Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-04 / 54. szám
1978. március 4. KELET-MAGYARORSZAG 3 Túlóra I inéi több a túlóra, annál magasabb a bér és alacsonyabb a teljesítmény. Erre az összefüggésre nem magyar, hanem francia kutatók hívták fel a figyelmet. Lengyel kutatók viszont szoros összefüggést mutattak ki a túlórák számának növekedése és a munkahelyi balesetek száma között. Nálunk a túlóra, a világ legtermészetesebb jelenségei közé tartozik; afféle előre tervezett „kapacitástartalék”, olyan szükséges rossz, amely ellen legfeljebb zsurnalisztikái eszközökkel, módszerekkel emelünk szót, ám a valóságos okok vizsgálatával, elemzésével nem sokat törődünk. Túlóra volt, van és lesz ... A statisztikai adatok is ezt bizonyítják: gyenge első negyedév — újabban már ez sem megy túlórák nélkül —, némileg erősebb második negyedév, majd „időarányosan” növekvő túlóramennyiség a harmadik negyedben, és végül a „mindent bele” állapot az utolsó három hónapban. És ez nemcsak a negyedévekre, a deká- dokra is jellemző. Hosszú évek óta, sőt: egyre jobban terjednek az olyan bérezési, jutalmazási formák, amelyek a — kollektív szerződésekben rögzített — túlóraszabályok kijátszására engednek következtetni. A mozgóbérek felhasználásának részletezése is arra utal, hogy még az egészségre ártalmas munkakörökben is növekszik az illegális túlórázás. Mert ilyen is van. S nincs az a statisztikus, aki legalább megközelítően kimutathatná az úgynevezett „fekete” túlórák mértékét. A túlóra, nemcsak a munkáltató által előre betervezett „kapacitásbővítés”, hanem a munkavállaló által is szívesen vett keresetnövelési lehetőség. Üjságcikkek nem szólnak róla, de néhány szociológiai vizsgálódás felhívta a figyelmet arra, hogy a munkások egy része egyáltalán nem tiltakozik a túlóra ellen. Sőt: bizonyos esetekben a munkaválla- si feltételek közé sorolandó a túlórabiztosítás. Arra is akad példa, ha a vállalat vezetői már nem tűrik a minden mértéken felüli túlmunkát, akkor a munkások megtalálják a módját, hogy kikényszerít- sék a további túlórát. No nem azért, mintha nem tudnának elszakadni a munkahelyüktől, mintha mindenáron még többet és többet akarnának teljesíteni, hanem — tessék egy pillantást vetni a keresetek időszakonkénti alakulását jelző statisztikákra —, mert számítanak a túlóradíjjal pótlékolt keresetre. Ez a bérstatisztika ugyanazt jelzi amit a túlórastatisztika: az év első három hónapjának átlag- keresete messze elmarad az év utolsó negyedében elért keresetektől. S ezen a ponton a túlóra-probléma átcsap a bérszabályozás problémájába. S előáll a furcsa helyzet: miközben a szakszervezet harcol a mértéktelen túlórázás ellen, hivatkozva a munkások érdekeire, közben könnyen szembe találhatja magát éppen azokkal, akiknek az érdekeit védi. S mert ez cseppet sem kívánatos állapot, talán érdemes lenne a szakszervezetnek belevágnia a nagy feladatba: sokoldalúan és részletesen elemezni, hogy a túlórázás miért is tartozik gazdasági életünk szűnni nem akaró, káros jelenségei közé. V. Cs. Szovjet exportra készít nyári női ruhákat a Sajó menti Ipari Szövetkezet győrteleki részlege. Egységes szemlélet és irányítás II kórházi betegellátás ma — Biztos, hogy nagyon sok gondunk van és lesz is is még a jövőben, de egyet meggyőződéssel leszögezhetünk: a betegellátás sehol sem