Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. március 5. Különbség V ége volt már a tsz-közgyűlésnek, amikor a tudós vendég, egy agráregyetem rektora idézni kezdte a szervezés- és vezetéstudományban nagynevű akadémikust. Mely szerint el kell tudnunk különíteni egymástól a két fogalmat: a munkát helyesen végezni, vagy — helyes munkát végezni. A két meghatározás között ugyanis nem csupán szerkezeti különbség van. Az első esetnél — mint mondta — a tagságnak és részben a vezetőségnek adódik feladata. A másiknál irányt határozunk meg, s ez a vezetés tennivalóit jelzi. Az újságíró az esemény csendes krónikásaként hallgatta a professzor fejtegetését. Maga is úgy vélte, ebben az első hallásra alig észrevehető szórendi cserében rendkívül lényeges, minőségi különbség fedezhető fel. Mert-igaz, hogy az adott területen mindenki helyesen végezheti a munkát, a legjobb akarata és tudása szerint, ám ha a célt valaki nem határozza meg, méghozzá jól... Ideje tehát észrevenni a két tőmondat közötti differenciát, amely tulajdonképpen nem más, mint a formális logika érvényesítése a mindennapi munka gyakorlatában. Tudományos állítás, cáfolni aligha lehet. A tudós tételéből világosan következnek a dolgok, mit kell tenni a tagságnak, a kétkezi dolgozóknak és mit a vezetésnek. Leegyszerűsítve: a dolgozó és a vezető végrehajtja (helyesen hajtja végre) azt a vállalati, szövetkezeti célt, amit a vezetés számára meghatároz. Hogy miért nem értek teljesen egyet a tétellel, azt három termelőszövetkezeti közgyűlésen tapasztaltakkal próbálom igazolni. .tm-,CpengeFlpen felállt a több száz résztvevő színe előtt egy asszony. Egy hat elemit végzett tejkezelő. Sportból vett hasonlatot mondott a magasugróról, aki sikeresen átvitte a 190 centimétert, de nem elégszik meg a teljesítményével, jóllehet ilyen teljesítmény addig neki még soha nem sikerült. Feljebb téteti a lécet legalább két centivel. Azért hozta a példát, hogy bizonyítsa: termelőszövetkezetük magasabb színvonalon termel ugyan a korábbinál, de a mércét itt is magasabbra kell emelni. Üjfehértón egy zetoros, a szövetkezet legfiatalabb tagja mondta el: figyeli a traktor nyergéből a közös munkát. Mindjárt javaslatokat is tett. Például, hogy az idős. de még munkabíró emberek bevonásával a gyümölcsszüret idején lényegesen csökkenteni lehetne a tsz munkaerőgondjait. Hozzátette, a juhtenyésztés jövedelmező, azt fejleszteni kell. De a juhnak takarmányra van szüksége, a tsz kaszálójáról pedig boldog-boldogtalan viszi a szénát. Jó lenne világosan meghatározni, hogy a közös takarmánya a közösé és nem azé, aki lekaszálja és hazaviszi. Nyírtasson az egyik felszólaló — és nem műszaki ember — a gépek tervszerű megelőző karbantartásról beszélt, arról, hogy ezzel ott, helyben sokat lehet kihozni a gépekből, mert az új traktor és kombájn igen drága. Ugyanott egy idős nyugdíjas azt fejtegette és okosan: mint régen a kisparcellán mindenki behúzta a vízvezető árkát, úgy kell most a tsz-nek levezetni a belvizeket, hogy minden talpalatnyi föld teremjen. Az idős ember talán sohasem hallotta még ezt a mondatot: a föld racionális használata. Gondolom, a többi közgyűlésen szóló sem olvasott a szervezésről szakkönyveket, nem hallgatott előadásokat a vezetés tudományáról. Mégis, amit elmondtak, azt