Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-14 / 62. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 14. Palesztin akció Az El Fatah palesztin szervezet egy osztaga szombaton izraeli területen, Tel Avivtól mindössze 12 kilométerre fegyveres akciót hajtott végre, s összecsapott az izraeli hadsereg alakulataival. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet szombaton a Wafa által ismertetett közleménye szerint az osztag megtámadott két, izraeli katonákat szállító teherautót. A palesztin fegyveresek és az akció színhelyére vezényelt izraeli alakulatok közötti összecsapásban több, mint harminc katona vesztette életét, legalább nyolcvanan megsérültek. TELEX... MOSZKVA Jurij Romanyenko és Geor- gij Grecsko szovjet űrhajósok 93. munkanapja a világűrben vasárnap reggel nyolckor kezdődött: a két kozmonauta a fedélzeti berendezések ellenőrzésével foglalatoskodott, majd megfigyeléseket végeztek és fényképfelvételeket készítettek a Szovjetunió területe fölött. LISSZABON Alvaro Cunhal. a Portugál Kommunista Párt főtitkára a portugál nemzetgazdaság államosított szektora kérdéseinek megvitatására szervezett PKP-konferencia zárónapján, vasárnap azzal fordult az ország dolgozóihoz, erősítsék meg egységfrontjukat és hathatósan védjék meg a portugál nép vívmányait. Cunhal felszólalásában elítélte az ország reakciós erőinek az államosítás, a földreform és a munkásellenőrzés ellen indított támadásait. BUKAREST Santiago Carillo. a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, aki a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására tett látogatást Romániában, hétfőn elutazott Bukerestből. LUANDA Az Angolai Népi Köztársaság kormánya és a Biztonsági Tanács Namíbia-bizottságá- nak küldöttsége — a Luandában véget ért megbeszélésről kiadott közleményben — teljes támogatásáról biztosította Namíbia népének a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) vezetésével szabadságáért és függetlenségéért vívott fegyveres harcát. A dokumentum hangsúlyozza. Namíbia népének elidegeníthetetlen joga az ön- rendelkezés és függetlenség, az ország területi egységének, szavatolása. KÉPTÁVÍRÓN ÉRKEZETT ALVAR AALTO EMLÉKKIÁLLÍTÁSA Alvar Aalto (1898—1976) kiváló finn építőművészt hazáján kívül is jól ismerték, szakkörökben ma a század egyik legnagyobb építészeként tartják számon. Munkásságát a helsinki Finlandia Palotában most kiállításon mutatják be. (Fotó — LEHTIKUVA — MTI —KS) ALVAR AALTO KONNYGÁZTERROR. Leslie Hammond dél-afrikai fotóriporternek ez a képe a fajüldöző rezsim rendőrségének a színesbőrüek ellen alkalmazott terrorja egy pillanatát örökítette meg. A fénykép elnyerte a World Press Photo-verseny nagydíját, s a zsűri az „Év fotójává” nyilvánította. (Telefoto — AP — MTI — KS) MOGYORÓSZÜRET. A Vietnami Szocialista Köztársaság új gazdasági körzeteiben a fiatalok is részt vesznek a mezőgazdasági munkákban. Pham Van Coi-ban 1976-ban hozták létre a 10 osztályos iskolát, amelynek ma már 1700 tanulója van. Képünkön: az iskola tanulói amerikai mogyorót szüretelnek. (Fotó — VN A — MTI — KS) Amerikai levelünk A gyűlölködés városa O z Egyesült Államok dél-keleti részén, Észak-Karolina államban, ott, ahol a Félelem-fok folyócska több száz méter széles folyammá dagadva az Atlanti-óceánba torkollik, terül el a 46 ezer lakosú kikötő- í város, Wilmington. Néhány év óta a város neve ismertté • vált ország-világ előtt, de nem a fő megélhetési forrást je- | lentő kikötő vagy a festői szép tengerpart, hanem egy hét ; éve kezdődött, mind a mai napig befejezetlen „Wilming- ! toni tízek” története miatt. Kik is a Wilmingtoni tízek? — tettem fel a kérdést a „tízek” szellemi vezetője, Ben Chavis édesanyjának ox- : fordi otthonában. Chavis mama készséggel meséli el az 1971 elején Wilmingtonban lezajlott történetet. A város lakosságának mintegy harmadát kitevő fekete • lakosság készült megünnepelni Martin Luther King, a meggyilkolt néger polgárjogi vezető születésnapját, amit — éppen a mozgalom vívmányaként — a törvény is biztosit. A fekete gyerekek iskolaszünetet kértek erre a napra, de a fehér hivatalnokok nem engedélyezték. Ez utcai tüntetésekhez vezetett Ekkor üzentek a mintegy 200 km-re lévő Oxfordba Ben Chavis-ért, menjen, csillapítsa le a hangulatot. Ben tanítói oklevéllel rendelkezik, de kitűnő szónoki tehetsége miatt prédikátorként alkalmazták templomokban. De