Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-29 / 74. szám
1978. március 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Felzárkózni a jobbakhoz A z elmúlt évi eredmények pontos értékelése mutatja — a zárszámadó közgyűlések beszámolói igazolták — a megyei tervek teljesítéséhez, túlteljesítéséhez nem minden gazdaság járult hozzá adottságainak arányábhn. Szembetűnő, hogy hasonló adottságú, szomszédos termelőszövetkezetek terméseredményei igen eltérőek. Más jellegű probléma, hogy az országos mezőgazdasági termelékenységi színvonalat nem érjük el. Az üzemek termelési szintkülönbsége nemcsak a növénytermesztésben, de a kertészetben, az állattenyésztésben is megmutatkozik. Néhány adat: az alma átlagtermése hektáronként 100 mázsától 23 mázsa között, az exportki hozatal 10 és 80 százalék, az értékesítési átlagár 2 forint 40 fillér és 5 forint 10 fillér között volt. A rétek fűhozama, szénaértékben a hektáronkénti 25 és 50 mázsa között variálódik. Nagy eredményt értek el közös gazdaságaink az állattenyésztésben, de a tejtermelés több száz literes átlagnövekedése úgy is mérhető, hogy még mindig másfél tucat termelőszövetkezetnél 2000 liter alatt van az egy tehénre jutó éves tejtermelés. A megyei pártbizottság decemberi határozata, de a Központi Bizottság március 15-i ülésének határozata, amely a „szellemi és anyagi erőforrásaink ésszerű felhasználásával a hatékonyság növelését, a minőség javítását” sürgeti, számokkal is kifejezhető tartalékok kiaknázására utal. Más szóval a meglévő eszközökkel, a termelőalapok jobb kihasználásával, helyenként nagy arányokban, másrészt — ahol a termelés színvonala magas — kisebb léptekkel, de az átlagtól magasabb szinten elérhető, növelhető a termelés. Mert bizonyos, hogy az üzemek közötti termelési szintkülönbségek nemcsak termőhelyi adottságokból, gépesítettségből, hanem többségében inkább szubjektív tényezők hatására adódnak. Ez utóbbit igazolják a pártszervek és -szervezetek vizsgálatai, amelyeket év elején a járási, városi nagyaktívákon ismertettek. A megyében megtartott év eleji pártaktívákon is elhangzott a követelmény: a leggyengébbek zárkózzanak fel az átlagoshoz, az átlagszinten gazdálkodó üzemek eredményeikben közelítsék az élenjárókat. Ebben kell, hogy segítsék az üzemekben a gazdasági vezetést a pártszervezetek. Miután a szubjektív tényezők emberekhez kötődnek, a pártszervezeteknek ott kell a legtöbbet tenni, ahol a már többször említett termelési szintkülönbség megszüntetésében az ember munkája a meghatározó. Az eredmények növelésében, a hatékonyság fokozásában nem azonosak a lehetőségeik a vezetőknek és a termelésben részt vevő dolgozóknak. Éppen ezért a pártszervek a termelést irányító ellenőrző tevékenységükben, a gazdasági vezetőktől megkövetelhetik a termelés színvonalának növelését, az esetleges mulasztásokért felelősségre vonhatnak személyeket, ugyanakkor a termelésben részt vevő dolgozók körében a feladatra való serkentésben a meggyőzés az alapvető módszer. Helyes tömegpolitikai munkával le kell győzni az ember szerepét lebecsülő nézeteket és gyakorlatot. Sokak által hangoztatott nézet például, hogy az alacsony hozamok háttere a technikai elmaradottság. A technikát, technológiát túlbecsülő emberi szervező és irányító munkát, a hozzáértő felkészült dolgozó szükségességét lebecsülő nézetek olykor nem jelentenek mást, mint a rossz bizonyítvány gyenge magyarázatát. Kétségtelen a korszerű technika, technológia alkalmazása gyakran ugrásszerűen növeli