nem tanítják jobban semmilyen akadémián, mert abban a közösség féltő szeretete, plusz jövőbeni útjának egyengetése szerepelt. Lelkendezhetnék most azzal: hol tartunk már 1948-tól, az első tsz-ek létrejöttétől, vagy akár a hatvanas évek elejétől is,’ amikor csak termeltek, csak dolgoztak a közösben. Nem teszem, nem emiatt fogtam tollat. Csak azért, hogy megpróbáljam bizonyítani: az akadémikusnak is, a rektornak is igaza van. Mégsem mondanám, hogy a tagság, a dolgozók feladata csupán a munkát helyesen végezni. Mint ahogy a helyes munkát végezni — vagyis irányt szabni — sem csak a vezetés dolga. Bölcönyi András ügyésszel £ Mit tart ön harácsolásnak? — Azt, ha valaki mások kárára akar olyan jövedelemhez jutni, amelyért nem dolgozott meg, vagy a végzett munkáért aránytalanul magas ellenszolgáltatást követel. A Van-e ennek ma valamilyen társadalmi w gyökere? — Az anyagiasság, az önzés, a munka nélküli jövedelemszerzés a mi társadalmi rendszerünktől idegen és a szocializmus céljaival ellentétben álló jelenség. Mivel azonban a magántulajdonosi, kispolgári szemléletet a múlt társadalmi rendszertől örököltük, a társadalom egyes tagjaira ma is hatást gyakorol, amelyet csak a szocialista erkölcsi normák fokozatos térhódításával, rendszeres meggyőző, nevelő munkával, meg nem alkuvó ideológiai harccal szoríthatunk vissza. A Melyek ma a tisztességtelen haszonszer- w zcs leggyakoribb módjai? — A jogtalan nyerészkedési törekvések rendkívül változatos formában jelentkeznek a társadalmi, gazdasági élet legkülönbözőbb területein. Túlnyomórészt rejtve, az ügyletkötés mögöttes motívumaként húzódnak meg, vagy felismerhetőségüket azzal nehezítik, hogy a jogszerűség hamis látszatát keltik. A leggyakrabban hitel-, lakbér- és albérleti uzsora, lakásigényekkel való visszaélés, jogosítvány nélküli iparűzés, használt gépkocsikkal való üzérkedés, állatok adás-vétele, újabban a biztosítások, a tartási és életjáradéki szerződések, a jogtalan tulajdonszerzés, a kisajátítások terén jelentkezik, esetenként öröklési ügyekben is előfordul tisztességtelen haszonszerzés. A Ebből a felsorolásból a magánemberek ^ ügyeskedései derülnek ki. Találkozunk viszont egy-egy gazdálkodó egységnél is spekulációval. Erről mi a véleménye? — Állami vállalatoknál viszonylag ritkán találkozunk tisztességtelen haszonszerzésre való törekvéssel. Sajnos a szövetkezeti szektorban már gyakrabban. E téren a legfőbb hiba, hogy a csoportérdekeket esetenként az össztársadalmi, állami érdekek elé helyezik. Az így elért tisztességtelen haszon- szerzés miatt gazdasági bírság kiszabásának is helye van. — Az egyik szövetkezet állami gazdaságok részére végzett építési-szerelési munkákat. A szerződésben átalányárat kötöttek Jd. Az utólagos vizsgálat megállapította, hogy a szövetkezet olyan díjakat is felszámított, amelyek nem illették meg. Ilyen módon több mint egymillió forintos tisztességtelen haszonra tett szert. A bíróság a körülményeket méltányolva — egyebek mellett azt, hogy a szövetkezet az elért haszon egy részét visz- szafizette — 550 ezer forint gazdasági bírságot szabott ki. — Egy másik ügyben a termelőszövetkezet melléküzemági tevékenység keretében intézményeknél takarítási és szakipari munkákat végzett. A számlákat azonban több esetben nem a ténylegesen