romlott, sőt, nagyon sok területen a nehézségek ellenére javult — mondotta teljes határozottsággal dr. Pálfy Roland a megyei kórház főigazgatója. A megállapítás tehát bíztató mindenki számára, aki érdeklődéssel figyelte az egészségügyi integrációt, s az első esztendő végén valamilyen értékelésre számított. Egyet azonban a főigazgatói vélemény igen határozottan érzékeltet: az integrációról nem beszélhetünk úgy, mint befejezett tényről, itt egy igen hosszú, évekig, talán évtizedekig is tartó folyamatról van szó. Á centralizáció Nyíregyházán az egészségügy történelminek nevezhető új szervezési rendje érintette a megyei kórházat, a Vöröshadsereg úti rendelőt, a Sóstói úti volt tüdőgyógyintézetet, a kemecsei, az újfehértói, a baktalórántházi szülőotthonokat, a bőr- és nemi- beteg-gondozót. Nem volt egyszerű dolog az erősen eltérő felszereltségű és ellátottságé intézeteket közös nevezőre hozni. A folyamat azonban hozott eredményeket, s talán a legfontosabb: minden az okszerű centralizáció irányába hatott. Teljesen jogos a kérdés: vajon mindez mit jelent annak a 320 ezer embernek, aki az integrált egészségügyi rendszerbe tartozik Nyíregyházán és a környező felvevő területen. A betegnek ugyanis minden változás csak akkor előnyös, ha érzi az ellátás javulását, körülményei pozitív alakulását. Talán már az is meggyőző, ha leírjuk: az elmúlt évben a megyei kórházban 600 ágyat tettek korszerűvé, megszüntették a méltatlan állapotokat, hatalmas összegeket fordítottak a betegek ruházatára, az intézeti ágyneműk, textiliák feljavítására. Az anyagi erők okos összpontosítása azt eredményezte, hogy a kapott póthitellel együtt komoly pénzeket tudtak fordítani a kulturált betegfogadásra, megszüntették a korábbi áldatlan állapotokat az újszülött részleg korszerűtlen pólyázó csecsemőágy rendszerében. Ami szintén fontos: jelentős lépést tettek az intézet takarításának javítására. Gépesítettek, ugyanakkor a különböző osztályok tárolási helyzetét is megfelelően átalakították. Mindez jól szolgálta mind a dolgozók életkörülményeinek változtatását, de előnyösen hatott a kezeltek közérzetére i*. 1682 ágy Az integrált kórházban az elmúlt évben 1682 ágy állt a betegek rendelkezésére. Az idén jelentős gyarapodás nem várható, itt talán csak a szervezés alatt álló szájsebészet jelent majd újat. A forgalomra jellemző, hogy egy esztendő alatt több mint 37 ezer beteget kezeltek, egy- egy esetre mintegy 14 napos kórházi ápolási időt lehet számítani. Itt érdemel említést az, hogy a megyei kórház a hozzá tartozó terület ellátásán kívül éppen az integrációból adódó más kötelességek teljesítését is eredményesen szervezte. így a korszerű tárgyi és magas szintű szellemi erők koncentrálása révén olyan gyógyítási feladatokat is ellátott, amelyek más, a megyében lévő kórházakban nem voltak megoldhatók. Vagyis a megyei kórház központi funkciója már érvényesült, és hozzávetőlegesen fel- mérhetővé vált, milyen újszerű feladatok jelentkeznek majd a magas szintű betegellátásban. A korszerű kórházi munka 23 osztályon történik, 39 szakrendelés egészíti ki. A legmagasabb igényeket kielégítő véradórendszer, valamint az infúziós oldatokat előállító laboratórium segíti munkájukat. Jelenleg 230 orvos és 997 egészségügyi szakdolgozó tevékenykedik a betegek érdekében. Még mindig van szakorvoshiány, de