Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

1978. március 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Parlamentek falun □ ki ma a falvakat járja, épp úgy nem találja nyomát sem az egész tsz-közösséget megmozgató betakarí­tási munkacsúcsnak, sem a téli mormota álomnak. A magas fokú gépesítés az előbbit jóformán a gépkezelők szűk körére korlátozta, az emberekben végbement lassú — de annál mélyebb — tudati változás, a közélet iránt fo­kozódó érdeklődés pedig még az emlékét is elmosta tán a tyúkokkal fekvés, a téli álom gyakorlatának. Sőt: a tél mindinkább a testi-lelki erőgyűjtés, a művelődés és szóra­kozás, a látókör szélesítésének időszaka lett a vidéki em­ber számára. A lakóhelyi politika, a közügyek iránti érdeklődés megélénkülése feltétlenül összefügg a szocialista demok­rácia erősödésével, illetve szélesítésének igényével. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a lakosság, az állampolgár tájéko­zottsága az országos és helyi kérdésekben. Ezt a feltételt hivatott megteremteni, biztosítani legátfogóbb politikai tömegmozgalmunk, a Hazafias Népfront. Miben is áll a népfrontfórumok igazi jelentősége? Először abban, hogy alkalmat ad a találkozásra, a vélemé­nyek kicserélésére a társadalom minden rétegének: mun­kásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, pártonkívüli- eknek és kommunistáknak, „ingázóknak” és helyben dol­gozóknak, szenvedélyes lokálpatriótáknak és épp csak aludni hazatérőknek. Másodszor abban áll e fórumok je­lentősége, hogy valósággal „házhoz viszik” a politikai és gazdasági információkat. Teszik pedig ezt abból a tényből kiindulva, hogy hazánk felnőtt lakosságának jelentős há­nyada, mintegy hárommillió ember — szülési és gyermek- gondozási szabadságon lévő kismamák, nyugdíjasok, ház­tartásbeliek — kizárólag a lakóhelyén élhet társadalmi életet. Ezzel a hárommillióval véleményt cserélni, szép terveinkhez támogatásukat megnyerni — ez a népfront­fórumok feladata. A dolog megértéséhez nem árt emlékeztetni arra, hogy mit jelent a Hazafias Népfront és az állampolgárok kap­csolata például olyan „istenhátamögötti” vidéken, mint a Szigetköz, Szabplcs-Szatmár északi része, az alföldi tanya­vidék vagy a Zselicség 150—200 lelkes apró falvai — egy­szóval, ahol az összevonás, a körzetesítés óta esetleg se ta­nács, se iskola nem működik! Azokról a vidékekről beszé­lek, ahol a szocialista demokratizmus egyetlen színtere: a népfrontfórum. A lakosság itt kaphat választ a szűkebb haza fejlődésének, ellátásának, az ország vérkeringésébe való bekapcsolásának kérdéseire; itt esik szó mindenről: a szolgáltatások fejlesztésének igényeitől, lehetőségeitől a bejáró dolgozók problémájáig, a gyermekétkeztetés gond­jaitól a szocialista életmód kialakításáig, a magánerejű építkezések nehézségeitől a gyermekintézmények fejleszté­sét szolgáló társadalmi összefogásig, a vezetékes ivóvíz biz­tosításától a kereskedelmi ellátásig. Az emberek nagy része lokálpatrióta, erős szálakkal kötődik szülő- vagy lakóhelyéhez; ki községe, faluja tör­ténelmi múltjára büszke, ki a felszabadulás óta megtett útjára, ki pedig szélesre tárult fejlesztési lehetőségeire. Ezt a büszkeséget, lokálpatriotizmust munkára fogni, a közösség érdekében kamatoztatni — ez is a népfrontfóru­mok dolga. A népfrontestekhez hasonlóan széles