Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 26. HÉTFŐ: A francia választások második fordulójának eredménye: a jobboldal megőrzi többségét, de a baloldal növeli mandátumainak számát — Közzéteszik a kínai országos népi gyűléshez intézett szovjet tárgyalási javaslatokat, Peking elutasítja az ésszerű kezdeményezéseket KEDD: Kádár János meghívására hazánkba érkezik Willy Brandt, nyugatnémet szociáldemokrata pártelnök — Szófiában Todor Zsivkov fogadja Púja Frigyest — Ismét Suhartot választják meg Indonézia elnökévé SZERDA: A tűzszünet bejelentése után csendesednek a harcok Dél-Libanonban, megérkeznek a helyszínre az UNIFIL ENSZ-erök első egységei CSÜTÖRTÖK: A véleménykülönbségek jegyében ér véget Washingtonban a Carter—Begin-találkozó — Szovjet—amerikai leszerelési konzultációk Genfben, világszerte bírálják az amerikai elnök kardcsörtető beszédét PÉNTEK: A külügyminiszter beszámolója parlamentünk tavaszi ülésszakán — Az Afrikai Egységszervezet Nyugat-Szaharáról tanácskozik — A francia baloldali pártok elfogadják az elnök meghívását egy általános eszmecsere megkezdésére SZOMBAT: Űjabb kambodzsai provokációk a vietnami határon — Callaghan Washingtonban — A visszafoglalt Ogadenben konszolidálódik a helyzet Á hét három kérdése A béhétlen Jeruzsálem Jeruzsálem — a régi város látképe. (MTI Külföldi KépVannak véletlenek, amelyek törvényszerűek. Természetesen csupán a diplomáciai naptár időegyeztetésének véletlenén múlt, hogy miközben az Országház patináns épületében a külügyminiszteri beszámolót vitatták a képviselők, a vendégek páholyában megjelent Willy Brandt és kísérete is. Törvényszerű viszont, hogy sokoldalúan és lendületesen fejlődnek az MSZMP és a Magyar Népköz- társaság nemzetközi kapcsolatai, vonatkozik ez éppúgy a budapesti vendégkönyvre, mint vezetőink megszaporodott külföldi utazásaira. Ugyanezen a héten magyar— bolgár külügyminiszteri tárgyalásokat tartottak Szófiában, pártdelegációk jártak az NDK-ban, Szíriában és Sri Lankában, s nehéz lenne akár csak tényszerűen felsorolni az összes jelentősebb látogatásokat és megbeszéléseket. • Hogyan értékelték nemzetközi tevékenységünket a Központi Bizottság és a parlament ülésén? Ennek a megnövekedett külpolitikai aktivitásnak jegyében értékelte a nemzetközi helyzetet és nemzetközi helyzetünket az elmúlt napokban a párt Központi Bizottsága, valamint az ország- gyűlés. Az időszerű problémák s nem utolsósorban a mielőbbi orvoslást sürgető válsággócok fényében, ismét felhívták a figyelmet napjaink talán legfontosabb sajátosságára. Arra. hogy egyrészről továbra is az enyhülés képezi világunk alapvetően meghatározó folyamatát (s ez nem kívánság vagy óhaj kérdése, hanem az erőviszonyokból fakadó objektív tényező) ugyanakkor jelentős ellenerők sorakoztak fel, amelyek mindent elkövetnek az enyhülés fékezésére, sőt visszavetésére. Különösen éles összeütközésekre került és kerül sor a katonai enyhülés, a fegyverzetcsökkenés ügyeiben; Afrika szarvának és a közel-keleti térségnek fegyverzajjal is összekapcsolódó vitáiban; s heves polémiákra vezetett Belgrádban az imperialista kísérlet, hogy az emberi jogok védelmének ürügyén megpróbáljanak beavatkozni a szocialista országok belső ügyeibe. Ilyen körülmények között a szocialista közösség országainak fontos feladata, hogy elhárítsák az enyhülés útján tornyosuló akadályokat, visszaverjék a támadásokat s folytassák azt a politikát, amelyben az elvi határozottság párosul a rugalmas kezdeményezőkészséggel. A Központi Bizottság közleménye és a külügyminiszteri beszámoló jól tükrözte kipróbált külpolitikánk folyamatosságát, amelyet mindenekelőtt elkötelezettségünk jellemez a béke és a társadalmi haladás iránt. Ezért külpolitikánk alapja a szilárd egység a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival s éppen ez segít bennünket : cselekvő szolidaritást vállaljunk a fejlődő világ an- tiimperialista erőivel, illetve a békés