Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-04 / 54. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 4. A Pravda: A szovjet—japán szerződéstervezetről Harcunk fontos eleme: az igazság terjesztése a létező szocializmus sikereiről Borisz Ponomavjov nyilatkozata a budapesti tanácskozásról — Szovjet—japán jószomszédsági és együttműködési szerződéstervezet, amelyet a közelmúltban hozott nyilvánosságra a szovjet sajtó, osztatlan figyelmet keltett a japán közvéleményben. A tervezet szövegét valamennyi központi tokiói lap közölte. Egészen más álláspontot foglalnak el a szovjet javaslattal kapcsolatban a japán hivatalos körök. A kormány magas beosztású tisztviselői igyekeznek negatív alapállásukat, a szovjet békekezdeményezéssel szembeni előítéletüket a közvéleménybe is betáplálni. Kapásból visszautasították a tervezetet és Georges Marchais, az FKP főtitkára a Le Monde- nak adott nyilatkozatában megújította azt a javaslatát, hogy a baloldali pártok haladéktalanul, minden feltétel nélkül kezdjék újra a tavaly szeptemberben félbeszakadt tárgyalásokat, hogy még március 12-e előtt megállapodás jöhessen létre a baloldal programjáról és a választások második fordulójára vonatkozóan a kölcsönös visszalépésekről. Ha a szocialista párt elutasítja a tárgyalások március 12-e előtti felújítását, akkor az FKP-ra való szavazás marad az egyetlen lehetőség azok számára, akik a szocialista pártot vissza kívánják hozni a baloldali unióhoz. „Mi tovább küzdünk a balodali unióért. De természetesen, az unióhoz kettő kell.” Az FKP főtitkára nyilatkozatában nemzetközi kérdéPénteken Salisbuiyban lan Smith rhodesiai miniszterelnök és három megalkuvó helyi afrikai vezető, Muzore- wa, Sithole és Chirau aláírta a legutóbbi tárgyalásokon született megállapodásokat, nevezetesen a „hatalom ez év végi átadásáról” és az átmeneti időszak kormányzatának „képletéről”. Megfigyelők szerint nyilvánvaló, hogy az újabb alku szovjetellenes kirohanások rohamát indították ellene. Azt terjesztik róla, hogy Japán „elszigetelését célozza” olyan országoktól, mint az Egyesült Államok és Kína, „aláássa Japán külpolitikájának önállóságát”, sőt arra irányul, hogy Japánt „a Szovjetunió csatlósává tegye”. A szerződés ellenfelei részéről a leghevesebb támadást a tervezet 3. cikkelye váltotta ki, amelynek értelmében a felek kötelezettséget vállalnának arra, hogy nem engedik felhasználni területüket olyan célra, amely kárt okozhat. sekkel is foglalkozott. Nyu- gat-Szaharát illetően kijelentette, hogy egy baloldali kormány, amelyben kommunista miniszterek is részt vennének, visszavonná a francia katonai személyzetet Nyugat-Szahara térségéből. Az FKP főtitkára leszögezte: az európai földrészen Franciaország hozzájárulhat az enyhülés politikájának ki- szélesítéséhez és a megkülönböztetés nélküli együttműködéshez. Egy baloldali kormány tehát előmozdítaná a leszerelést és síkra szállna a tömbök felosztásáért. S mindent elkövetne a helsinki záróokmány ajánlásainak teljes végrehajtásáért és javasolná, hogy Franciaország minden olyan országgal, amely ezt akarja, köztük a Szovjetunióval is, kössön meg nem támadási szerződéseket. kemény ellenállásra talál majd úgy Rhodesiában, mint külföldön. „A belső megállapodásból” kizárt Zimbabwei Hazafias Front, az Afrikai Egységszervezet egyértelmű támogatására számíthat. Az ENSZ jövő heti Rhodesiával foglalkozó vitáján is az várható, hogy a tagállamok többsége elhatárolja magát a Salisburyban nyélbeütött alkutól. (Folytatás az 1. oldalról) A Szojuz 28. a Föld körül tett 17. fordulata alatt Alek- szej Gubarev és Vladimir Remek végrehajtotta azt a szükséges korrekciós manővert, amellyel az űrállomás közelébe juttatták űrhajójukat. Innen kezdve már az automatikus berendezések vették át az irányítást, rádió- technikai és egyéb berendezésekkel az űrállomás közvetlen közelébe vitték az űrhajót, amelyet Romanyenko és Grecsko korábban megfelelő orientációval a kívánt helyzetbe hozott. Az összekapcsolás, amelyet a földi irányító központból televízión követtek — a kamera az űrállomáson működött — teljesen a megadott és többször sikerrel megvalósított program szerint ment végbe: közvetlen közelébe érve az űrhajó egészen kis sebességgel közelítette meg az űrállomást, az összekapcsoló berendezés orra lassan becsúszott a Szál jut 6. megfelelően kimunkált kapcsolórészébe, és a mechanikus berendezések összekapcsolódtak. Az összekapcsolás után az űrhajósoknak még ellenőrizniük kellett, hogy az tökéletes-e, valamennyi berendezés működik-e és a két égi jármű hermetikusan kapcsolódik egymáshoz. Ez a munka