elvégzett munkáknak megfelelően állította ki és helytelen egységárakat is alkalmazott. Ilyen módon több mint félmillió, a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes módon szerzett anyagi előnyre tett szert, ezért a bíróság 600 ezer forint gazdasági bírság fizetésére kötelezte. Milyen formában jelentkeznek még jogtalan előnyre irányuló törekvések? — Régi. jellegzetes módszer volt a pénz- tartozás megfizetésének spekulatív halogatása. Per esetén a tartozást rendszerint elismerték, s ez arra útalt, hogy a tartozó fél még a kamat megfizetése esetén is jobban járt, ha időlegesen is használhatta partnere pénzét. Ma már ez ritkábban fordul elő. Jogtalan előnyöket biztosíthatnak a vállalkozási szerződések hibás teljesítésével, vagy túlszámlázással, de illegális pénzhez juthat egy szövetkezet az állami dotáció jogosulatlan igénybevételével is. Melyek az új fajta spekuláció legismertebb formái? — Például a szövetkezet gazdasági tevékenységének magániparosokkal, illetve magánszemélyekkel való összefonódása jogtalan haszonszerzésre. Erre több példa volt már megyénkben. Néhány szövetkezet a nevét adta, a festő-mázoló, a kőműves-ács, a parkettázó, a toll-, a bőrfelvásárló pedig százezreket vágott zsebre, s bizonyos százalékot a szövetkezet is kapott. A szövetkezet tulajdonképpen azzal jut munka nélküli jövedelemhez, hogy a kisiparos, vagy kontár adóköteles tevékenységét a saját munkájának feltüntetve leplezi. így a kontár nem adózik, és a szövetkezet, mint „üzleti cégér”, tetemes haszonhoz jut. Kérem, mondjon példát az állami vállalatok nyerészkedéseiről is! Egy-egy monopolhelyzetben lévő vállalat visszaél helyzetével, gazdasági erőfölényét partnereinek kihasználására, azok anyagi érdekeinek háttérbe szorítására használja fel. Illetéktelen előnyöket biztosít a pénzügyi szabályok megszegése, a helytelen árképzés, az állami árkiegészítés jogosulatlan igénybevétele. A Kimutatható-e megnyugtatóan a nye- w részkedési törekvés a polgári perekben? — A legtöbb esetben igen. Előfordul házassági bontóperekben éppúgy, mint adás-vételi, vagy bérleti szerződésekkel összefüggő peres ügyekben. Előfordul, hogy valaki vagyontárgyainak használatáért jogszabályba ütköző szerződés alapján kíván anyagi előnyhöz jutni. De más formában is jelentkezik. Egy nyíregyházi kiskereskedő például árukészletének feltöltésére 100 ezer forintot vett fel azzal, hogy a hitelezőnek havi 4000 forint haszonrészesedést fog fizetni. A perben, amely a pénz visszafizetése érdekében indult, a bíróság indítványunkra 25 ezer forintot az állam javára ítélt meg. A Ismereteim szerint a Büntető Törvény- w könyvben nincs olyan bűntett, hogy harácsolás. Hogyan lehet ezért büntetni? — Ez a kifejezés valóban nem büntetőjogi fogalom. Sok mindent takarhat, például bércsalást, egyéb csalást, üzérkedést, hűtlen kezelést, hiszen a harácsolás lényege, hogy eszközökben nem válogatva igyekszik valaki vagyoni előnyre szert tenni. Ilyen esetekben tehát azokért a bűncselekményekért jár büntetés, amelyek elkövetésével tisztességtelen haszonra tettek szert. A jogtalanul megszerzett haszon kárt okoz másoknak. Megtérülnek ezek a károk? — Az esetek többségében igen. Az igazságszolgáltatásban az a szabály, hogy a kiszabott büntetés mellett jelentős összegű pénz-mellékbüntetés