lassú javulás itt is mérhető, ami elsősorban annak köszönhető, hogy letelepítésük három év óta megoldottnak mondható. Kielégítő ellátás Azon a tanácskozáson, amely legutóbb az integrált kórház tevékenységét eleL mezte, hangzott el a következő megállapítás: — Kórházunk osztályain és szakrendelésein nyújtott ellátás — a jelenlegi szakrendelő intézeti zsúfoltságot leszámítva — kielégítőnek mondható, javuló tendenciával. Itt érdemes egy percre megállni, hiszen a jövő éppen ezen a téren vet fel izgalmas kérdéseket. Egy tény: a kórházi rekonstrukció folyik. Első üteme, a rendelőintézet építése befejezés előtt áll, hamarosan a berendezés is megtörténhet. A tél elmúltával felgyorsult a közmű átalakítása, a konyha és a mosoda újjáépítése. A tervek szerint 1983-ig elkészül a műtéti tömb is. Az imént említett rendelőintézeti zsúfoltság azonban csak részben mérséklődik, pontosabban majd megoszlik az új épületben, hiszen a jelenlegi Bocskai utcai teljes felújításra szorulna. A több mint 40 esztendős építmény tetőszerkezete teljesen rossz, a falak vizesek, az egész konstrukció korszerűtlen. Nem volna szabad barkácsolni rajta, hiszen az ehhez szükséges 12—14 millióból már olyan újat lehetne építeni, ami a holnapnak is jó lenne. Tehát megfontolandó lenne —, s erre már született is javaslat — az egész épület lebontása, s helyette új emelése. összehangoltan A nagy követelmények teljesítésére hivatott intézményben minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott a koordináció. Ez jellemző a tudományos munkára is, az orvostovábbképzésre, a más kórházaknak nyújtott szakmai támogatásra. De újszerűén alakították ki o szervezeti és működési szabályzatot, amely szigorúan megszabja a különböző szintű vezetői tanácskozások rendjét. A havonta egy alkalommal összeülő igazgatói tanács ülésein a szakmai vezetés mellett részt vesz a párt-, a KISZ-szervezet, valamint a szakszervezet titkára is. A vezetés nyitottságát jelzi, hogy a hetente sorra kerülő vezetői tanácskozásokon is ott-találhatóak a társadalmi és állami szervek képviselői. Hogy ez miért szükséges? Elsősorban a gyógyító munka hatékonyságának segítése miatt. így rendelkezik a nagy kórházi rendelőintézet-egység vezetése széles tájékozottsággal, melynek birtokában gyorsan tud intézkedni ott, ahol a beteg érdeke ezt kívánja. Bürget Lajos LEHETNE JOBBAN? A megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani ai anyagi és szellemi erőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-1 határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni. II takarékosság — Nálunk az öntödében a legnagyobb anyagtakarékosság a selejt minimálisra csökkentése. Ezt akkor érhetjük el, ha a technológiai előírásokat betartjuk, ha a drágábban beszerezhető anyagokat olcsóbbal, de azo_ nos értékűvel tudjuk helyettesíteni. Ha például laza a homokforma, akkor a 9,25. ös radiátor súlya nem 18, hanem 19 kilogramm, mert a vas szétnyomja a laza formát. Ha egyszer fordul csak ez elő, akkor az egy kiló még nem nagy dolog. De ha sokszor...? — Ugyancsak ide tartozik az értékes adalékanyagok, a szilícium, a mangán meghatározott mennyiségeinek feldolgozása. Fontos ez. hiszen a mangán kilója több, mint hét forint, a szilíciumé pedig 11 forint. Persze rajtunk kívül álló okok is befolyásolják, hogy tartani — esetleg