Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

4 KELET-MASYARORSZÁG 1078. április 10. Néhány adat a magyar idegenforgalomrél fTJ-btm külföldre látoptl magyarok összesen: 1,68 millió ff 16,9 *i dnwhrplMóll nte Az Országos Idegenforgal­mi Tanács tájékoztatása sze­rint az év első két hónapjá­ban 779 ezer külföldi érkezett hazánkba, 181 ezerrel több, mint az előző év azonos idő­szakában. Az idegenforga­lomból származó devizabevé­tel 426 millió forint volt, eb­ből rubel elszámolású 270 millió forint, a konvertibilis bevételek összege pedig 156 millió forint. 1977-ben 2,5 millióval több külföldi járt hazánkban mint 1976-ban. Több, mint 6 mil­lióval (összesen 43,4 millióra) emelkedett a nálunk töltött éjszakák száma, a turisták több, mint 80°/o-a magán szálláshelyen lakott. A devizabevétel 14—15%- kal volt magasabb az 1976. évinél, körülbelül 6,2 milliárd forintot tett ki. Az elmúlt évben 30%-kal több magyar állampolgár járt külföldön, mint 1976- ban. A szocialista országokat a kiutazók 53%-a kereste fel. A tőkés országokba utazók száma az előző évhez képest 16%-kal növekedett, utazása­ikhoz 3,4 milliárd forint ér­tékű devizát használtak fel. Közös ásványkutatás Mongólia észak-keruleni tartományában, a 110-es dél­körtől keletre nemzetközi ge­ológus expedíció ütött tábort. A kutatócsoport a KGST-or- szágok szakembereiből áll, s vezetője Zsambin Bjamba mongol geológus. A mongol expedícióvezető nemrég tért haza moszkvai, varsói és prágai körútjáról, ahol aláírták az expedíció munkájával összefüggő meg­állapodásokat. Zsambin Bjamba, aki 1965-ben Moszk­vában szerezte geológus-mér­nöki diplomáját, egyébként rendszeresen úton van az észak-keruleni sztyeppén, hogy összehangolja a nemzet­közi geológus expedíció kü­lönböző körzetekben táborozó tagjainak munkáját. Ez a körzet — ahol hozzávetőleg akkora területen folynak a kutatások, mint Belgium — ásványi kincsek szempontjá­ból igen sokat igér; feltehe­tően sok itt a színés és ritka fém, valamint a fluorit. Az expedíció központja és labo­ratóriuma Ulánbátorban van. Az ásványkutató expedíció munkájának megszervezésé­ben jelentős részt vállalt To­mas Bel csehszlovák közgaz­dász, az expedíció helyettes vezetője, Uwe Matzdorf fő­mérnök az NDK-ból, Vlagyi­mir Ivanov szovjet főgeoló­gus, Kiril Hrisztov, a fúrási munkákat vezető főmérnök Bulgáriából, a magyar Simon András és Hanna Helinska geológus Lengyelországból. Ulánbátorban nemrég ér­tékelték az eddigi kutató­munkát, s megállapították, hogy a szocialista közösség nemzetközi expedíciója si­kerrel teljesítette az első ku­tatási szakasz feladatait. A hét 3 kérdése Az űrhajózás napja, ame­lyet a hét szerdáján ismét megünnepelt a világ, a fe­lejthetetlen emlékű Gaga­rin tizenhét esztendővel ez­előtti első kozmikus útját idézve, jó alkalom volt az űrkorszak eddigi nag]» ered­ményeinek s nem kevés kér­dőjelének számbavételére. Kérdőjelekért azonban alig­ha kell a kozmoszba men­nünk, elég kínálat van be­lőlük a világpolitika gyak­ran kacskaringós útjain. Mi az oka annak, hogy Peking százával küldi halászhajóit a Szenkaku-szigetek körüli japán