Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 5. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Budapesten megkezdődött tíz szocialista ország KB. titkárainak tanácskozása — Indira Gandhi pártja a helyi parlamenti választásokon ismét előretört India néhány államában — Szíria nem fogadta a Közel-Ke­leten ingázó amerikai külügyi államtitkárt KEDD: A francia rádióban és televízióban a választási kara- • pány keretében a pártok vezetői sorra nyilatkoztak — Tripoliban véget ért az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa — Váratlanul Líbiába utazott a Szomáliái államfő SZERDA: Atherton amerikai külügyi államtitkár Egyiptom. ból ismét Izraelbe utazott — Varsóban megkezdőd­tek a lengyel—spanyol külügyminiszteri tárgyalások — Kínában új alkotmánytervezet készült CSÜTÖRTÖK: Szovjet—csehszlovák páros indult az űrbe a Szojuz—28 fedélzetén — Carter nyilatkozata a dollár árfolyameséséről. Frankfurtban a bűvös két márkás határ alá zuhant a dollár értéke PÉNTEK: Marchais újabb ajánlatot tett a szocialistákkal va­ló tárgyalásokra — Befejezte belgrádi tárgyalásait a spanyol külügyminiszter — Rhodesiában Ian Smith úgynevezett „belső rendezési” tervet írt alá a mér­sékelt fekete vezetőkkel SZOMBAT: Belgrádban nem hivatalos tárgyalások folynak a záródokumentum megszövegezéséről — Atherton kül­ügyi államtitkár Ammanban megpróbálta Jordániát bevonni az egyiptomi—izraeli—amerikai tárgyalások­ba — Rómában ismét hatpárti megbeszélések kez­dődtek a válságból kivezető kompromisszumos prog­ramról. Á hét három kérdése A kínai parlament ülése­zése a hét egyik legérdeke­sebb eseménye volt, ma még azonban nem lehet megkoc­káztatni a választ a kérdés­re: hoz-e változást a kínai belpolitikai erőviszonyokban a parlament állásfoglalása akár az alkotmány ügyében, akár személyi kérdésekben? Látványos visszatérés szín­helye India néhány állama, ahol Indira Gandhi új párt­jával imponáló választási győzelmet aratott. De vajon valóban vissza akar, vissza tud-e térni a volt miniszter­elnök asszony? Továbbra is súlyos fe­szültség Afrika szarvában. A Szomáliái elnök segítségért kilincsel, míg csapatai válto­zatlanul .etióp területen állo­másoznak. Az Egyesült Álla­mok egyes politikusai nyo­mást akarnak gyakorolni a Szovjetunióra azzal, hogy megpróbálják összekötni a kelet-afrikai kérdés rende­zését — a SALT-tal... le- het-e így összekapcsolni nemzetközi problémákat? A leszerelés igenis korunk legégetőbb, legsürgetőbb fel­adata. Erről tárgyaltak Géni­ben a társadalmi szerveze­tek nemzetközi konferenciá­ján. Mi a jelentőségük az ilyen megmozdulásoknak? Nem inkább csak a nagyha­talmak egymás közti tárgya­lásain lehet előre haladást és megoldást remélni? O Vissza tud-e térni az indiai politika élvo­nalába Indira Gandhi? Nem illik ugyan egy asz- szony korát emlegetni, de a politikus esete kivétel: Indi­ra Gandhi 61 esztendős. De- szai, a jelenlegi kormányfő, aki tavaly választási veresé­get mért a szinte legyőzhe- tetlennek hitt asszonyra, 82 éves. Indiai fogalmak sze­rint Gandhi asszonynak bő­ven van ideje arra, hogy új­raszervezze tavaly szétzilált pártját és visszaszerezze megingott tekintélyét. A választási bukás után Indira Gandhi előbb vissza­vonult, később újra meg új­ra bűnvádi eljárással pró­bálkoztak ellene politikai el­lenfelei, egyszer-másszor át­menetileg még rácsok mögé is küldték ... persze, tudni kell, hogy Indiában a politi­kai okokból való börtönvise­lés éppenséggel annak a be­csületét, tekintélyét növeli, akinek ilyen meghurcolta­tást el kell szenvednie. (Morardzsi Deszai bizonyos mértékben annak is köszön­hette tavalyi választási győ­zelmét, hogy előzőleg őt zá­ratta be a Gandhi-kor- mány ..,) Gandhi asszony, aki, ne fe­ledjük. Nehru leánya, kisza­badulása után körbejárta a hatalmas országot, amely­nek egyik sarkában ünne­pelték, másik sarkában kö­vekkel dobálták. Indira Gandhi fáradhatatlanul ér­velt hallgatóságának minde­nütt: az új jobboldali kor­mány