Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-29 / 74. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. március 29. Emlékezés 1910-re Fekete húsvét ... I. iii>s HÁLÁI 1 > JAJSZÓI Ul JT I VÉSZNEK HR VI ITT l \Í \( FCHl LÁNGOLT H /I M\UU S/Á7AK MENTEK A IIAI K\ V>\ AKI JÁR ITT FÉLVE Ftl VI I f i J.IMÁf)KO?2 EMÜLU. M//JZ f OKI KÜW’VES S/Kmt 071 V V '.Tk Mh l>OUH\ I.5ÍS5 «,/ti int \ ii in n oMiw. i VK.AS/liKih Hi I.SIU Í<A orr M. IS 1 L\ IS MASA (910. MÁRCIUS 2/. i TÖZRATASZTROF A WLÍ UÍ tó ILÖOZATUL LSLTT 312. ita Akkor is húsvéthétfő volt március 27-,én. Legények-lá- nyok csinosították magukat, izgalommal készülődtek a bálba. Az egész falu életében eseménynek számított a húsvéti bál — és nem sejtették: örök időkre emlékezetes marad. 1910. március 27-ét írtak, és ez a dátum, ez a húsvét Ököritó számos családjában okozott tragédiát. ... A lángok percek alatt elharapóztak a bálhelyiségnek használt csűrben, sikoltozás, nyöszörgés, kiáltozás töltötte be a fullasztó füstöt. Zárva voltak az oldalajtók, az egyetlen kijáratot csak kevesen tudták elérni... 312 ember esett áldozatul, többségükben fiatalok — a falu (és a környező községek) színe-virá- g®A szörnyű tragédia, a fekete húsvét emlékét kőoszlop őrzi Ököritófülpösön: „E bús emlékkő varázsa / halált, jajszót rejt magába / vésznek helye itt e tér / égre lángolt tűzi máglya / százak mentek a halálba...” (Elek Emil felvétele) Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna! Elfidönttt március 31-én Húsz csapat részvételével rendezik meg március 31-én délután Nyíregyházán a „Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna” vetélkedő megyei elődöntőjét. A résztvevők a járási-városi versengések legjobbjai. Az elődöntőből — a teljesítménytől függően — tíz-tizenkét csapat kerülhet a megyei döntőbe, amelyet április 10-én rendeznek. Ezen már nehezebb dolguk lesz a versenyzőknek, mivel csak három csapat kerülhet tovább a következő, a területi versenyre Szabolcs-Szatmár megye képviseletében. Szobor született Szabolcsnak Beszélgetés Takács Erzsébet SZOT-díjas szobrászművésszel A Ma délután Kislétán a gyermekotthonban felavatják Takács Erzsébet SZOT-díjas szobrászművész „Anya gyermekeivel” című alkotását. A szobor születésének körülményeiről beszélgettünk Takács Erzsébettel. Milyen előzménye volt a szobor megalkotásának? — Három évvel ezelőtt Mándokon a művelődési házban volt egy kiállításom. Ekkor kötöttem szorosabb barátságot Szabolccsal. A mán- doki gyermekotthon számára készült kisméretű Anya gyermekével című szobrom, megnézték a megye vezetői is. Azt mondták, csináljam meg ezt nagyban is. Valójában jó tizenöt éve foglalkoztat a téma, de a töltést itt kaptam Szabolcsban. Azt is mondhatnám, ezt a szobrot a szabolcsi emberek csinálták, én csak fogtam a kalapácsot. .. Hogyan boldogult a szobor anyagával, a mészkővel, amelyhez úgy gondolja a laikus, nem csak szellemi, fizikai erő is szükséges? — Előzőleg már agyagban és gipszben megformáltam a figurákat. Mire a Süttőről hozzám került mészkőt kézbe vehettem, melyet a kőfaragó vállalat már lenagyolt, mintha vajat faragtam volna. Nem éreztem fizikai fáradságot. De a két méternél is nagyobb szobor a kis Láng gyári faházban, ahol dolgozom, verte a plafont. Le kellett dönteni, úgy faragtam. Másfél évi érlelődés, előtanulmányok, előformázás után készültem el a szoborral. Ügy érzem azt sikerült formába öntenem, amit akartam. Milyen véleményt mondtak a szobor első „látói”? — Pesten is szabolcsiakkal vagyok körülvéve. Egy közeli utcában lakó, Nyírbátorból elszármazott asszony, Marika, Novákné volt