felségterületre, ami­kor Szonoda külügyminisz­tert a kínai fővárosba vár­ják a két ország szerződésé­nek végleges formába önté­sére — vagy talán éppen a zsarolás és nyomás eszközét kívánják kipróbálni? Miként lehetséges Transzkei-Ban- tusztán szakítása teremtő- patrónusával. Dél-Afrikával az egyetlen országgal, amellyel diplomáciai kap­csolata volt? O Mi jellemzi az NSZK politikai aktivitását? Elsőízben tett hivatalos láto­gatást az NSZK-ban cseh­szlovák államfő — s ez a tény önmagában is jelzi a négynapos Husák-út jelentő­ségét. A kétoldalú kapcsola­tokon túl azonban így vál­hatott kerek egésszé egy folyamat, az európai szocia­lista országok és Nyugat-Né- metország csúcstalálkozó-so­rozata. Ez megfelel Helsinki szellemének s különösképpen nagy a kölcsönös érdekeltség a gazdasági kapcsolatok fej­lesztésében. A tárgyalások ugyanakkor szerencsére már túljutottak a múltból maradt problémák rendezésén — vi­szonylag kevés az ilyen „át­húzódó ügyek” száma, s a hangsúly a hogyan tovább kérdéseire helyeződik. Ez különösképpen így lesz Leo- nyid Brezsnyev május elején esedékes bonni látogatása során, amellyel kapcsolatban már széles körű előkészüle­tek folynak mind a Szovjet­unióban, mind az NSZK-ban. A HÉT címszavakban HÉTFŐ: Gustáv Husálc, cseh­szlovák államfő, hivata­los látogatásra, Bonnba ér­kezik — Sikertelen puccskí­sérlet Szomáliában — A ter­roristák eljuttatják Moro ötödik levelét az olasz ható­ságokhoz KEDD: Az űrhajózás napjának előestéjén Leonyid Brezsnyev magas kitüntetéseket nyújt át a Szaljut—Szojuz prog- resz program résztvevőinek — az izraeli csapatok csak jelentéktelen visszavonulást hajtanak végre Dél-Libanon- ban, véres összetűzések Bei- rutban. SZERDA: Mongol tiltakozás az alaptalan kínai vádaskodások ellen — Falldln, svéd mi­niszterelnök Varsóban — A ghanai külügyminiszter Budapesten CSÜTÖRTÖK: Brown amerikai hadügyminiszter nyugat-eu­rópai „neutronmagyarázó körútja” során Bonnban, az NSZK kancellárjával találko­zik, vita a nyugatnémet par­lamentben — Carter infláció­ellene» tervet jelent be PÉNTEK: Tárgyalások Tanzá­nia fővárosában a rhodesiai rendezésről, Vance és Owen afrikai útja — Tito fogadja Ecevitet — A szovjet vezető­szervek jóváhagyják a Brezsnyev szibériai útjáról szóló beszámolót SZOMBAT: SZVSZ-főtanács­üiés Prágában, egy nappal a IX. szakszervezeti világkong­resszus megkezdése előtt — Sziad Barre, Szomáliái elnök Pekingben — Kínai halász­hajók behatolása japán fel­ségterületre. A viszonylag hosszabb szünet után sorra kerülő újabb, nyugat-európai Brezsnyev- út lehetőséget nyújt a kelet —nyugati kapcsolatok, az európai biztonság, a lesze­relés legfontosabb kérdései­nek áttekintésére, hogy csök­kenjenek a nehézségek az enyhülés főútvonalán törté­nő haladás során. Az NSZK szociáldemokra­ta—szabaddemokrata kor­mánya ezeket a kedvezően fogadott külpolitikai lépéseit, a jobboldali ellenzék heves pergőtűzében teszi meg. A három közelgő tartományi választásra sandítva, az uniópártok féktelen dema­gógiával támadják a Schmidt- kabinetet s igyekeznek ki­használni egyes felemás, következetlen megnyilatko­zásait is. (ilyen