Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
1978. március 26. o Újjászületés Ajakon A pop-zene sztárjai Alapító tag voltam, négy évig táncoltam. Most nagyon gyenge a színvonal, már nem lépnék be újra. Kellene legalább negyven fiatal, s azok közül a jobb képességűeket kiválogatni. Most mindenkit felvesznek, aki akarja, nem válogatnak, mert nincs miből. Pedig lehetne, csak szervezni kellene a faluban (Dol- hai Péter műszaki ügyintéző). Ajakiak a kisvárdai mégse értem, miért nem tudok még mindig megnyugodni? Mi az. ami hajt? Tán a világon sincs még egy ilyen, aki felkelne. Dehát tudtam: várnak. Balogh Józsefné. Erzsi néni néhány éve kapta meg „A népművészet mestere” címet az ajaki népi együttes tagjaként — dalaiért, táncaiért, népi játékaiért. Ma sem fárad gyorsabban, mint a fiatalok. s a tartása mit sem változott: büszke, egyenes. Az együttes fénykorában még tizenöt párt is ki tudott állítani. Alapítói és leghűségesebb tagjai a Juhász családból kerültek ki. Volt olyan produkció, amikor egyszerre öt pár táncolt Juhászéktól: a két lány férjestül, a két fiú feleségestői, meg az ..öregek”. Az ifjabbik Juhász József — az ajaki Búzakalász Tsz gépkocsivezetője — megalakulása óta szervezője, vezetője, első gazdája az együttesnek. Napi munkája után. szerény tiszteletdíj ellenében, kilenc éve. Náluk egyéb, ként családi hagyomány, apáról fiúra száll... Szavainak ékes bizonyítéka, hogy már a harmadik nemzedék is megjelent a színpadon. Fia. három gyerek közt a legidősebb. Tibi nyolcévesen már nagyközönség előtt is bemutatkozott. A nagyapával együtt táncolt. Lengyel Erzsébet — a másik Juhász unoka — az együttes rendes tagja. A legidősebb Juhász pedig, aki hagyományápoló munkájáért a Szocialista kultúráért kitüntetést kapta — még ma is az első táncosok közé tartozik. — Nemcsak a nevünk Juhász, a foglalkozásunk is az volt. A nagyapám mellett lcisbojtár voltam, majd hogy az eszem erősebb lett, akkor „félkezes": ez már amolyan menettanc versenyen. fáit táncuk mindössze kettő van, a többit a helyi népszokásokból maguk állították össze, farsangkor, lakodalomban és egyéb alkalmakkor járt táncokból. így alakult ki az ajaki népi együttes sajátos profilja: repertoárjuk sokkal kisebb, mint a hasonló kategóriájú csoportoké, az övékéhez hasonló hagyományőrző funkciót (benne élnek saját falujuk öröklődő hagyományaiban) azonban egyik csoport sem vállalt fel. A kilenc éve alakult együttest a Kisvárdai ÁFÉSZ tartja fenn, évi 25 ezer forintos költségvetéssel. A pénzt általában utazásra, étkeztetésre költik, ha különféle bemutatókon vesznek részt. Ha plusz összegre van szükségük, általában azt is megkapják, ezenkívül segít a helyi tsz is — főleg gépkocsival — mivel a diákok, eljáró munkások mellett az együttes tagjainak nagy része a tsz dolgozója. Hatodik éve járnak országos bemutatókra, eddigi legjobb eredményük az ezüst II. kategória minősítés. A megyei nívódíjas verseny második helyét tartják a Szabolcs-Vo- lán mögött, s a nagykállóiak előtt. Menettáncban ők az elsők. Kétszer jártak külföldön, egyszer vettek részt nemzetközi fesztiválon Jugoszláviában. Újabb meghívásuk van Kárpátontúlra. Sok szép siker, gazdag hagyományok. s ezek után szinte hihetetlen, hogy az együttes gyengélkedik. Jelenleg mindössze hét pár tud kiállni a színpadra, a-hetenként kétszeri próbákra ők sem járnak mind rendszeresen. Eddig is jellemző volt. hogv egy-eg.y nagyobb feladat előtt — talán a falu becsületét menteni — sikerült nagyobb létszámot toborozni, sőt, a feladat nagyságától függően a — Ha valami más volna — mondta az egyik fiatal. Nos, ezért a másért hívták meg egy hétfőn estére azokat, akik szívükön viselik az együttes sorsát. Mit terveznek vajon azok, akik tehetnek is az együttesért? Jancsó Antal, a művelődési ház igazgatója — ez a másodállása, tiszteletdíjért — nem