körű. nagy je­lentőségű esemény a vidék életében: a falugyűlés, aminek ugyancsak most van az ideje. Némelyik megyében már- már a „helyi parlament" rangját, tekintélyét vívták ki ma­guknak. Mi mindenről adhatnak számot ezek a „helyi par­lamentek!” Közösen elért sikerekről, anyagi-szellemi gya­rapodásról, járdák kilométereiről, új óvodákról. D alán a televízió volt az első, ami kitágította a falusi otthonok négy falát, s behozta közéjük a nagyvilá­got? Talán a műszaki fejlődés, a szervezettebb munka tette, azáltal, hogy már délutánra véget ér a mun­ka télen a mezőgazcj^iságban ? Talán a demokratizmus is­kolája, amit három évtized alatt mégiscsak kijártunk, pó­tolva ezzel az évszázados mulasztást? Ne kutassuk. Nem ez a lényeg, hanem az eredmény: az okosan kihasznált téli esték, a népfront-akadémiák, tanfolyamok, a pezsgő lakóhelyi társadalmi élet, a falu­gyűlések okosan forró légköre — az a politikai kohó, amelyben közös jövőnk izzik, alakul. Ny. É. A párt ügyvédje 100 éve született László Jenő Kolozsvárott szigorlatozott 1900-ban és Marosvásárhe­lyen tett ügyvédi vizsgát 1906- ban. Végleg Budapestre költözött s lett a Vas- és Fémmunkások Országos Szö­vetségének és a Fuvarosok Szakszervezetének ügyvédje. Irodájában állandóan nagy volt az ügyfélforgalom, kora reggeltől késő estig. Igen szűkös anyagi körülmények között élt, mert kizárólag a munkások peres ügyeit vál­lalta. Védte jogaikat a ható­ságokkal és a munkaadókkal szemben. A Magyarországi Szociál­demokrata Párt tagjaként 1907- től a párt ügyvédje volt. Az Alpári Gyula vezet­te baloldalhoz tartozott. Hosszú évekig látta el a vé­delmet a munkásmozgalmi tevékenységük miatt bíróság elé állított munkások ügyé­ben. Az 1912. május 23-i nagy politikai tüntetés után a le­tartóztatott munkások vé­delmét László Jenő és Land­ler Jenő vállalta. Az osz­tálybíróság ítéleteit nem si­A Magyar Tanácsköztár­saság és a magyar kommunista mozga­lom kiemelkedő egyénisége volt László Jenő. 1878. március 5-én született Szatmárnémetiben. Apja könyvkereskedő volt, így már diák korában kezébe kerül­tek Szocialista eszmeiségű könyvek, amelyek nagy ha­tással voltak későbbi szocia­lista, kommunista világnéze­tének kialakulására. Mély nyomot hagyott ben­ne egy 1894-es május 1-i fel­vonulás, amelyet szülőváro­sában látott. A rendezett so­rokban énekelve menetelő, jelszavakat hangoztató fel­vonulókat látva érlelődött meg benne végleg, hogy a munkások, kubikosok, - sze­gény emberek ügye mellé áll. Nagy érdeklődéssel kí­sérte ezentúl a napi politikai eseményeket. A hódmezővásárhelyi pa­rasztmegmozdulás résztvevői­nek perét lezáró igazságtalan ítélet hatására fogadta meg, hogy ügyvéd lesz. Elhatáro­zása mellett kitartott s lett a forradalmárok ügyvédje. Járvány után Reflektorfény Kisvárdárél sektől, ápolóktól. S a fel­sorolás nem teljes, hiszen a megye mintegy nyolc­ezer egészségügyise között ott vannak a gyógyszeré­V éget ért az influen­zajárvány a me­gyében. A már kö­zölt és ismert statisztika valamivel több, mint ki­lencvenötezer megbetege­désről ad számot, tehát a járvány nyolc hete alatt minden hatodik ember megkapta a betegséget Szabolcs-Szatmár megyé­ben. Nem kis szám ez. Ennyi beteg embert ellát­nia helyenként amúgy is zsúfolt rendelőkben, meg­feszített munkát igényelt az egészségügyi dolgozók­tól: orvosoktól, assziszten­Ha egy Fiat, egy Zsiguli, vagy Renault gépkocsi reflek­torainak fénykévéit látjuk az úton, akár Kisvárdára is gon­dolhatunk. Ezek a lámpák ugyanis fényüket az Egyesült Izzó kisvárdai gyárában ké­szült törpeizzóknak is kö­szönhetik: tavaly 22 millió készült el belőlük, erre az évre pedig tízmillió darabbal meg is toldják a tekintélyes mennyiséget. S ennek 80 szá­zalékát külföldre szállítják. Senki sem reklamált — Inkább azt kellene fel­sorolni, hová nem jutnak el áruink — mondja Kolcsár István főmérnök. — A vi­lág majd minden országába kerül tőlünk valami, vagy úgy, hogy itt készül nálunk a komplett áru, vagy úgy, hogy valamely gyártmá­nyunkkal — mondjuk a spi­rálokkal — jelen vagyunk az Izzó egy másik gyárának ter­mékében. Már első hallomásra is tet- szetősek a tények. De ha hozzátesszük mindehhez, hogy törpelámpákkal alig több, mint egy éve foglal­koznak Kisvárdán, és tudjuk még azt is, hogy tavaly egyetlen vevő sem reklamált náluk minőségi hiba miatt, a kép még szebb lesz. Igaz, sokat tesznek a sikerért a vállalat pesti központjában csakúgy, mint itt Kisvárdán. — Szakmai továbbképzés­sel, beruházásokkal, munkánk kritikus figyelésével, az anyagellátás kielégítő biztosí­tásával. a gépek műszaki ál­lapotának javításával segíte­nek minket — sorolja a jó kapcsolat bizonyítékait a fő­mérnök. És mit tesznek helyben? Igyekeznek az ipari tapasz­talatot nélkülöző emberekből jól dolgozó betanított munká­sokat faragni és kialakítani azt a minőségi szemléletet, ami a mennyiségi követelmé­nyeket is figyelembe veszi. Elsősorban a jó munkát hono­rálják magasabb bérrel. .. — Nagykanizsáról jöttem — így a főmérnök —, az Egyesült Izzónak ott is van egy régen működő gyára, ahol ugyancsak törpelámpá­kat gyártanak. Mondhatom, az itteni minőség már eléri a kanizsait... Láng fölött Vajda Gézán, ezen a baj­szos fiatalemberen sok min­den múlik. Gépbeállító mű­szerész csoportvezető a be­osztása. — Kollégáimtól és persze tőlem függ az, hogy a gépek hibájából selejt ne keletkez­zen. — Míg magyaráz, szem­léltet is: igazít egy csapon, került ugyan minden vád­lott esetében befolyásolniuk, de a találó érvekkel alátá­masztott, nagyszerű logiká­val szerkesztett védőbeszé­dek mély benyomást tettek a hallgatóságra. Igen sok mun­kás felkereste később László Jenőt és mondta el neki, hogy az ő beszédének hatá­sára vált tudatos szocialistá­vá. A polgári demokratikus forradalmat előkészítő bal­oldali ellenzéki csoportok te­vékenységében jelentős fel­adatokat vállalt. Csatlako­zott az osztályharcos mun­káspárt megteremtéséért küz­dő forradalmi maghoz. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja alaku­ló ülésén. A Központi Bi­zottság tagjává választották, s megbízták a párt ügyvédi munkájának ellátásával. A párt jogi tanácsadója lett. Ezt a megtisztelő feladatot élete legnagyobb kitünteté­sének, addigi munkásmoz­galmi tevékenysége elisme­résének tekintette. 