tehetetlennek bizonyul a gazdasági válság Indiát sújtó hatásának kivédésében. Pártjában, a nemzeti kong­resszus pártban tulajdon­képpen pártszakadás történt, s az „Indira-szárny” első erőpróbája a mostani vá­lasztások voltak, amelyek két déli tartományban nagy­arányú győzelmet hoztak. Indira Gandhi tehát lélekta­ni fölényre tett szert a „régi” kongresszuspártiakkal szem­ben. Jellemző módon Reddi a párt elnöke azonnal le­mondott tisztéről, amint hí­rét vette Gandhi asszony csoportja sikereinek ... A jelenlegi kormány és a dzsanata párt vezetői nyug­talanul szemlélik Gandhi asszony újrajelentkezését az indiai politikai életben. Nincs kizárva, hogy ismét előveszik a Gandhi-kormány „visszaéléseinek kivizsgá­lására kiküldött bizottság” jelentését, amely a hírek szerint 48 000 különböző ese­tet írt le. Ebből akarnak olyan vádakat formálni, amelyek alapján el tudnák zárni Gandhi asszony vissza­tértének útját. O Össze lehet-e kapcsol­ni a SALT-ot és a kelet-afrikai viszályt? A választ a moszkvai Pravdától vesszük kölcsön: nem. Veszélyes is lenne ösz- szekapcsolni a SALT-tárgya- lásokon elérendő haladást az etióp—Szomáliái konfliktus rendezésével, hiszen egymás­hoz semmi közük sincs ezek­nek a problémáknak, ko­rántsem azonos horderejűek, s csak precedenst teremtene egy ilyen „junktim” (ez en­nek az eljárásnak a jogi-po­litikai műszava). Persze, a hivatalos Wa­shington minden ilyesmit cá­fol! Carter elnök kijelentet­te: kormánya nem kapcsolja össze a Szovjetunió afrikai szerepe körüli vitát a hadá­szati fegyverrendszerek kor­látozásáról folyó tárgyalások­kal, illetve a nukleáris kí­sérletek teljes eltiltásáról megindult tanácskozásokkal. Hozzátette viszont, hogy a szenátust „befolyásolja a közvélemény”. Márpedig a szenátusnak kell minden nemzetközi szerződést jóvá­hagynia, így a SALT-megál- lapodás is majd szenátusi ra­tifikálásra vár. Az elnök úgy összegezte a közvélemény ál­láspontját, amely természe­tesen az amerikai sajtó ma­nipulációjának hatása alatt áll, hogy Afrika szarvának térségében a Szovjetunió nem szolgálja a békét... Az USA vezető köreiben már napok óta szakadatlan mondogatják, hogy nem akarják junktimba hozni a két kérdést. Mégis éppen ez­zel ösztönzik a szenátusnak és a közvéleménynek olyan megnyilvánulásait, hogy az Egyesült Államok addig ne jusson megegyezésre a SALT ügyében, amíg Afrika szarvában a Szovjetunió se­gítséget nyújt Etiópiának. Természetesen arra is volt példa, hogy külön tudta vá­lasztani a két nagyhatalom a létfontosságú nagy kérdése­ket más vitás ügyektől: ez történt éppen az első SALT- megállapodás előtt, amikor a vietnami háború miatt más területen a szovjet—amerikai szemben állás teljes volt. Vi­szont már az angolai esemé­nyek, most pedig az etióp— szomáli ellenségeskedések nyomán az enyhülés ellenfe­lei Washingtonban egyre na­gyobb hangon követelik a két kérdés összekapcsolását. © Mi a jelentőségük a leszerelés érdekében tett társadalmi kezdeménye­zéseknek? Genfben ezekben a napok-* ban társadalmi leszerelési világkonferencia zajlott le. ötven ország 300 intézmé­nyének 700 küldötte vett részt ezen a nagyszabású ér­tekezleten. A delegátusok többségükben ugyan nem töltenek be irányító szerepet hazájuk politikai életében, de jelentős társadalmi szerveze­teket képviseltek. Az imperialista és tőkés országokban tevékenykedő szervezetek vezetői és tagjai ma, a súlyos gazdasági válság körülményei között még na­gyobb figyelmet igényelhet­nek szavuknak, amellyel pél- ául a katonai költségvetések csökkentését sürgetik, a nuk­leáris fegyverkezési hajsza ellen állnak ki. Az Egyesült Államok és még néhány más NATO-ország kormánya most akarja elfogadtatni sa­ját közvéleményével a nuk­leáris fegyverek új formái­nak, köztük a neutronbom­bának a kialakítását. A gen­fi társadalmi leszerelési vi­lágkonferencia határozatai éppen a nyugati országokban élő emberek lelkiismeretének felrázását célozzák és eljut­nak az ENSZ-közgyűlés má­jusi rendkívüli