politikai tu­dathasadás jelentkezik időn­ként a neutronfegyver ügyé­ben, Bonn sürget is, meg ha­laszt is, ja és nein helyett „jein”-t mond, vagyis igen- nemet.) a nyugatnémet bel­politikai csatározások jog­gal hívják fel magukra a fi­gyelmet, hiszen végső soron ezeknek európai — és nem­zetközi politikai hatásuk van. Minél következetesebben képviseli a bonni kormány Helsinki szellemét, annál si­keresebben szigetelheti el jobboldali ellenzékét s egy­úttal saját belső helyzetét is erősítheti. O Mi a jelentősége a prágai szakszervezeti világkongresszusnak? A ma­ga nemében páratlan em­lékmű alapkövét helyezték el Prágában: a Szakszerve­zeti Világszövetség új szék­háza előtt, a munkásszoli­daritást a május elsejei gon­dolatot kívánja jelképezni. Ülésezett az SZVSZ-főtanács is, majd a ma kezdődő IX. szakszervezeti világkong­resszussal teljessé válik a csehszlovák főváros szak- szervezeti nagyhete. Már a számok is magukért beszélnek: öt évvel ezelőtt, a legutóbbi, várnai ’kongresz- szuson 180 küldöttség volt jelen — Prágába 140 ország 350 szakszervezeti központ­jának, tömörülésének dele­gációját várják. Közöttük sok olyan küldött, megfigye­lő, vendég érkezik, aki szer­vezetileg nem egyforma mó­don kötődik az SZVSZ-hez: így van ez amikor egy-egy országból különböző irány­zatok képviseltetik magukat, vagy az olasz és a francia szakszervezetek esetében, amelyek az együttműködés lazább formáit választották. Az SZVSZ kongresszusát azonban éppen az jellemzi majd, hogy a lehetséges ak­cióegységre helyezi a súlyt: azokra a kérdésekre, ame­lyek kapcsán a legátfogóbb összefogás alakulhat ki. Van miről tárgyalni és van mit tenni, hiszen a szakszervezeteknek és tagsá­guknak alapvető érdeke a bé­ke és az enyhülés; a leszere­lés következetes megvalósí­tása s a fegyverkezési haj­szából felszabadult összegek megfelelő hasznosítása; a küzdelem a tőkés országok­ban rohamosan növekvő munkanélküliség, a szorító infláció ellen; a monopoltő­ke visszaszorítása és korlá­tozása; a szakszervezeti jogok biztosítása, amelyeket szá­mos országban a diktató­rikus rezsimek lábbal tipor­nak s folytathatnék a sort. A távoli kontinensek meg­növekedett képviselete is azt követeli, hogy a szakszerve­zeti világmozgalom még na­gyobb figyelmet szenteljen a fejlődő világ gondjainak. O Miért tárgyal az ame­rikai és a brit külügy­miniszter Afrikában? Ki gondolná, hogy Washington és London afrikai dilemmá­it legtalálóbban a régi ma­gyar népi bölcsességgel fe­jezhetjük ki. Mármint azzal, hogy a kecske is lakjék jól, de a káposzta is maradjon meg. Csakhogy ez általában nem járható út... Az amerikai és a brit kül­ügyminiszter — eszközeit és tekintélyét latbavetve — azonban éppen ezen a jár­hatatlan úton szeretne köz­lekedni. Maguk is látják, hogy a rhodesiai „belső ren­dezés” receptje nem jó, ha kirekesztik a megállapodá­sokból a fekete többség iga­zi képviselőit, akkor új, még bonyolultabb válsággócot te­remtenek. Viszont arra sem hajlandók, hogy tiszta lapot nyissanak, megvonjanak minden támogatást a fajül­döző rendszerektől s támo­gassák a zimbabwei haza­fias frontot — de