Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-07 / 56. szám
1978. március 7. KE LET-MAGYARORSZÁG 3 Személyes tapasztalatok A közelmúlt tapasztalatai nem csupán írott tanulmányokban, visz- szaemlékezésekben rögződnek. Közöttünk élnek, a párt- szervezetekben megtalálhatók azok, akik személyes élményként hordozzák magukban a közelmúlt évek emlékeit, tapasztalatait. Agysejtjeikben, idegszálaikban őrzik a történteket és az azokból levont következtetéseket, s mindezt készek is megosztani az ifjabb generációkkal. Nem csupán a „nagypolitikával” kapcsolatos tapasztalatokról van itt »szó, hanem a helyi politikával, az országos folyamatok, csatározások, elhatározások helyi lecsapódásával kapcsolatosakról is. Márpedig éppen ezek azok, amelyek a könyvekben, az írott művekben ritkábban lelhetők fel. A személyes emlékezet viszont megőrzi, hogy milyen küzdelem árán győzött a faluban a szövetkezeti gondolat, alakult át az üzem termelési, technikai struktúrája és a hozzá kapcsolódó emberi viszonyok rendszere, formálódott át és igazodott hozzá új feladataihoz az intézmény, a hivatal. A személyes tapasztalatokban megrögződik, hogy mely módszerek bizonyultak eredményesnek a különböző feladatok megoldása során, milyen érvekkel sikerült elfogadtatni törekvéseinket, kikre építhetett és támaszkodhatott a pártszervezet e munka közben. Őrzi az emlékezet az eredményeket és a kudarcokat, s nem kevésbé a következtetéseket, hogy mely tényezők hozták a sikert, illetve a balsikert. Mindez ma már részben történelem, befejezett, befejeződött folyamatok krónikája. Ám a korábbi időknek egyáltalán nem minden eseménye sorolható a „befejezett múlt” kategóriájába. Sok mindenre inkább a „folyamatos múlt” elnevezés lehetne találó. Hiszen nem kevés mai esemény, történés gyökerei közvetlenül visszanyúlnak a múltba, kiváltó okai, meghatározói a korábbi időkben gyökereznek. Aki később kapcsolódott be a közéletbe, a pártmunkába, az ezekkel már készen kapott feltételként találkozik. De aki már régebben is részese volt a politikai tevékenységnek, annak személyes emlékei vannak az ezeket létrehozó tényezőkről, tudja, milyen körülmények között, miért, miképp születtek, teremtődtek meg. így nemcsak a térben, de az időben is jobban át tudja látni az összefüggéseket, az ok-okozati viszonyokat, a célokat és következményeiket. Gyakran emlegetjük, hogy a pártmunkában, a közéleti tevékenységben is szükség van a hozzáértésre, a megfelelő ismeretekre, tudásra. Ezt a tudást azonban nemcsak iskolák, tanfolyamok, elméleti-politikai művek közvetítik, adják tovább. Az eredményes pártpolitikai munkához, közéleti fáradozáshoz szükséges ismeretanyagnak nélkülözhetetlen eleme az is, ami a személyes tapasztalatokban halmozódott fel. Értékes tőke ez, amellyel — céltudatos törekvés esetén — az egész pártszervezet, az egész közösség sáfárkodhat. Vonatkozik ez mindenekelőtt a politikai tevékenység tartalmi elemeire, de nem kevésbé a módszereire, eszközeire is. Alapszervezeti pártmunkásokkal beszélgetve gyakorta hallható, milyen nagy az igény a munka- módszerekkel kapcsolatos tudnivalók iránt. Hiszen folyamatosan újabb és újabb személyek kapcsolódnak be a helyi mozgalmi élet irányításába, akiknek minden módszertani ismeret új, akiknek a vezetés metódusait ezután kell elsajátítaniuk. S ebben nemcsak írott kiadványokra, az irányító pártbizottság útmutatására, a helyi vezető testületek tapasztaltabb tagjainak tanácsaira támaszkodhatnak, hanem azok segítségére is, akik korábban voltak e tisztségekben, s ez okból ismerik a mozgalmi munka megszervezésének módjait. Tudjuk persze, hogy a», gyors társadalmi változások sok esetben lehetetlenné, illetve veszélyessé teszik a régen bevált módszerek ismételt alkalmazását. Ami tegnap jó volt, ma esetleg kifejezetten káros lehet, ami azelőtt sikert hozott, ma köny- nyen bukást okozhat. A régi tapasztalatokat csak a mai körülményekkel gondosan összevetve, vagyis — ha s'za- bad így mondani — alkotó módon lehet hasznosítani. Nincs igazuk azoknak, akik egy régebbi időszak tanulságait „egy az egyben” kívánják ráhúzni, ráerőltetni a mára. De azoknak sem, akik emiatt