ülésszakára is. így a New York-i üveg­palotában megszavazandó döntésekben minden bizony­nyal tükröződni fog a társa­dalmi szervezetek genfi érte­kezletén megfogalmazott ne­mes szándék, a leszerelés előmozdítása. És ez már Genf sikere. Pálfy József Á kanadai gyújtózsinór „Az Egyesült Államok határaitól észak­ra politikai pokolgép ketyeg”. Ezekkel a drámai szavakkal kezdte az egyik legna­gyobb amerikai hírmagazin a kanadai helyzetről szóló beszámolóját. Valójában Kanada gazdasági helyzete is okot adhatna az aggodalomra. Február utolsó hetében az ország fővárosában, Ottawában a kor­mány tagjai és a tartományok vezetői rendkívüli értekezletet tartanak. A fő kér­dés: a rendkívül magas, a dolgozó lakosság csaknem 9 százalékát érintő munkanélkü­liség és a 10 százalékos infláció gondjainak megvitatása. Kanada közvetlen gazdasági gondjai azonban csak másodlagos jelentő­ségűek ahhoz a problémához képest, amely valójában az ország egységét fenyegeti és felveti az Észak-Amerikában kialakult po­litikai és stratégiai viszonyok gyökeres megváltozásának lehetőségét. Á szakítópróba időpontja Ez a fenyegetés: az ország területileg legnagyobb tartományának Quebecnek el­szakadási törekvése. A szakítópróbára 1979. folyamán, egy pontosan még meg nem ha­tározott időben kerül sor, amikor Quebec jelenlegi tartományi kormánya népszava­zást rendez. Senki sem tudja természetesen, hogy mi lesz a válasz az 1979-es kérdésre. Csak annyi bizonyos, hogy 1978 eseményei, és nem utolsósorban a gazdasági helyzet ala­kulása, döntően befolyásolhatják majd a légkört. Quebec elszakadási törekvései a 60-as évek elején kezdtek kiéleződni. Elterjedé­süket számos gazdasági és politikai-lélekta­ni tényező magyarázza. Kanadának 23 millió lakosa van. A lakosság négyötödének angol az első vagy egyetlen nyelve és rá­adásul Kanada több ezer kilométeres déli határán keresztül szüntelenül ki van téve az Egyesült Államokból északra áradó gazdasági és kulturális hatásoknak. Quebec tartományban 6 millió körül van a lakosság száma. Ebből 4,8 millió a csak, vagy elsősorban franciául beszélő lakos. Ez a helyzet eleve létrehozott egy politikai­kulturális feszültséget, amelyben a fő üt­közési pont a francia nyelv védelme volt. Ebben a vonatkozásban a küzdelmet ki­élezte, hogy 1967-ben De Gaulle tábornok, akkori francia elnök kanadai látogatása során „Éljen a szabad Quebec” kiáltással üdvözölte a tartomány lakóit — ezzel azt a benyomást keltve, mintha Franciaország a nemzetközi politikai színtéren Quebec Kanadától való elszakadását támogatná. A szeparatista Québeci Párt (P. Q.) az 1976-ban tartott választásokon megszerezte a szava­zatok 41 százalékát, ami lehetővé tette, hogy e relatív többség alapján a párt ve­zetője, René Lévesque alapítson tartomá­nyi kormáríyt. Á gazdasági alap A politikai-lélektani tényezők mellett rendkívül erőteljes gazdasági alapja is volt a québeci szeparatista áramlatok erősödé­sének. A tartomány nagyobb mint Francia- ország és Spanyolország együttesen. Lakóinak 80 százaléka a csaknem 3 milliós Montreal városát körülvevő 400 ki­lométeres körben él. Quebec rendkívül gaz­dag természeti kincsekben: a tőkés világ azbeszttermelésének 80 százalékát adja, egyike a világ legnagyobb alumíniumter­melőinek. Ezenkívül hatalmas vasérc­réz- és horganykészletei vannak. Emellett bőséges energiaforrásokkal, (elsősorban ví­zi energia) rendelkezik. A tartomány brut­to terméke évenként 45 milliárd dollár kö­rül van, s ez Kanada teljes nemzeti össz­termékének 23 százaléka. Ezzel Quebec még mindig csak a második helyen áll a nála jóval gazdagabb és egyértelműen an­gol nyelvű Ontario tartomány mögött, amely Kanada alapvető ipari és üzleti bá­zisa. Éppen ez a helyzet vezet súlyos gaz­dasági nézetkülönbségekhez. Quebec gaz­daságának döntő része ugyanis angol—ka­nadai, illetőleg USA-érdekeltségű monopó­liumok kezében volt és van ma is. (Quebec 100 legnagyobb magánvállalata közül 91- ben nem éri el a francia—kanadai