tervez semmit. Hónapról hónapra tiltakozik, amiért meghosszabbítják másodállását. Nem tartja feladatának a szervezőmunkát — ami egyébként furcsa, mert akkor miért vállalta el? Buda István, a tanács végrehajtó bizottságának titkára elmondta, hogy a legújabb jelentkezőt már főállásban tudják alkalmazni — műve- lődésiház-igazgatóként. El is kél eCTy ilyen állás a faluban, ahol a népdal, a néptánc, a pingálás, és a viseletek Gazdag népi hagyománya maradt fenn a múltból. Ha a leendő népművelő aztán több segítséget kap a tanácstól, a tsz-től, a működtető ÁFÉSZ- től — talán a fiatalokra is kevésbé kell majd vadászni. Jelenleg — ha ez nem is sok. de alapnak igen jó a hét pár és Kovács Elemér prímás vezetésével egy jó zenekaruk is van. Kellene viszont egy igazi gazda, aki nemcsak a fesztiválok és a külföldi utak előtt csatlakozik az együtteshez. hanem akkor is gondját viseli, amikor a hétköznapi próbák seregére van szükség. Véletlenül úgy alakult, hogy épp ezen a próbán voltunk tanúi egy együttes újjászületésének. Alkalomadtán „dajkának” is elszegődnénk, ha arról kellene krónikát írni. hogy az „újszülött" már megáll a maga lábán, s gondviselői szeme láttára szépen, egészségesen fejlődik... Baraksó Erzsébet ZORÁN SZTEVANOVITY Erzsi néni már lefeküdt. Hogy, hogy nem: elfelejtette. Pedig még a múlt héten szóltak a fiatalok. Dehát nem olyan könnyű elaludni, épp csak álmodozott egy keveset, amikor megkocogtatták az ablakot: „Tessék jönni, próbáljuk a dörzsölőt!” Belebújt szoknyáiba — már szinte csak egyedül hordja a faluban a hajdani ajaki népviselet maradványait — csizmát húzott, felkapta szép. fényes mellényét. Egy negyedóra múlva már az ő hangjával volt tele a nagyterem. Erős, telt hangja meleg, mint a bársonyos éjszaka. ahogy szárnyal a dala: „Nincsen nagyobb gyötrelem, mint a tiltott szerelem, mert aki azt próbálja, jaj. istenem a faluban csak magam vagyok árva.” — Hetvenéves vagyok — mondja csak úgy maga elé, pedig jó néhányan vesszük körül. Hallgatjuk. — Hetven. Kimondunk is sok És gazdaféle volt. Pásztortáncot is tanultam az öregektől,, de leginkább ezeket járták, ezeket a párostáncokat. Főleg télen volt a faluban nagy vigalom, a lányos házaknál. Nem kellett külön tanulni, ebben nőttem fel.. Ajakon nagyon sokáig megmaradtak ezek a szokások. Például a fonó. vagy a dörzsölő — ez utóbbi is közös kenderfeldolgozás volt: mezítlábas lányok törték a kendert, s közben összedörzsölték a bokájukat, a gazdaasszony meg sorrajárt ellenőrizni: kinek milyen a munkája. Ha a kiszabott adaggal elkészültek, asztalra került a nagy tál fánk. belopakodtak a legények. meg a cigány — és kezdődött a tánc. Munka és vigalom — ugyanígy örökítették meg a szokásokat a színpadi előadásra való táncban, teljesen eredeti anyaggal, kevés mesterséges koreográfiával. Az együttes legfőbb jellemzője éppen ez: koreograküzdőszellem jó hatással volt a produkciók művészi színvonalára. Juhász József, az együttes vezetője úgy izgult, mint mikor az apa vár gyermeke születésének hírére, hogy hányán jönnek el az újjászületésre, kik jelentkeznek, képesek lesznek-e a hajdani színvonalat feltámasztani? Sokan eljöttek, ki tagnak, ki csak nézelődni. íme néhány vélemény a sok közül: — Engem a csoportvezetőm hozott be. öt éve. Ö a barátom. Egyszer próbáltam csak meg a tánc öröm“f. akkor öt éve. s azóta nem tudom abbahagyni (Pekola József gépkocsivezető). — Sokan csak akkor jönnek. ha valami nagy műsor készül. Én minden próbán itt vagyok. Hogy miért? Nem is tudnám megmondani. Szeretem, ennyi az egész (Punku Ágnes ügyviteli alkalmazott). — Eljárok dolgozni, amellett most fogok érettségizni esti tagozaton, tehát nem igaz, hogy akinek sok az elfoglaltsága., az nem tud jönni. Aki akarja, erre is megteremti az időt (Kántor Miklós műszerész). — Én szeretnék táncolni, ha valami más volna az