mintegy három órát igényel s csak ezt követően lehetséges az összekötő ajtók kinyitása. Jugoszláv— spanyol tárgyalások A hivatalos látogatáson Belgrádban tartózkodó Mar- celino Oreja spanyol külügyminiszter pénteken délelőtt folytatta csütörtök este megkezdett tárgyalásait Milos Minies jugoszláv külügyminiszterrel. A napirenden a nemzetközi helyzet időszerű problémái szerepeltek. David Owen brit külügyminiszter, csütörtök este a BBC-nek adott interjúban „kezdeti eredményként” értékelte a „belső megállapodást”. A brit diplomácia vezetője ugyanakkor — híven London kétkulacsos politikájához — aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a Nko- mo és Mugabe vezette hazafias front részvétele nélkül a megállapodások életképtelenné válnak. Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a központi bizottság titkára nyilatkozatot adott a Pravdának a testvérpártok központi bizottsági titkárainak Budapesten megtartott tanácskozásáról. — Küldöttségünk — mondotta — elégedett a tanácskozás menetével és eredményével. Véleményünk szerint a tanácskozás meghatározó szerepet tölt be a testvérpártok együttműködésének további fejlesztésében az eszmei-politikai területen. — A vita központi kérdése az volt, hogyan őrizzük meg és szilárdítsuk meg a békét, hogyan akadályozzuk meg a nukleáris katasztrófát. Az elvtársak arról beszéltek, hogy még tevékenyebben, kezdeményezőbben kell fellépnünk, el kell érnünk közös céljaink megvalósulását. A béke megszilárdítása országaink, pártjaink számára elsőrendű feladat és erről világosan szóltunk a közleményben. Az SZKP Központi Bizottsága, élén L. I. Brezs- nyev elvtárssal, mindent megtesz e történelmi fontosságú feladat megoldásáért. — A tanácskozás, valamennyi felszólalója rámutatott: ahhoz, hogy megőrizzük a békét, elhárítsuk a háború fenyegetését, még következetesebben és szilárdabban kell gondoskodnunk a politikai enyhülés megszilárdulásáról, arról, hogy az katonai enyhüléssel egészüljön ki. A találkozón részt vett pártok kijelentették, hogy ezen a téren még energikusabban tevékenykednek mind politikai téren, mind pedig abban, hogy ideológiailag támasszák alá az enyhülés érdekében végzett gyakorlati tevékenységünket. — Az enyhülés zsákutcába juthat, ha nem érjük el a fegyverkezési verseny megszüntetését, nem keressük a leszereléshez vezető utakat. — A tanácskozáson részt- vett valamennyi párt egyetértett abban, hogy a békéért és a haladásért vívott harc legfontosabb eleme: az igazság terjesztése a létező szocializmusról, sikereiről, a kapitalista rendszerrel szembeni fölényéről. A vita során erről számos érdekes megállapítás hangzott el. A testvér- pártok küldöttségei tájékoztatást adtak a szocialista és a kommunista építés országukban elért sikereiről. — A felszólalók aláhúzták, hogy az emberiség e legfontosabb létkérdéseinek megoldásában a kommunisták fontos szerepet hivatottak betölteni. Az osztályellenség is tudja ezt, éppen ezért törekszik minden eszközzel arra, hogy megingassa a kommunista mozgalmat, elválassza egymástól a kommunista pártokat, gyengítse azt a képességüket, hogy összeforrottan lépnek föl. Az imperializmus ebben látja az egyik legfontosabb utat arra, hogy ártson az enyhülésnek, megingassa a békeszerető erők pozícióit. — A tanácskozáson részt vett pártok kifejezésre juttatták, hogy szolidárisak a nem szocialista országok testvérpártjaival, támogatják az imperializmus ellen a békéért, a népek biztonságáért, a szocializmusért vívott harcukat. A találkozón nagy figyelmet szenteltek a nemzeti felszabadító mozgalom problémáinak. Ez teljességgel érthető is, hiszen a mozgalom most fejlődésének igen felelősségteljes szakaszát éli át. Szó volt arról, tiogy fokozni Súlyos harcok A közép-amerikai Nicaraguából változatlanul tüntetésekről érkeznek hírek. Az ország több városában csütörtökön is súlyos összecsapások zajlottak le a kormánycsapatok és a tüntetők között. A legsúlyosabb harcok színtere továbbra is Masaya és León városa. A két település lakossága utcai harcokat vívott a diktatúra fegyvereseivel. Az országot 40 éve irányító Somoza-család diktatúrája ellen a hét elején újult erővel lángolt fel a lakosság harca, miután az elnök megtagadta, hogy eleget tegyen a lemondását követelő demokratikus ellenzék kérésének. kell a figyelmet az úgynevezett harmadik világban, különösen pedig a felszabadító harc legizzóbb pontján végbemenő folyamatok iránt. — Végül felhívták a figyelmet arra, hogy az imperializmus felélénkítette a szocializmus elleni, a kommunista mozgalom elleni, a társadalmi haladás és a béke elleni propagandáját. Tulajdonképpen