is sújtsa a vádlottat, amellett, hogy az okozott kárt, vagy ha úgy tetszik, a tisztességtelenül szerzett pénzt is meg kell neki fizetni. A Legendák keringenek egy-egy kisiparos, ^ kiskereskedő, gebines tisztességtelenül szerzett százezreiről. Ha van is ebben némi túlzás, tény, hogy sokan az átlagosnál lényegesen nagyvonalúbban élnek. Milyen módon lehet ezt meggátolni? — Valóban igaz, hogy van túlzás ezekben a legendákban, de az is igaz, hogy sok — maradjunk akkor a példánál — kisiparos, kiskereskedő vág zsebre az átlagosnál, sőt a tisztességesnél is nagyobb jövedelmet. Ezeknek a túlzott jövedelmeknek a megcsapolását elsősorban a jövedelemelvonás, közismerten az adó szolgálja. Az adózásnak csak az egyik célja, hogy az állam bevételhez jusson, a másik, hogy a munkával arányban nem álló magas jövedelmet elvonja. Szabályozó rendszerünk jó, de a piacnak is van szabályozó szerepe: egy keresett terméken, szolgáltatáson átlagon felüli jövedelmet lehet szerezni. Ezt és nem a minőségileg jobbat, a nagyobb ráfordítást igénylő tevékenységet kell megadóztatni. A cél és az eszköz tehát jó, ügyeskedéssel azonban sokan igyekeznek kibújni alóla. Nem adóznak azokért, akikkel dolgoztatnak, nem vezetnek megbízható feljegyzéseket bevételeikről és így olyan jövedelemhez juthatnak, amely nem illeti meg őket. A meggátolás módja a szigorúbb ellenőrzés lehet. Ha szerényen is, de évről-évre emelkedik életszínvonalunk, növekszik a jólét. Sokszor mégis hajlamosak vagyunk gyanúsan nézni azt, aki jól él. Ön szerint mi ennek az oka? — Közismert dolog, hogy a szocializmusban a jövedelemelosztás a végzett munka szerint történik, s minthogy a munka díjazásánál alapvető szerepet kell kapnia az anyagi ösztönzésnek, így a jövedelmekben is lényeges eltérések lehetnek. A magasabb jövedelemből többet lehet felhalmozni, ezért a tulajdonban nagyobbak a különbségek, mint a jövedelem arányaiban. Hozzájárulhat ehhez örökség, nyeremény, de jelentős jövedelemkülönbség oka lehet a családon belüli keresők és eltartottak eltérő aránya is. Elkerülhetetlen tehát, hogy vagyoni különbségek keletkeznek, amelyek eltérő ingó és ingatlan vagyontárgyakban öltenek testet. Ha elismerjük a személyi tulajdont —: márpedig ez szerves része a szocializmus anyagi ösztönzési rendszerének —, akkor bizonyos korlátok között el kell ismerni a személyi tulajdon nagyságának különbségeit is, ha azok a munkán alapulnak. Meg kell azonban akadályozni a tisztességtelen vagyonképződést, ugyanakkor elő kell segíteni a személyes szükségletek kielégítésére szolgáló anyagi javak becsületes munkával való megszerzésére irányuló törekvéseket. — Mint már mondtam, országosan is csak kivételes esetben fordul elő ilyesmi. Tapasztalatai szerint a közös tulajdonból, vagy mások személyi tulajdonából szerzik tisztességtelen jövedelmüket a harácsolok? — Is-is! A bűncselekményekben kimutatható haszonszerzés legtöbbször a társadalmi tulajdont károsítja, bár előfordul sikkasztás, csalás magánember sérelmére is. A polgári perekben észlelhető jogtalan nyerészkedési törekvések viszont többségükben a személyi tulajdont érintik. Természetesen itt is vannak jócskán kivételek, hiszen az olyan szerződés, ahol a kisebb illeték miatt alacsonyabb összegeket szerepeltetnek, ez a közösség kárára