folytathat­nék: a swapót Namíbiában, az afrikai nemzeti kongresz- szust Dél-Afrikában. így az­után maradnak azok a meg­oldások, amelyek senkit sem elégítenek ki s a konf­liktus további éleződésének veszélyét hordozzák maguk­ban. Az angol—amerikai diplomácia előtt intő példa lehet a Közel-Kelet, ahol a palesztin nemzeti kérdés félretevése, a különalkuk út­ja elkerülhetetlenül zsákut­cába vezetett. Ha Afrika dé­li részén a valódi megoldá­sok helyett álrendezéseket vagy félrendezéseket pró­bálnak megvalósítani, az eredmény aligha lesz bizta­tóbb, mint a fekete konti­nens szomszédságában elte­rülő, másik válságövezetben. Réti Ervin 11. Néhány másodperces szü­net után Timosenko még hozzátette: — A magyar nép története az utolsó évszázadokban a belső és külső elnyomás ke­serű kenyeréből táplálkozik. Huszonöt évvel ezelőtt pe­dig, amikor a fiatal magyar Tanácsköztársaság körül volt véve az imperialisták, az intervenciósok, az Antant tűzgyűrűjével, üdvözölte a magyar munkásokat Vlagyi­mir Iljics Lenin. Ezt írta: „Önök előtt most fennkölt, de nehéz feladat áll. Az a háború, amelyet önök visel­nek, az egyetlen jogos, igaz­ságos, igazán forradalmi há­ború, az elnyomottak háború­ja az elnyomók ellen, a dol­gozók háborúja a kizsákmá- nyolók ellen. Háború a szo­cializmus győzelméért az egész világon. A munkásosz­tály minden becsületes tagja az Önök pártján áll. Minden hónap közelebb hozza a pro­letár világforradalmat. Le­gyetek szilárdak! A győze­lem a tiétek lesz!” A politikai osztály vezető­je jártas volt a politikában. Erre nevelte a hadosztály po­litikai munkásait is. Tudni valamit és azt jól átadni má­soknak, ez küldetés, a politi­kus közösségi elhivatottsága. — Most már minden vilá­gos? — Igen, világos. Értem az elképzelését alezredes elv­társ. Lehetséges, hogy hol­nap, de a héten feltétlenül ellátogatok a kórházba. Szó­lok majd ott erről, gárdaalez­redes elvtárs. — És hogy viselték magu­kat kozák kísérőink? — Nagyszerűen. Igen meg­tetszett nekik a doktornő. — Hát ezt meg hogy ért­sem? — Ügy, hogy a Sixtusi Ma­donna is elbújhat mellette. Napkelet rózsája. Csak cso­dálni lehet — Érdekes. — Majd szigo­rúan még hozzátette: — A kórházat az ön felü­gyelete alá rendeltem. Min­dennap 21 órakor várom a személyes jelentését. Alekszandr Gyenyszovics odament a hadműveleti tér­képhez, ceruzájával kopo­gott az asztalon, és csak úgy magának, a foga között je­gyezte meg: — Igen, pozícióink jók, de a helyzetünk nagyon nehéz — és gondolatai hirtelen a harcokra váltottak. A város különböző pontjai­ról tüzérségi lövedékek be­csapódása rázkódtatta meg a levegőt. — Törik az ellent. Mesz- szehordókkal. Kezdik tapo­gatni, az ördögfajzatját. Minden tartalék erőnket ke­letre kell átcsoportosítani — mondta hangosan gondolkod­va az ezredes. Sumejkóval mi este öt óra­kor érkeztünk vissza a nyír­egyházi kórházba. Négy ko­zákot adtak hozzánk kísére­tül. Beszegyin alezredes így rendelkezett: — ön dönt mindenben. A katonák meg, ha kell, őrséget is állnak. A hadosztály ezredéiből még az este folyamán har­minc embert irányítottak hozzám. A harcosok nagy ré­sze az ellenség