egymás mellett éléstől vezérelve fejlesszük kapcsolatainkat a más társadalmi berendezésű országokkal is. Az elmúlt hét, de minden hét eseménykrónikája mutatja törekvéseink fokozódó eredményességét. O Miért bírálják az amerikai elnök salemi beszédét? Salem nevéhez mindeddig a boszorkányokhoz kapcsolta a képzettársítás, az emlékezetes Miller-dráma címét idézve. Az amerikai városka egyetemén elhangzott elnöki megnyilatkozás viszont a fegyverkezési verseny és a feszültség mértéktelen növekedésének kísérletét keltette fel. Carter az Egyesült Államok „katonai stratégiájának átértékeléséről” beszélt, s hogy ne hagyjon kétséget ennek iránya felől, új fegyver- rendszerek kifejlesztését hirdette meg. (A szárnyas rakétákról, a mozgatható kilövőállásról, indítható MX rakétáról, a Trident atom- tengeralattjárók családjáról van szó, s természetesen a neutronfegyverről, melynek vitáját a múlt szerdán ugyan elnapolta a NATO-tanács, de nem került le a napirendről.) Nem titok, hogy a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között alapvető katonai egyensúly áll fenn, elég magas fegyverértékkel. Ez utóbbi szintet kívánja szabályozni, majd csökkenteni a SALT- tárgyalások egymásutánja. Mindez csakis az egyenlő biztonság alapján képzelhető el: ha ez a stratégiai egyenlőség realitás a gyakorlatban, hogyan lehetne a tárgyalóasztal melletti ügyeskedésekkel vagy más úton felülvizsgálni? Az Egyesült Államok azonban újra és újra ezt kívánja tenni, s még nem is voltak képesek aláírni a SALT-2 megállapodást, amikor az új fegyverrendszerek meghirdetésével tovább bonyolítják a vitákat. Lehet új fegyvereket fejleszteni és gyártani, de illúzió lenne azt hinni Washingtonban, hogy ezek monopóliuma kizárólag az amerikaiaké lesz s megváltozhat az alapvető egyensúly. Csupán azt érhetik el, hogy megnehezülnek a tárgyalások, veszélyesebbé válik a helyzet s a fegyverkezési verseny új útjai nyílhatnak. Ezért fogadta a világ olyan érzékenyen s ezért bírálja olyan keményen az amerikai elnök salemi szavait. © Hogyan alakul a közel- keleti válság? Gyors ütemben foglalják el állásaikat Dél-Libanonban az UNIFIL-egységek. A négyezer főből álló, új kéksisakos alakulatot a Biztonsági Tanács döntése hívta életre, első hathónapos működése 68 millió dollár költséget emészt majd fel. Az állások elfoglalása nem mindig megy könnyen, a dél-libanoni tűzszünetet időnként bombák döreje és rakétapárbajok zaja szakítja meg. Az izraeli csapatok egyelőre csak nagy általánosságban nyilatkoztak visszavonulási hajlandóságukról, a paleszti- nek pedig fenntartásaikat hangoztatják egy időleges tűzszünettel kapcsolatban, ha az nem jár együtt igazi rendezéssel. Közben megélénkült a diplomácia — nem is egy fronton. Damaszkuszban a Szilárdság front tartott miniszteri szintű összejövetelt, de a jelek szerint nem tudtak minden kérdésben teljes egységre jutni. Kairóból felhívást intéztek Szadat politikájának ellenzőihez, hogy próbáljanak meg valamit közösen tenni, de ennek inkább szólamértéke volt. Az arab ellentétvonalak tehát változatlanul fennállnak, ugyanakkor az eddigi legsúlyosabb nézeteltérések robbantak ki Washington és Tel Aviv között. A Carter—Begin-megbe- széléseken annyira ütköztek az Egyesült államok globális érdekei (ehhez tartozik az arab országok besorolása egy amerikai rendezés kereteibe) valamint Izrael sajátos érdekei (amelyeket Begin személy szerint is igen mereven és szélsőségesen képvisel,) hogy közös közleményt sem tettek közzé. Az amerikai sajtóban egyre több találgatás utal arra: Washingtonban nem bánnák Begin bukását, hogy olyasvalaki kövesse a kormányfői poszton — például Weiz- man hadügyminiszter, — akivel jobban szót tudnak érteni. A Fehér Ház hivatalosan cáfolt, de valahogyan ez nem volt igazán meggyőző... Réti Ervin Húsvét ünnepére keresztény zarándokok ezrei sereglenek Jeruzsálembe, hogy a bibliai legenda színhelyén, a Szent Sír bazilikában köszöntsék