a bírálók egyike. Azt mondta, beleszeretett a szoborba, annyira emlékezteti őt a községbeli asszonyokra. Egy orvos is látta a szobrot, akinek a véleményére külön is kíváncsi voltam, ö azt mondta, ez egy magabiztos büszke anya, akihez a gyermekei úgy ragaszkodnak, ahogyan időtlen idők óta ragaszkodnak a gyermekek az anyához... Jólesett, hogy mesterem és más szobrászok is dicsérőleg szóltak a szoborról. De a legnagyobb izgalom a számomra, hogyan fogadják a szabolcsi, a kislé- tai emberek, akiknek készült az alkotás. (P.) Elégtelenre vizsgázó szerkezetek Ha beázik az új lakás... KÉPERNYŐ ELŐTT Ha beázik a tető, nem zár rendesen az ablak, a radiátorból csöpög a víz, mindjárt az építőket szidjuk hanyagságukért. Pedig egy ház elkészültéhez rajtuk kívül még sokan hozzájárulnak. Hiába helyezik be pontosan az ablakot, ajtót, ha azokat készítői nedves fából csinálták, s idővel megszáradva nem zárnak jól. A radiátorok is könnyen elromlanák, ha a benne csörgedező meleg vizet nem lágyítják meg kellőképpen. A minőségi kifogások mégis elsősorban hozzájuk érkeznek. Mit tesznek ezek megszüntetéséért, erről érdeklődtünk Szőlősi Ferenc- től, a SZÁÉV meo-csoportjá- nak vezetőjétől. Nem vált be... — Nagyon sok gondot okoz nekünk a tetőszigetelés. Az Ingyen akart taxizni A taxinak Nagykállóba kellett vinni utasát. Amikor az utas kiszállt, a sofőr megfordult és elindult vissza Nyíregyházára. Alig húzat- ta ki a motort, leintették. Egy férfi és egy nő álltak mellé és megkérdezték: mennyiért hozza be őket Nyíregyházára. Negyven—ötven forint körülbelül — mondta a sofőr és az integetők beszálltak. Nyíregyházán az állomásra vitették magukat. A taxi vezetője ránézett az órára és közölte, hogy 55 forint a fuvar díja, ám a férfi nem volt hajlandó fizetni. Kiszálltak a kocsiból, felesége bement az állomás épületébe, a taxisofőr pedig megfogta a férfi kabátját: nehogy ő is lelépjen a fizetés elől. El akarta kérni a személyi igazolványát, de a volt utas egy pofonnal válaszolt, majd kirántotta kabátját a sofőr kezéből és beszaladt az állomás épületébe. A taxi vezetőjének egy vasutas segített megfogni a potyautast és bevitték a rendőrségre, s itt már igazolta magát a férfi. A bíróság Gyebnár László 20 éves nyíregyházi lakost hivatalos személy elleni erőszakért 6 hónap börtönre ítélte. A megyei bíróság helyben hagyta az ítéletet, így az jogerős lett. erre a célra használt neoa- cid-porán szerkezetkialakítás a gyakorlatban nem vált be. A jósavárosi házak, de a megye sok épülete is ezzel a módszerrel készült. Emiatt gyakoriak a beázások. Ez nem csupán vállalatunknak, de országosan is problémákat okoz. Ennek megoldásáért vállalatunk önálló kísérleteket végez egy újfajta szerkezetkialakításra. Míg ez biztos sikerhez vezet, más anyaggal is próbálkozunk. A meo-csoportnak egyik lényeges feladata, hogy a gyakorlat során elégtelenre vizsgázó szerkezeteket, technológiákat kigyűjtse, s a későbbiekben kerülje. A lakásigénylések hatalmas száma szükségessé teszi, hogy az új és új anyagokkal, megoldásokkal kísérletezzünk, amelyek jobban lépést tartanak a mai igényekkel. Bármilyen alapos, körültekintő legyen is a laboratóriumi vizsgálat, az igazi nagy próba mégis a gyakorlat, s ez időnként kellemetlen meglepetéseket hoz. Csak lágy vízzel A hiányosságok megszüntetése azonban nem megy egyik napról a másikra. Az IKSZV nincs felkészülve a vállalatoknál alkalmazott lemezradiátorok igényességére. Ezek javítása közben a vezeték feltöltése csak lágy vízzel történhet, ennek hiányában a rendszer fokozott korróziónak van kitéve. Műszakilag kevésbé igényes radiátorfajtából viszont nincs elegendő mennyiség. Ugyanilyen probléma, hogy nem kapnak az ablakok, ajtók készítéséhez száraz fát, a helybeni természetes száríAz előző műsorhét ünnepien gazdag kínálatából először a Per című. az 1920- as népbiztospert idéző stilizált dokumentumdrámára érdemes visszatérni. Mégpedig azért, mert a tiszteletreméltó szándék — a Tanácsköztársaságról való ünnepi megemlékezés egybe- kötése a fasizmus természetrajzának bemutatásával — nem feledtetheti a megvalósítás gyöngéit. A valóságos történelmi dokumentumok alapján megírt és eljátszott, jelképes hősi személyiségek személytelen papirosfigurák maradtak a dokumentumjátékban. Maguk az eredeti dokumentumok bizonyára többet mondtak volna róluk, mint a művileg megformált belső monológok vagy dikciók, életszerűbben és kevésbé közhelyesen. Az ellenpóluson — ügyész, bírók — valamivel hitelesebbre sikerült a^ jelképes megszemélyesítés, s ne vitassuk el a dokumentumfilm hasznát a Horthy-fasizmus osztálytartalmának és képmutatással nem álcázható embertelen módszereinek bemutatásában. Szívesen emlékezhetünk vissza a Falusiak címen összeállított mai szovjet elbeszélésadaptációkra. Egyszerű emberek történetét, hétköznapi életének eseményeit realista módon, emberszerető melegséggel ábrázolták a megjelenített elbeszélések, melyek közül három (A. Nyeverov: Pol- ka-mazurka, G. Szemjonov: Tavasz és a címadó V. Suk- sin-novella) nem veszített hatásából a képernyőn sem. Ebben a kitűnő színészeknek is jelentős szerepe volt: Szirtes Ádámnak. Bulla Elmának, Rajz Jánosnak, Gobbi Hildának és Öze Lajosnak főképpen. Mihail So- lohov Nagycsaládú ember c. elbeszélése azonban kissé hosszadalmasnak, tempót- lannak tűnt a tévéváltozatban. Az egyes darabokat képernyőre vivő rendezők közül Zsurzs Éva munkája (Tavasz) volt a leghatásosabb. A húsvéti szórakoztató műsorok közül eredetiségével emelkedett ki Bednai Nándor és Kállai István zenés szatírája. A tv a zene otthona c. produkció, ez a takarékos narrátori szöveggel elegyített, önironikus zenés pantomim műfajilag is érdekes volt, s mondanivalójával pontosan célbata- lált: a rendező} fellengzést és túllicitálást figurázta ki. (A tévében nyilván tudják, hogy mivégre...) A bő humorú jelenetsorokban jókedvvel és kitűnően karikírozó színészeink közül itt csak Háumann Pétert emeljük ki. Szenvelgően affektáló rendező figurája színészi telitalálat volt. A színházi világnap alkalmából közönség nélküli felvételről bemutatott világhírű Shíne-színmű. a War- renné mestersége a drámaírói, színházi és színpadi „mesterség” bemutatására kiválóan alkalmas volt ugyan, mérsékelten szórakozni is lehetett rajta, de ebben az előadásban kevéssé szólt a mához. Nemcsak azért, mert az 1893-as darab problematikája régen meghaladott, hanem azért is. mert a gyilkos szatíra éle csak a negatív figurák felé vágott. Pedig Shaw az egész dologtalan uralkodóosztályt gúnyolta ki. Ennek Vivie is tagja volt, illetve amelybe fel akart emelkedni, — csak meglehet, nemesebb eszközökkel. Tolnay Klári War- rennéjénél láttunk már nyersebben meggyőzőt is. Káldy Nóra Vivie figuráját szépen, bár hagyományosan „hozta”. Mensáros László Praed szerepében formázta meg leginkább a mai ízlésünknek is megfelelőbb Show-interpretációt. Merkovszky Pál tásra — ami egy-két évet is igényelne — egyelőre nincs mód. Jelenleg tizenegyen foglalkoznak önálló feladatként a minőségellenőrzéssel. — Mi hangoljuk össze a minőséggel kapcsolatban lévők munkáját — mondja a meo-csoport vezetője. — Ezenkívül speciális ellenőrzéseket végzünk. Ez azonban jelenleg csak szúrópróbaszerű