történik, s nagyobb hass^iot vághat zsebre az eladó, kevesebbet fizet a vevő. A Kérem, mondjon el egy olyan példát, w amelyikben az állampolgár a közösség rovására akart tisztességtelen haszonhoz jutni? — Néhány éve történt, hogy az egyik kisiparos az előírt könyveket, amelyekben bevételeit és kiadásait kellett volna elszámolni, nem vezette előírásosan. Adóbevallásait felülvizsgálva az adóhatóság megállapította, hogy a bevallott jövedelem nem fogadható el, ezért becsléssel állapította meg az adóalapot, s annak alapján pótlólag több mint 300 ezer forint adót vetett ki. A kisiparos a bírósághoz fordult, de keresetét elutasították. A Ön szerint hogyan ítéli meg az anyagias embert a környezete? — Nem könnyű erre a kérdésre egyértelműen válaszolni. Van olyan tapasztalat, hogy aki az állam kárára szerez magának hasznot, azt ügyesnek tartják, sokan irigy- lik is érte. Más a megítélés akkor, ha a spekuláció egy másik ember megkárosítására irányul, ilyenkor már ellenszenv kíséri. Általánosítani természetesen egyik esetben sem lehet, a becsületes emberek mélyen elítélik a jogtalan haszonszerzés minden formáját. A Kimutatható-e valamilyen formában, hogy milyen rétegekből kerülnek ki a harácsolok? — Anyagias, önző, mások kárára saját pecsenyéjüket sütögető emberek éppúgy megtalálhatók a kisiparosok, mint más területen dolgozók között, egy értelmiségi éppúgy törekedhet meg nem érdemelt jövedelemre, mint a szövetkezeti felvásárló. Én úgy ítélem meg, hogy a nyerészkedési törekvéseknél a helytelen szemlélet, éspedig a kispolgári szemlélet dominál. A Semmilyen statisztika nem áll rendelkezésemre, hogy ezt igazoljam, de az az érzésem, nem csökken a tisztességtelen haszonszerzésre törekvők tábora, pedig az lenne a logikus, ha csökkenést észlelnénk. Mi lehet ennek az oka? — Iámét a szemléletre, a tudatra kell hivatkoznom még akkor is, ha az évek múlásával már előbbre kellene tartanunk. Az életszínvonal emelkedése, a jólét újabb, sokszor túlzott igényeket szül, s ezek nem mindig elégíthetők ki a becsületes munkáért já- / ró keresetből. Aki önző, türelmetlen, aki irigyli, hogy mások nála jobban haladnak, az hajlamos arra, hogy tisztességtelen eszközökhöz nyúljon. A Milyen lehetőséget lát az ügyeskedések visszaszorítására? — A nyerészkedési tendenciák sajátosságaiból következik, hogy visszaszorításuknak a jog nem lehet kizárólagos eszköze, hanem csak a társadalom komplex jellegű — ideológiai, gazdasági, erkölcsi és természetesen jogi eszközökre támaszkodó — erőfeszítéseivel érhető el. A mi területünkön egységes fellépés a spekuláció megtörésére, vagyoni és nem vagyoni szankciók, bírság, gazdasági bírság, államigazgatási intézkedések, fegyelmi és bűnvádi eljárás egyidejű alkalmazása szükséges. Az MSZMP programnyilatkozata leszögezi: „A szocialista állam elismeri és támogatja a munkából származó személyi tulajdont, mint az életszínvonal emelkedésének, a kulturáltabb életkörülmények megteremtésének egyik tényezőjét. A személyi tulajdon gyarapodását azonban oly módon kell szabályozni, hogy az az egyének és családok saját szükségleteinek kielégítését szolgálja és ne sértse a közérdeket, a szocialista elveket.” Ennek megvalósítása közös feladat. 0 Köszönöm az interjút. Balogh József KM Í Vasárnapig INTERJÚJ a harácsolásról e