Jézus feltámadását. A bazilika az óváros legmagasabb pontján, a Golgota hegyén áll. „És emelvén az ő keresztfáját, méné az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgothá- nak hívnak. A hol megfeszí- ték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől és másfelől, középen pedig Jézust”. (János evangéliuma). Egy még ősibb legenda szerint ezen a helyen temették el Ádám koponyáját, innen a hegy neve. Hogy itt feszítették keresztre Jézust és itt helyezték sírba a holttestét, azt azzal is valószínűsítik, hogy a hegy annak idején kívül esett a zsidók szent városán, amelynek falain belül törvény tiltotta a temetkezést. Már a korai keresztények templomot emeltek a Golgota hegyén, de a jelenlegi, több ízben bővített bazilika a keresztes hódoltság idejéből származik. Zarándokok városa A bejárattól nem messze látható a kő, amelyen arimat- hiai József és Nikodémus — a zsidó szokásokat követve — mirhából és álóéból való illatos kenettel bekente, majd lepedőkbe göngyölte Jézus holttestét. „Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, vala egy kert. és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyeztetett vala. Mivelhogy ez a sír közel vala, abba helyezteték Jézust”/ A hívő zarándokokat az a meggyőződés hatja át, hogy ugyanazt a sírt, a Szent Sírt látják a templom belsejében, s mellette azt a márványtömböt, amelyet az „Ürnak angyala gördített el a sírnak szájáról”. A Golgota hegyére vezető út (Via Dolorosa) ismert stációit káplonák, vallási múzeumok, kolostorok jelzik. A magas kupolájával, kimel- kedő bazilikát az óváros keresztény negyede veszi körül. A zarándokok természetesen nem mulasztják el, hogy felkeressék az Olajfák hegyét, Jézus kedvenc tartózkodási helyét, valamint Dávid király síremlékét, amely fölött a nevezetes boltíves csarnok, az utolsó vacsora színhelye látható. Az óvárosi séta csakhamar arról győzi meg a felfedező útra induló látogatót —, aki természetesen éppúgy lehet zarándok, mint turista —, hogy Jeruzsálem csakugyan három világvallás bölcsője és otthona, zsidók, keresztények, mohamedánok szent városa. Dávid király sírja és az utolsó vacsora, csarnoka egy fedél alatt kapott helyet, ugyanígy a legszentebb zsidó szentély, a Siratófal tőszomszédságában áll a mohamedán világ harmadik legszentebb zarándokhelye (Mekka és Medina után), az A1 Aksza mecset. Tizenkilenc ostrom Jeruzsálem története szükségszerűen egybefonódik a három vallás, illetve a három vallás híveit vonzó szent helyek történetével. Győzelmek, vereségek, pusztulás, újjászületés. Tizenkilencszer megostromolták, kétszer a földdel tették egyenlővé. Bajos volna megcáfolni az állítást, hogy a világ legrégibb városa, hiszen már Mózes első könyvében is szerepel, ahol az áll, hogy „Melkhisé- dek, Salem királya kenyeret és bort hoza a győztes csatából megtérő Ábrahámnak”. Dávid király, a jebuzeusoktól foglalta el Sión várát és „megépítő azt köröskörül”. A nagy mű befejezése fiára, Salamon királyra várt, aki a zsidó törzsek valóságos fővászolgalat — KS) rosává emelte Jeruzsálemet ö építtette a páratlan szépségű jeruzsálemi templomot, amelyhez Libanonból szállították a cédrusokat. A csodás építmény akkor pusztult el, amikor i. e. 587-ben Nebu- kodnécár babiloni király katonái leigázták egész Judeát. A babiloni fogságból visszatért zsidók újjáépítették a várost, és felépítették a második templomot, amely a római megszállás idején pusztult el ismét. A mai Siratófal a második templom maradványa. Jeruzsálem egyik nevezetessége a Mea Saarin (száz kapu) nevő városrész, az ortodox zsidóság fellegvára. Egymást érik itt a zsinagógák, a tórát oktató iskolák. Az utcákon járó férfiak, sőt a kisfiúk is a jellegzetes fekete kaftánt, széles karimájú fekete kalapot viselik. Angol, héber és jiddis nyelvű felirat figyelmeztet: „Zsidó leány! A tóra erényes öltözködésre kötelez. Nem tűrjük el, hogy erkölcstelenül öltözött emberek haladjanak át az