Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

1078. március 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 n szakszervezeti mozgalom megyénkben egyre növek­vő aktivitással fáradozik a nők munkakörülmé­nyeinek javításán, politikai szakmai műveltségük, emelésén, közéleti tevékenységük fokozásán, szociális hely­zetük könnyítésén — állaoították meg az SZMT nőbizott­sága közelmúltban tartott ülésén. A nőpolitikái munkát egyre inkább az jellemzi, hogy minden szinten szerves ré­szévé válik a gazdasági, a szociálpolitikai intézkedéseknek, az állami és szakszervezeti szervek mindennapos tevé­kenységének. A megyében jelenleg a munkaképes korú nők 54,4 szá­zaléka folytat kereső tevékenységet. Ennek ellenére, ha a nők körében a foglalkoztatásban el akarjuk érni az orszá­gos szintet, akkor legalább 25 ezer további munkahelyet kell létesíteni. Ezzel együtt vetődik fel a gyermekek óvo­dai, bölcsődei napköziotthoni elhelyezésének a szükséges­sége. a megfelelő közlekedés biztosítása. A nők tettekkel bizonyították képességüket, helytállá­sukat. Kisebb közöttük a fluktuáció, fegyelmezetlenkedő, mint a férfiaknál. Jelentős részt vállaltak a munkaver­senyben. A szocialista címmel rendelkező brigádtagok fele nő. A kiváló dolgozóknak pedig 33,1 százaléka kerül ki kö­zülük. Sorsuk további javításában vannak gondjaink. Sőt, némi ellentmondással is lehet találkozni. Addig, amíg az üzemekben dolgozó férfiaknak majdnem 60 százaléka ren­delkezik szakképesítéssel, addig a nők között mintegy 25 százaléknak van szakmunkás-bizonyítványa. Ágazaton­ként ez is nagy szóródást mutat. Továbbra is gond a bejá­rók és gyermekgondozási segélyen lévők bevonása az üze­mi oktatásba. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének érvé­nyesítésében a múlt esztendőben több területen — igazság­ügy, egészségügy, pedagógusok — végrehajtott központi bérintézkedések, valamint a műszakpótlékok bevezetése javulást eredményezett. Az SZMT. az üzemi és munkahe­lyi szakszervezeti bizottságok kezdeményezésére több vál­lalatnál és intézményben csökkent a férfiak és nők kere­sete közötti különbség. Sőt néhány területen — Balkányi Állami Gazdaság almaválogatás, IKSZV köztisztasági rész­legénél — a nők keresete meghaladja a férfiakét. Ugyanakkor például a közalkalmazottaknál egyes ügy­viteli dolgozók esetében a Budapesti Finomkötöttáru Gyár mátészalkai gyárában több nő bére nem éri el az ugyan­olyan munkát végző férfiak bérét. A nyíregyházi kerté­szeti vállalatnál a nödolgozók munkabére alacsonyabb az azonos munkakörben dolgozó férfiak órabérénél. A nők számarányuknak megfelelően vállaltak szak- szervezeti tisztségeket. Arányuk a vezetésben 53,2 százalé­kos. Többségük fáradhatatlan és színvonalasan végzi mun­káját. Ebből is adódott, hogy a múlt évben emelkedett azoknak a száma, akik éppen kiemelkedő szakszervezeti tevékenységükért kerültek politikai, állami, gazdasági ve­zetői beosztásokba. E zek ellenére a vezetőknek a megyében ma még csak 24 százaléka nő. -4 közvélemény is kritikusabban fogadja el a nőket vezetőnek. Nem egyszer maga­sabb követelményt állítanak eléjük, mint a férfiak elé. Sok családban még ma sem valósult meg a helyes és igaz­ságos munkamegosztás. Ami még ezektől is visszásabb: a zömében nőket foglalkoztató üzemekben is nagyon kevés az első számú női vezető. Tennivaló, tehát még van bő­ven! Sigér Imre Uj szociális létesítmény Elkészült a kisvárdai öntö­de munkásainak új szociá­lis épülete. (Hammel József felvétele) Cikkünk nyomán Beázik A „Beázik” című cikkben szereplő jósavárosi óvoda át­adására 1974-ben került sor. Az átadást követő évben már jelentkeztek kisebb beázások, ezeket kijavítottuk. 