Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-07 / 56. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 7. A nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezetben megkezdték a nyári cipők exportálását. Ebben az esztendőben is a legnagyobb tételben a Szovjetunió megrendelésére dolgoznak a cipőipari szövetkezetek. — Torma Lászlóné a szárítókemencében a nyári modellek ragasztás utáni szárítását végzi. (Elek Emil telv.) Á kemencéből a polcra Új sütőüzem Demecserben A Évek óta megoldatlan De- mecser és a közeli községek kenyérellátása. A régi, korszerűtlen, falazat nélküli kemencék már kiöregedtek, 1963-ban is csak ideiglenesen üzemeltették ezeket. A vályog- és a téglafal egyaránt tönkrement, s itt a kenyér- és a péksütemény igen rossz körülmények közt készül. Ehhez járul, hogy az egyébként magas, 170 000 forintos havi forgalmat lebonyolító szakbolt is zsúfolt. A dolgozók jelenleg egy öltözőben kénytelenek tisztálkodni. A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat eredetileg bővíteni, korszerűsíteni akarta ezt a magánházból kialakított üzemet. A 4,5 millió forintos „tákolás helyett végül is 14,5 millióért egy teljesen új SÁRBA SÜLLYEDT GYÁSZMENET Temetői gondok Nyíregyházán Joggal panaszkodnak szerkesztőségünknek Nyíregyháza lakói az Északi temetőben lévő állapotokról.' Olyan, xrfi sár — írják és mondják — hogy lehetetlen megközelíteni a sírokat és a halottaskocsi töbször is elakad, míg a temetés helyéhez ér. így van ez minden ősszel és tavasszal. Ha kienged a föld fagya, ha egy kiadós eső esik, az Északi temető útjai járhatatlanokká, a sírok megközelíthe- tetlenné válnak. Ha ilyenkor fogna az átok, rég eltűnt volna a föld színéről a temetkezési vállalat... Pedig az vétlen az ügyben. A temető fenntartója ugyanis a városi tanács. Az 1970- ben megjelent 1008-as kormányhatározat úgy rendelkezik, hogy a fenntartónak kell gondoskodnia a temető területén a bejárattól a ravatalozóhoz vezető és a sírok megközelítéséhez szükséges útvonalakról. Ezek az utak a nyíregyházi temetőből hiányoznak. 1965-ben, amikor a ravatalozó épült, a tervben aszfaltút is szerepelt a bejárattól a ravatalozóig és a ravatalozó körül is, két oldalt kandeláberek lettek volna. A ravatalozó kapu felé néző oldalán az oszlopok közötti részt kovácsoltvasból készült díszítőelemekkel töltötték volna ki. Akkor — körülbelül 600 ezer forint miatt — elspórolták mindezt: nem épült út, nincs világítás. Kovács István, a városi tanács műszaki osztályvezetője arra a kérdésre: mennyit költött a tanács az utóbbi tíz évben a temetőre, azt válaszolta: semmit. Erre az évre terveztek 600 ezer forintot, de ezt is a lejárt sírhelyek exhumálására. A temetői útépítés tehát ebben az évben is elmarad, mert nincs rá pénz. Dr. Kállai Sándor, a megyei tanács illetékes osztályának csoportvezetője egy, a múlt év nyarán írott levelet mutat. Ebben az áll, hogy a város a költségvetésen felül 5,6 millió forintot kapott a kommunális szolgáltatások színvonalának emelésére. A szöveg szerint 800 ezer forintot a több mint egy évtizede megoldásra váró temetői vi- ■ tágításra, 1 millió 200 ezret pedig temetői útépítésre javasoltak. A pénzt ebben az évben lehet elkölteni. KEVESEBB LESZ A „FOGLALT“ 1ELZES Összekapcsolják a „magányos“ ikertelefonokat Aki délelőtt, vagy kora délután próbál Nyíregyházán telefonálni, legtöbbször bosz- szúsan tapasztalja: hosszú percekig várhat, mert nincs vonal. Rég tudott tény: zsúfolt a megyeszékhely távbeszélő központja. A helyzet különösen a vállalatok, szövetkezetek, intézmények te- leforvonalainál nehéz: túlterheltek a vonalak. Ezért sürgős segítségre van szükség. Mivel a nyíregyházi központ telített, ezért új vonalakat nem tudnak adni a vállalatoknak. Vagyis a meglévőkkel kell jobban gazdálkodni. A posta megyei távközlési üzemében megállapították, hogy a fővonalak nagy zsúfoltságával szemben az ikerállomások között alig- alig van forgalom. 