egészében lebecsülik, félrevetik ezeket a tapasztalatokat. Hiszen a társadalom életében nemcsak változás van, de viszonylagos állandóság is; a jelen nemcsak különbözik a múlttól, de össze is függ vele, kapcsolódik is hozzá, mivel belőle ered. A közelmúlt személyes tapasztalatainak hordozóit nem nehéz megtalálni. Ott vannak a pártszervezetekben, a helyi közéletben. Sokan ma is tisztségviselők, nem kevesen átadták a helyüket másoknak, de a politikai tevékenységnek valamilyen módon ma is részesei. Helyesen teszi minden pártszervezet, társadalmi szervezet, ha számon tartja, nem engedi feledésbe merülni tapasztalataikat. s Gy. L. Tovább dolgozó nyugdíjasok „Hiányzik n régi mwikakely...” B oglyas, göndör haja van, mindkettőnek. Az apa a vonat platóján, a fiú a fűtőtestet védő lemezborítás keskeny párkányán álí. Fejük egyvonalban, összedugják, duruzsolnak. — Mondd már na, milyen a lú? — kérdi a fiú. — Szőke — mondja az apa —, mint a Bandi vót. — A katonalú? — Az. — Mondd el azt is. Az öreg cigány a történetbe kezd. A fiú fekete ujjaival az apja már ezüst szálakkal csíkozott, drótszálú, sörényében matat. Fut tekintetük elől hátrafelé a táj, de ők semmit sem látnak. így, ebben a meghitt kettesben, a közös vállalkozásban nagyon szeretik egymást. — Mondtam az őrmesternek: itt egyen meg engem a rossebb, ha ebbül a dögbűi nem csinálok paripát. — Agyon akarták lűni. — Agyon. Na hallod! Egy lút agjyonlűni! Mert eltört a lába... — Bekented a kenőccsel? — Be én! Mellé feküdtem, fekve etettem, itattam és súgtam a fülébe: „Te lú, te szépséges szőke lú, maradj csak nyugton, mert belédvá- gom a vasvillát!'' — Mikor érünk oda? Ha odaérünk, megyünk egyenesen a lúért? — Megyünk. Csak kifizeAz ember akkor kezd igazán öregedni, mikor úgy érzi, hogy nincs szükség rá, munkáját mások már jobban el tudják végezni. Balkányi András, a SZÁÉV nyugdíjasa azonban örömmel újságolja: bár már harmadik éve élvezhetné a megérdemelt pihenést, a vállalat számít rá, visszavárja. Ma,is, akárcsak régen, ott van a munkahelyén. Pedig már túl jár a hatodik ikszen. Íz olimpiára készül — 1950-ben kezdtem dolgozni a SZÁÉV asztalosüzemében — emlékezik vissza a kezdeti időkre. Ma is ebben az üzemben végzem munkámat, csak hát azóta elkészült az új csarnok, és a gépek is sokkal korszerűbbek lettek. Huszonöt évet töltöttem itt, mielőtt nyugdíjba mentem. Egy ideig élveztem a nyugalmat, a ház körüli munkát, de aztán már nagyon hiányzott a megszokott környezet, az itteni emberek, a szakmám. 14 éves korom óta végzem ezt a munkát, hát hogyne hiányozna! Amikor hívtak, hogy jöjjek vissza, örömmel jöttem. Nevetve vallja be, hogy mire gyűjti a pénzt. 1980- ban szeretne elutazni Moszkvába, az olimpiára. Régebben járt már ott szakszervezeti jeggyel, s akkor elhatározta, még visszatér a szovjet fővárosba. Lelkes híve a futball- nak, így az olimpia éppen kapóra jön. — Minden vasárnap kint vagyok a pályán — mondja. — Mint futballbíró, még ma is végigszaladgálom a kétszer negyvenöt percet, „Frankli bácsira vigyázzatok!” A Nyíregyházi Konzervgyár első munkásai között volt Frankli Ferenc. Három éve nyugdíjas, de ma is tem és már jövünk is haza. — Apám, megvan a pénz? A belső zsebből újságpapírba csomagolva egy kö- teg ötszázast húz elő az ember. A fiú fogait kivillantva, fülig húzott szájjal vigyorog, majd egy marék mokkacukrot mutat, amit a nadrágja zsebéből kotor elő. — Edd meg — mondja az apja —, ha leszállunk, veszünk majd másikat. — Hogyisne — tiltakozik a gyerek. — Ez kell a szőke lúnak ... Mikor érünk majd haza? rendszeresen bejár dolgozni Bujról. Fél négykor ébred, hogy időre beérjen munkahelyére. Jó kedélyű, ízes beszédű. — Szeretem az itteni embereket, elégedett vagyok a munkahelyemmel, miért is mennék el? — kérdi választ se várva. — A művezetőm is mindig érdeklődik, hogy vagyok, jól érzem-e magam köztük. Mondta is a többieknek: „Frankli bácsira aztán vigyázzatok!”'Bírom én a munkát. Azt válaszoltam neki, ha 13 évig megfeleltem, most már nem lesz velem semmi baj. Több mint 1800 forint a nyugdíjam, 12 forint az órabér, s mivel — ha kell — vasárnap is bejövök, így szépen keresek. Éhben a hónapban is meglesz a 2700 forintom az itteni munkámért. Jól jön odahaza a kereset, ugyanis a feleségét már régóta ágyhoz köti a betegség. Iranygyürü négy évtizedért Aranygyűrű jelzi Ferencz Miklósné tanárnő ujján, hogy negyven évig oktatta a tanoncokat, ipari tanulókat, mai nevükön a szakmunkás- tanulókat a nyíregyházi 107- es számú ipari szakmunkás- képző intézetben, illetve az iskola elődeiben. Valóságos kis múzeumban beszélgettünk. A polcokon tenyérnyi, különféle szabású ruhácskákba bujtatott figurák sorakoznak — tanítványainak remekei. 