1918 decemberében Po­zsonyba utazott, hogy taná­csaival segítséget nyújtson a Szlovák Kommunista Párt létrehozásához. A Tanács- köztársaság kikiáltása után a Budapesti Forradalmi Tör­vényszék politikai megbí­zottjává nevezte ki a Forra­dalmi Kormányzótanács. Eb­ben a tisztségében számára az egyetlen mérce a forrada­lom törvénye, ügye, a prole­tárdiktatúra érdeke volt. En­nek szellemében végezte munkáját. A Tanácsköztársaság leve­rése után őt is elfogták. He­tekig kínozták a Margit kör­úti katonai fogház pincéjé­ben. Megkínozva, betegen, de emelt fővel állt a statá- riális bíróság előtt. Itt is azt hangoztatta, hogy életének értelmet az a 25 év adott, amely alatt részt vehetett a munkásosztály harcában, segíthette a proletárok ügyét. Minden cselekedetét a mun­kások ügyébe vetett töretlen hit vezérelte. Halálra ítélték, és 1919. december 29-én ki­végezték. Vida Sándor egyik kezében villáskulcsot tart. míg a másikba simuló csavarhúzóval a gázlángon változtat valamit. — Precízen kell beállítani ezt — mondja, mert a legké­nyesebb művelet á légtelení­tett lámpák beforrasztása. — Mennyi a selejt? — A megengedett 14 szá­zalék, de legtöbbször keve­sebb. Ha rosszul állítok be egy gépet, fél óra alatt majdnem ezer selejt készül­het el... Barta Éva és Kertész Ibolya egymással szemben ülnek. A búrába rakják az izzószálat, tőlük már a forrasztóba ke­rül a körte. Ketten tizenkét­ezer darabot készítenek el naponta. — Nagyon kell itt vigyáz­ni — magyarázzák —, mert ha megnyomódik a szál, oda az égő. Kevés a selejtünk ne­künk is — fűzik még hozzá. Egymástól elválasztva nők ülnek. Mindegyik rekeszben láng pislákol: körte formáló­dik a kezük alatt. Egyedül itt... Nagy Ibolya arcán feszült figyelem: — Úgy kell megformál­nunk a lámpát — néz fel egy pillanatra —, hogy ma­radjon rajta egy aprócska lyuk, amin majd a levegőt ki lehet szivattyúzni. A napi norma 960 darab, de több­nyire ezret csinálok. — Selejtem nekem is na­gyon kevés van ... Az Egyesült Izzó kisvárdai gyára hároméves csak, de munkájuk nyomán már „ma­gas árfolyamon” jegyzik őket. Nem véletlen hát, hogy hamarosan majd egyedül ők foglalkoznak csak a világpia­con oly kelendő törpeizzók gyártásával. Speidl Zoltán Császár Csaba szék, a mentők, több mun­ka jutott az egészségügyi intézmények személyze­tének az adminisztráció­nak, az SZTK-ügyintézők- nek is. S a betegség — az A—1 és A—2 vírus — nem vá­logatott, „megkereste” az orvost, a gyógyszerészt is. Ha más nem, hát a gye­rek miatt kellett otthon maradni az orvos, asszisz­tens, egészségügyis ma­mának. Hallottunk hete­kig másokat is helyettesí­tőkről, a betegen is szol­gálatot teljesítőkről, lábon kihordott influenzákról, lázcsillapítókat szedő, dol­gozó gyógyszerészekről, orvosokról. Ezekben az influenzás hetekben pél­dául harmincöt százalék­kal több gyógyszerre volt szükség a megyében; ki tudja hányszor többet ment az orvos beteghez, mint máskor. Intézni kel­lett a kiírt betegek táp­pénzét, nagyobb figyelmet igényeltek a kórházba ke­rült betegek. / gaz, eskü kötelezi az orvost, a gyógy­szerészt, elkötele­zettség szólít minden egészségügyist, de lássuk be, ismerjük el: a nagy munka, a dupla műszakok mellett is becsülettel megállták helyüket. Ele­get tettek a fokozottan je­lentkező igényeknek saját körzetükben, s elvégezték a hiányzók helyett is a munkát. Névtelenül, de jól vizs­gáztak. T. Á. A METRIPOND fehérgyarmati gyárában az első negyedév­ben 44 darab, ezer kilogrammos mérleget készítenek belföl­di értékesítésre. Képünkön: Kovács Elemér és Papp Lajos a mérleg villa beállítását végik. Tizenkétezer izzószál naponta. Fürgén dolgozik Barta Éva és Kertész Ibolya. NAGY ÜZLET A TÖRPEIZZÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents