Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-14 / 62. szám
1978. március 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Felelősség egymillióidért A z Állami Építőipari Vállalat 4-es számú főépítésvezetőségét, az itt dolgozókat Nyíregyházán jól ismerik. Gyárak, üzemek, szociális, kulturális létesítmények, lakóházak sokaságával gazdagították a várost. A múlt évben a Zrínyi Ilona utcai hetvenegy lakásos sávházat építették, a megyei kórház sztk-épületét bővítették, hogy csak kettőt említsünk tevékenységükből. A főépítésvezetőség kommunistáinak taggyűlésén többek között szóvá tették, hogy az elmúlt évben romlott a gazdasági egység munkavédelmi helyzete. Huszonkét balesetet regisztráltak. Ezek miatt 315 munkanap esett ki. Nem hallgatta el a beszámoló azt sem, hogy amíg a főépítésvezetőség mintegy 450 dolgozójának döntő többsége „két kézzel” dolgozott, addig akadtak olyanok is, akik hátrafelé húzták a kollektíva teljesítményét. A munkahelyi fegyelmezetlenségek, a névnapi meg más alkalmi italfogyasztás nem csak saját, de az ott dolgozó munkatársak egészségét, testi épségét is veszélyezteti. A kommunisták munkatársaikért érzett felelőssége érződött akkor is, amikor szót emeltek az üzem- és munkaszervezés javításáért, a nehéz fizikai munkát igénylő tevékenység nagyobb fokú gépesítéséért. Különösen az emelődaruk összehangolt munkáját szorgalmazták. Dolgozótársaik bírálatával sem fukarkodtak. A munkahelyek zömén a tisztálkodási, öltözködési lehetőségek biztosítottak. Az építők viszont szociális, kommunális épületek berendezéseit, felszereléseit nem mindig rendeltetésének megfelelően használják. Vannak öltözők, mosdók, étkezdék* ahonnan eltűnnek a csaptelepek, zuhanyozórózsák, leszerelik a zárakat, összetörik a kagylókat, villanykörtéket tulajdonítanak el. Ezzel kárt okoznak a vállalatnak, és ráadásul ezek értékét a saját zsebükből veszik ki. A társadalmi tulajdon védelme, a tulajdonosi tudat erősítésén túl szóltak a kommunisták az anyag- és energiatakarékosság fontosságáról is. Felhívták a figyelmet a különböző anyagok szakszerű szállítására, tárolására, óvására. A jövőben is arra agitálnak, hogy minden darab tégla, minden lapát cement és egyéb építőipari anyagot beépítsenek. Ezzel lehet igazán fokozni a munkahely eredményes gazdálkodását. E rre azért is nagy szükség van, mivel a vállalat feladatai jelentősen megnövekedtek. Az 1978. éves vállalati termelési terv egymilliárd 107 ezer forint. Ebből a főépítésvezetőségre 110 millió forint jut. Ezt a feladatot létszámnövekedés nélkül, a termelés hatékonyságának emelésével, jobb munkaszervezéssel kívánják megvalósítani. Sigér Imre Jósavárosi Ikarusz F új a szél. Az új városnegyed házai között fölkapja, kavarja a márciusi orkán a szemetet. Szellőztetni kellene, de ha kinyitjuk az ablakot, nagy durranással csapódnak az ajtók Pár percre kisüt a nap, jó volna elsétálni a közeli erdőbe, vagy fölugrani a hegyekbe —, de ilyen szélben! Sose lesz már igazi tavasz — bosszankodunk, miközben lessük a szélben hajladozó csupasz ágakat. Aztán — hogy vasárnap reggeli örömünk teljes legyen — szidjuk a házgyári ablakokat, amelyeken át szabad útja van a szélnek. Aztán megtapogatjuk derekunkat, amely időváltozáskor, különösen, ha fúj, egyre csak sajog. Le kellene vinni a csöppséget egy kis levegőzésre, napok óta fent kuksol a második emeleten, várván, hogy szűnjön a köhögése. De hát ekkora szélben aligha gyógyulna az influenzája. így hát leülünk a