lehet, s elsősorban a problematikus helyekre korlátozódik. A legtöbbet azok tehetik otthonaink kényelméért, a hibák elkerüléséért, akik a falakat emelik, s beköltözhe- tővé teszik a lakásokat. Jó munkáért több bér — Kedvező tapasztalataink vannak a január 1-től, illetve egyes helyeken már múlt év augusztusától bevezetett minőségi bérezésről — fűzi hozzá Szőlősi Ferenc. — Az értékeléskor figyelembe vesszük a munkaterületet, a felhasznált anyag minőségét, s a végzett munkát. Nem mindegy ugyanis, hogy például a falat vakoló munkásnak milyen alapra kell dolgoznia, — vagyis milyen munkát végzett a kőműves, — milyen minőségű anyagot használhat. Ha munkáját nagyon jól végezte, húsz százalékkal több bért kap, ha rosszul, akkor teljesítménybérének csak hetvenöt százalékát fizetik ki. A fizikai dolgozók tehát jobban érdekeltek abban, hogy a lehető legjobb minőségű munkát adják ki kezük alól. Kántor Éva A RADIO MELLETT Harmadszor hangzott fel az Umbulda című összeállítás verses, zenés szignálja. A tavaly nyáron sugárzott első két rész után, mely ötletekkel teli, kiváló startnak minősült, sokat váratott magára a harmadik rész. Hogy ennek mi lehet az oka, csupán találgatni lehetne, hisz’ — mint a 'műsorújságban olvashattuk az első két műsor után több száz olyan levelet kaptak a szerkesztők, melyekben a hallgatók nagyon sok. az embereket megkárosító trükkről, ravaszságról írtak. Lehetséges, hogy éppen ez a témabőség okozott nehézségeket. Mindenesetre kár lett volna, ha bármi okból megszakad ez az egyáltalán nem a puszta szórakoztatás szándékával elindított sorozat. Ha emlékezetem nem csal, az első két rész nem szűkítette le úgy a témakört, mint ez a mostani. Azokban az élet számtalan területéről összegyűjtött svihák- ságot (és néhány, a közre is hasznos leleményt) tálaltak a szerkesztők. Most a személy- és teherfuvarozás (a taxi) világában fellelhető „umbuldákat” vették szemügyre. Ez a téma- szűkítés lehetővé tette, hogy egy revizori vizsgálatra emlékeztető alapossággal kérdezzék ki a riporterek azokat. akik maguk is naponta élnek ilyen káros praktikával, s hajlandók voltak nyilatkozni. Többszörös haszna is kerekedett ennek az alaposságnak. Egyrészt megismerhettük. megtudtuk. milyen sokféle módon esünk áldozatul e trükkök kiagyalóinak, másrészt ráébredhettünk, hogy mi ma gunk is szinte kínáljuk önmagunkat túlzott jóhisze műségünkkel és azzal, hogy rosszul szervezve meg saját időnket, kényszerhelyzetbe juttatjuk magunkat; harmadsorban pedig azt is összegezhettük most, hogy ezek ellen nem csupán az ellenőrzések gyakoribbá tételével és alaposságával kell küzdenünk. hanem a szemléletet szükséges megpróbálni befolyásolni, meg változtatni. Megdöbbentő volt hallani, hogy mennyire természetesnek tartják, az élet milyen szükségszerű velejáróinak ezeket az „umbuldákat” nemcsak azok. akik kiötlik, élnek velük, hanem hovatovább már az „áldozatok” is. Az természetesen nem szűrhető le végkövetkeztetésként ebből a műsorból, hogy életünk minden területét .befonták volna a ravaszságok, de az, hogy kezdenek az ilyen trükkök polgárjogot nyerni kezdik pozícióikat megszilárdítani. azt hiszem nem nyilvánítható túlzásnak. Ezért is tartom társadalmilag értékes tettnek Ka- posy Miklósnak ezt a soro zatát, sikerét őszinte siker nek (mert bizonyos vagyok benne, hogy a hallgatók százezrei értik szándékát, osztoznak indulataiban), ér tékét azonban mégis csak az fogja igazán megalapoz ni, és megerősíteni, ha azo kát a körülményeket is si kerül majd megváltoztatni, amelyek melegágyai ezek nek a másokat megkárosító trükköknek. Seregi István