mire Ben megérkezett, a fajüldöző Ku-Klux-Klan-tagok már pokollá változtatták a várost. Kocsikkal száguldoztak át a város feketék lakta negyedén, fenyegetőztek és lövöldöztek. Ben és társai egy kis templomban kerestek menedéket a megvadult fajüldözők elől. Mikor Wilmingtonba érkeztem, a templomszolga mutatta a még most is látszó golyók ütötte lyukakat a templom deszkafalain. A gyűlölködés városának e viharos napjaiban a templom közelében leégett egy fehér ember tulajdonában lévő fűszerüzlet és három feketék lakta családi ház, továbbá I a lövöldözések áldozatául esett egy fekete gyerek és egy felfegyverzett fehér férfi. Az események után letartóztatták Ben Chavis-t és még kilenc társát, köztük nyolc fekete fiút és sgy fehér asz- szonyt a fűszerüzlet felgyújtásának és fegyverviselés vádjával. Jellemző az ügy politikai jellegére, hogy az eseményekért egyetlen lövöldöző Ku-Klux-Klan-tagot sem vontak felelősségre. A bizonyítékok azonban hiányoztak a tíz letartóztatott elleni vádak bizonyítására. Ez csak egy ideig zavarta a fajgyűlölő hivatalnokokat. Egy 13 éves fekete gyereket ajándékokkal és munkaalkalom biztosításával rávették hamis tanúzásra. Később szereztek még két tanút a börtönből. Egyik lopásért, a másik gyilkosságért volt elítélve. Wilmingtoni tartózkodásom idején az egyik tengerparti szállodában laktam, ahol az idős fekete takarító elmesélte, hogy a börtönből kihozott két tanút a szálloda tengerre néző szobáiban tanították, hogy mit kell mondaniuk j a bírósági tárgyaláson. Később a szállodából átvitték őket a Ku-Klux-Klan tengerparti üdülőjébe „továbbképzésre”. Ezeknek a különleges képzést kapott tanúknak a vallomása alapján ítélték el W72 elején a wilmingtoni tízeket 282 év összbüntetésre, amiből 34 évet Ben Chavis-re, a faji megkülönböztetés és politikai üldözés elleni mozgalom egyik vezetőjére szabtak ki. így bontakozott ki a wilmingtoni tízek története a sok ■ I helyi forrásbőf kapott tájékoztatás alapján. Egyöntetű a vélemény, hogy a fajüldözők azt akarták elérni, hogy a koholt vádak alapján hozott súlyos büntetéssel eltávolítsák a legrátermettebb vezetőt az Észak-Karolina államban tevékenykedő néger polgárjogi mozgalom éléről. Ez ugyan ideiglenesen sikerült, de ezzel nem tudták sem lefejezni, sem visszavetni a polgárjogi mozgalmat. Az újabb igazságtalanság, az ártatlanok bebörtönzése a mozgalom fellendülését eredményezte az Egyesült Államokban és kibontakoztatta a szolidaritás, az összefogás érzését a határokon túl is a „tízek” szabadságáért. * T avaly tavasszal a fajüldöző hatóságok váratlanul nehéz helyzetbe kerültek. A hét évvel ezelőtt megvásárolt hamistanúk visszavonták terhelő vallomásukat és elmondták az igazságot megvesztegetésükről. Zűrzavar és lázas magyarázkodás kezdődött. Az igazságtalanul elítéltek perújrafelvételt követeltek, hogy a világ megismerhesse a teljes igazságot. Wilmington, 1978. március. DCao/uu. QlIjuím. (Folytatása következik) 0 mai rasszizmus „A MAI RASSZIZMUS és az ellene vívandó harc feladatai" témakörben nemzetközi szimpóziumot rendezett a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóiratának, a Béke és Szocializmusnak a szerkesztősége. A résztvevők — vezető pártmunkások, tudósok, a folyóirathoz akkreditált pártképviselők — alaposan körüljárták a napjainkban is jelentkező, sőt egyre veszélyesebb méreteket és új formákat öltő rasszizmus osztályjellegét, fejlődési irányait társadalmi-politikai funkcióit és megvitatták az ellene való harc feladatait is. Az emberi rasszok (emberfajták) létezése tény. Három nagy csoportjuk van, az eu- ropid, a negrid és a mongo- lid. A tudomány azonban bebizonyította, hogy a közöttük való eltérések, különbségek másodlagos jellegűek, nincsenek alsóbb- vagy felsőbbrendű emberfajták, szellemi vagy fizikai teljesítményeikben semmifajta jellegzetes különbség nem létezik. Ennek ellenére a rasszizmus, a fajgyűlölet ideológiája, a faji megkülönböztetés politikája napjainkban is létezik. A rasszizmus „hagyományos” és legdurvább vállfája a nyílt fajgyűlölet. Tudatunkban ez leginkább a német fasizmusnak a rosenbergi fajelméletből levont tudománytalan következtetéseivel (a másodlagos faji jelleg abszolutizálása, az emberiségnek alsóbb-, és felsőbbrendű fajokra való felosztása, a német imperializmus aggressziós törekvéseinek fajelméleti alátámasztása) és ezek szörnyű következményeivel, a