a termelést, de ugyanez számos üzemben okoz problémát is. A nagy értékű eszközállomány, a magas termelési költségek nem hozzák azt, amit az üzemben terveztek — sőt, néha a veszteséges gazdálkodás okozójává válnak. Ennek megint csak emberi oldala: nem készültek fel eléggé a korszerű gépek fogadására, a korszerű technológia alkalmazására, nem gondoskodtak minden szinten a szakemberek, a dolgozók felkészítéséről. Almatermelésünk stabilizálódott az 50 ezer vagon felett. Ez elsősorban kertész szakembereink érdeme, akik elsajátították és magas szinten alkalmazzák a termesztés technológiáját. A gépesítettség színvonala alig tér el üzemenként a termelésátlagban, a minőségben azonban sokszor nagy a különbség. Oka a meg nem metszett fa, az elmaradt egy-két permetezés, minőségromlást pedig sokszor a szedésben, manipulálásban, a szállításban jelentkező emberi hibák okoznak. Üzemenként minden pártszervezet vizsgálta, minden taggyűlésen tárgyalták ezt. De nemcsak a párttagok, a párton kívüliek is látják, értik a kialakult helyzetet, javaslatok is elhangzanak a megoldásra, hiszen a termelésben és a végeredményben érdekeltek. Ilyen esetekben a pártszervezetek kötelessége, hogy a megoldást segítő, ésszerű kezdeményezések megvalósuljanak. N em túlzás: a mezőgazdasági termelés legnagyobb tartaléka ma megyénkben az üzemek közötti nagyarányú színvonalbeli különbség csökkentése. Ha búzánál, kukoricánál a húsz mázsán aluli termelők elérik a 30 mázsát, ha a cukorrépa átlagtermése 20 százalékkal nő az elmaradóknál, a többletbevétel 150 mililó forint, jóval több az 1977. évi veszteséges tsz-ek hiányánál. Ehhez azonban jól összehangolt, alapos munkára van szükség és ezt mindenekelőtt a pártszervezetek segíthetik elő. S. E. ell feltalálta a telefont, Puskás a telefonközpontot. Enyhe nosztalgiával gondolok a nagy idők nagy elméire, akik a technikai fejlődés rögös útjain el- elpötyögtették korszakalkotó találmányaikat. Már a rómaiak kitalálták az emelőgépet, az egyiptomiak a papírt, majd a zseniális Watt a gőzgép megalkotásával forradalmasította az ipart, a kereskedelmet, a közlekedést. Mi maradt nekünk? Már az nagy eredmény, ha feltalálja magát az ember a sok nagyszerű találmány alkalmazásában. Itt van például ez a telefon. Számomra csak egy fekete műanyagburok, tetején egy tízszámjegyű koronggal és a beszélő-hallgatóval. Micsoda egy pompás kis masina! Kezelése egyszerű, teljesítménye nagyszerű. Száz és ezer kilométer távolságokat hidal át. Szóval leveszem a beszélőhallgatót és tárcsázás előtt várok a búgó hangra. Mondom, várok a búgó hangra ... Igen, a búgó hangra néha várni kell. Ez a várakozás azonban cseppet sem kellemetlen és egyáltalán nem hiábavaló. Várakozás közben gondolhatunk a jó ebédre, a kisfröccsre, a pohár sörre, vagy az „Irma, te drágára”, aztán rendszerbe foglalhatjuk mondandónkat, mert az idő pénz, a három perc rövid, és tanuljunk meg tömören, szépen, érthetően telefonálni. Namármost, a hallgató ugye süket. Mit teszünk ilyenkor? Gyengéden, mintha csak cirógatnánk, meg- megpötyögtetjük a fehér gombot. Nem durváskodunk, nem ütögetünk, csak pötyög- tetünk. Az-eredmény ugyanaz. Most már nem a mély csendet halljuk, hanem azt: kát... kát... kát... Nagyon helyes. A Crossbar — mármint a központ — a helyén van. Halló! Ott Bell? Várjunk tehát türelemmel. Gondoljunk arra, voltak ettől már kellemetlenebb perceink is. Teszem azt egy fogfájás, amikor lüktet és nyilall ! Mennyivel rosszabb, mint a vonalra várni. Egyébként is a