együttes. Színvonalasabb, vagy ilyesmi... Szóval, ha más volna, belépnék (Markos Ágnes tanácsi előadó). A pop-zene világában tavaly év vége felé több népszerűségi lista is készült. De majdnem mindegyiken ugyanaz a női és férfi szólóénekes került az első helyre: Koncz Zsuzsa és Zorán Szte- vanovity. Velük és róluk beszélgettünk, abból az apropóból. hogy nemrég fejeződött be hosszú, közös vidéki előadó kőrútjuk. — Érzel-e különbséget, sajátosságot, a fővárosi és a vidéki közönség között? — Az igazi különbség nem a közönségben van — mondja Zsuzsa —. hanem sokszor a fellépések körülményeiben A közönség egyformán értő és lelkes mindenhol, amit sajnos a helybeli szervezőkről nem mindig lehet elmondani. — Hol jártatok e koncert- körúton? — 1977. utolsó negyedévében 50 helyen — veszi át a szót Zorán. — Zsuzsa külön fellépett még vagy 25 községben is. Ami jóleső látvány volt: sokszor a legkisebb határ menti kisközségben is modern kultúrház várt. — 1978-ban is lesz közös turnétok? — Az idén nem — mondja Koncz Zsuzsa —, mert március közepéig lengyel úton veszek részt, majd stúdiókban dolgozom: készül a tizenegyedik nagylemezem is. Ezenkívül csehszlovákiai és romániai fellépéssorozat is vár rám, és Balaton körüli nyári túrnét tervezek. — És Zorán tervei? — Mindenekelőtt a következő nagylemez. Hogy jobb legyen, mint a tavalyi. Jobbnak kell lennie, ha nem akarjuk azt, hogy ránkfogják: véletlen volt... — És hol láthat legközelebb a közönség? — Észak- és kelet-magyarországi körúton, időnként távoli, kis falvakba is eljutok, közös műsorban ezúttal Cserháti Zsuzsával és Eszményi Viktóriával. Igaz, nem minden műsorom az Országos Rendező Iroda szervezése de ennek oka is van: kisebb településekre különböző gazdasági okok miatt sokszor nem éri meg az ORI-nak. hogy műsort szervezzen. Én pedig oda is szeretnék eljutni. — Hol lépsz fel a közeljövőben? — Néhány állomás: N.yék- ládháza. Bocs. Sátoraljaújhely. Téglás. Debrecen. Tokaj Hajdúszovát. Fehérgyarmat. Csenger... — Ilyen koncertút során van alkalmatok a tapson és KONCZ ZSUZSA az arcokon mért hatáson kívül másféle kapcsolatot teremteni a közönséggel? Zsuzsa válaszol előbb: — Ilyen fellépéskor beszélgetni időhiány miatt nehéz. Ha egy klubba csak beszélgetni hívnak, örömmel megyek. Budapesten erre persze többször nyílik alkalom, idő — de ha hívnak, máshová is szívesen megyek. — Es Zorán? — Én is inkább klubbeszélgetéseken mérem le a közönség reagálását. A koncerten inkább arról tudok meggyőződni: érdekli-e az eljötteket az. amit csinálok? Ha csend van a nézőtéren, amíg énekelek, és zaj. ha befejezem. azt jelzi: jól. jót adunk elő. Még valamire jó egy-egy ilyen fellépés, illetve ezek sorozata: mondjuk, van egy 12 számos nagylemezem. De hogy a 12 dalból melyik az igazi, az a lemezboltban nem derül ki. Ott „egyben veszik meg" . .. Fellépésnél viszont pontosan mérhető. — És a tavalyi nagylemezednél. ko"certkörutadnál mi volt a tanulság’ — A közönség szívesen fogadta az őszinteséget. Sokan kérdezték: az életemről szól ez a lemez? Bizonyos értelemben: igen. Hiszen a fő szövegíró Dusán, a testvérem. És ha valaki ismer tudja a gondolataimat — ő igen. így szinte minden szó ami a lemezen elhangzik, az enyém is. És ez nem mindenkinek adatik meg a pop-világban. Én is sok olyasmit énekeltem már kényszerűségből. amihez „semmi közöm se volt”. Mostanában sokat járom a klubokat, hónom alatt egy szál gitárral, és számaimról beszélgetek: a legkellemesebb meglepetés, hogy sokan olyan áttételes dolgokra is ráéreztek a lemez szövegével kapcsolatban, amit csak titokban mertünk remélni. És amit nem vártunk: az „Apám hitte" című dalnál az emlékezetes „Metronóm" bemutatón még a szakma semmin sem csodálkozó „profijai" is meghatódtak. Jólesett Sz. J. I. MŰVÉSZETI EGYÜTTESEINK Koncertkörút a szatmári végeken KM! VASÁRNAPI MELLÉKLET
