Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
1978. március 3. kelet-magyarorszag 3 ■ ■ Összefogni a szellemi erőket Bognár Rezső akadémikus a Debreceni Akadémiai Bizottság munkájáról A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége 1976 júniusi ülésén határozta el a Debreceni Akadémiai Bizottság létrehozását. 1976. október 7. fontos dátum Hajdú- Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye tudományos életében. Ezen a napon tartották a Debreceni Akadémiai Bizottság alakuló ülését. A bizottság munkájáról nyilatkozott Bognár Rezső akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, a DAB elnöke. — A Debreceni Akadémiai Bizottság Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok tudományos életét hivatott ösz- szefogni.- Ennek megfelelően a DAB tagjai lettek az ezen a területen munkájukat végző akadémikusok, az egyetemek rektorai, valamint azon ágazatoknak a képviselői, amelyek a kutatások szempontjából fontosak és nincs a bizottságban akadémikus képviselőjük. Közvetlenül az akadémia elnökségének tartozunk felelősséggel. Ugyanakkor támaszkodhatunk az akadémiai intézetekre, az ott dolgozó kutatókra. A vidéki akadémiai bizottságok feladata, hogy koordinálják a három megyében folyó tudományos munkát, koncentráljuk erőinket olyan területekre, amelyek fontosak, de az illető kérdésnek más nem viseli gondját. 8 szakbizottságot állítottunk fel (társadalomtudományi, kémiai, mezőgazdasági, fizikai, környezettudományi, orvostudományi, biológiai, műszaki.) A szakbizottságokat az akadémiai bizottság tagjai vezetik. A szakbizottságokon belül működnek a speciális területeken dolgozó munkabizottságok — összesen 29. Amikor vállaljuk valamely probléma tudományos feltárását, meg kell szervezni a rendelkezésre álló szellemi erők olyan együttesét, amely képes eredményes munkára az adott területen. A DAB kiemelt kutatási témái a három megye ipari és mezőgazdasági fejlesztésével kapcsolatos tudományos problémák feltárása és megoldása, a termálvizek hasznosításának komplex kérdése, a helytörténeti és szociológiai kutatások, A Debreceni Akadémiai Bizottság tagjai között megtaláljuk Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye képviselőit. Nem szabad elfelejteni, hogy az akadémiai bizottság nem az akadémikusok, de még nem is a minősítettek bizottsága. Különösen vonatkozik ez a szakbizottságokra és a munkabizottságokra. Mindenki, aki kutatási területekhez kapcsolódó munkát végez, dolgozhat a szak- bizottságok, munkabizottságok valamelyikében. Hiszen az egyik fontos feladatunk éppen a vidéki tudományos élet fellendítése, a fiatal, tehetséges kutatók támogatása, egyáltalán a vidéken folyó kutatómunka és az Akadémia közelítése. A bizottság tagjai között ott találjuk az egyetemek rektorait, a debreceni, valamint a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkárát — mint minősített kutatókat. Ezek már biztosítékai a jó kapcsolatoknak. A többi felsőoktatási intézmény képviselői is ott vannak a különböző szakbizottságokban. A DAB részt vesz a tavaly alakult Debreceni Felső- oktatási Intézmények és Kutatóintézetek Tanácsa munkájában is. Az elmondottak mellett a megyék és városok vezetői figyelemmel kísérik munkánkat, érdeklődnek, s ha szükség van rá, segítenek. G. L. Á Nyírség varázslója Emlékezés Westsik Vilmosra 1883. március 3-án született Modorban, megyénk nagy tudósa, Westsik Vilmos Kossuth-díjas akadémikus, a homoki talaj művelés mestere, a homok szerelmese, a nyírségi varázsló. 1976. január 28-án halt meg. Ha élne, most ünnepelnénk születésének 95. évfordulóját. Édesapjának, Westsik Nándornak 8 gyermek eltartásáról kellett gondoskodnia. Fia, Vilmos már gyermekkorában megismerte a szülői háznál a mezőgazdaság különféle tennivalóit, de ez nem elégítette ki. szenvedélyesen forgatta a mezőgazdasági szakkönyveket. 1902-ben beiratkozott a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémiára, ezt akkor még Felsőbb Gazdasági Tanintézetnek hívták. A gazdasági oklevél megszerzése után 1907-ben gazdasági tanári képesítő vizsgát tett. 1906-ban a 23 éves fiatalember Kecskemétre került a Földműves Iskolához. 1909- ben Jászberényben a Földműves Iskola gazdasági segédtanára, 1910-től 1913-ig a kecskeméti szaktanítóképző intézetnél, mint gazdasági tanár működött. 1929-ben megbízták a . Nyíregyházi Homokjavító Kísérleti Gazdaság vezetésével. Több mint két évtizedes kísérletezés után végre 82 hold állt rendelkezésére, vad homokdombok, ahol valóságos oázist teremtett. Westsik Vilmos a homoki talajművelésnek kiváló módszerét dolgozta ki, amely a talaj megmunkálásának, fásításának, trágyázásának és a vetésforgónak az egységén épült fel. Nem kímélte erejét, munkaideje hajnaltól, késő estig tartott. Sokan keresték fel az uradalmak vezetői és a szegényparasztok. Ö lelkesen magyarázott, bizonyította, hogyan kötötte meg a szilaj futóhomokot. A telep 1949-ben a Nyíregyházi Homokjavító Kísérleti Gazdaság nevet kapta. Westsik Vilmos lett az állami kísérletügyi igazgató. Itt dolgozott 1957-ig, nyugalomba vonulásáig. Sokoldalúságát szakirodalmi tevékenysége is igazolja. 1907-től haláláig egymás után jelentek meg tanulmányai, könyvei. Munkáiban a mezőgazdaság minden ágával foglalkozik, sőt, nem feledkezett meg a mezőgazdasági szakoktatás módszereiről sem. Munkásságának elismeréseként több ízben kapott kitüntetést, oklevelet. Nagyobb kitüntetései; 1952-ben a Kos- suth-díj arany fokozatának tulajdonosa lett, 1954-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendet kapta, majd 1961-ben Tessedik Sámuel Érdemrenddel tüntették ki. Méltán megérdemli, hogy megyénk dolgozói sohase feledkezzenek el Westsik Vilmosról, akiben a magyar agrártudomány tudósát és szervezetőjét, a homoktalajok javításának kiváló művelőjét tisztelhetjük. Újra az iskolában Két „fehér holló" Nyírbátorban Az üzemi népművelők gyakran kapnak ilyen válaszokat, ha iskolapadba, színházba, stb. invitálnak: fáradt vagyok, nem érek rá, családom van. Gyári kulturális körök szervezéséről pedig a sikertelen kísérletek után leginkább lemondanak. Minden nagyüzemben van például könyvtár. Sok helyen kezdtek mellé olvasókört szervezni. Ma mégis olyan ritka az olvasókör, mint a fehér holló. Nyírbátorban, a Minőségi Cipőgyárban két ilyen fehér hollóról is hallottunk. Néhány hónapja alakultak a járási könyvtár támogatásával. Kéthetente tartják a foglalkozásokat. A körök létrejötte de még inkább életben maradása már csak azért is furcsa, mert a közel nyolcszáz dolgozóból mindössze ötven olvasója van a gyári könyvtárnak. Akinek csalódja van Az egyik olvasókör tagja Lukóczki László. Műszak után találkoztunk. Nem titkolja, hogy nagyon fáradt, hiába is titkolná. Hajára, arcára felrakódott a levegőben állandóan szitáló finom por — textilről, bőrről. Nyolc órát állt a szabászgép mellett, ezer pár gyermekcipőhöz vágta ki a felsőrész darabjait. Sok ezer illesztés, rántás. Van kedve ilyenkor az olvasókörbe menni? — Ha most rám néz, láthatja, hogy legszívesebben nem csinálnék semmit. Csak ülnék, ülnék. Nem túl nehéz fizikai munka ez, de a lábat kiveszi alólunk. Jó volna megpihenni. De hát ki ér rá arra... Sorolja, a teendőket. Hazamegy, gyújtóst készít, aztán jelentkezik az asszonynál; mit segíthetne. Négy gyerekük van. mint az orgonasíp. — Tudja, akinek családja van, az már nehezebben mozdul. Ha hazamegyek, már nincs kedvem visszajönni. Azért is gondolkodtam anyEgy-egy irodalmi mű feldolgozása mellett, vagy vetélkedőre készülés közben állandóan napirenden van főtémájuk: a munkahely, a munka. A két kört felváltva vezető Makiári Károly raktári dolgozó és Tábori Sándor műszakvezetőnek is az a véleménye: jó, ha a kör maga alakítja ki programjait, aszerint, mi érdekli tagjait. Továbbra is napirenden maradnak a munkahelyi, közéleti témák, annak ellenére, hogy könyvtári olvasókörről van szó. Azt tervezik, hogy folytatják a munkásokról szóló irodalmi művek feldolgozását, legközelebb Moldovát várják találkozóra. Könyvkiállítást is rendeznek, újabb vetélkedősorozatra készülnek. S mindezek mellett még az Is a vágyuk, hogy a könyvtár készletének növekedése után az olvasók létszámának emeléséért is tehetnek valamit... A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola továbbképzési osztálya 1977-ben negyvenhárom tanfolyamot szervezett, amelyeken közel ezer- négyszázán vettek részt. 