konyhaasztalhoz, reggelizni. Ekkor tűnik fel a két srác a széles járdán. Honnan, honnan nem. lepedő- nyi nagyságú fóliát szereztek. A két sarkát alulfelül kezükbe szorítják, szemben a széllel kifeszítik és máris felhangzik a hurrá! Mindkét srác lábán, görkorcsolya, így könnyen repíti őket a vasárnap délelőtti szél. Ikarusz késői utódai így próbálják legyőzni a természetet, váltakozó sikerrel. Végig Jösavárosban, a házgyári lakások mentén népes közönség szurkol nekik az ablakokból, (a. s.) Forgácslap, fagyapot, almásláda Vásárosnaményból Az idén tavasszal teljes kapacitással indul az ÉRDÉRT Vállalat vásárosnaményi faforgácslapgyára. A 760 milliós beruházással felépült gyárban rövid időn belül a termelési értéknek meg kell majd közelíteni a félmilliárd forintot. Ebben az évben legfontosabb termékükből, a forgácslapból hatvanötezer köbméter előállítását tervezték, szemben a tavalyival, amikor 32 ezer volt ez a szám. Optimális körülmények közepette viszont reményük van arra is, hogy elérjék a 80 ezer köbmétert. A forgácslap mellett gyártanak még nagy tömegben fagyapotot, s almásládákat is. Ez utóbbiból mintegy háromszázezer darabbal többet mint az elmúlt évben, mikor egymilliókétszázezret gyártottak. Termelési tervük 250 millió forintot irányoz elő erre az évre, de ha a forgácslapgyártásnál elérik a nyolcvan- ezer köbmétert, ez év végére a termelési értékük megközelíti a 300 millió forintot. (bg) Nagy Barnáné terítőgép-kezelő a finn gépsor próbaüzemelését ellenőrzi. (G. B. felv.) Tavaszi képek a végekről ■ i Ot termőrügy egy ágon A megfeszülő istráng megrántja a bricskát. A kocsis kicsit visszafogja a két derest, különben megugraná- nak, egyenest neki a határnak, a szabad levegőnek. Hisz’ alig várta már Pajkos, meg Sanyi, hogy befogják s vágtassanak. Szűcs Mihályon, a fogatosan kívül még hárman ülünk a sárga, kétlovas bricskán, amikor elindulunk a határjárásra: Tóth József, a csegöld—császlói Bajcsy- Zsilinszky Termelőszövetkezet elnöke, Juhos Sándor párttitkár és az újságíró. Jó telet ír fogtunk ki..." — Hej, de örülök, hogy ősszel mindent felszántottunk — mondja, szinte csak magának az elnök. Elég végignézni a táblákon, rögtön szembetűnik: gondos kezek ápolták a földet, nincs göröngyös szántás, az utolsó morzsáig elmunkálták a talajt. Majd hirtelen előbukkan a selymes, mélyzöld színű, pázsitnak tűnő őszi vetés. — A búza fej trágyázását már befejeztük — szólal meg ismét Tóth József. — A területünk majd negyedrészén, 550 hektáron vetettünk tavaly ősszel kenyérnek valót. Most, jó telet fogtunk ki. Végig hótakaró alatt telelt a. búza, alig egy hete olvadt el' az utolsó folt a tábláról. Utunk első állomása a szövetkezet konzervüzeme. Igaz, itt jelenleg termelő munka nem folyik, két hete befejezték az almabefőtt gyártását. Szállításra kész, üveggel telt raklapok sorakoznak az üzem előtti beton „placcon”. — Ez az-üzem húzott ki bennünket a pácból — mondja a párttitkár. — A szépnek ígérkező almatermésünket elverte a jég. Almánk azért lett bőven, több mint 200 mázsa hektáranként, de a minőségéről inkább ne beszéljünk. Az aszonyok meghámozták, s itt beraktuk befőttnek. Novemberben aztán vásároltunk egy halálra ítélt almaprést, amelyen levet gyártottunk. Úgy, hogy enél- kül az üzem nélkül nehezen ért volna össze a nadrágszíj. Menjünk inkább a gyümölcsösbe, most ott találjuk az asszonyokat. Jég nélkül Az almafák, mint kopasz nyakú csirkék merednék az ég felé. A tavaly még lombot és gyümölcsöt hordozó gallyak és vesszők most élettelenül hevernek a földön. A nők, kezükben vasvillával gyűjtik a hatvan metsző után a nyesedéket, a vékonyabb ágakat, hogy a zúzógép könnyedén vágja össze. Kovács Jánosné, N. Deák Jánosné, Fazekas Kálmánná és Tatár Lászlóné csak átrándult a konzervüzemből a 170 hektáros gyümölcsösbe. Most itt van szükség a munkájukra, de hamarosan mennek vissza az üzembe. A közelben öt férfi metsz. — Na, milyen időt adtunk? — kérdezi mosolyogva az elnök. — Jót, elnök elvtárs, nagyon jót — válaszolják többen is. — Meg is metszünk ma vagy tíz fát fejenként. Tarcza Béla rövid cigarettaszünetet tart, s addig a párttitkár veszi kézbe az ollót. Ügyesen forgatja, csattogtatja kezében az éles szerszámot. Látszik rajta, nem először csinál ilyen munkát. Közben az elnök a rüggyel berakódott vesszőket mutatja, s mondja: — Ezt nézze meg! Lesz almánk bőven, úgy mint tavaly, de reméljük sokkal jobb minőségben. Ezen a rövid vesszőn öt termőrügy is van. Ez öt almát jelent. Persze, csak jég nélkül... Kevés víz Már a nemrég épült új töltésen halad a bricska. A kerék még nyomot hagy a talajban, a lovak patája is mélyen- belevágódik a puha felszínbe. Csalós ilyenkor az idő. Az ember azt hiszi, ha süt a nap, meleg van. Pedig dehogyis! Ha egy pillanatra eltűnik a nap, már veszít a levegő melegségéből, s akár a lehelet is meglátszik. Az égen felhők úsznak, néha-néha eltakarják a meleget adó égitestet. Megállás után a kocsis takarót terít a lovak K ét tejkiszerelő masina széles fémajkán köny- nyű buborékot vetve csurran a tej. A hatalmas tartályok, gyártó- és csomagoló berendezések többsége frissen mosva már az új napra vár. A gépek pihennek — de a munka nem állt meg a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat nyíregyházi tejüzemében. Dolgozik az ^éjszakai műszak. Maroda Istvánné feszültséggel telve lépett a gyárba ezen az estén. Unokája, a kétéves Gyuszika délután elesett, fölhasadt a szemhéja. Műszak előtt még a kórházat is megjárták vele, de szerencsére nincs komoly baj. — Ma nincs nehéz dolgunk — magyarázza Maro- dáné. — A délutáni műszak ügyes volt, elkészült a vajgyártással. Mi azzal kezdjük a munkát, amire nekik már nem jutott idejük. Erre az estére csak a tej kiszerelés maradt. Nem sok, vagy hatezer liter. Fél 11-re végzünk is vele. Hat aszony sürgölődik az üzemcsarnokban: a Krúdy brigád tagjai. A létszám közel sem teljes. Ketten szabadságon vannak, néhányan pedig a délutánosokkal dolgoznak. A hat betanított haza Levelekre, hogy én ébresztem, indítom iskolába az apróságot. A házimunkák után késő délelőtt kerülök ágyba. Aztán míg az otthoniak meg nem jönnek — 5-kor, fél 6-kor —, addig alszom. Vonatindulásig még foglalkozom a kicsivel, aki éjszakára munkás sebes mozdulatokkal szolgálja a gépet, mossa a rekeszeket. Egyikük szemén sem látszik a fáradtság. Megszokták az éjszakai munkát, hiszen többségük évek óta gyakorolja. Baráth Lászlóné például ötödik esztendeje éli a fordított életet. — A gyerekek rifiatt vállaltam ezt a beosztást. Csak így tudom őket megfelelően gondozni. Reggel úgy érek édesapámmal, s húgommal marad. Nagy Miklós műszakvezető: — Kevesen járnak váltott műszakba. Nyolc asszony vállalta családi körülményeire hivatkozva az állandó éjszakázást. Anyagilag megéri, hiszen a múlt év derekától 40 százalékos pótlékot kapnak. A csarnok nedves kövére néhol tej, másutt kakaó csapódott ki a tartályokból. Nem éktelenkedik sokáig folt a földön. Az asszonyok