vonal egyszer mégis csak bejön. Persze van az embernek más baja is, ami az életét keseríti. Az a tény például, hogy Bibék egy százassal nagyobb fizetésemelést kapott, pedig tökfej a szakmában... De mi ez a tü ... tü ... tü ... Hát meddig kell már egy vacak vonalra várni? Azért az ember türelmének is van határa. Mindenki akkor telefonál, amikor én akarok? De, nyugi. Nem ököllel, csak két ujjal kell a kis fehér gombot csapkodni. Olykor nagy szükség van az erélyes fellépésre, de nem szabad túlzásba vinni. Gondolja csak meg szépen az ember, hogy meddig mehet el a határozottságban. Határozottan fellépni a hivatalos időben, a hivatal telefonját maszek ügyben használókkal szemben nemcsak úgy lehet, hogy szétverem előlük ezt a ronda fekete készüléket, hanem rászólok az illetőre, hogy: na-na !... Végtére is, hát hol a nyavalyában van már az a vonal? Különösebben nem izgat, nem nyugtalanít. A számtárcsát sem idegességemben téptem le. Egyszerű kíváncsiság az egész. Ideje már, hogy a számtárcsa mögé nézünk. A kábelt is tépjük szét, mert lehet, hogy nem három eres, hanem visszeres. Különben meglepő, hogy ez a fekete burok milyen könnyen törik. Az ember csak odacsap neki az öklével és places. Selejt az egész... B gy pillanat. Hívnak a központba. Örömmel közli k, szereztek számomra .pult alól egy szabad vonalat. Mennyei öröm. Már tárcsázok. Már kicseng a készülék és én megkönnyebbülten ordítok a kagylóba, hogy beléremeg a membrán: „Halló! Halló, ott Bell?” Seres Ernő E 112 férőhelyes tehénistállót építenek a csengeri Lenin Termelőszövetkezetben. Képünk Adorján Sándor betonozóbrigádjáról készült. (Mikita Viktor felvétele) Mérlegen a METRIPOND Korábban sokan vették a vándorbotot... A fehérgyarmati üzemek sorában kétségtelenül kiemelt helyet érdemel a METRIPOND. Még akkor is, ha a gondok ezt a gyárat sem kerülik el. Ez az egyik legdinamikusabb üzem; legnagyobb a termelési értéke, a létszáma, és legjobb a munkásgárdája is. Itt dolgozik a legtöbb diplomás szakember és figyelmet szentelnek az utánpótlás biztosítására is, — jellemezte az üzemet Szigeti Béla a járási pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője. Hegtartani a munkaerőt Amikor a sokhelyütt nagyarányú fluktuációról hallunk, jólesően könyvelhetjük el, hogy a mérleggyárban például az ott szakmát szerzők 80—90 százaléka megmarad, nem kacsingat más munkahelyek felé. Az igazsághoz azonban hozzátartozik: csak az utóbbi időkben fordult pozitívra a munkaerő megtartását célzó igyekezetük, mert korábban bizony sokan vették kézbe a vándorbotot. A szakképzett emberekkel való jó ellátottságukat pedig annak is köszönthetik, hogy volt egy időszak, amikor a képzett munkásokat némi csábítással kötötték magukhoz. Ezt — többek között — a MEZŐGÉP bánja... A tény viszont tény marad: a járás üzemeiben foglalkoztatott felsőfokú végzettségűek 70 százalékát a METRIPOND mondhatja magáénak. Az arány akkor kap igazán jelentőséget, ha tudjuk, hogy például a HÓDIKÖT-ben egyetlen magasabb iskolázottsággal rendelkező ember sincsen. Munkaerőt kínál még a környék — a járásban közel kétezer főnyi tartalékcsapatot tartanak nyilván —, azonban a gyár szociális ellátottsága egyelőre gátat szab a további növekedés elé. Az igazgató széttárja a karját Termelési értékük évről évre nő. 1976-ban 70 millió forintot ért az itt gyártott áru, idén viszont — terveik így szólnak —, már a 110 milliót kell elérniük. A múlt évben furcsa helyzet állt elő: terveiket teljesítették, sőt valamivel többet