Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 3. Csipkestóla aranyszállal N em tagádom: felnőtté válásom korszakának hosszú ideig visszatérő, lidérces álmait az érettségi szóbeli vizsgám jelentette. Az a délelőtt, amikor ott álltam a patinás hírű leány- gimnázium óriási tornatermében, szemben a vizsgabizottsággal, s a terem falait táguló világegyetemnek, magamat egyre zsugorodó porszemnek érezvén matekból is csak ez jutott eszembe: „Áve Cézár, a halálba menők üdvözölnek!” Annál kevesebb, derűsebb emlékem maradt a nagy próbatételt követő összei övetel: az érettségi bankett. A „csasztuska brigád” mulatságos rigmusai, amit egy sevége- hossza papírtekercsről olvastak. kifigurázva benne valamennyi diákot és az Olümposzról egy estére szívesen közénk vegyült „félisteneket”: tanárainkat. Sosem felejtem el a terítékek mellé, szalvétába rejtett apró ajándékokat, amelyeket mi m’agunk készítettünk egymásnak: könyvjelzőket, agyagból formált hamutartókat, nyersvászonra hímzett könyvborítót, gobelinnel kivarrt szemüvegtokot, miegymást. Negyedszázad távlatából is emlékszem a dalokra, amelyeket — az iskolai énekkarban megszokott felállásban — négy szólamban fújtunk olyan szépen, hogy az utcáról is becsalogattunk néhány tucat hallgatót. Emlékszem a móka kedvéért választott tisztségviselőkre: a háznagyra, a korelnökké avanzsált némettanár úrra, a jegyzőkönyv vezetésével megbízott tornatanárnőnkre; lelki szemeimmel ma is látom a tüzes csárdás közben perdülősötétkék rakott szoknyát — a bankett előtt magunk szavaztuk le a „flancot”, s tettük kötelezővé utoljára az iskolai egyenruhát —, látom az U-alakú asztalokon végigfutó zöld-fehér virágfüzért, a felszolgálók könnyes mosolyát. Egyszóval sok mindenre emlékszem, ami szívemnek abból az időb*' kedves és fontos, de ... Mindez arról jutott eszembe, hogy a napokban riasztó hírek jutottak el hozzám: ijesztő méreteket öltött a középiskolákban a rongyrázás. A dologban közvetlenül érdekelt informátoraim szerint némely fővárosi és vidéki gimnáziumban már megkezdték a közös költségek inkasz- szóját. Hogy mennyi az az ösz- szeg? Személyenként 700 — azaz hétszáz — forint! Ennyit kell a diákoknak az idén befizetniük a tablóra és a bankettre. Hja kérem, nem olcsó mulatság a fatányéros — aperitiffel, meleg előétellel, desszerttel, vörös és fehér borral, dupla feketével és zenés felárral — az Intercontinental magyar csárdájában. Mert itt van a kutya elásva: a Gellért- ben, a Hiltonban, s az Intercontinentalban. Nem szeretnék a hitelrontás bűnébe esni, csupán a tények kedvéért jegyzem meg: mi annak idején magunk kasíroztuk a fotókat és tehetséges rajzolóink maguk illusztrálták a tablót, ezernyi mulatságos ötlettel, manapság viszont iparművésszel csináltatják — az a sikk. Mi kezdők lévén az alkoholfogyasztásban, sokkal több szörpöt fogyasztottunk a banketten, mint alkoholt, mostanában már étvágygerjesztőnek is minimum Vermut. Bianca vagy Gordon’ s Dry Gin járja. A szalagavató bálokra parasztszoknyában, fehér blúzban jártunk, manapság lépést sem tesz a leányzó földig érő nagyestélyi, aranyszállal szőtt csipkestóla nélkül. Még tíz éve' is a vendéglők különtermét foglalták le a maturánsok a bankett céljaira, esetleg a régi Országházban, vagy a megyeri csárdában. Mostanában? Ugyan kérem, hol van az már! R ázzuk a rongyot, kerül amibe kerül. Egy heti kosztpénzbe, egy férfi kötött kabát árába. Két pár cipőbe a kisebb testvéreknek. Két heti SZOT-üdülésbe. A családfő egy hónapi túlórájába. Ha legalább megérné!... Nyíri Éva ŐSZINTÉM L egalább tíz nagy fröccs érlelte benne az elhatározást a felszólalásra. Fenntartott helyéről, az ajtóhoz legközelebb eső széksor legszéléről először pontban tíz órakor állt fel. Akkor nyitott a közeli kocsma. Az első kimenetel lábujjhegyen, sután, bocsánatért esedező oldalazással történt. A visszatérésben már volt némi határozottság. Alig ült azonban ismét érezte: meleg az ülepén a nadrág, ment hát szellőztetni... A negyedszeri bevonulás lendületességéhez már nem fért semmi kétség. Tőszomszédjának vízállásjelentése tömör és lényegretörő volt: — Ez már elázott. Következett a felszólalás. Emberünk elsőnek csapta fel a kezét, felállt, székét maga elé tette, rátámaszkodott és rázendített: — Tisztelt elnökség! Megmondom őszintén, én már tizennyolcadik zárszámadásod veszek részt, de ennyi józan embert még nem láttam itt. Végigmorajlott a derű a termen, és ez úgy látszik sértette egy kissé a szónok hiúságát. — Nyughassatok — mordult az előtte ülőkre, majd torokköszörülés után ismét fennhangon. — Tetszik nekem ez a nagy egyetértés. Már engedjék meg, de én őszinte vagyok ... — A mellébeszélésben, Lajos — mondta eléggé hangosan balközépről egy asszony. — Te csak ne beszélj! Kérj szót és akkor beszélj. De őszintén. Az elnökség elnöke a sorok között folyó párbeszéd kedvező lélektani pillanatát felismerve gyorsan és határozottan másnak adta át a szót. Ketten álltak a teremben, az új és a régi felszólaló. — A mi brigádunk vállalta — mondta a rózsás ruhájú középkorú nő, és Lajos nézett rá, hápogott, mint a szárazra vetett hal. Nem ült le. Csak a széket rakta erélyes mozdulattal a helyére és irány az ajtó. Morgott, mint egy sebzett vad. — Hát itt már csak dolgozni lehet. Pedig életemben először dicsérni akartam őket. Eh ... — Csapott a levegőbe. A túlméretezett keserű legyintés kivitte az udvarra. Egy közel ülő határozottan bezárta mögötte az ajtót. (seres) Bicskázás a Dominóban Súlyos testi sértés büntette miatt került a bíróság elé Lakatos János rozsréti lakos, aki bicskával akarta lezárni személyes nézeteltérését. Lakatos és élettársa az elmúlt év június 17-én együtt italoztak a nyíregyházi „Dominó” presszóban. A szórakozókat hirtelen hangos lármázás zavarta meg. Lakatos és 'Botos István sóstóhegyi lakos között éles vita alakult ki. amit tetlegesség követett. A rendzavaró dulakodás közben Lakatos zsebéből csakhamar előkerült a bicska, amivel 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott Botos jobb karján. A bíróság Lakatost 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. Mennyibe kerül a villany ? A Nyírségi Nyomdában készítik a Magyarország című hetilap évkönyvét 110 ezer példányban. (Elek Emil felvétele) Bevásárlás munkaidőben Vállukra kanyarított kabátban, reklámszatyorral a kezükben gyakran látunk délelőttönként Hivatalokból „csak egy percre kiugró” dolgozókat. A délutáni bevásárlást így elvégezhetik rövidebb idő alatt is — szólna az érv az időmegtakarítás mellett. Még rosz- szabbul értelmezik a munkaidőt azok, akik már a fodrászt is beiktatják egy-egy ilyen „kiugrás” alkalmával. Úgymond, délelőtt hátha nincsenek sokan, s egy órácska alatt elkészül a frizura. A munkahelyi kávézások melletti tereferéről már oly sokat írtak és beszéltek, hogy felesleges lenne bizonygatni az így elfecsérelt perceket. S a hivatali idő lejárta előtt már legalább fél órával megkezdődik a készülődés, fésülkö- dés, átöltözés, s mire fél öt már táskával, kalapban igyekszik mindenki a munkahelyről hazafelé. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez általános, hiszen nagyon sokan megszakítás nélkül dolgozzák le a nyolc órát, még ha lenne is idejük hasonló „munkaszünetekre”. S a többség ezen az oldalon van. De éppen az ő érdekükben — hogy nekik ne kelljen néhány társuk helyett dolgozni — nem ártana korlátozni az ilyen lehetőségeket. (t. k.) ISMÉT ORSZÁGOS REKORDOT ÉRTEK el az épülő márkushegyi bányánál a légaknát építő szocialista brigádok: a Vincze István vezette oroszlányi vágathajtó bri ád, Leisz József dorogi betonozó brigádja, valamint az őket biztosító és más berendezésekkel ellátó ugyancsak oroszlányi Varga József brigád. Szerdára — nem égé szén egy év alatt — kihajtót ták az ezerháromszázadik méter vágatot. Magyarországon lejtakna építésénél még soha nem születet ilyen eredmény. ÁFÉSZ-szakcsoportok Kisvárdán Méz, hús a háztájiból Tavaly február végén már az első tavaszi repülésre készülődtek a méhek. Idén hátráltatja ébredésüket a hosz- szúra nyúlt, kemény tél. Szerencsére eddig jól teleltek. S