1977-től a beázások olyan mértékben jelentkeztek, hogy a hibákat hatáskörünkben már nem tudtuk kijavítani. Annak el­lenére, hogy jóváhagyott költségvetéssel a mai napig sem rendelkezünk, március 15-én elkezdtük a tető újra­szigetelését. A cikkben szerepelt, hogy ez az épület rossz reklámot jelent a kivitelező vállalat­nak, a SZÁÉV-nek. Erre az a válaszunk, hogy egy-egy épület minősége nemcsak a kivitelező vállalattól függ. Az általunk elkészített tetőket 3 —4 napig vízzel áztatjuk, s az esetek 99 százalékában ek­kor nem történnek beázások. Egy-két év elteltével azon­ban a beázások rendszeressé válnak. Az a baj, hogy mi is a Magyarországon elterjedt neoacid szigetelőlemezt hasz­náljuk, amely miatt minde­nütt bosszankodnak. Egyelő­re ettől jobb minőségű szige- telőanyágot nem kapunk. A kísérletezések és a tárgyalá­sok folyamatban vannak. A jobb minőségű szigetelőanyag megérkezéséig kérjük a la­kosság türelmét és megérté­sét. Szentesi Péter, a SZÁÉV főtechnológusa Az acél „szobrászai Egy brigád a MEZŐGÉP-nél ■// A MUNKAPAD MELLETT, A FALAT TÁ­MASZTÓ SZEKRÉNY POLCAI KINCSEKET REJTENEK: HULLADÉK ACÉLT. GONDOS KE­ZEK A MÉRETAZONOSSÁGOT MEGTARTVA VÁLOGATTÁK, RAKTÁK EGYMÁSRA. Kérdem a MEZŐGÉP vál­lalat központjában a Gábor Áron Szocialista Brigád ve­zetőjét: — Mit ér ez? — Ügy tudom, egy kilo­gramm szerszámacél ára 120 forint, mi elraktunk leg­alább 250 kilogrammot. Egy­szerű szorzási művelet (fej­ben végzi el a számolást és mondja az eredményt) 28 ezer forint. Ezenkívül renge­teg sima szerkezetű anyagot is felhasználunk hulladékból. Á minőség záloga A jó, a pontos szerszám § termelés lelke, a késztermék minőségének záloga. Szak­mai berkekben, ha a mes­terségeket rangsorolják, a szerszámkészítő lakatost min­denképpen előtérbe helyezik. Magas szintű képesség, nagy­fokú anyagismeret és végte­len kitartás szükséges, az ez- redmilliméteres vagy még et­től is kisebb tűrési határ megtartásához. Az acél türelmes szobrá­szainak nevezte valaki a szerszámkészítőket, és erre az elnevezésre a bonyolult, vagy egyszerű, de tetszetős szerkezetek megalkotásával 4 kedves olvasó bizo­nyára egyetért velem, ha azt mondom: van­nak olyan napok, amikor minden kihull az ember ke­zéből Ma például egyszerre el­romlott a televízióm. Ami­kor meg akartam nézni, hogy mi történt — a szemüvegem lecsúszott az orromról és ra- pityára tört Miközben a sze­müveg elvesztésén búslakod­tam. a tej kifutott a lábasból es az egész lakás undorító szaggal telt meg. Ráadásul pedig a megfázott macskám annyira prüszkölni kezdett, hogy megpróbáltam orvossá­got belédiktaini. Szemüveg híján valószínűleg melléön- töttem a cseppeket, mert a macska n.vivakolni kezdett és megkarmolta az arcomat. Leültem a padlóra és sírva fakadtam. Jól tudtam, hogy ez ostobaság, de semmit sem tudtam kezdem. A kozmás tejszaggal átjárt szobában sírdogalni kellemetlen volt. — így hat kimentem az er­kélyre. Szomszédaim vidá­man integettek és azt kiabál­tak. hogy nézzék be hozzájuk. Mindjárt jobb lett a hangu­latom. Amikor az ember meg tudja osztani