adtak az előirányzottnál, az éve' mégis veszteséggel, mintegy 8—10 millió forintnyi passzívummal zárták. Hogy ennek mi az oka? A hódmezővásárhelyi központban a gazdasági igazgató is csak széttárta a karját, amikor a járási pártvezetők erről érdeklődtek. Az bizonyos: hogy nem gazdálkodtak felelőtlenül, nem történt áremelkedés, értékesítési gondjuk nincs, exportjuk nőtt. Kazai Sándor gyárvezető a veszteségnek csak egy részére tud magyarázatot adni. Véleménye szerint az összeg túlnyomó részét a kooperáció „vitte el”. Tiszaszalkán és Salgótarjánban végeztetik a forgácsolást. Az ottani munka minősége nem jó, a szállítási utak hosszúak. Ráadásul sokféle mérleget — de kis szériákat — készítettek 1977-ben. A veszteség kérdését summázva a gyárvezető így fogalmazott: „Aggályaink vannak a számviteli adatokkal szemben...” Biztató jövő Az 1978-as esztendő nem ígérkezik könnyűnek. További 19 százalékkal növelik termelésüket, de feltételeik számottevően nem változnak Képes szakmaismertető ABC címmel megjelent a Munkaügyi Minisztérium és az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet kiadványa, egy négykötetes sorozat első része. A bevezető a „Mi leszel, ha nagy leszel?” — jól ismert kérdést teszi fel, azt remélve, hogy a bőséges választékkal segítségére lehetnek a tétovázóknak. „Jártában-keltében számtalan mesterséget megismer az ember” — írják a szerkesztők, mégis, a szakmák így megismert köre rendszerint csak kis része a létezőknek és a választhatóknak. A sorozat a hazánkban jelenleg választható 192 szakma közül 120-at mutat be, ABC- sorrendben, vonzó formában, bőséges illusztrációval. Az első kötet, amely a kijelölt könyvesboltokban kerül forgalomba — megyénkben csupán a nyíregyházi Kossuth meg. Ügy vélik, elsősorban a szellemi tőke kevés ahhoz, hogy a korábbiaknál gazdaságosabban végezhessék munkájukat. Nem is műszakiakban, sokkal inkább köz- gazdasági szakemberekben éreznek hiányt. És ami fejfájást okoz még: sok elavult géppel dolgoznak. Habár nehézségeik száma nem kevés, jövőjük bíztatónak tűnik. Tizennyolc millióért szociális létesítményeket építenek és a géppark modernizálására is van remény. Legfontosabb azonban az, hogy több a megrendelés, mint amennyit teljesíteni tudnak. Idén, csak állatmérlegből — a KGST szakosodásnak megfelelően — 1100 darabot szállítanak Csehszlovákiába és Kubába. Ráadásul a fehérgyarmati gyár lesz a mechanikai mérlegek gazdája. Ezek — hiába vannak sokkal korszerűbb szerkezetek is —, hosszú ideig számíthatnak még vevőkre. Rövidesen önálló gyáregységgé alakul az üzem, ami nem csak a feladatok nagyobbodását, de az önállóság további kiterjesztését is maga után vonja. Speidl Zoltán téri könyvesboltban rendelhetik meg az általános és a középiskolák — A-tól F-ig — azaz az autószerelőtől a fonóig mutatja be a szakmákat. Közérthető, az általános iskolások számára is érdekes, vonzó módon ismertetik a szerzők azt a munkát, mely a választható szakmát jellemzi — szinte teljes munkaköri leírást adnak. Röviden vázolják, milyen fejlődés, milyen jövő vár az adott szakmára, közlik a tanulmányi időt, az alaptárgyakat, valamint a szakmunkások továbbképzési lehetőségeit. Bár a kiadvány a jelenlegi pályaválasztási szezon végére jelent meg, további köteteit pedig a fél év végéig ígérik, mégsem késett el. Nagy szükség volt arra, hogy egy több éven át használható, tárgyilagos tájékoztató álljon áz iskolások, a szülők és a pedagógusok rendelkezésére. „Mi leszel, ha nagy leszel?,, 120 szakma, ABC-ben
