Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-08 / 57. szám
1978. március 8. KELET-MAG YARORSZÁG 3 Boríték és denskrácia Ahogy a szakszervezeti aktivisták látják Kétembermagas állványok. Rajtuk csőkígyó-labirintusok húzódnak, kúsznak tova. Behálózzák az egész gyárudvart, üzemet kötnek össze üzemmel. Bennük az emberi tudás technológiává törpül, majd életet adó gyógyszerré nemesül. Tiszavasváriban az Alkaloida Vegyészeti Gyárban 2178-an dolgoznak. A nagy múltú gyárban alig akad néhány ember, aki ne lenne tagja a szakszervezetnek. Éppen ezért, az üzemi párt- bizottság nagy gondossággal irányítja a gyári szakszervezetet, amelyben 394 aktivista tevékenykedik. Közülük hetven tagja a pártnak. Néhá- nyukkal megbízatásokról, a szakszervezet pártirányításáról beszélgettünk. Á takarékosság „Ha meg akarunk élni, dolgozni kell, mondja ki gondolatait a kémiai III. üzem műhelybizottsági titkára. Vin- cze László né laboráns. Több és jobb minőségű árut akarunk produkálni. Ismereteink bővítése mellett emelni kell az egyéni és csoportos vállalások teljesítésének színvonalát. A Láng gépgyáriakhoz való csatlakozás ná. lünk a takarékosságban hozhat sikereket. A példamutatásban mi, szakszervezetben dolgozó kommunisták járhatunk az élen.” A gyár ez évi terve egymil. liárd 855 millió forint. Ennek teljesítéséhez feszes mun. kára, fegyelemre van szükség. A termelésben ma már a perceknek is megvan a ma. guk jelentősége. Itt ráadásul a minőség sem elhanyagolható. öt világrésznek szállítják az Alkaloida termékeit, ezért világszínvonalon kell termelni. A nemzetközi piacon a versenyt csak így lehet állni. Ehhez pedig ismerni kell a szakma minden csínját-bínját. — Nem feledtem, hogy milyen mostoha körülmények között dolgoztunk régen. — mondta Lajos József vegyipari szakmunkás, a vszt tagja, társadalombiztosítási titkár. — Ma már a szkafandertől az utolsó védőkesztyűig sok mindent megkaptunk. De ne higgye senki, hogy ez elég. Az élet. és munkakörülményeken még mindig sok a javítanivaló. A használatban lévő munka- és védőruhák egy része meleg, kényelmetlen, izzad, viszket benne az ember. És a munkásszállítás sem megoldott. A folyamatos üzemelésű műhelyek dolgo. zói vasárnaponként semmilyen menetrend szerinti járat, tál sem tudnak bejönni. A munkafegyelmen — különösen a jogtalanul igénybe vett táppénzek miatt — mi magunk, dolgozók javíthatnánk. A kommunisták közül többen beszéltek az üzemi demokráciáról. az új szakszervezeti fórumok megteremtéséről. — Itt van például a jog- és hatáskör, amellyel még nem minden bizalmi tud élni, — fogalmazta meg gon. dolatát Pethe István karbantartó lakatos, a tmk-sok műhelybizottságának titkára. Ne csak bólogatok legyenek — A gyárban a tájékoztatás kielégítő. Ám nem mindenki veszi a fáradságot, hogy megismerje a gyár, az üzem tervét. így csak bólogatok lehetnek a tanácskozásokon. Pedig ma már a szak. szervezeti munkának, az érérdekvédelemnek ki kell terjedni a termelésre, amelytől mindenkinek a jövedelme függ. így fonódik össze a szakszervezeti tevékenység a termeléssel, a szakszervezet pártirányításával, az üzemi demokráciával. Ezeken keresztül válhat biztonságossá a termelés. Ez pedig a borítékban jelentkezik igazán. Sigér Imre Új rakodó Tuzséron A tavaly épült ötödik széles vágány mellett 420 méter hosszú és 25 méter széles rámpa készül; új targoncákat szereznek be a HUNGARO- FRUCT tuzséri almatárolójában. Az új rakodótér lehetővé teszi majd a legnagyobb kamionok vagon mellé állítását is, a 43 új targonca pedig, amivel közel százra emelkedik az anyagmozgató járművek száma, az emberi munka további megkönnyítését segíti elő. Akkumulátortöltő helyeket is létesítenek Tuzséron abból a 70 millió forintból, amit ebben az évben beruházásra költhetnek. Ha sikerül megkapniuk a kért további 20 millió forintot, akkor a már meglévő rakodóteraszt százötven méterrel hosszabbítják meg. A Balkányi Állami Gazdaság műhelyében hegeszt, vasat hajlít, rozsdás csavarokkal birkózik ifj. Boros György mezőgazdasági gépszerelő. Magas, vállas fiatalember, nemrég lett munkásőr, jelképesen és a szó szoros értelmében is apjától vette át a fegyvert.' — Apám is a gazdaság dolgozója. Alapító tagja a nagy- kállói járási munkásőregy- ségnek, kereken húsz évig teljesített szolgálatot a fegyveres testületben. Az elmúlt év tavaszán azt mondta nekem: „Váltsál le, fiam, ha letelik a húsz esztendő”. Ettől kezdve jobban figyeltem a munkásőröket. Megtetszett ez a tevékenység, ez az ösz- szetartozás. Láttam a munkásőröket társadalmi munkán, meg fehér asztal mellett. Köptük volt a gazdaság igazgatója is, aki jó néhány évvel ezelőtt még szintén munkásőr volt. Tavaly nyáron jelentkeztem előképzős- nek. Hamar sikerült is beilleszkednem. Az idei jubileu„Váltsál le, fiam“ mi egységülésen az apám tartalékállományba vonult, és én esküt tettem. — A fegyverátadás hogyan zajlott le? — A járási vezetők, a hozzátartozók és a munkásőrök előtt apám összefoglalta húsz év történetét. Szólt a járás, meg a testület változásairól, aztán keményen a kezembe nyomta a fegyvert. Megköszöntem, majd a társaim nevében is megígértem, hogy tovább visszük azt, amit ők elkezdtek. A fegyverrel együtt a felelősség és a szolgálat nehézsége is az én vál- lamra nehezedett. — ön négygyermekes családapa, így még nehezebb lesz a vállalás teljesítése. — Nem lesz könnyű. HáA HÉRTÉK A VÉGZETT MUNKA rom fiam és egy lányom van. Az első három fiú, Erzsiké negyediknek született. Kint lakunk az Ordas-telepen egy fürdőszobás szolgálati lakásban. A gyermeknevelésre ez a hely szinte ideális. A gazdaság oly módon is segít, hogy a fiúkat reggelente autóbusszal behozza Bal- kányba. A két nagyobb iskolába, a kicsi óvodába jár. A kislánnyal otthon van a feleségem gyesen. A tanya ide öt kilométer, én többnyire kerékpárral járok be dolgozni. Feleségemtől megkapom a támogatást a szolgálathoz, a ház körüli munkában már a nagyfiú is segít. — A jövőjüket is a tanya jelenti? — Nem. Két-három év múlva anyagilag megerősödünk, és a Balkányban élő nagymamám házát bővítjük, korszerűsítjük. Ebben a házban akarunk végleges otthonra találni. Az építkezést mun- kásőrtársaim is segítik majd. A beköltözés után családom mentesül a napi ingázás fáradalmai alól. — György nevű van-e a fiúk között? — A második fiamat Györgynek hívják, ö a harmadik, aki ezt