utcáinkon”. A Mea Saarim főutcájához kapcsolódik a Batei-Ungarn (magyar házak) nevű városrész, amelyet a Magyarországról kivándorolt ortodox zsidók alapítottak. Az óvárosi bazár és környéke — arab világ. A boltosok, a kávéházakban szórakozó vendégek az ismert palesztin fejkendőt, a kefiját viselik. Az újváros egészen más. Az építészet és az életvitel egyaránt modern. Itt található a parlament (Knesszet), a kormányfő hivatala és a minisztériumok, a héber egyetem, a tudományos akadémia, a nemzeti múzeum, a Zsidó Ügynökség, a bankok, a városképből ízléstelenül kirívó Hilton-szálló. A kőfallal és vasráccsal körülvett Knesszet inkább erődítményre emlékeztet, mintsem vitázó honatyák gyülekezési helyére. A parlament kapujával szemben áll Izrael állam jelképe, a bronzból öntött hétkarú gyertyatartó, a domborművekkel és feliratokkal díszített Menora. öt méter magas, négy méter széles. Mindebből az következnék, hogy Jeruzsálem Izrael fővárosa. Ez azonban nem így van. Izrael önkényesen, a város nemzetközi státusának megváltoztatásával tette fővárosává (1949), s az arablakta óváros erőszakos bekebelezésével (1967) egyesítettte Jeruzsálemet. A világ Tel Avivot tekinti Izrael fővárosának. s a vele diplomáciai kapcsolatban lévő államok máig is ott tartják fenn képviseleteiket. önkényes döntés Ezzel ismét visszakanyarodtunk a vérzivataros eseményekben bővelkedő történelemhez. A templomromboló rómaiakat a bizánci, majd az arab hódítók követték. A mohamedán arabok az El- Kudsz (szentség) nevet adták Jeruzsálemnek, s kezdetben nem Mekka, hanem Jeruzsálem felé fordulva imádkoztak. A sziklatemplomként is emlegetett Omár mecsetben őrzik azt a sziklát, amelyen Ábrahám próféta (arabul Ibrahim) feláldozni készült Izsákot. A legenda azt tartja továbbá, hogy Mohamed próféta erről a kőről emelkedett fel az égbe, rajta hagyva becses lábnyomát. Felsorolni is sok, ki mindenki háborúzott Jeruzsálem birtoklásáért. Az arab kalifák a keresztes lovagok követték, utánuk a tatárok jöttek, majd ismét visszatértek az arabok. 1516-ban kezdődött a négyszáz éves török behódoltság. Az első világháború idején Palesztina brit katonai közigazgatás alá került. Időközben olyan tempóban gyarapodott a zsidó bevándorlók száma, hogy az ENSZ- közgyűlés 1947 novemberében határozatot hozott a zsidó és arab lakta Palesztina felosztásáról, a leendő zsidó és arab állam területéről, népességéről. Ugyanez a határozat semleges övezetté (corpus separatum) nyilvánította Jeruzsálemet és környékét, kimondva, hogy a szent helyek megközelíthetőségéről ENSZ- közigazgatás gondoskodik. Hadak útján... Az 1948-as arab—izraeli háború áthúzta ezt a tervet: Űj-Jeruzsálemet a létrejött izraeli államhoz, az óvárost pedig Jordániához csatolták, s a palesztin arab állam alól kihúzták a talajt. Az 1967-es agresszió során Izrael az óvárosra is rátette a kezét. Azóta minden lehetséges módon — az arab lakosság elűzésével, az arab ingatlanok kisajátításával, a zsidó letelepítést segítő városfejlesztéssel — arra törekszik, hogy végérvényessé tegye a város nemzetközi státusának megváltoztatását. Ezt a törekvést több ízben érvénytelenítette és elítélte az ENSZ-közgyű- lés. A keresztény és a mohamedán világ egyaránt többször tiltakozott amiatt, hogy az izraeli hatóságok nem tartják kellő tiszteletben e két nagy vallás jeruzsálemi szentélyeit, emlékeit. Az egymást követő izraeli kormányok hallani sem akarnak a város státusát sértő intézkedések viszavonásáról, a három világvallás érdekeinek megfelelő nemzetközi státus helyreállításáról. Márpedig amíg Izrael törvénytelenül arab területeket tart megszállva és megtagadja a Palesztinái araboktól az őket megillető önrendelkezési jogot, addig Jeruzsálem jövője továbbra is aggodalomra ad okot. Addig nem lehet igazi béke. Pedig a hadak útján fekvő Jeruzsálemet oly sokszor nevezték már a béke városának. Böcz Sándor ri I Vav*1 ' I I “Ja! p. * I r A v i ■ I I tTil a a
