaringós útjain. Mi az oka annak, hogy Peking százával küldi halászhajóit a Szenkaku-szigetek körüli japán felségterületre, amikor Szonoda külügyminisztert a kínai fővárosba várják a két ország szerződésének végleges formába öntésére — vagy talán éppen a zsarolás és nyomás eszközét kívánják kipróbálni? Miként lehetséges Transzkei-Ban- tusztán szakítása teremtő- patrónusával. Dél-Afrikával az egyetlen országgal, amellyel diplomáciai kapcsolata volt? O Mi jellemzi az NSZK politikai aktivitását? Elsőízben tett hivatalos látogatást az NSZK-ban csehszlovák államfő — s ez a tény önmagában is jelzi a négynapos Husák-út jelentőségét. A kétoldalú kapcsolatokon túl azonban így válhatott kerek egésszé egy folyamat, az európai szocialista országok és Nyugat-Né- metország csúcstalálkozó-sorozata. Ez megfelel Helsinki szellemének s különösképpen nagy a kölcsönös érdekeltség a gazdasági kapcsolatok fejlesztésében. A tárgyalások ugyanakkor szerencsére már túljutottak a múltból maradt problémák rendezésén — viszonylag kevés az ilyen „áthúzódó ügyek” száma, s a hangsúly a hogyan tovább kérdéseire helyeződik. Ez különösképpen így lesz Leo- nyid Brezsnyev május elején esedékes bonni látogatása során, amellyel kapcsolatban már széles körű előkészületek folynak mind a Szovjetunióban, mind az NSZK-ban. A HÉT címszavakban HÉTFŐ: Gustáv Husálc, csehszlovák államfő, hivatalos látogatásra, Bonnba érkezik — Sikertelen puccskísérlet Szomáliában — A terroristák eljuttatják Moro ötödik levelét az olasz hatóságokhoz KEDD: Az űrhajózás napjának előestéjén Leonyid Brezsnyev magas kitüntetéseket nyújt át a Szaljut—Szojuz prog- resz program résztvevőinek — az izraeli csapatok csak jelentéktelen visszavonulást hajtanak végre Dél-Libanon- ban, véres összetűzések Bei- rutban. SZERDA: Mongol tiltakozás az alaptalan kínai vádaskodások ellen — Falldln, svéd miniszterelnök Varsóban — A ghanai külügyminiszter Budapesten CSÜTÖRTÖK: Brown amerikai hadügyminiszter nyugat-európai „neutronmagyarázó körútja” során Bonnban, az NSZK kancellárjával találkozik, vita a nyugatnémet parlamentben — Carter inflációellene» tervet jelent be PÉNTEK: Tárgyalások Tanzánia fővárosában a rhodesiai rendezésről, Vance és Owen afrikai útja — Tito fogadja Ecevitet — A szovjet vezetőszervek jóváhagyják a Brezsnyev szibériai útjáról szóló beszámolót SZOMBAT: SZVSZ-főtanácsüiés Prágában, egy nappal a IX. szakszervezeti világkongresszus megkezdése előtt — Sziad Barre, Szomáliái elnök Pekingben — Kínai halászhajók behatolása japán felségterületre. A viszonylag hosszabb szünet után sorra kerülő újabb, nyugat-európai Brezsnyev- út lehetőséget nyújt a kelet —nyugati kapcsolatok, az európai biztonság, a leszerelés legfontosabb kérdéseinek áttekintésére, hogy csökkenjenek a nehézségek az enyhülés főútvonalán történő haladás során. Az NSZK szociáldemokrata—szabaddemokrata kormánya ezeket a kedvezően fogadott külpolitikai lépéseit, a jobboldali ellenzék heves pergőtűzében teszi meg. A három közelgő tartományi választásra sandítva, az uniópártok féktelen demagógiával támadják a Schmidt- kabinetet s igyekeznek kihasználni egyes felemás, következetlen megnyilatkozásait is. (ilyen politikai tudathasadás jelentkezik időnként a neutronfegyver ügyében, Bonn sürget is, meg halaszt is, ja és nein helyett „jein”-t mond, vagyis igen- nemet.) a nyugatnémet belpolitikai csatározások joggal hívják fel magukra a figyelmet, hiszen végső soron ezeknek európai — és nemzetközi politikai hatásuk van. Minél következetesebben képviseli a bonni kormány Helsinki szellemét, annál sikeresebben szigetelheti el jobboldali ellenzékét s egyúttal saját belső helyzetét is erősítheti. O Mi a jelentősége a prágai szakszervezeti világkongresszusnak? A maga nemében páratlan emlékmű alapkövét helyezték el Prágában: a Szakszervezeti Világszövetség új székháza előtt, a munkásszolidaritást a május elsejei gondolatot kívánja jelképezni. Ülésezett az SZVSZ-főtanács is, majd a ma kezdődő IX. szakszervezeti világkongresszussal teljessé válik a csehszlovák főváros szak- szervezeti nagyhete. Már a számok is magukért beszélnek: öt évvel ezelőtt, a legutóbbi, várnai ’kongresz- szuson 180 küldöttség volt jelen — Prágába 140 ország 350 szakszervezeti központjának, tömörülésének delegációját várják. Közöttük sok olyan küldött, megfigyelő, vendég érkezik, aki szervezetileg nem egyforma módon kötődik az SZVSZ-hez: így van ez amikor egy-egy országból különböző irányzatok képviseltetik magukat, vagy az olasz és a francia szakszervezetek esetében, amelyek az együttműködés lazább formáit választották. Az SZVSZ kongresszusát azonban éppen az jellemzi majd, hogy a lehetséges akcióegységre helyezi a súlyt: azokra a kérdésekre, amelyek kapcsán a legátfogóbb összefogás alakulhat ki. Van miről tárgyalni és van mit tenni, hiszen a szakszervezeteknek és tagságuknak alapvető érdeke a béke és az enyhülés; a leszerelés következetes megvalósítása s a fegyverkezési hajszából felszabadult összegek megfelelő hasznosítása; a küzdelem a tőkés országokban rohamosan növekvő munkanélküliség, a szorító infláció ellen; a monopoltőke visszaszorítása és korlátozása; a szakszervezeti jogok biztosítása, amelyeket számos országban a diktatórikus rezsimek lábbal tipornak s folytathatnék a sort. A távoli kontinensek megnövekedett képviselete is azt követeli, hogy a szakszervezeti világmozgalom még nagyobb figyelmet szenteljen a fejlődő világ gondjainak. O Miért tárgyal az amerikai és a brit külügyminiszter Afrikában? Ki gondolná, hogy Washington és London afrikai dilemmáit legtalálóbban a régi magyar népi bölcsességgel fejezhetjük ki. Mármint azzal, hogy a kecske is lakjék jól, de a káposzta is maradjon meg. Csakhogy ez általában nem járható út... Az amerikai és a brit külügyminiszter — eszközeit és tekintélyét latbavetve — azonban éppen ezen a járhatatlan úton szeretne közlekedni. Maguk is látják, hogy a rhodesiai „belső rendezés” receptje nem jó, ha kirekesztik a megállapodásokból a fekete többség igazi képviselőit, akkor új, még bonyolultabb válsággócot teremtenek. Viszont arra sem hajlandók, hogy tiszta lapot nyissanak, megvonjanak minden támogatást a fajüldöző rendszerektől s támogassák a zimbabwei hazafias frontot — de folytathatnék: a swapót Namíbiában, az afrikai nemzeti kongresz- szust Dél-Afrikában. így azután maradnak azok a megoldások, amelyek senkit sem elégítenek ki s a konfliktus további éleződésének veszélyét hordozzák magukban. Az angol—amerikai diplomácia előtt intő példa lehet a Közel-Kelet, ahol a palesztin nemzeti kérdés félretevése, a különalkuk útja elkerülhetetlenül zsákutcába vezetett. Ha Afrika déli részén a valódi megoldások helyett álrendezéseket vagy félrendezéseket próbálnak megvalósítani, az eredmény aligha lesz biztatóbb, mint a fekete kontinens szomszédságában elterülő, másik válságövezetben. Réti Ervin 11. Néhány másodperces szünet után Timosenko még hozzátette: — A magyar nép története az utolsó évszázadokban a belső és külső elnyomás keserű kenyeréből táplálkozik. Huszonöt évvel ezelőtt pedig, amikor a fiatal magyar Tanácsköztársaság körül volt véve az imperialisták, az intervenciósok, az Antant tűzgyűrűjével, üdvözölte a magyar munkásokat Vlagyimir Iljics Lenin. Ezt írta: „Önök előtt most fennkölt, de nehéz feladat áll. Az a háború, amelyet önök viselnek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmá- nyolók ellen. Háború a szocializmus győzelméért az egész világon. A munkásosztály minden becsületes tagja az Önök pártján áll. Minden hónap közelebb hozza a proletár világforradalmat. Legyetek szilárdak! A győzelem a tiétek lesz!” A politikai osztály vezetője jártas volt a politikában. Erre nevelte a hadosztály politikai munkásait is. Tudni valamit és azt jól átadni másoknak, ez küldetés, a politikus közösségi elhivatottsága. — Most már minden világos? — Igen, világos. Értem az elképzelését alezredes elvtárs. Lehetséges, hogy holnap, de a héten feltétlenül ellátogatok a kórházba. Szólok majd ott erről, gárdaalezredes elvtárs. — És hogy viselték magukat kozák kísérőink? — Nagyszerűen. Igen megtetszett nekik a doktornő. — Hát ezt meg hogy értsem? — Ügy, hogy a Sixtusi Madonna