1968-ban vonult ugyan nyugdíjba, de azóta is tanít. — A tanítóképző elvégzése után kerültem ehhez az intézményhez. A szakmunkás- képzés hőskora volt ez az idő — emlékszik vissza. — Első osztályomba 52-en jártak. Akkor még külön tanultak a lányok és fiúk. Ezek között a lányok között volt női fod— Estére. Talán még világosban. — Felülök rá. — Fel ám. Olyan leszel, mint egy huszár. Mint egy igazi huszár. A fiú erősen, cuppanó- san csókolja meg a borostás, sűrűn kormos, barázdás arcot. A vonatablak koszos üvege egy olyan ember ábrázatát tükrözi, aki nagy boldogságában hangtalan nevetéssel mindjárt üdvözül. — Eriggy már, te gádzsó! Nyughass már, pulya! — De jó lesz, apa! Csak világos legyen, mire hazaérünk. Ha a Dagadt meglátja a szőke lút, leül majd a csodálkozástól ... Seres Ernő rász, fűző-, illetve fehéme- műkészítő, kalapos és tekercselő is. Oklevelem a közismereti tárgyak, illetve a női szabó, szakrajz tanítására jogosított fel, de nagy szükség volt egy sor más szakma oktatására is. Így hát előszóra női szabó, majd a géplakatos szakmát sajátítottam el' Eddig is szinte minden szakmát tanítottam, de mégis talán ez volt életem legnagyobb önátképzése. Az országból mindenünnen összetoborzott 18— 20 éves fiúkat tanítottunk. Én voltam a vasipari anyagismeret és a géplakatos szakmaismeret tanára. A komplex toZilahi József, a révész. Barna a pallót igazítja. Autók állnak a parton. — És a híd? — Amott pihen. Még egy hónap. Addig javítjuk. Nem kezes még a víz. Figyelje meg: teli lesz még a meder. Behajózunk. Elkötik a láncot. Zilahi a csörlőhöz lép. Az ár vinni kezdi a kompot. Gaüyak és füvek úsznak a vizen. Látni, gyors a folyása. Surrog a drótkötélen a csiga. Kissé ferdén áll a folyásra az úszó híd. — És az öreg Gáli? — Nyugdíjas. Űj főnök van. Bement a városba. De még itt lakik. S míg itt él, addig ő a főnök. Megújuló műszerek A SZAVICSAV 3-as számú telepének karbantartó műhelyében javítják a hibás elektromos műszereket. Krokovay Károly és Német József vízáram- lásmérő készülékeket szerel. (». v.) vábbképzésbe a vasesztergályos, gyalus, marós szakma mellett a hegesztés és kovácsolás is beletartozott. Mivel nagyon sokféle szakmát ""íh- nítottunk, az óraszám pedig kevés volt, így több éven át szobafestő szakrajzot, kárpitos anyagismeretet és szakrajzot, művészettörténetet és bútorstílust oktattam, kelmefestőket és könyvkötőket tanítottam... Ma már azonban visszatérhetett a hozzá legközelebb álló szakmához, a női szabás szakrajzának tanításához. Amellett, hogy óraadóként oktat az intézetben, egy szakmai könyv lektorálásán dolgozik. Szabad idejében pedig az intézet történetének megírásán fáradozik. Kántor Éva (Császár Csaba felvétele) fák ágvégein a vízcseppek mint a rügyek. Ényhes a levegő, illata kesernyés a sűrű párafüggönytől. Ingerlőén bukkan ki itt-ott a fű zöldje a földből. — Tavaszodik. — Ravasz dolog ez — feleli Zilahi, s a kikötéshez készül. Közben azért kigombolja a pufajka legfelső gombjait. Leszaladnak a kocsik a kompról, felprüszkölnek a járat kövein a partra. Aztán az átkelők mennek lefelé. Újra indul a hidas. Parttól partig, a pontonhidat pótlón, eljuttatván embert emberig. <b. 1.) Révészek A felső járathoz siklik a komp. — Egy métert emelkedett a víz az éjjel — mondja csendben Zilahi József, a révész. — A halászok? — Kimentek. Van busa bőven. Kiköt 'a hidas. .Szikszai Zilahi és Szikszai igazít valamit a komp menetén. Kilenc éve beidegzett mozdulattal. A jármű engedelmeskedik. Közeledünk a parthoz. Luc felől Tiszadobra tartók állanak a lejárónál. Kerékpárok, autók, gyalogosok. Köd lebeg a víz fölött. A