valakivel a ba­jai. akkor az mindjárt nem is latszik olyan szörnyűnek. A szomszédok leültettek a pamlagra és a legmeghatóbb együttérzéssel érdeklődtek, hogy miért vagyok ennyire lehangolt. Milyen együttérző emberek! így feleltem: kor, de ez nem valami érde­kes. Szomszédasszony: Azt mondják, célszerű a fájós de­rekat tigrisbörrel dörzsölni — de honnan vegyek? Kedélyes csevegés — Tudják, az egész azzal kezdődött, hogy elromlott a televízióm... A szomszédásszony félbe­szakított: — Jaj,- elfelejtettem be­kapcsolni a tévét! Hány óra van? Istenem, tudtam én. hogy elmulasztottuk az orvo­si tanácsokat, nekem pedig már második napja úgy ha­sogat a derekam. .. Szomszéd: Ha vasárnap nem közvetítik a meccset, akkor — akár tetszik, akár nem — én kimegyek a stadi­onba. En: Mihelyt pedig lehajol­tam. hát a szemüvegem... Szomszédasszony: Annyira beleállt a fájás a derekamba, hogy képtelen voltam leha­jolni. Én:., lepottyant — és ra- pittvára tört! Szomszéd: Lehet, hogy rá­dión közvetítik, mint a múlt­Én: Akkor meg ráadásul kifutott a tej... Szomszéd: Úgyis gyengécs­kén játszanak, ha meg az ember rádión hallgatja, ak­kor egészen. . . Szomszédasszony: Kíváncsi vagyok, hogy a szintetikus tigrisből- megfelel-e? Én: És u macskám úgy prüszköl, hogy hallgatni is fá j . . Szomszéd: ...de talán mégis közvetíti a televízió? Én: Megpróbáltam orvos­ságot adni neki. de nagyon . Szomszédasszony: A mű­anyag általában vacak Talán a .derekamba is éppen azért állt belé a fájás, mert a bun­dám műszőrméből v an. Én ... ideges szegénykém. Megpróbáltam egy kanálnyit belédiktaini. .. Szomszéd: Bezzeg ha min­denki ugv játszana, mint Gyuri.. Szomszédasszony: Annak az ostoba libának, aki fölöttünk lakik, műperzsaszőnyege van. Ahogy rázni kezdi az erké­lyen. .. Én: ... a macskám meg valamiért karmolni kezd... Szomszéd: Ki karmol? Az, akinek műtigrisbőre van? Szomszédasszony (gyana­kodva): Miről beszélsz te? Én: ... karmol, én meg, képzelje, elsírom magam. Szomszéd: Micsoda átko­zott nőszemély, nem elég, hogy a szőnyegét a fejünkre rázza, még karmol is! Szomszédasszony: Te csak ne beszélj lyukat a hasamba, ki ez a te imádott Gyurid? Még hogy a stadionba ké­szülsz ! Én És akkor annyira el­szorult a szívem... Szomszédasszony: Karmol is! Majd én kikarmolom a te szépséges Gyurid szemét! Ér­ted ? Szomszéd: Mi az, meghib- bantál, öreglány? Ügy látom, nem a derekadra, hanem az agyadra ment! En pedig mosolygok. Már nem sírok. Megkönnyebbül­tem. Jólesik, amikor az em­ber elbeszélget valakivel, ki­öntheti szívének búját-ba- jál Veronika Bertolli rá is szolgálnak. A munkada­rab, amit esetenként készíte­nek lehet több mázsás, de akad néhány dekás is. A gyalugéptől a tűreszelőig minden szerszámmal dolgoz­nak. Szép mesterség. Művelői közül a brigádban tizenkilen­cen dolgoznak, de eltekintve most a tizennyolc embertől, hadd essen több szó a bri­gádvezetőről, Soltész Bélá­ról. Fiatal, még alig huszon­nyolc éves, de korához ké­pest nagy szakmai és életta­pasztalattal rendelkezik. — Itt, a MEZŐGÉP-nél ta­nultam a géplakatos szakmát — mondja —, tíz éve dolgo­zom ezen a helyen. A nyolc- általános elvégzése után nem volt kedvem továbbtanulni, egyenesen ipari tanuló let­tem. Kétéves kihagyás után rájöttem, nem elég, amit tu­dok. Beiratkoztam a gimná­ziumba, leérettségiztem, az­tán újabb egyéves tanulással technikusi képesítést adó kü­lönbözeti