1978 első fél évében több, mint nyolcszáz szakember továbbképzését végzik és irányítják. A tanfolyamokra főként Szabolcs-Szatmár megyéből jelentkeznek hallgatók, de több továbbképzésen tiszántúliak, sőt az ország más részeiből is vesznek részt. Ilyen volt a két főkertészi és a műszaki vezetők, főgépészek tanfolyama. Mind a kettőn egyetemet, főiskolát végzettek voltak a hallgatók és mintegy százan végezték el. Két tanfolyamot tartottak a körzeti állatorvosoknak is. Februárban ért véget a növénytermesztési brigádvezetők és a méregraktár-kezelők hathetes továbbképzése. A termelőszövetkezetek nőbizottsági elnökei részére március elején Hajdúszoboszlón szerveztek egyhetes tanfolyamot. Áprilisban indul a termelőszövetkezeti főkönyvelők, szállítóvezetők és az állattenyésztési brigádvezetők továbbképzése. Ezután a személyzeti vezetők, gyümölcstermesztési brigádvezetők, javítóműhely-vezetők, döntőbizottsági elnökök és üzemgazdászok ülnek újra az iskolapadokba. Munkások az olvasókörből nyit; amikor szóltak mire lesz jó nekem kéthetente az olvasókör. Végiggondoltam: elvégeztem én a szakmunkás-tanfo- lyamot is — munka mellett, család mellett. Tele volt a tanácsterem, mikor kezdtünk — maradtunk 11-en. Aztán arra gondoltam, úgyis olvasok eleget. Üjságot, néha könyvet. Jó lenne megbeszélni, hol is van az a háború Afrikában? A múltkor erről volt szó a körben. Tetszett annak az írónak az ankétja..., hogy is hívják, László-Ben- csik. Jól ír. Tudja, milyen a munkásember. Utána el is olvastam a könyvét. Szóval, eddig tetszik ez a kör, maradok ... „Volt, aki kinevetett..." Németh Mária a másik olvasókör tagja. A két műszak külön-külön csoportot alakított, egyikbe tizenketten, a másikba tizennégyen járnak rendszeresen. Marika a dél- utános műszakra érkezik. Felveszi a köpenyt, a magas szárú cipőt. Bokánál jó erősen fűzi be, hosszú az idő este tízig. Szívesen beszél a körről, hasznosnak tartja, hogy kéthetenként összejönnek. — Ott más az ember, mint munka közben. Van aki sokkal igényesebb, mint gondoltam, olyan dolgok iránt is érdeklődik, amit nem hittem volna. Itt volt például a két vetélkedő, azon is kiderült. Az Ady-évfordulóra készültek, majd a Szovjetunió volt a következő vetélkedő témája. A brigád tizennégy tagja izgult, hogyan szerepelnek. — Azért az az igazság, — gondolkodik el Marika, hogy sokkal többen is lehetnénk. Ismerek sok érdeklődőt, igényes embert, aki szívesen el is jönne a körbe beszélgetni, vitatkozni. Egyszerűen nem mer, mert megszólnák. Visz- szahúzza a környezet, megfékezi. Mária szeptembertől megkezdte a cipőipari szakközép- iskolát, annak ellenére, hogy jelenleg, szakmunkásként sem keres többet, mint az egy-egy tanfolyamra betanított szakképzetlenek. — Volt aki kinevetett, hogy minek pattogok? Más meg sandít rám a szeme sarkából: mi az, iskolába jársz, főnök akarsz lenni? Dehogy akarok... Szóval még itt tartunk, ha egy klubprogramot, kört, ilyesmit szervezünk, hogy aki „pattog”, az gyanús. Moldovát várják — Nem bántam meg — mondja az 53 éves Vas József, a metró Üllői úti szakaszának építkezésén. — Szépen keresek, kényelmes szálláson élek. A brigádunk is jól összekovácsoló- dott, nemrég nyertük el az ezüstkoszorút. Minden hét végén otthon vagyok. (Gaál Béla képriportja) Katona László V ajon hányán gondolunk arra, — a Deák téren, vagy a Keleti pályaudvarnál a föld gyomrába szállván, — — hogy szabolcsi, szatmári munkások kezét is dicséri Budapest büszkesége: a metró. Nap mint nap több órára ők is leszállnak a mélybe, s minden centiméteres előrehaladásért keményen megküzdenek. Katona László majd húsz éve került Pestre, azóta is a metró építkezéseken dolgozik. 1960- ban tette le a pörge kalapot, a kampósbotot, s búcsúzott el a birkanyájtól. — — Nehéz volt megszokni a várost — emlékszik az egykori juhász. — Tizennyolc évvel ezelőtt kezdték el otthon, Hodászon szervezni a tsz-t, és csak három juhásznak tudtak munkát adni. A környéken viszont kilencen voltunk, így hat embernek már munkát kellett keresni. Én itt Pesten kerestem, s találtam. Munkatársa, Vas József is Szabolcsból, Levelekről került el a fővárosba. Molnár az eredeti szakmája, de mikor tíz évvel ezelőtt otthon bezárt a malom, máshol kellett kenyér után nézni. Persze maradhatott volna közelebb is, de néhány ismerőse már Pesten dolgozott, s addig csalogatták, míg ő is utánuk ment. Megérkezett a szerelvény a Felszabadulás térre. Somogyi Jolán Baraksó Erzsébet
