Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. március 5. o VITA A KORSZERŰ NÉPMŰVELÉSRŐL Szabad idő a lakótelepeken Cselényi György hozzászólása (az „Ismerjük-e a művelődök igényeit?”) késztetett írásra. Néhány, a cikk nyomán felvetődött gondolatomat szeretném — természetesen konkrétan a mi körzetünkre vonatkoztatva — kifejteni. Jól emlékszünk még azokra az időkre, amikor — indulásunkkor — megállító tablók, plakatok, meghívók ellenére 10—12 embernek „rendeztünk” ORI-műsort. Gyakran elhangzott nálunk: „Bizony nincs igény a művelődésre, az emberek kényelmesek, közönyösek, a népművelő kiteheti a lelkét.” És ezek nemcsak „sirámok” voltak (bizonyos tekintetben maradtak is), hanem sajnos na- gyonis valódi tények. Megtörtént az is, hogy a környéken a postládákba szétszórt 500 db meghívó hatására 4—5 ember jött el a rendezvényre. Sőt, az egyik kilencemeletes „munkáslakás” lakói visszadobálták postaládámba a meghívókat. Félreérthetetlen válasz volt ez hívásunkra. Hol követtük el a hibát? Nem ismertük a művelődök igényeit? Cselényi György azt írja: „Először azt kéne felmérni, mire van igény.” Felmértük. A következő kép alakult ki körzetünk lakóirőFW visszaérkezett kérdőívek értékelése után: A megkérdezettek 100°, »-a rendelkezik rádióval, tévével, 50%-a magnóval, fényképezőgéppel, 20%-a gépkocsival. Minden családhoz eljut valamilyen sajtótermék. Elsősorban a helyi lap (a megkérdezettek közül mindenki járatja), azután a Népszabadság és a Nők Lapja a legkedveltebbek. Az olvasási ízléssel kapcsolatban megállapítható: a megkérdezettek 60°/o-a a mai bestseller híve. Szabadidő-töltésük elsősorban szórakozó jellegű. a közösségi szórakozási, szórakozva- művelődő formák helyett az egyéniek dominálnak (otthon: tv-nézés, rádiózás, olvasás), A lehetőségként és kínálatként felsorolt művelődési házi rendezvények közül sorrendben a következőkre „szavaztak”: 1. irodalmi estek, 2. könnyűzenei koncertek, 3. amatőr együttesek műsora. Megkérdezésünkre, hogy mit szeretnének, milyen művelődési formákat látogatnának szívesen, a közhasznú tanfolyamokat jelölte meg a többség. Ezt figyelembe véve harmadik éve indítunk szabó-varró tanfolyamot, melynek résztvevői közül (az elmúlt két év alatt) mindössze hárman iratkoztak be könyvtárunkba, holott a tanfolyam időpontjában minden alkalommal volt kölcsönzés, s erre a figyelmüket külön is felhívtuk. Most még bizony gtt tartunk, hogy az emberek azokat a formákat részesítik elsősorban előnyben, amelyekhez közvetlen érdekük fűződik. Napjainkban állandóan napirenden lévő probléma a munka és művelődés kapcsolata, közelségük igénye. Megyénk fejlődő ipara is igényli a művelt munkást, a folyamatos képzést, továbbképzést. Fontos, hogy üzemeink vezetői ne rekedjenek meg a kulturálódás támogatásában csak a szakképzésnél, ne csak addig ösztönözzék a dolgozókat művelődésre, amíg azt a pillanatnyi gazdasági érdek megkívánja. Társadalmi igény az érdeklődő, művelődni akaró, tudásra vágyó emberek nevelése, akik nemcsak jó szakemberek, de széles körű általános műveltséggel is rendelkeznek. Ügy érzem, a körzetünkben működő üzemek vezetői és társadalmi aktivistái mesz- szemenően és következetesen szem előtt tartják ezt az igényt. Ennek köszönhető, hogy 1977-ben a felnőttek részére tartott rendezvényeken már nem voltak „közönséggondjaink”. A körzetünkbe tartozó üzemek és oktatási intézmények aktívan bekapcsolódnak munkánkba. Általában „teltházasak” a műsoros estek, melyek tervezésénél elsősorban a körzet lakóinak igényeit tartjuk szem előtt. A közönség nagy része mégsem közülük kerül ki. Mivel magyarázható körzetünk lakóinak ez az érdektelensége? Vagy bennünk van a hiba és mégsem „közelítünk eléggé programjainkkal az igényekhez?” (Cselényi Gy.) Ügy érzem mindennapi gyakorlatunkban építünk ezekre. Csakhogy figyelembe kell vejinünkT azt a tényt is, hogy társadalmunkban is van különbség a tömegek igénye és az igazi kultúra között. A közművelődés éppen abban lehet állandó najtóerő, hogy nem egyszerűen az igények kielégítéséről gondoskodik, hanem sokkal inkább új igényeket, szükségleteket teremt. Ki gondolná, hogy a nemrég hazatéri magyar korona megjárta Nyírtétet is? Ma már kevesen emlékezhetnek erre, és nemcsak azért, mert másfél évszázaddal ezelőtt történt a dolog, hanem azért is, mert az ennek emléket állító obeliszk a templomkertben a század elején megsemmisült. A korona története már csak hagyományként él a faluban: a szabadságharc idején a korona őrzésével megbízott országgyűlési képviselő — aki Téten lakott — néhány napig itt tartotta. ★ Nyírtét két főút, a négyes és a negyvenegyes között fekszik. (A közös községi tanács Apagyón van.) Furcsa kettőség jellemzi a falut. Itt-ott még évszázados elmaradottság nyomai játszanak, míg másfelől túltesznek sok szabolcsi községen. Azt persze nem lehet ráfogni, hogy sokban különbözik a hozzá hasonló településektől. Tipikus nyírségi falu. Nyíregyházától mindössze\ huszonöt kilométer választja el. De ez a távolság gyakran többnek tűnik. A busszal érkező a főtéren száll le. Itt van a busz végállomása is. Nyírtéten meghatározó szerepe van a termelőszövetkezetnek. Ha valaki helyben akar dolgozni, nincs más választása, mint a Rákóczi Tsz. Félreértés ne essék, aki a szövetkezetei választja, sokkal jobban jár, mint az ingázók. Kicsi a termelőszövetkezet területe, alig haladja meg az ezerháromszáz hektárt. Annál kedvezőbb a tagság összetétele. A háromszázhatvan tagból kétszázhatvan az állandóan dolgozók létszáma. Az már vitatható, hogy miért kevés a fiatal. Ha a keresetet vesszük alapul, nem teljesen érthető ez. hiszen tavaly harminchétezer forint volt az egy tagra jutó kereset. A szövetkezet különben negyvenhat és fél millió forintos termelési értéket állított elő, nyeresége pedig tizenegymillió forint volt. A tagok fizetésükön felül tizenkét százalék eredményességi jutalékot is kaptak. — Lehet itt keresni, ha valaki akar — mondja Kántor Géza. a szövetkezet elnöke. — Nálunk tavaly nem hogy rossz lett volna az alma minősége, hanem a tervezetten felül mennyiségben is a dupláját adta. A dohány is jól bejött, búzából pedig közel negyven mázsát arattunk. Minden növényünk rendszerben van. Az pedig nem a mi bűnünk, hogy kevés a fiatal. A munka mellett mást nem tud nyújtani nekik a falu. Igényük van a szórakozásra, a lányok férjhez akarnak menni. Talán azért mennek el, hogy megismerjék a falún kívüli világot. Reggelente hat-nyolc autóbusz viszi innen az eljárókat. A gumigyár nagy vonzerő ugyanúgy, mint a demecseri gyapjúszövő gyár. Az ezerháromszáz lakosból kétszázötven—háromszáz a falun kívül keresi a kenyeret. Sokan dolgoznak a SZÁÉV-nél. a KEMÉV-nél és más megyei nagyvállalatnál, üzemben, gyárban. Ez meghatározza a falu kulturális életét is. Angyal Mihály, az általános iskola tanára, egyben a művelődési ház igazgatója beszél erről. — Nyolc éve kerültem a községbe, azóta irányítom a művelődési ház munkáját is. Nehezen tudjuk megmozgatni a lakosságot. Legyen színházi előadás, vagy bál, kevesen jönnek el. Az emberek kicsit kényelmesek lettek. a televízió „házhoz viszi” a szórakozást és a művelődést, ki sem kell mozdulni. Az eljárók több műszakban dolgoznak, örülnek, ha hazamennek és pihenhetnek. Filmvetítést, mozit szombaton és vasárnap tartunk, amikor az átlagosnál nagyobb az érdeklődés. A fiatalok ma már munkahelyükön is megtalálják a nekik való szórakozást, amit az Hizemek kínálnak és nyújtanak is nekik. Az egyik fiatal lány jegyezte meg délben, amíg a nyíregyházi buszra várt: — Nem a szórakozás hiánya miatt megyünk el hazulról máshová dolgozni. Nemcsak ez visz el bennünket, különösen a lányokat. Sokkal inkább foglalkoztatja a huszonéveseket a férj- hezmenés gondolata és nagyobb helyen erre is nagyobb a lehetőség. A kerítésnek támaszkodva beszélget három asszony. Farkas Miklósné és Bagoly Pálné a fuvarlevelet intézi a szövetkezet brigádvezetőjével, Popp Miklósáéval. A tűzifát már elszállították, most indulnak a tsz-iro- dába fizetni. Egyikük hóna alatt kenyeret szorongat. — Elégedettek az itteni ellátással? — Elégedettek vagyunk — mondják, de mindjárt hozzáteszik — csak az a baj, hogy élelmiszeren kívül nagyon kevés iparcikket lehet vásárolni. A nagyobb darabokért Nyíregyházára kell utaznunk. Három kis üzlet látja el a lakosokat élelmiszerrel. A legnagyobban, a 44-es számú vegyesboltban vásárolhatnak az élelmiszeren kívül törülközőt, harisnyanadrágot, ágyneműt és a kenyértároló mellé állított kerekpárt is. Kicsi és zsúfolt az üzlet. Tartós fogyasztási cikket nem kapnak, amit hiányol a lakosság. — Zárszámadás után — mondja Éva Tamás, aki a feleségével együtt dolgozik a boltban — akár húsz mosógépet, meg tizenöj, centrifugát is megvásároltak volna, ha van. Az AFÉSZ-bolt mellett van Torda István kiskereskedése. A hatszor-hatos helyiségben kis vaskályha duruzsol, a pult végén pedig kávédaráló zúg. Nyolc évvel ezelőtt nyitotta meg kereskedését. A pici üzlet igazi falusi vegyesbolt. Van itt minden: egy kevés iparcikk, annál több élelmiszer. Ha kell, még vasárnap reggel is kinyit. A harmadik üzlet szintén ÁFÉSZ-keze- lésben van. Öreg, mestergerendás viskóban árulják az élelmet. Nem éppen a legszebb a környezet, a helyiség is elhanyagolt benyomást kelt. Annak nincsen értelme, hogy javítgassák ezeket a boltokat, és továbbra is itt áruljanak A tervekről Tóth János tanácselnököt kérdezem. — Nekünk egyformán kedves mindkét község. Nem vagyunk elfogultak, még én sem, hiába apagyi vagyok. Nemyég elkészült Apagyon egy új ABC-áruház. Ilyet tervezünk Nyírtéten is. Ennek a költsége a tervek szerint három és fél, négymillió forint lesz. A helyi termelőszövetkezet nagy segítséget nyújt, másfél millió forintos költséggel száll be az üzletbe, míg a többit a MÉSZÖV, a Baktalórántházi ÁFÉSZ, a tanács adja. Szeretnénk minél hamarabb elkezdeni az építkezést, hiszen tudjuk, milyen problémákkal küzdenek az ottani lakosok. Az ABC-t a főtéren akarják felépíteni. Az iskola mellett van az italbolt, amit lebontanak és annak a helyén lesz az üzlet. Ezzel megszűnik egy áldatlan állapot: a gyerekek jelenleg az iskola melletti tejcsarnokban vásárolják az iskolatejet és sokszor nem éppen felemelő látványban van részük. A termelőszövetkezet másként is segíti a község fejlesztését. A most készülő gázcseretelep kivitelezését saját építőbrigádja végzi. Szolgáltatóház létesítését is tervezik másfél milliós összeggel. Ebben helyet kap a GELKA. a fodrász- és Patyolat-szalon, a ci- pőjavitó, valamint a könyvtár egy klubhelyiséggel. A szövetkezet több, mint egymilliót vállal ebből az építkezésből. Ezen kívül járdát is szeretnének készíteni. A közlekedéssel nincs probléma. Hajnaltól késő estig járnak a buszok Nyíregyháza és Nyírtét között. Az utakkal azonban annál több a baj. Keskenyek, kis részük kövezett még, s azok is eléggé gödrösek. — ígéretet kaptunk, hogy megoldódik ez a gond is — mondja Hriczu Erzsébet vb-tit- kár. — Téten nincs külön körzeti orvos. Székelyből jár át hetente háromszor rendelésre. Újjáépítettük a rendelőt is. Tervbe vettük a belvízrendezést, ami több, mint másfél millió forintba kerül. ★ Jól élnek a nyírtétiek. Most már nem kell küzdeni a létért, a megélhetésért. Ezt bizonyítja, hogy a zárszámadás utáni hétköznap egyetlen délelőtt százezer forintot helyeztek a takarékba. A postahivatal vezetője. Haluska Erzsébet alig győzte átvenni a tengersok pénzt. A betétállomány meghaladja a hatmillió forintot... Sipos Béla Tóth Istvánná, a városmajori pártós művelődési ház előadója Az elhangzó «ondolat (2.) Ejtéshibák - beszédhibák Gyakran mondják egy-egy kisgyermekre, hogy pöszén beszél. Még utánozzák is ejtését, csakhogy kedveskedjenek neki. Mi is valójában a pösze beszéd? A választ így fogalmazhatjuk meg: a pöszén beszélő gyermek vagy felnőtt bizonyos hangokat vagy a hangok kisebb-na- gyobb csoportját nem tudja teljes értékűen képezni. Egyik fajtája a selypesség. Leginkább az sz, s, z, zs, c, cs hangok képzésére terjed ki. Berze Nagy János gyűjtéséből olvashattuk a pösze lányok következő mondatait: Efi a kucsa av ádzs alatt a liftöt! Üvd a fütőlapáttal! Hála iftennek! Én már férhö menek! Ecs főt fe fótam!” (Eszi a kutya az ágy alatt a lisztet! Üsd a sütőlapáttal! Hála istennek! Én már férjhez megyek! Egy szót se szóltam!) Hozzáteszem, hogy a beszédhibák ilyen koncentrációját ma már nemigen találjuk. A selypesség oka lehet: egyszerűen csak a nyelv helytelen mozgása (némileg változik a hang képzésének helye vagy módja), s ez könnyen javítható. Oka lehet szervi rendellenesség is: foghiány, szabálytalan fognövés, ajakelváltozás, nagyothallás és a központi idegrendszer sérülése is (agyvelőgyulladás, agyhártyagyulladás). Ilyenkor célszerű orvoshoz fordulni. A pöszeséghez szokták .sorolni az orrhangú beszédet is. a magánhangzók orrhangú (m, n, ny, képzésmódja szerinti) színezettel történő ejtését. A nyelvcsap nem zárja le rendesen az orrüreg felé vezető utat. s levegő kerül az orrüregbe, innen származik a rezonancia. A mindennapi beszédben gyakori. Tudatossággal könnyen javítható. Vannak akik a „torkukból” beszélnek, ez a torokhangú beszéd (a hangoknak a szokásosnál hátrább történő képzése). Ilyenkor gyakorolni kell az „elöl” beszélést. A beszéd folyamatosságát, ritmusát tekintve is találkozhatunk néhány hibafajtával. Van, aki „leppegve” beszél, minden szótagra nyomatékot vet, svnegnyújtja. Ennek el- lentéte\is gyakori: szintén nyomatékot kap minden szótag. de megrövidül. Ez a „pattogó” beszéd. A beszéd sebességének is szerepe van a gondolatcserében. Gyakran találkozunk hadarással. A hadaró embernél a beszédmozgások szabályozó rendszere sérült. A hallgatónak idő kell a közlő szavainak a megértésére. A hadaró beszéd a hallgató számára érthetetlen vagy megértése megerőltető, fokozott figyelmet kíván. A gyors beszélő lassítani igyekszik beszédét, lehetősége van rá, eredményes is lehet, de megerőltető számára. A beszéd folyamat összeren- dezettségének zavara a dadogás: a beszéd görcsös szaggatottsága. Lehet ez rossz szokás is. de legtöbbször idegrendszeri okai vannak. A gyenge idegrendszerű gyermek például könnyen dado- góvá válhat, ha környezetével rendszeresen, tartósan összeütközésbe kerül. Milyen tanácsot adhatunk az ejtéshibával, beszédhibával „küzdőknek”? A helyes kiejtés elsajátításához, a be* szédhibák egyes típusainak javításához érzékeny hallás, jó fül szükséges, továbbá a beszédmozgások megfigyelése. tudatosítása, valamint jó szándékú és hozzáértő beszédkritika. A beszédhibák javítása terén az átlagember — jó szándéka ellenére — súlyos hibákat követhet el, ezért célszerű logopédushoz fordulni. Előfordulhat, hogy egy jó magyarázat, hibafeltárás. kevés tudatos gyakorlás nem várt. gyors eredményt hoz. Más esetekben a mögöttes háttért kell felderíteni. s ilyenkor akkor cselekszünk helyesen, ha felkeressük a szakorvost. Említsünk meg még két nyelvjárási sajátosságból eredő ejtéshibát. Megyénkre oly jellemző az ó, ő, é helyén óu, őü, éi, i'é kettőshangzó ejtése („jóu” = jó: „ajtóu” = ajtó; „erdőü” = erdő; „temetőü” = temető: „kéiz” — kéz; „sziep" = szép), az í. ú, ű megrövidítése („kút” = kút; „tűz” = tűz; „hús” = hús). (Következik: A hang minősége és terjedelme) Tóth László Nyírtét MEGYÉNK TÁJAIN
