Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-14 / 62. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 14. Március 13-tól: Kedvezményes tiizelővásár Az első nap jól sikerült Engedményes tüzelővásárlási akció kezdődött március 13-án, hétfőn országszerte a TÜZÉP vállalat telephelyein. Az árengedményes vásár a berentei dió, a sajómercsei dió, kocka, darabos, a far- kaslyuki dió, kocka, darabos, s háztartási — a berentei dió és kocka, darabos keverékekből álló — szénre, illetve dorogi brikettre érvényes. A szenek 11, a brikett 10 forinttal olcsóbban kerülnek mázsánként forgalomba. Az akció — akár az elmúlt években — most is pénzügyi kerethez kötött. Vagyis az árusítás mindaddig tart, míg az országosan rendelkezésre álló keretet föl nem használjuk. Az engedményes vásár tavaly jól sikerült. Ideje alatt 12 millió 800 ezer forintot takarított meg megyénk lakossága. Idén szintén nagy érdeklődés kíséri az árusítást. Már az első napon: hétfőn sokan megfordultak a lerakatokon és vettek a készletekből. Szabolcs-Szatmárban mind a 13 állami és 28 szövetkezeti telep részt vesz az árusításban. Ez időre a Kelet-magyarországi TÜZÉP Vállalat szerződést kötött az 5-ös Volánnal a szén házhoz szállítás lebonyolítására. Csak egy helyen, Nyíregyházán sikerült megszervezni a szállítást, ahol közel 10 gépkocsit, illetve tehertaxit sorakoztattak föl. Az érdeklődéssel arányban újabb autókat is munkába állítanak. Ugyancsak az akció sikerét szolgálja, hogy Nyíregyházán, az Irodaház földszint 4-es szobájában vevőszolgálatot rendeztek be az érdeklődők tájékoztatására. Akik személyesen nem tudják fölkeresni az információt, telefonon is jelentkezhetnek a 10-178-as számon. Javában tart a szénutalványok árusítása is. A dolgozók 600—900 forint értékű utalványokat vásárolhatnak munkahelyükön. Nem feledkeztek el a nyugdíjasokról sem, akik egységesen 600 forintos utalványokat kérhetnek a nyugdíjintézettől. Az utalványok bármely telephelyen beválthatók. Segítenek a vállalatok Közlekedési gondok Kisvárdán Inkább zsúfolt autóbuszpályaudvarra, mint városközpontra emlékeztet a kisvár- dai November 7. tér. Ide futnak be, s jórészt innen indulnak tovább a helyközi járatok a környező községek felé. Csak egy busz? A város közlekedésének egyik legégetőbb gondja, hogy nincs megfelelő autóbusz-pályaudvar. Terv szerint csak a hatodik ötéves terv első felében épül föl a Dimitrov és a Mátyás király út kereszteződésében. A járművek várakozási helyét addig az állomás előtt jelölték ki. Ez kedvező megoldás. A vidékre" induló buszok ugyanis így segítenek Kisvárda egyetlen helyi járatának a vonattal érkezők szállításában. A város tömegközlekedésének javát egy IKARUS bonyolítja le. A vonatok induGubaparádé a múzeumban Kelet-Magyarországon valaha a leghíresebb a matol- csi guba volt. Nem lehetett vásár Beregszászon, Nagy- kállóban, Nyírbátorban vagy éppenséggel Nyíregyházán, amin. a híres-nevezetes ma- tolcsi mesterek . ne jelentek volna meg. Annyira híresek voltak és annyira fontos volt amit gyártottak, hogy magas uralkodói elismerésképpen a XVIII. század közepén nemesi rangot kapott az egész falu.. Bonyolult mesterség volt a gubakészítés. A gubavásznat hatalmas kádakban kallották — állítólag innét a név: Nagykálló is — tehát bőven folyó nagy esésű vízben — például a Túr felső szakaszán — áztatták két