nyeles kefékkel fölszerelve már jönnek is, hogy tisztára sikálják az egész üzemet. Ez a munka eltart reggel 6-ig. Sokkal több, mint egy átlagos takarítás, hiszen egy szem por, ujjhegynyi folt sem maradhat a csarnokban. — Előbb rendbe kell hoznunk a tejkiszerelő gépeket — adja ki a feladatot Ple- tyák Antalne csoportvezető. — Öblítjük, majd mosószerrel — szódával — átmossuk, ezután fertőtlenítjük, végül ismét öblítjük a gépeket. Nagy figyelmet igényel ez a munka. A tej romlandó, s1 ha véletlenül nem mossák ki alaposan a berendezéseket, nagy mennyiségű termék kárba veszhet. Mérgezéstől persze így sem kell tartani, hiszen a laboratóriumban fo- * lyamatosan vizsgálják a termékeket. Éjszaka ketten tartanak szolgálatot. Egyikük a beérkező tejet, másikuk a kimenő tételeket minősíti. A csomagolt tejföl — közel 35 ezer pohár — a 25—30 fokos hőmérsékletű meleg érlelőben várja a reggelt. A levegőt súlyosan lengi be a tej tömény illata. Takács Kati találomra választ ki három poharat, s már indul is visszafelé velük. — A munka zömével fél 1 körül végzünk — folytatja a laboráns. — Addig nem állunk meg, pedig már egy kicsit érzem a fáradtságot. És hol van még a műszak vége. Mi 12 órán át tartunk ügyeletet. Meg van ennek is az előnye: egy hónapban 14—15 alkalommal jövünk dolgonzi. É jjel egy órakor rövid időre csend borítja be az üzemet. Az asszonyok fölmennek az öltözőbe, szusszannak egy keveset, harapnak valamit. Mire végeznek az evéssel, elkészült a friss, forró fekete. Házi Zsuzsa hátára, s még így is látszik párájuk a levegőben. — Arra, amerre az embe- ■ rek a vizet szivattyúzák, ott van Császló, a szomszédos község. Látja a templom tornyát — bök az elnök a legelőn és a búzaföldön keresztül faluja felé. — Szerencsére nincsen nagy belvizünk — fordít a beszélgetésen —, a nagy teljesítményű szivattyúk hamar leszippantják. Az elnök szavait erősíti meg a három ott dolgozó ember is: idős Babik György, Szakái József és Tyahor Sándor. A Galambos-területről a víztárolóba nyomatják a felesleges vizet. A vastag cső végén sugárban ömlik. — Legfontosabb szerszámunk a lapát, meg az ásó. Van itt vagy 70 hektár, amiről pár nap alatt eltűnik a víz. Jó idő van, s ez a lényeg. Lekerült a pufajka, meg a vastag mellény, most már mozogni is könnyebb — s mintegy ezt igazolva,'nagy lendülettel lapátolják tovább a földet a csatornákból, utat engedve a víznek és a szívócső akaratának. Á rokkant Rába ' A termelőszövetkezet központi telepén serény munka folyik, tavaszt váró a hangulat. Három bognár tartály- láda-elemeket fűrészel, s közben a sportpálya lelátójához is készítenek padokat. Éles hangot adva vág a szalagfűrész, száll a szabadban a por. Az asztalosműhely melletti gépműhely vezetője, Munkácsi István azért panaszkodik, mert nem lehet a Rába- Steiger erőgépükhöz gömbcsuklót kapni. — Tavaly még üzemelt, szántotta a határt, most pedig szinte kettétörtén áll. Várjuk, mikor szerelhetjük össze — mutat Goes László a rokkant Rábára és érzem, keserű a szájaíze. — A többiek javításával már készen vagyunk — mondja ismét a műhelyvezető. — A permetezőgépekkel már dolgozni is lehetne. A szarvasmarha-istállót földút választja el a gépműhelytől. Délelőtt kevés az állatok körüli munka, nincs is itt csak a takarmányos, meg az őr. A tehenek és a hízómarhák békésen kérődz- nek jászlaik előtt, mintha észre sem vennék a tavaszt. A párhónapos bocik már vidáman futkároznak kifutójukban, élvezik a napsütést. Sipos Béla Éjfél után