1974, az új központ avatása óta az előfizetők túlnyomó többsége ikervonalat kapott. Nagyobb részük kezdettől ikerállomásként üzemel. Néhány — mivel a készülék elhelyezésekor a közelben nem akadt hasonló, társra váró telefon — mint úgynevezett fő- vonalasított ikerállomás lépett működésbe. Az ikervonalak első két számjegye: 16, 17 illetve 18. (A 10 vagy 11 kezdetű fővonalakat elsősorban vállalatok kapták.) A távközlési üzem áthidaló megoldással próbálkozik. A „magányos” ikerkészülékeket összekapcsolják, ami nem okoz hátrányt az előfizetőknek. (A változás mindössze annyi, hogy az „összeházasított” készülékek közül egyszerre csak az egyiken lehet beszélni.) A felszabaduló vonalakat a nagy forgalmú állomások rendelkezésére bocsátják. Ez a változás számos nyíregyházi előfizetőre vonatkozik. Az érintettek tájékoztatást kapnak arról, hogy mikortól és hogyan módosul a telefonszámuk. Ám — mivel a műszaki osztály először a pénzt kapta meg, csak miután elosztották, akkor tudták meg, mire is szánja a megye a pluszösszeget. Megint ott tartunk tehát, hogy a városnak ismét nincs pénze temetői útra, világításra. A temetkezési vállalat — bár nem az ő dolga — évekig hordta a salakot az utak feltöltéséhez, sőt Miskolcról is fuvarozták ide a vörös salakot, pedig az évente képződő fejlesztési alapjuk a legfontosabb eszközök beszerzéséhez is kevés. A temetői gondok pedig egyre jobban feszítenek. A bővítés is sürgős megoldásra vár. Szabad sírhely is csak egy évre van, de fél évre zsugorodik az idő, ha a felszámolásra kerülő déli temető sírjait áthelyezik az északiba. A bővítéshez elkészült ugyan a tanulmányterv, ám hogy ebből temető legyen, még időbe telik. Ki kell sajátítani és közművesíteni kell a temető mögötti területet, kerítést kell építeni, s ehhez is sok pénzre van szükség. Már említettük: az idei tervekben ilyen kiadás nem szerepel. Pedig a megoldás már sürgetővé vált: olyan temetőt és olyan létesítményeket kell kialakítani, amelyek lehetővé teszik a korszerű temetkezést és méltóak a kegyelethez. üzemet építenek a régi mellett. A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat idén júniusban kezdi az építkezést. Jól felszerelt, 1000 négyzetméteres modern üzemcsarnok emelkedik majd a régi mellett. Az olajtüzelésű kemencékben 4—5 féle kenyeret és 18 különböző péksüteményt készítenek műszakonként. A napi két műszak alatt 10 tonna kenyeret és 7,3 tonna péksüteményt vehetnek ki a kemencékből a pékek. Az itt dolgozó 30—35 munkás — köztük 16—18 a sütőipari szakmunkások száma — végre korszerű fekete-fehér öltözőt-mosdót kap. A munkások művelődését segíti a régi üzemben kialakított könyvtár, klubszoba, s egyben a bejárók is kulturált körülmények között tölthetik az időt a vonat, a busz indulásáig. Az építkezést nehezíti, hogy a területet nem közmű- vesitették, így egy 50 köbméteres föld alatti szennyvíztárolót és a hidroforral működtetett saját kutat használják egyelőre. A tervek szerint Demecser két év múlva kap vezetékes ivóvizet, s ekkor kapcsolják a sütőüzemet is a község vízhálózatára. A KEMÉV a jövő év közepén fejezi be az építést, s várhatóan augusztus 20-án kezdik a termelést. A sütőüzem mellett mintaboltot is létesítenek — körülbelül egymillió forintért. A mostani 12 négyzetméteres helyett 80 négyzetméter alapterületű szakboltot nyitnak. A rozs- és a fehér kenyér mellett*nagyobb választékot kínálnak majd a vásárlóknak péksüteményből és töltelékes árukból is. így például készítenek majd túrós táskát, húzott rétest, buktát, linzert, ökörszemet is. A sütőipari vállalat kilenc nyíregyházi mintaboltjához hasonlóan a demecseriben is jobb lesz a kenyér- és péksüteményfélék minősége, mert a szállítás és a raktározás nem növeli a sütés és a fogyasztás közti időt, hanem a kemencéből egyenesen a mintabolt polcaira kerül az áru. Demecserben a nagyarányú fejlesztést az is indokolja, hogy több, mint kétezren járnak be a nagyközség ipari üzemeibe dolgozni, s így mintegy 15 ezer embernek kell jó minőségű kenyeret adni nap mint nap. De- mecseren kívül Kék, Székely, Gégény, Nyírtass és Berkesz lakosai is az itt készült kenyeret fogyaszthatják, ezekbe a községekbe naponta szállít a sütőipari vállalat az itteni termékekből. (t. k.) Részegen gázolt és cserbenhagyta áldnzatát Részegen vezette kocsiját 1977. november 26-án délután 5 óra után Nyírbogáton, Petrohán József, a gabonaforgalmi és malomipari vállalat 30 éves üzemvezetője. Előtte egy kivilágítatlan kerékpáros ment, és a részeg Petrohán már csak akkor vette észre, amikor elütötte. Megállt, nevelőapjával, Pécsi Ferenc 43 éves nyírbogáti lakossal kiszállt, megnézte az elgázolt embert, és mikor látta, hogy még él, visszaült a kocsiba, de nem orvosért, hanem öccséhez indult. Megkérdezte tőle, hogy ivott-e? Amikor megtudta, hogy nem, beültette a kocsiba, s míg a baleset színhelyére értek, rábeszélte, hogy vállalja magára a gázolást. Mire visszaértek, már ott voltak a rendőrök. Mikor megkérdezték: ki ütötte el a kerékpárost, Petrohán öccse jelentkezett. Bevitték a rendőrségre, de amint megtudta, hogy a kerékpáros belehalt sérüléseibe, megmondta: nem ő, hanem bátyja volt a tettes. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Demeter Ferenc tanácsa Petrohán Józsefet szeszes italtól befolyásolt állapotban halálos közúti baleset gondatlan okozása, segítségnyújtás elmulasztása és hamis tanúzásra való rábírás miatt 5 év börtönre ítélte, 3 évre eltiltotta a közügyektől és 5 évre eltiltotta a jármű- vezetéstől. Petrohán Józsefet bűnpártolásért 5000 forint pénzbüntetésre, Pócsi Ferencet segítségnyújtás elmulasztásának vétségéért 4 hónap szabadságvesztésre ítélte, végrehajtását azonban próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős. KÉPERNYŐ ELŐTT Az Egy válás története című színművében Maróti Lajos különös figurákat gyűjtött össze, mondhatnám azt is: extrém alakokat, két kivétellel. Az első ilyen különös jellem helyét a világban (a társadalomban) nem találó félbemaradt ember: a „doktor úr”, aki éppúgy nem doktorált le, mint ahogy nem író, pedig annak tartja és mondja magát, ráadásul — mert sok éve még mint hallgatót kirúgták az egyetemről — anarchista dühvei haragszik a társadalomra, azóta is sebeit nyalogatja, önsaj- náltatásból élősködik orvosnő felesége nyakán, kéziratait sorra visszakapja, mert társadalmunktól idegen nézeteket hirdet, azt hiszi: ismeri az értelmiség közérzetét,, pedig csak a saját zsákutcába jutott életét járja körül, annak légkörét tágítja társadalmivá. Maga körül mindenkit tudatlannak, butának, korlátoltnak tart. Életcélja: termelni a gondolatokat. Csupán az a baj, hogy valamirevaló gondolatot alig hallani tőle, ha igen, azt is hordószónoki színvonalút, ő a főhős. Következő különös figura „a doktor úr” felesége, az orvosnő, aki — mint a darab végén kiderül — bár képtelen együtt élni vele, szereti a férjét, elválik, de — ígéri — vissza fog járni hozzá szeretőként. Itt van még a nimfomániás pszichológusnő, aki a darab elején még a „doktor úr” szeretője, a végén viszont már a feleségét megúnt televíziós műsorszervezőé, aki viszont a darab elején a doktornő szeretője. Szóval kész a párcsere, hogy enyhén fejezzem ki magam, mert inkább promiszkuitásnak lehetne minősíteni ezt a magatartást. Ök a fiatalok (harmincasok) a darabban, az ő ext- rémitásuk elsöprő erővel nyomja el a „jó középkorú” és az idősebb nemzedék véleményét, nézeteit. A kö- zépkorúakat, a társadalmi kérdésekben és az emberi dolgokban is tisztán látókat egy munkásból lett. doktorátust szerzett mérnök, vezető ember képviseli. Ö a fiatalok csoportjának egyszemélyes ellenpontja. Jó és igaz dolgokat mond, azonban a fiatalokhoz viszonyított helyzeténél fogva, az író által rámért szerep révén, és a végkicsengés által is: szavai visszamenőleg is elsúlytalanod- nak, ő maga — még a színen léte utolsó jelenetében — nevetségessé válik. Az idős nemzedék egy sok férjet elnyúzott egykori méltóságos asszony, most bejáró és idegen nyelvi társalgó személyében mond véleményt az eseményekről, a polgári erkölcs és egy bordélyházi „madám” stílusában. Az egész darabból pedig erőteljesen árad a kispolgári, polgári életszemlélet és magatartás. Hát ez a darab jellemtára. Ebből gazdálkodik a szerző, a rendező és a színészek. Extrém egyéniségek, ugyanolyan helyzetek. Léteznek ilyen emberek, biztosan vannak ilyen vagy ehhez hasonló értelmiségi kisközösségek, de az ő problémáik nem általános érvényűek. Ezért azt gondolom, semmiképp nem indokolt, hogy egy ország tévénézőit sokkolják, idegesítsék egy ilyen egyensúlya vesztett színmű közvetítésével, esti főidőben a fő programon (holott a szegediek is csak a kisszínházuk- ban Állították színpadra). Máskor jobban meg kellene gondolni, hogy milyen és melv műveket vegyenek fel a közvetítendő színházi előadások listájára. Annál is inkább, mert például az előadás színvonalára is gondolni kell. Ez a szegedi előadás nemcsak atmoszférájában, tempójában volt nagyon egyenetlen, hanem hangerejében is. Olyannyira, hogy hangos szóváltás helyett igen sokszor fegyelmezetlenül ordibáltak a színészek, emiatt pedig érthetetlen volt a szöveg. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT A mindig helytálló Lengyel József (1896—1975), a forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, szocialista irodalmunk egyik legjelentősebb alkotója jó néhány írásában foglalkozott a megalkuvás erkölcsi és emberi következményeivel, az emberi magatartás- formákkal a kiéleződött történelmi-társadalmi helyzetekben. Élete és irodalmi munkássága hitelesítésében, a Sipos Tamás rádióra alkalmazásával múlt héten bemutatott Wengraf című hosszabb elbeszélésének öreg professzora szavaiból is kihallhattuk az ő személyes ítéletét: „... jobb igazságtalanságot elszenvedni, mint igazságtalanul cselekedni/’ A novella a náci hatalomátvétel után rohamosan fasizálódó Németországban játszódik, s nyújt hátborzongatóan valós „adalékot” az embertelenség és elem- bertelenedés természetrajzához. Wengraf ot, a náci meggyőződésű sikeres írót félzsidó származása miatt megzsarolja az SS-csoport- beli társa és egyúttal tippet is ad, hogy miként lehetne a mellőzésből és esetleges üldözéstől megmenteni a „rosszul sikerült atya jól sikerült fiát...” Persze, a mentés csak a zsarolás ürügye, az aljas tapács pedig: Wengrafnak rá kell vennie az édesanyját, tegyen közjegyzővel hitelesített nyilatkozatot arról, hogy fia valójában egy „tiszta árjával” való házasságon kívüli kapcsolatából származott. A gerinctelen, nagyvonalú egzisztenciáját, s tőle cseppet sem különb szeretőjét féltő Wengraf rááll az alkura. A rádióváltozat — az alaphelyzet ismeretéhez, és a két főszereplő jellemzéséhez túlságosan rövid bevezető jelenet után —» majdcsak az elbeszélés közepén kezdődött, az író anyjánál tett látogatásával, mikor Wengraf, megtörve anyja természetes ellenállását, rávette őt a hamis nyilatkozat aláírására. (Hiszen mégis csak a fia sorsáról volt szó.) Ezekben a hangképekben tárult föl a legtöbb a megalkuvó Wengraf kíméletlen, hamisítatlanul fasiszta jelleméből, ellenpon- tozva olyan humánus és következetesen helytálló magatartással, mint pl. a dajkáé. Az írói — és történelmi — igazságszolgáltatást is híven kiemelte az adaptáció az ezután következő jelenetsorokban: a kicsikart hamis nyilatkozat sem mentette meg Wengrafot a mellőzéstől... Viszont némileg elsikkadt a novella belső monológokban és leírásokban olyan érzékletes korrajza. Sipos Tamásnak nem lehetett könnyű dolga az önjellemző párbeszédekben viszonylag nem túl gazdag novella rádióra való alkalmazásában, mégis a lényeget, az erkölcstelen megalkuvás következményeinek bemutatását illetően sikerült az átdolgozás, — ha a társadalmi háttér árnyalása kevésbé is. Merkovszky Pál