ha ők maguk alig-alig, gazdáik viszont javában mozgolódnak: ezekben a napokban osztják szét a kaptárak között a gyógylepényt. Erősítik a méheket A Kisvárdai ÁFÉSZ szakcsoportja 830 kilogramm gyógylepényt kapott. Az erősítő anyagokat tartalmazó táplálék egyúttal a méhek fertőző betegségei ellen is védelmet nyújt. A fogyasztási szövetkezet a kaptárak beszerzéséhez, kedvezményes cukorvásárláshoz, s 1977 óta fejlesztési hitel felvételéhez is segítséget nyújt tagjainak. A múlt évben öten vettek igénybe összesen 179 ezer forint összegű fejlesztési hitelt. A 20-tól 50 ezer forintig terjedő kölcsönt öt év alatt fizetik vissza. Tavaly nagy szükség volt az ÁFÉSZ kedvezményei re. f A kora tavaszi fagyok miatt nagyon kevés: mindössze 86 mázsa akácmézet adtak át a kisvárdai méhész szakcsoport tagjai. Mivel nem sikerült a gyűjtés, etetni kellett az állományt. Az ÁFÉSZ 142 mázsa cukrot és 98 mázsa szovjet exportból származó, úgynevezett invert cukorsűrítményt osztott szét a termelők között. Remélhetően veszteség nél kül kezdik az új idényt a kisvárdai tenyésztők méhei. Első feladatként részt vesznek a méhes megporzás munkáiban a vajai NYIRKERT-tár- sulás gyümölcsöseiben. Segítik a kistermelőket Kisvárda friss húsellátását aktívan segíti az ÁFÉSZ sertéstenyésztő szakcsoportja. Tavaly 1415 hízót adtak át a helyi fogyasztóknak az ABC- áruházak, illetve a vendéglátóhelyek közvetítésével. További 200 sertést az állatfor- galmi vállalat vett át. Még a múlt évben szerződtetett a fogyasztási szövetkezet egy mezőgazdasági szakembert, aki szakmai tanácsokkal látja el a tenyésztőket. Télre gazdag programot szervezett: tájékoztatókat tartott, oktatófilmeket vetített, szakelőadókat hívott meg. Havonta két alkalommal fölkeresi a szakcsoportokat, sőt sorra látogatja a tagokat is. A sertéstartás egyik legfontosabb feltétele a rendszeres tápellátás. Az árusítást minden községben megszervezték — a kiskereskedelmi boltok és a felvásárlók közvetítésével. 1977-ben 198 vagon tápot és 19 vagon szemes takarmányt mért ki a fogyasztási szövetkezet. Ennek nagyobb részét a sertés- és nyúltenyésztők kapták, de jutott belőle a baromfinevelőknek is. (H. Zs.) A villamosenergia-felhasz- nálás az országban Szabolcs- Szatmár megyében növekedik legdinamikusabban. Amíg a növekedés üteme az elmúlt évben országosan hat százalék volt, a megyében elérte az egyébként is tervezett 15 százalékot. A TITÁSZ két üzemigazgatósága — a nyíregyházi és a mátészalkai — egy év alatt több, mint 584 ezer megawattóra villamos energiát adott el a megyében. Jövőre — újabb 13 százalékos növekedéssel számolva — 684 ezer megawattóra villamos energiát kér az egyre energia- igényesebb Szabolcs-Szatmár — kaptuk a tájékoztatást Bezerédi Antaltól, a TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatósága üzemviteli osztályvezetőjétől. Ez a megye jövőjére nézve örvendetes — hiszen a villa- mosenergia-igény ilyen arányú növekedése az ipar és a mezőgazdaság fejlődését is jelzi. Egyúttal az üzemigazgatóságokra, a TITÁSZ-ra nagy terheket ró. Ezzel az igénnyel lépést tartani ugyanis csak ettől is nagyobb ütemű műszaki fejlesztésekkel lehet. — Erőfeszítéseinket máris arra öszpontosítjuk — mondta az osztályvezető —, hogy ne legyen zárolt körzet, mindenütt folyamatosan, a megfelelő sorrendben kapcsolhassuk be az új fogyasztókat. Ez év januáF elsejétől új energia-árszabályzat lépett érvénybe. Ezzel együtt egy új villamos energia közszolgáltatási szabályzat is született. A villamos energia felhasználásának szabályozása és az új díjszabás csak a nagyfogyasztókat érinti, a lakosságot nem. A lakásban felhasználásra kerülő villamos energia ára nem változik. A rendelet fő célja, hogy öszötönözze a nagyfogyasztókat a takarékos, gazdaságos felhasználásra, a szolgáltatónál pedig megfelelő alapokat képezzen a műszaki fejlesztésekre, a további zavartalan ellátáshoz. FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT CSŐTÖRÉS Közel 700 ezer megawatt- órát kér megyénk Beküldte: Fankó Sándor 4246 Császárszállás.