a nevet viseli a családban. A hivatalos megkülönböztetés azonban nem okoz gondot. Apám idős Boros György, én „ifjú” vagyok, a fiam „ifjabb”. — A fiúk mit szólnak, ha apjuk hazamegy a szolgálat után? — Tetszik nekik a dolog. Belelépnek a „surranómba”, a fejükre teszik a sapkámat és tisztelegnek. Lehet, hogy vagy húsz év múlva a Gyurkának én is azt fogom mondani: „Váltsál le, fiam”. (nábrádi) Tavaszodik, benépesül a határ. Pátroha alatt ritkítják az akácfasort az út két oldalán. A fejszés férfiak sokaságában itt-ott asszonyok forgatják a baltát. A hetvenéves özvegy Simán Sándorné mozgását hűséges házőrzője, egy szürke agár figyeli. Gyűlik az útpadka mentén a két részbe rakott, legallyazott rönk, és mondja a véleményét az asszony: — Jó dolog ez most nekünk. Felébe adta az elnök, a másik felét meg mázsánként 30 forintért eladják majd. Bőven kivan a napszám. Kedd óta vágom, most az unokám is segít, úgy hiszem, lesz majd a részem egy tetőzött vontatóval. Ha már megálltunk, szót váltunk, elidőzünk annál a gondolatnál, hogy él ma egy idős özvegyasszony. — Én jól. Tsz-nyugdí- jas vagyok. Igaz, nem nagy pénzzel jár, de most, hogy januártól javították 70 forinttal, már jobb. De dolgozom is. Benne vagyok én télen nyáron a munkában... Megbecsülnek, persze, hogy megbecsülnek, mert nem nézik azt, ki milyen fajta, csak dolgozzon... Á kétkezi munka becsülete Több, havi háromezernél — És a kereset? — Abban sincs, nem lehet nagy eltérés. Tavaly 38 600 forint volt az egy termelőszövetkezeti tagra jutó éves átlagkereset. Akadtak nők, akik ennél többet kerestek. A mérték mindig csak a végzett munka lehet, és a mi asszonyaink nem kéretik magukat dologidőben. Jól dolgoznak, és ezt minden vonatkozásban igyekszünk elismerni. Az elmúlt évben például négy asszony, Pető Julianna, és Suszter Lászlóné növénytermesztők, Borkó Bertalanná takarmánykeverő, és Pásztor Emma könyvelő kaptak miniszteri kitüntetést. Az egyesülés évétől 8 miniszteri kitüntetett és 31 kiváló dolgozónk van a nők közül. Az üdültetésről — arról, hogy tavaly nyáron 60 nő töltött egy hetet Hajdúszoboszlón, 14-en külföldön jártak — a meggyfáshoz menetben beszélgetünk. A még mindig alacsonyröptű nap éppen delelőn jár, így nem a sárgarépa válogatását, de a szallonázást hagyják félbe az asszonyok néhány percre. A ládákon ülő nők szóvivője Borkó Béláné lett, aki a zárszámadáson is felszólalt. — Van itt munka, szeretünk is dolgozni, de azt már nem szeretjük, és nem értjük, hogyha betegek vagyunk, miért nem kapunk táppénzt. Igen, elmondtam én ezt a közgyűlésen is. Ebből a néhány szóból vita kerekedett. Tisztázódik, hogy csak a részesülés után nem jár a táppénzes betegállomány, és a továbbiakban már Szabó Imréné észrevételét tárgyalják hangos szóval. Munkaruha •kellene — Rendben van, hogy busz hord minket a munkába. Ennek nagyon örülünk. De miért nem lehet olyan cipőket, mackóalsót kapni, ami nekünk. parasztasszonyoknak jó?! Kényelmes és olcsó dolgok kellenének, de ez se itt Pátrohán, se Kisvárdán nem kapható. Hát miért nem gyártanak nekünk, mint az iparban dolgozó nőknek, munkába való ruhát? Mert azt csak látni kellene, hogy nézünk ki, ha esik az eső. Öcska nylonokat kötünk magunknak, úgy dolgozunk, olyanok vagyunk, mint a madárijesztők. Fórum alakult a kert homokdombján. A rétközberen- csi nők egymást is citálva mondták, ami a szívüket nyomta, azt. hogy néha a buszra várni kell, hideg étel helyett jobb lenne a. főtt. Fórum a homokdombon: Suszter Lászlóné, Nagy Imréné, és Dudás Andrásné az elnökkel beszél. (Hammel József felvételei) majd a végszót ismét csak Borkó Béláné, Ilonka néni adta meg. — Hazudnék én, ha azt mondanám, hogy nem jó most nekünk. Jó, hogy egyesült a tsz, mert több lett a munka, kérjük is a munkát, több lett a jövedelem, meg is becsülnek bennünket. De az apróságokról sem szabad elfeledkezni. Járjuk a munkahelyeket. Benézünk a keltetőüzembe, A nőnap csak egy nap. A megbecsülésnek, a tiszteletnek valóban szép jele, a fehér asztal, az értékes ajándék. Most hollóházi mokkáskész- letet vásárolt a termelőszövetkezet, amelyet több mint 400 nő kap meg. De nem ebben van a lényeg. Abban, ami a határban, a munkahelyeken elhangzott. A megbecsülés március 8 után is, az év többi 364 napján is elismerésre méltó. Seres Ernő Bent a termelőszövetkezet irodájában Czine Ferenc elnökkel és Lizák Béla párttitkárral a határban félbehagyott gondolatsort folytatjuk a női dolgozók megbecsüléséről Borkó Béláné: „Több lett a munka, kérjük is a munkát”. — Olyan a szövetkezetünk termelésszerkezete — mondja az elnök — hogy itt a kétkezi munkának nagy a becsülete. Gyümölcsös alig van, de termelünk 400 hektáron burgonyát, 400 hektáron cukorrépát, és 100 hektáron vegyes zöldséget. Aztán ott van az állattenyésztés, a baromfikeltető, a tehenészet. Bőven adnak munkát az asszonyoknak. Buszok és üzemi konyha — Nemcsak itt a termelő- szövetkezetben, de azontúl is igyekszünk a tőlünk telhető legtöbbet megadni. Ahol lehet, könnyítjük a munkát. A burgonyát, cukorrépát gépesítettük, a gépek kezelésére tanítjuk az asszonyokat tanfolyamokon. Minden évben rendezünk 40 órás tanfolyamot a nőknek, ezen most 250-en vettek részt. A három autóbusz, amit vásároltunk, naponta 4—500 embert szállít a határba és vissza. Most tervezzük 3,5 millió forintért egy üzemi konyha építését. De az is sokat jelent, hogy hozzájárulunk a községi óvodák, bölcsődék létesítéséhez, fenntartásához. Jelenleg a nőnapra készülünk. Nem női dolgozók, férfiak mondják: — Olyan nálunk már ez a nőnap, szinte nagyobb jelentőségű. mint egy zárszámadó közgyűlés. . Hollóbázi mukkáskészlel az asszonyoknak. Nagy a termelőszövetkezet, Pátroha—Gégény—Rétközbe- rencs gazdaságai 1975. január 1-vel egyesültek. A 6300 hektárt az 1600 tsz-tagból 800 aktív dolgozó műveli, és ennek fele nő. — Az arány szinte mindenütt ugyanaz. A 20 szocialista brigádból 10 a női brigád, legtöbben a növénytermesztésben dolgoznak. A vezetésben, a községi vezetést is beleértve — az irányításban is jó most az asszonyok aránya. még a nagy raktárt is végigjárjuk, és mindenütt asszony, munkába feledkezett nő. Valóban sokan vannak, nagy munkát végeznek és ilyen mértékűnek kell lenni a velük való törődésnek is. A párttitkár mondja: Simán Sándorné: „Jó dolog e2 nekünk. Felébe adta az elnök ...” Mindennapos megbecsülés