teljes napon át. A víz a kádban, mint a mosógép lapátja, úgy forgatta a vásznat. A ritka szövésű gubavászon megtömörö- dött, ezután kicsit szárították, majd újra kallották az anyagot. Később Matolcsra szállították, ahol fölszabdalták, de nem ám ollóval, mert az nem vitte a vastag vásznat. Széna- és szalmavágót használtak erre. Az anyagra rákerült a juh szőre, és készen volt a guba. A télen kályhaként melegítő ruhadarab jeles holminak számított: rangot adott. Az új szerzemények alkalmi viselőiken. (Gaál Béla felvétele) Ezt bizonyítja az is, hogy a szatmári vásáron hároméves üszőt lehetett venni egy guba áráért. Volt fekete guba, mely színét az égerfa hajától nyerte. Ez számított a legegyszerűbbnek : a módosabb gazdák viselték. A fehér gubát a nemesemberek ' hordták, míg a szürkés daruszőrűt a nők öltötték magukra. A mátészalkai múzeum most a híres mesterség és a mesterségről híres falu emlékének felidézésére készül. Gyarapodik már a gyűjtemény, legutóbb is hat darabot kaptak Nagyecsedről. Érdeklődésre számot tartó kiállítás lesz ebből. (speidl) Áruvásárlás csalással Magánokirat-hamisítással elkövetett csalás miatt került a vádlottak padjára Imre András besztereci lakos. Imre András már több esetben sértette meg a törvényt, ám a korábbi esetekből csak annyit tanult, hogy tulajdonszerzési törekvéseit igyekezett adminisztrálni és ezzel legálissá tenni. 1975. november hónapjában áruvásárlási kölcsönt akart felvenni egy motor- kerékpárra. A nyíregyházi Búza téri áruházban a megtévesztő adatok alapján a motort kiadták, azonban a hitellevél alapján az OTP a kölcsönt az áruháznak nem folyósította. A „tisztelt ügyfélnek” ugyanis ekkor már 22 ezer forint építési hitele volt, amit elfelejtett az előírt időben törleszteni. Megállapították továbbá, hogy Imre András ebben az időben már teljesen fizető- képtelen volt, mivel különböző munkáltatóknál 16 ezer forint adóssága volt előjegyezve. A csalót azonban nem zavarta, hogy eladósodott, újabb manőverbe kezdett. 1976. május 26-án ismét szerencsét próbált a Búza téri áruházban. Eltitkolta adósságait, s a kölcsönigénylő lappal egy 1720 forintos mosógépet vásárolt. Az Országos Takarékpénztár a hitel- nyújtást ismét megtagadta, így az ÁFÉSZ-áruházat újabb kár érte. A bíróság figyelembe vette, hogy a kár megtérítésére a végrehajtás jogerős fizetési meghagyással Imre András ellen folyamatban van, ezért a csalót jogerősen 8 hónapi szabadság- vesztésre ítélte, amelyet 3 évi próbaidőre felfüggesztettek. lásához, érkezéséhez igazodva közlekedik a Lenin utca, a Rákóczi út és az állomás érintésével az ipartelep irányába. Ez az egy busz ma már nem elég. Csuklós a kanyarban Nagy szükség van egy új járat indítására a városban a strand és a kisállomás között. A Volán arra is hivatkozva, hogy a meglévő jármű sem teljesen kihasznált, nem tud még egy kocsit beállítani. Való igaz, hogy délelőtt és délután viszonylag kevesen utaznak a busszal. De munkakezdéskor és a műszakváltások idején zsúfolásig megtelik a járat. Volt rá eset, hogy néhány várakozó már föl sem fért. Ezért tervezték, hogy csuklósra cserélik az autóbuszt. (Mint utóbb kiderült: az egyik 90 fokos útkanyarban nem fér el a csuklós.) Üresen várakoznak A kisvárdai üzemek, vállalatok közül jó néhány eredményesen megoldotta a dolgozók utaztatását. Reggel járatot indítanak a vonattal érkezők elé, , délután pedig ugyanígy szállítják őket az állomásra. A nap 5—6 órájában a kocsik üresen várakoznak. A városi tanács szakemberei e buszok segítségével keresik a megoldást. Még az első negyedévben egyeztetik a Volánnal, hogyan vonhatók be a vállalati járművek a tömegközlekedésbe. Elsősorban a forgalomba még be nem kapcsolt területeken szeretnék így megszervezni a közlekedést. (házi) Köllő Miklós és a Domino együttes új produkciója, „Az öreg halász és a tenger” csak pár hete került a közönség elé, örvendetes hát, hogy telt házat vonzott a bemutató Nyíregyházán, a színházban. A pantomim szóról a nagy- közönség tekintélyes részének kifestett arcú furcsa ember ötlik eszébe: a magányos ember, aki az üres színpadot tárgyakkal, társakkal népesíti be, aki elhiteti a nézőtéren ülőkkel, hogy amit csak jelez, az valóságos, létező. A most látott műsorban a Domino együttes — úgy tetszik — egy kicsit ehhez kanyarodott vissza. Igaz, lényegesen gazdagabb körítéssel — és tartalommal — játszottak „hagyományos” pantomimet a műsor első felében, az Etűdökben. De nem maradtak adósak a meglehetősen felszínes humorral sem — melyre azonban talán mégis csak szükség van, mint ezt Köllő „színházi jelenetének” sikere igazolta. Az igazi várakozás a második részt előzte meg: a He- mingway-adaptációt. Nos, a várakozás nem volt hiábavaló (s ezen még egy rossz hangszóró okozta bosszúságok sem változtattak), mivel látványos, színes produkciót láthattunk. Egyetlen — ám alapvető — kifogásunk lehet csupán: a hemingway-i gondolatot nem tudta eléggé közel vinni a nézőhöz ez a mi- modráma, mely külsőségeiben a műfaj valódi erényeit csillogtatta meg. Köllő nagyszerű játéka, az együttes jó összmunkája sem feledtette a nézővel, hogy csak illusztrációt lát egy nagy műhöz ... A taps mégis joggal csattant föl a végén, mert a szinte kizárólag fiatalokból álló közönség nagyra értékelte a méltatlanul perifériára szorult magyar pantomim művészeinek teljesítményét, mely- lyel azt igazolták: ezt a műfajt elhallgatni lehet — de elhallgattatni nem ... (tarnavölgyi) EEPERNTO ELŐTT A feszültség hiányzott leginkább Gimes György csütörtökön bemutatott, Szólítsák be a tanút! c. dokumentumjátékából. Túl azon, hogy a CIA hatalmi túlten- géseit, nem egyszer világbotrányt kiváltó és a békét veszélyeztető, az USA-beli hatalmi struktúrában is törvénytelen üzelmeit (már amennyi nyilvánosságra kerülhetett belőlük) a magyar újságolvasók, rádió- hallgatók, sőt a tévénézők is jószerivel megismerhették már a tömegtájékoztatási eszközeink jóvoltából. Így sok újat ebben a formában sem lehetett az egyébként izgalmas témáról mondani, a feldolgozás túl sokat markolva inkább tévés publicisztikának, semmint drámaian hatott. A dokumentumjátékból — a publicisztikát egyáltalán nem alábecsülve — súlyozottan összefogottabb, ha úgy tetszik, kihegyezettebb bemutatást várhattunk volna. A nőnapi Csak ülök és mesélek-ben is „visszaköszönt” egy-két, a lapokból már ismerős sztori. (A hanglemezgyűjtőé és a napi 20 órás munka megszállottjáé.) A portrék többsége ezúttal színtelenebb volt, s a *„nő- napian” tematikussá szándékoltság — ez is csak részben sikerült — sem vált a méltán népszerű Vitray- műsor eme számának hasznára. Persze, azért most is akadt olyan riportalany, akinek a története legiri^ kább illett a műsor megszokott, alapjában véve derűs jellegéhez: gondoljunk csak János „nővér”-re ... Ritkán fordul elő, hogy egy hatívnyi kisregényből — mely voltaképpen finoman pointírozott, „tündéden szerkesztikus” jelenet- füzér — ilyen 100 perces tv- játék készüljön. (S talán még ritkábban az, hogy évek múltán mutassák be...) Gyárfás Miklós Volt egyszer egy színház című, élvezetes kisregényét tévéjátékká átírta Gaál Albert rendezésében láthattuk a héten — most akár kétszer is, hiszen megismételték szombat délelőtt. A darab szinte egy az egyben követve a könyv jelenetezését, szintén a játékot, a színházat emelte cselekménnyé aháttér — a való világ történései — helyett, kedvesen groteszkül, szelíd iróniával. A kiválóan pontos (a kisregényben is színpadért kiáltó szerepek!) jellemábrázolás nem tévesztett hatást és nem tűnt volna fölösen hosszadalmasnak a képernyőn sem. (Ez köszönhető elsősorban Bálint Andrásnak, Tomanek Nándornak és a felejthetetlen Somogy- vári Rudolfnak és a többieknek is.) Csak a szellemes irónia, a játék játékként való érzékeltetése sikkadt el valahol az így hosszúnak tűnt 100 percből. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT „Itt vagyok a semmiben ..Jó cím. Azért is, mert felkelti az érdeklődést és azért is, mert magába sűríti Bánki Szilárd dokumentumjátékának lényegét, ahogy mondani szokták: a cím fedi a tartalmat. Marikának, egy 16 éves kislánynak vannak szülei, testvérei, mégis úgy érzi: egyedül van. Apját nem ismeri, anyjától elhidegült (8 hónapos kora óta a nagyanyja nevelte), hiányzik neki a szeretet, amióta nagyanyja meghalt. Keresi azt, akitől ezt reméli. Az apját szeretné megtalálni, azt az embert, akitől lett — ahogyan ez a botladozó szavú kislány kifejezi magát —, s aki tizenöt éve nem látta őt, nem törődött vele. Ez a reménye is szétfoszlik végül. Egyetlen támaszé van: az a munkabrigád, amelyben* fiölgozik. Az ő óvó sze- retetük enyhíti az oly any- nyira nélkülözött szülői, családi melegséget. Ez a műsor tett: állást foglalt és állásfoglalásra késztetett, ha nem is olyan erős hatással, mint szerette volna. Pedig a történtek, a szavak hűséges rögzítésével és visszajátszásával (nyilván szerkesztett formában) ez volt a szerző és a segítő dramaturg, Bore- nich Péter érthető és tisztelni való szándéka. Azonban megtörtént események valósághű elbeszélése még nem biztosíték arra, hogy az igazat fogjuk elmondani, pontosabban: visszaadni, bármennyire is ez a szándékunk. Az igazság megtalálásához több kell. Bánki Szilárd ismeri a tényeket. Lelkiismeretesen elmegy mindenkihez, aki közelebbről ismerte, ismeri a kislányt, hagyja őket beszélni. így sokat tudunk ugyan meg, de Bánki több lényeges dolgot nem tár a hallgátó elé, pedig majdnem biztosra vehetjük, hogy tudja. (Például az apa régebbi, másfél évtizedes teljes elzárkózásának okai, vagy legalább motívumai; miért bomlott fel a kislány szüleinek házassága; milyenek valójában az anya élet- körülményei, milyen az életvitele, valóban olyan-e, amilyennek a kislány elmondta vagy csak ő reagált rá túl érzékenyen?, stb.) Nem vezet mindig teljes eredményre, ha a riporter csupán a nyilatkozók szavaira építi a műsort, s nem egészíti ki a tények kimondásával. Vannak esetek, amikor markánsabban lehet és kell fogalmazni, még a tények közlésére épülő dokumentumműsorban is. Seregi István Jelenet „Az öreg halász .. .-bői.