is elbújhat mellette. Napkelet rózsája. Csak csodálni lehet — Érdekes. — Majd szigorúan még hozzátette: — A kórházat az ön felügyelete alá rendeltem. Mindennap 21 órakor várom a személyes jelentését. Alekszandr Gyenyszovics odament a hadműveleti térképhez, ceruzájával kopogott az asztalon, és csak úgy magának, a foga között jegyezte meg: — Igen, pozícióink jók, de a helyzetünk nagyon nehéz — és gondolatai hirtelen a harcokra váltottak. A város különböző pontjairól tüzérségi lövedékek becsapódása rázkódtatta meg a levegőt. — Törik az ellent. Mesz- szehordókkal. Kezdik tapogatni, az ördögfajzatját. Minden tartalék erőnket keletre kell átcsoportosítani — mondta hangosan gondolkodva az ezredes. Sumejkóval mi este öt órakor érkeztünk vissza a nyíregyházi kórházba. Négy kozákot adtak hozzánk kíséretül. Beszegyin alezredes így rendelkezett: — ön dönt mindenben. A katonák meg, ha kell, őrséget is állnak. A hadosztály ezredéiből még az este folyamán harminc embert irányítottak hozzám. A harcosok nagy része az ellenség légitámadásánál sebesült meg. Az udvaron és a kórtermekben a magyar betegápolók, szanitécek, és nővérek tevékenykedtek, ök már tudták, hogy miért érkeztek a kórházba a sznviet katonák. Ki a sebesültek járműről való leszedésében, ki a kórterembe való szállításban, ki pedig az átkötéseknél segédkezett. Mária az egyik ezredünk orvosával a sebesülteket osztályozta. Egyeseket az átkö- tözőbe, másokat azonnal a műtőbe vitettek. Ott két magyar sebész dolgozott. Imre kórteremről kórteremre járt, adta az utasításokat, rendez- tette be ágyakkal a kórtermeket. Rendelkezett, hogy hozzanak mankókat. Odajött hozzánk is. összeismertettem Sumejkóval: — Iván Petrovics százados, ellátótiszt és az anyagi ellátásunkért felel — mondtam. — Nekünk van mindenünk. Készleteink minden vonatkozásban rendben vannak — jelentette ki a kórház vezetője. — Ma van! De mi lesz holnap, meg holnapután? — szakította félbe Sumejko. — Nekünk is van mindenünk, de az anyagokkal a parancsnokság rendelkezik. A szükséglet különben is az adott helyzettől függ. — Ne nyugtalankodjék. Ebben a pillanatban minden szükséges anyag van bőven, — mosolyodon el Imre. Az udvarra nagy zajjal egy sebesültszállító gépkocsi érkezett. Látom, nem a mi gépkocsivezetőnk ugrik ki a vezetőfülkéből. Tehát a hadtest, meg mások is ideszállítják a sebesülteket. Sumejkó kérdőn néz rám. — Mi legyen? — Mi lenne? Fogadjuk a sebesülteket. Terjeszkedni, meg összehúzódni fogunk, ahogy a helyzet kívánja. Különben is hová küldenék őket? A kocsitól egy éltes, zapo- rozsjei kozákbajszos, hetyke törzsőrmester siet felém. Jelentkezik és átad egy névsort. Olvasom: SzmojánN. N., Tirticsnij A. A., Kavezasin D. N., Kocslatozasvili G. G., Jevgenyev A. K., Litvinyenko I. N., Jármicsenko D. D„ Zo- loga A. I., Mih V. P., Valamennyinek a neve után ott van az ezredének és alegységének megnevezése. Én megkérdezem: — Mikor sebesültek? — Ki tegnap, ki ma. — A törzslapok itt vannak? — Mindenkinél nála van. Kérem, hogy egy kórterembe helyezze el őket! — Ha van köztük járóbeteg, akkor azokat a súlyosan sebesültekhez tesszük, hogy tudjanak nekik segíteni. Betegápolók nincsenek. Valakinek meg kell őket etetni. Az ágytálat alájuk kell tenni. Odajött Imre. Neki is nagyon nehéz a helyzete. Nem akarja, hogy valami miatt is több bajunk legyen, mint ami már úgyis megvan. Most ő itt aranyat ér. Az első órák természetesen nagyon fárasz- tóak. Később bizonyára minden jobban elrendeződik. Az emberek is állják a sarat. Látom, Imre izzad. Megkérdezem : — Melege van? Elmosolyodik. Tenyerével végigtörli homlokát, ide-oda mozgatja a fejét. — Semmiség. Itt az ilyen szituációk sajnos gyakoriak. Nem érkezünk leszedni valamennyi sebesültet, amikor egy GAZ fordul be a kapun. Fiatal felcser siet hozzám. — Tovaris kapitány! Kérek engedélyt jelenteni. — Hallgatom önt. Kiket hozott? — Itt a jegyzék. — Melyik egységtől? — A kilencedik kozák hadosztálytól. (Folytatjuk.) rí IWaTH ■ | f•TTi ÜT*1 > * i » * V i ■ i i i t a 1 A Á Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója N Ví R E GV HÁZAIM