koncentrációs táborokkal, a népirtással (genocídium) fonódott össze. Ilyen jelenségekkel ma is találkozunk. Gondoljunk csak a dél-afrikai apartheidpolitikára, a cionista Izrael arabellenes „választott nép" ideológiájára, az amerikai színesbőrüek még mindig létező megkülönböztetésére. Sőt. A durva fajelmélet időnként „civilizált", korábban tőle nem érintett hagyományos polgári demokráciákban is jelentkezik: Angliában legújabban választási sikereket és faji zavargásokat produkál a fajvédelem, a „tiszta fehér Anglia" jelszavával fellépő Nemzeti Front; Hollandiában a dél-malukkuiak elleni érzelmek lángolnak fel időnként viharos erővel; egyes színes bőrű államokban viszont a fehérekkel vagy indiaiakkal szemben hoznak hátrányos megkülönböztetéseket. Bizonyítva, hogy a tudat csökönyös és hamis előítéletei manapság is erős konzervatizmussal hatnak. MODERN ÉRTELEMBEN rasszizmusnak azonban nem kizárólag és elsősorban ezeket az elmaradott tudatot tükröző és politikailag jól kihasználható jelenségeket tekintjük. Korunkban — a kapitalista országokban és az ún. harmadik világ államaiban — a fogalom jelentős értelmezési változáson ment keresztül, új, korszerű formákat vett fel. Ezek — leplezett rasszizmusnak nevezzük őket — szembetűnően bizonyítják, hogy a rasszizmusnak ma már nem a nyilvánvaló és ideológiává emelt fajgyűlölet a legjellemzőbb vonása, hanem a gazdaság szférájában érhetjük legjobban tetten. A termelési viszonyokban gyökerezik, a termelési eszközök tulajdonán alapul, célja a tőkés extrakizsákmányolás és ennek következményeként az extraprofit. Arról a tényről van szó itt, hogy — leegyszerűsítve — a munkaadók és a munkavállalók, a tőkések és a proletárok a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak hagyományos, a gyarmati kizsákmányolásból eredő rassz-különb- sége konzerválódik, és az ebből fakadó társadalmi hendikep öröklődik. A fejlett tőkés országokban a legnehezebb, legrosszabbul fizetett, szakképzettséget nem igénylő munkákat faji vagy nemzetiségi kisebbségekkel, vendégmunkásokkal végeztetik. A tőkések nyilvánvaló törekvése, hogy ez az állapot állandósuljon, hiszen az alacsonyabb termelési költségek (bizonyos foglalkozások mesterségesen alacsonyan tartott munkabérei) következtében extrakizsákmányolásra, tőkés extraprofitra tehetnek szert. A konferencia leszögezte, hogy a rasszizmus gyökerei véglegesen csak társadalmigazdasági bázisának, a kapitalizmusnak megsemmisítése után szűnnek meg. Erre ékes bizonyság a szocialista országok gyakorlata. Azonban lehet és kell is harcolni a jelenség mindenfajta megnyilvánulásával szemben, hiszen a rasszizmus elleni harc része a nemzetközi osztályharcnak. Mindenekelőtt az elnyomott tömegeknek a helyi sajátosságokhoz igazodó fellépésével és a nemzetközi szolidaritás erősítésével enyhít- hetők a létező rasszizmus negatív, a munkásosztályt és a fejlődő országok népeit megosztó törekvései. Dél-Af- rikában a fegyveres és a fegyvertelen, a legális és az illegális, a szervezett és a spontán akciók széles körű és helyileg időben megfelelő alkalmazásával kell küzdeni. Izraelben az arab felszabadító mozgalom és a nemzetközi haladó erők akcióegysége a járható út. Az Egyesült Államokban első lépésként szorgalmazni kell az egységes „fehér-fekete” szakszervezetek kiszélesítését, újabbak alakítását; Nyugat-Euró- pában törekedni kell a vendégmunkásokkal szembeni diszkrimináció megszüntetésére, az egyenlő jogok biztosítására. A RASSZIZMUS MA a gazdasági, a politikai és az ideológiai jelenségeknek igen összetett komplexuma, s ennek megfelelő komplex, erélyes ellenlépéseket követel a béke, a társadalmi haladás és a nemzeti felszabadulás erői részéről, megköveteli egységfrontjukat a faji elnyomás és kizsákmányolás imperialista rendszere elleni harcban. Ebben a kommunista mozgalomra nehezen túlbecsülhető szerep és felelősség hárul. A kommunisták, amint ezt az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának dokumentumában is leszögezték, támogatják az arab népek, a dél-afrikai népek antiimperialista harcát, a kolonializmus és a rasszizmus ellen harcoló összes erőket. A kommunisták a marxizmus —leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében az összes erőket mozgósítják, hogy meghiúsítsák az imperialisták kísérleteit, amelyek a társadalmi haladásnak a rasszizmus segítségével való lelassítására irányulnak. A, K.