csökkenteni — tudjuk-e a felhasznált anyagok mértékét. Nem mindegy például, hogy a drágább nyersvasat helyettesítjük-e az olcsóbb géptöredékkel, mert ez utóbbi. mm isa apja az asztalra ifi v^t}ta fia ellenőrzőjét és eléggé komoran kinyilatkoztatta: — Ebből elég volt! Vagy-vagy! Misa sosem értette az apját, amíg az anyja meg nem magyarázta a szavait. — Elég volt az utcai kóborlásból — kezdte most is a, mama. — Vagy a zeneiskola, vagy a jégtánc, választhatsz. Misa szipogott egy kicsit, majd a zeneiskola mellett döntött: ott mégsem annyira csúszós! — Te vagy az én kis okosom — örült meg a mama. — De azt tudod, a hegedűvonó mellé bizony nem illik a parittya. Láttál te már akárcsak egy hegedűst is parittyázni? — De én dobon akarok ... — ellenkezett Misa. — Elég volt a bolondozásból! — szakította félbe a mama. — Ha nem felel meg a hegedű ott a pianínó — tette hozzá. Misa megvakarta leborotvált tarkóját és a pianínót választotta: azt legalább nem kell cipelni magával! Múltak az évek. * Egyszer Misa apja az asztalra hajította az Irodalmi folyóiratot és elégedetlen hangon így kezdte: — Ennek véget vetsz egyszer s mindenkorra! Vagy- vagy! — Ideje komolyan beszélgetni — magyarázta a mama az orvosi, vagy az agráregyetem. Misa játszott egy akkordot, BÁLLÁ FERENC ból meglehetősen keveset kaptunk. Ezen egyébként hulladékgyűjtéssel próbálunk segíteni. Jó lenne, ha a MÁV is enyhítené gondunkat, mert ha a nálunk gyártott és a használattól elkopott féktuskókat visszajuttatják hozzánk, megint csak értékes anyagokat takaríthatnánk meg. — Nemrég egy szocialista brigádvezető tanácskozáson voltam Budapesten. Ott is elmondták, hogy a betétanyagok árának nagymérvű emelkedését az öntvényárak csak akkor egyenlíthetik ki, ha az értékes adalékokkal jól gazdálkodunk, selejt- mentesen dolgozunk. A mi brigádunk ennek megfele. lően igyekszik dolgozni. Bizonyíték erre, hogy a VuT^- kán tavalyi selejtátlaga 12,2 százalék volt, de mi hattizeddel jobb eredményt értünk el. Minden tized, millió forintokat jelenthet! Ezt az évet is jól kezdtük, janu. árban munkánknak csak tíz százaléka lehetett kifogásolható. Elmondta: Bállá Ferenc formázó, a Vulkán Vályí Péter Szocialista Brigádjának vezetője. Lejegyezte: Speidl Zoltán majd mély basszussal folytatta: — Ami az igazat illeti, én a geológiát szeretném ... A mama egyből rosszul lett, így Misa az orvosit választotta. Ismét eltelt néhány év. A papa az Egészséget olvasta, azzal csapott az asztalra, majd elüvöltötte magát: — Ez így nem mehet tovább! Vagy-vagy! Mint mindig, most is a mama jött segítségre. Ez valóban a te egyéni ügyed, de ideje meggondolni... Remélem, már megfejtetted, miről van szó. Vagy Zinocska, vagy Tányecska. Zinocska — rendes, munkabíró lány, Tányecska pedig sokat olvasott valaki. Misa beletúrt a szakállába és halkan megszólalt: — Én egyáltalán nem akarok megnősülni... A papának villogtak a szemei. — Ezzel az örökös makacsságával visz minket a sírba! Misa megvakarta a szakál- lát, szívből Tányecskát akarta választani, de nem tudta magát rászánni, s így Zinocska mellett döntött. A termelési jellemzés mégis biztatóbb. Majd ő kérdezett: — Fiút, vagy lányt akartok? A mama örömében egy szót sem tudott kiejteni, de a papa eléggé határozott hangon válaszolt: Vagy-vagy! Fordította: Laczik Mária G. Bicskov: Alternatíva