légitámadásá­nál sebesült meg. Az udvaron és a kórtermekben a magyar betegápolók, szanitécek, és nővérek tevékenykedtek, ök már tudták, hogy miért ér­keztek a kórházba a sznviet katonák. Ki a sebesültek járműről való leszedésében, ki a kórterembe való szállí­tásban, ki pedig az átköté­seknél segédkezett. Mária az egyik ezredünk orvosával a sebesülteket osz­tályozta. Egyeseket az átkö- tözőbe, másokat azonnal a műtőbe vitettek. Ott két ma­gyar sebész dolgozott. Imre kórteremről kórteremre járt, adta az utasításokat, rendez- tette be ágyakkal a kórter­meket. Rendelkezett, hogy hozzanak mankókat. Odajött hozzánk is. összeismertettem Sumejkóval: — Iván Petrovics százados, ellátótiszt és az anyagi ellá­tásunkért felel — mondtam. — Nekünk van mindenünk. Készleteink minden vonatko­zásban rendben vannak — jelentette ki a kórház veze­tője. — Ma van! De mi lesz holnap, meg holnapután? — szakította félbe Sumejko. — Nekünk is van mindenünk, de az anyagokkal a parancs­nokság rendelkezik. A szük­séglet különben is az adott helyzettől függ. — Ne nyugtalankodjék. Ebben a pillanatban minden szükséges anyag van bőven, — mosolyodon el Imre. Az udvarra nagy zajjal egy sebesültszállító gépkocsi ér­kezett. Látom, nem a mi gép­kocsivezetőnk ugrik ki a ve­zetőfülkéből. Tehát a hadtest, meg mások is ideszállítják a sebesülteket. Sumejkó kérdőn néz rám. — Mi legyen? — Mi lenne? Fogadjuk a sebesülteket. Terjeszkedni, meg összehúzódni fogunk, ahogy a helyzet kívánja. Kü­lönben is hová küldenék őket? A kocsitól egy éltes, zapo- rozsjei kozákbajszos, hetyke törzsőrmester siet felém. Je­lentkezik és átad egy név­sort. Olvasom: SzmojánN. N., Tirticsnij A. A., Kavezasin D. N., Kocslatozasvili G. G., Jevgenyev A. K., Litvinyenko I. N., Jármicsenko D. D„ Zo- loga A. I., Mih V. P., Vala­mennyinek a neve után ott van az ezredének és alegy­ségének megnevezése. Én megkérdezem: — Mikor sebesültek? — Ki tegnap, ki ma. — A törzslapok itt van­nak? — Mindenkinél nála van. Kérem, hogy egy kórterembe helyezze el őket! — Ha van köztük járóbe­teg, akkor azokat a súlyosan sebesültekhez tesszük, hogy tudjanak nekik segíteni. Be­tegápolók nincsenek. Valaki­nek meg kell őket etetni. Az ágytálat alájuk kell tenni. Odajött Imre. Neki is na­gyon nehéz a helyzete. Nem akarja, hogy valami miatt is több bajunk legyen, mint ami már úgyis megvan. Most ő itt aranyat ér. Az első órák természetesen nagyon fárasz- tóak. Később bizonyára min­den jobban elrendeződik. Az emberek is állják a sarat. Látom, Imre izzad. Megkér­dezem : — Melege van? Elmosolyodik. Tenyerével végigtörli homlokát, ide-oda mozgatja a fejét. — Semmiség. Itt az ilyen szituációk sajnos gyakoriak. Nem érkezünk leszedni va­lamennyi sebesültet, amikor egy GAZ fordul be a kapun. Fiatal felcser siet hozzám. — Tovaris kapitány! Ké­rek engedélyt jelenteni. — Hallgatom önt. Kiket hozott? — Itt a jegyzék. — Melyik egységtől? — A kilencedik kozák had­osztálytól. (Folytatjuk.) rí IWaTH ■ | f•TTi ÜT*1 > * i » * V i ■ i i i t a 1 A Á Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója N Ví R E GV HÁZAIM

Next

/
Thumbnails
Contents