vizsgát tettem. Kétszakmások — A szerszámkészítő szak­mát a brigád másik hét tag­jával együtt tanultam. Így, nyolcán könnyebben ment. Ez a hrigádmunka nagy ered­ménye is. Már nyolcán va­gyunk, akik két szakmával rendelkezünk. Amíg tanul­tam, egy percig sem gon­doltam arra, hogy íróasztal mellé ülök. Ma sem. Az is­kolai végzettség, amellyel rendelkezem, úgy érzem szükséges ehhez a munkához. A munkapadon félbehagy­va egy nagy tömegű alkatré­szekből álló lemezprésszer- szám hever. Több hetes mun­ka eredménye. De nem er­ről, hanem a brigádról be­szélgetünk, mert a megfon­tolt szavú, fekete hajú em­ber nemcsak az acélnak, de az embereknek is értő for­málója. — Nem törekedünk mi nagy dolgokra, csak egy ki­csivel mindig többet akarunk adni a megszokottól. Az anyagtakarékosságon túl most azt is vállaltuk, hogy elvégezzük a használatban lévő készülékek kétműszakos javítását. A brigádból né­hány ember mindig ügyele­tes, második műszakos. Sen­ki sem kérte ezt tőlünk. De tudjuk, milyen nagy kiesést okozhat, ha néhány órára is, de félbemarad a gyártás egy meghibásodott szerszám mi­att. A többi vállalás: példá­ul, hogy a szerszámokat ha­táridőre elkészítjük, termé­szetes dolog, ebben a legfon­tosabb, hogy a minőség ki­fogástalan legyen. Hét gépelt oldalon A brigád ezüstérmes. Nem titok, hogy 1978-ban az arany­éremért versenyeznek. Erre igyekeznek rászolgálni már azzal is, hogy a Láng gyári felhívás alapján a vállaláso­kat hét gépelt oldalon ala­posan kidolgozva rögzítették. A brigádvezető a jelentősebb tételeket fejből idézi: — Védnökséget vállaltunk két gyártmány felett. Ez nem azt jelenti, hogy a többi so- ronkövetkező munkával ke- . vesebbet törődünk. A két gyártmány vállalati szinten kiemelt termék. Ezekkel ne­künk is így kell foglalkozni. Tavaly 850 óra társadalmi munkát végeztünk, legtöbbet Nyíregyházán a városhan, idén ettől jóval több órát akarunk teljesíteni. Vállal­tuk az önkéntes véradást. Előfordult már, hogy szer­számkészítés helyett azt kér­ték tőlünk, hogy a termelés­ben segítsünk. Áz elmúlt év­ben 3500 órát töltöttünk késztermékgyártással, s az ilyen megbízatást idén is vállaljuk. Egynémely tamáskodó örök nagy kérdése, hogy mi értel­me a szocialista brigádmoz­galomnak. Sablont, felszínes­séget, látszattetteket emle­getnek. Nincs igazuk, leg­alábbis a brigádvezető ta­gadja, hogy ez így lenne. Áz más... — Olyat mi nem vállal­tunk, nem vállalunk, amit ne tudnánk teljesíteni. Sze­retünk például focizni, ker­getjük a labdát a munkaidő után a műhely mögött. Sport ez a javából, de nem válla­lás, mert ezt brigádmozgalom nélkül is megtennénk. Vál­laltunk viszont kiránduláso­kat, brigádösszejöveteleket. A tokaji kirándulás, vagy a sóstói együttlét az más, mint a focizás, de az sem terhes kötelesség. A brigádmozga­lom nagy eredménye, hogy itt a műhelyben is jobban összehoz bennünket, de a ki­rándulások alkalmával, csa­ládi környezetben ez még fo­kozottabban így van. Nős va­gyok, a brigádban mindenki az, és állítom, nincs kárára a családnak, hogy a brigádon belül többet vállalunk, bri- gádmunkára a szabad időből is áldozunk. Már régen lejárt a munka­idő. A műhely nagyrésze el­csendesedett, csak a délutá- nosok maradtak. A brigád tagjai is hazamentek. Mi csak állunk, támasztjuk a munkapadot és beszélgetünk. Van miről. Seres Ernő Hunka, család, közélet

Next

/
Thumbnails
Contents