mened­zserek száma a 10 százalékot.) Emellett természetesen a nagy amerikai monopóliu­mok, amelyek voltaképpen meghatározó szerepet játszanak Kanada gazdaságában, szívesebben dolgoznak az angol—kanadai cégeken keresztül. Ezt a gazdasági helyze­tet kívánta megváltoztatni a P. Q. kormá­nya által hozott törvény, amely szerint Qu- ebecben a tartományi kormánnyal lebo­nyolított minden tárgyalást francia nyel­ven kell folytatni és francia az üzleti világ nyelve is. Ez a döntés máris azt eredmé­nyezte, hogy a legnagyobb vállalatok, va­lamint az amerikai multinacionális trösz­tök kivonták erőiket Quebecből. elsősorban Ontario tartományba. USÁ-nyomós Nyílt kérdés természetesen, hogy a tar­tomány lakossága mennyiben követi majd Lévesque kormányát a megkezdett úton. Az kétségtelennek tűnik, hogy sokoldalú gaz­dasági és politikai nyomás nehezedik majd Quebecre a szeparatista törekvések féken- tartása érdekében. Ennek a nyomásnak a forrása elsősorban az Egyesült Államok lesz, amelynek kanadai beruházásai körülbelül 30 milliárd dollárt tesznek ki. Ráadásul Washington számára katonai szempontból is lényeges a jelenlegi kanadai politikai struktúra fenntartása. Az észak-amerikai légvédelmi rendszer (NÓRÁD) hálózata Kanadán húzódik keresztül és ennek egyik legérzékenyebb szektora éppen Quebec tar­tományban van. Hasonló okok miatt itt ál­lomásozik a kanadai légierő több mint egyharmada. 1978 ezért döntő esztendő lesz Kanada szempontjából. Ebben az évben kell meg­oldania azokat a gazdasági nehézségeket és megalapozni azokat a politikai kompro­misszumokat, amelyek hatálytalanítják a „québeci pokolgépet”. (—i—e) Prágában tartják az európai ENSZ-társaságok V. konferenciáját — Az ENSZ májusi rend­kívüli leszerelési ülésszaká­nak előkészítésében különle­ges szerep vár a ENSZ- társaságok Világszövetségé­re — mondta a Magyar Táv­irati Iroda munkatársának adott nyilakozatában Simái Mihály, a szövetség elnö­ke aki pénteken éjszaka ér­kezett haza Géniből, ahol részt vett az ENSZ-társasá­gok Világszövetségének genfi végrehajtó bizottsági ülésén, majd azt követően a nemzeti és nemzetközi nem kormány­szervezetek leszerelési ta­nácskozásán. — Végrehajtó bizottságunk állást foglalt abban, hogy a jövőben is támogatunk min­den, politikai és katonai eny­hülést célzó nemzetközi ta­nácskozást — mondotta Si­mái Mihály. — A döntést mind a 84 nemzeti tagszer­vezetünk elfogadta, jelezve: a fegyverkezési hajsza csök­kentése, az ideológiai külön­bözőségek ellenére, mindenki számára közös cél. Végrehaj­tó bizottságunk arról is dön­tött, hogy még ez év szep­temberében az ENSZ őszi ülésszaka előtt másfél napos konferenciát rendezünk a rendkívüli leszerelési köz­gyűlés tapasztalatairól. Ta­nácskozásunkra meghívjuk Kurt Waldheimet, az ENSZ főtitkárát és más ismert ve­zető személyiségeket. Genf­ben megkezdtük az ENSZ- társaságok V. európai re­gionális konferenciájának előkészítését is. A tanácsko­zást Prágában tartjuk az idén novemberben. (Folytatás az 1. oldalról) sa, személyzetének váltása, felszerelésének, berendezé­seinek cseréje, tetszés szerint történő összekapcsolása más űrobjektumokkal. A Pravda szombati számá­ban méltatja az Interkoz- mosz-együttműködést. A szovjet kormány 1965-ben ja­vasolta a szocialista orszá­goknak az együttműködést. A szervezet a világűrkutatás békés célokra történő fel- használására 1967-ben jött létre, s 1970-ben vette fel hivatalosan is az Interkoz- mosz nevet. Most elérkezett az a minőségileg új korszak is, amelyben a Szovjetunió segítségével a szocialista or­szágok űrhajósai is részt ve­hetnek a nagyszabású kuta­tási program gyakorlati meg­valósításában. A lap megírja, hogy a csehszlovák űrhajó­sokkal együtt a lengyel és az NDK-beli űrhajósok is fel­készültek már a rajtra, s rö­videsen megkezdődik az új nemzetközi tanfolyam más szocialista országok űrhajós­jelöltjei számára. rj IfifH 1 li V/ai iTÍ] m M ■ r A v ____Lm 1 1 l i A 1___A A

Next

/
Thumbnails
Contents