ezek nem jelentenek külön-külön irányvonalat az imperializmus propagandájában, egy és ugyanazon irányvonal megnyilvánulásai, hiszen napjainkban nincs olyan béke- és haladásellenes állásfoglalás, ami ne lenne egyben kommunistaellenes is. És megfordítva: minden kommunistaellenes diverzió kárt okoz a békének és a haladásnak is. Ezért, ahogyan azt a felszólaló elvtársak hangoztatták, a béke és a haladás védelme elválaszthatatlanul összekapcsolódik az imperialista ideológia, a kommunistaellenesség ellen vívott harccal. — A vita érdekes, tartalmas és gyümölcsöző volt, a találkozót jól szervezték meg. Ebben nagy érdeme van a vendéglátó pártnak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, amelynek valamennyien őszinte hálánkat fejezzük ki — mondotta befejezésül a Pravdának adott nyilatkozatában Borisz Ponomarjov. Nicaraguában A managuai kormány csütörtökön közzétett jelentése szerint az országban január 10. óta tartó zendülés során eddig 45-en vesztették életüket. Hitelt érdemlő források azonban ezt a számot lényegesen nagyobbra becsülik, hiszen egyetlen városban, Masayában, — a Vöröskereszt adatai szerint is — a halottak száma meghaladja a 20-at. Csütörtökön a nemzeti gárda egységei tömeges letartóztatásokat hajtottak végre a diktatúraellenes felkelés két központjában, Masaya Monimbo nevű szegénynegyedében és Leónban. Georges Marchais: Feltétel nélküli tárgyalást A rhodesiai megalkuvók népeilenes egysége yugaton mostanában sok szó esik a szocializmus különböző „modelljeiről”. A polgári propaganda, saját céljainak megfelelően, úgy állítja be a dolgot, hogy az SZKP csupán egy modellt ismer el ezekből, mégpedig a sajátját, s arra törekszik, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet minden kérdésének megoldásában csakis a saját modelljét erőszakolja rá más kommunista pártokra. Mi a helyzet a valóságban? A reális szocializmus im- qnár hat évtized alkotó munkáját tudja maga mögött. Ugyanakkor a Szovjetunió már régen nem az egyetlen szocialista állam. És akit érdekelt, az megfigyelhette, hogy a társadalom szocialista átalakításának számos kérdését különbözőképp oldották meg az egyes szocialista országokban. Ez természetes, hiszen ezek az országok nem egyforma történelmi múlttal, gazdasági fejlettséggel, politikai hagyományokkal, nemzeti kultúrával rendelkeztek. Ilyen körülmények között a szocialista átalakítások egyazon receptjének alkalmazása gyakorlatilag lehetetlen lett volna, és minden ilyen kísérlet helyrehozhatatlan T á rsadalomtudomány Á közös és a sajátos károkat okozott volna. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet tehát sokféle megoldással történt, minden esetben az adott ország sajátosságainak megfelelően. A Szovjetunióban, mint ismeretes, történelmileg úgy alakult, hogy csak egyetlen párt, az SZKP létezik. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a marxizmus—leniniz- mus nem ismeri el a pártok kérdésének más megközelítését a szocialista társadalomban. Az októberi forradalom győzelme után a Szovjetunióban volt még egy párt, a baloldali eszerek pártja, amely kezdetben együtt haladt a bolsevikokkal. Képviselői helyet foglaltak a kormányban. Később azonban a baloldali eszerek vezetősége fegyveres felkelést szervezett, harcot indított a bolsevikok ellen, akiket azonban a dolgozó nép túlnyomó többsége támogatott. A felkelés törvényszerűen vereséget szenvedett, a baloldali eszerek teljesen lejáratták magukat és letűntek a politikai élet színpadáról. Azóta a Szovjetunió dolgozói a kommunistákban látják valódi érdekeik egyedüli képviselőit. És mi a helyzet más szocialista országokban? Az NDK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Bulgáriában a kommunista- és munkáspártokon kívül más politikai pártok is vannak. Ezek természetesen a szocializmus talaján állnak, és hozzájárulnak az új társadalom létrehozásához. Tevékenységüket a marxista- leninista pártok vezető szerepét elismerő nemzeti vagy hazafias frontokban fejtik ki. Ez a Szovjetunióétól eltérő politikai szervezetforma, a marxista-leninista elmélet alkotó alkalmazásának megnyilvánulása. De vannak más különbségek is. A Szovjetunió „mo- delljétől” eltérő módon folyt le — és helyenként folyik még ma is — például a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Az NDK-ban nerrt államosították a földeket, kezdettől fogva többféle mező- gazdasági termelői társulás jött létre és létezik ma is. Másképpen alakult ki és fejlődött a szocialista ipar is. Viszonylag hosszú ideig álltak fenn a kezdetben magán, majd vegyes (állami-magán) kis- és középvállalatok. Lengyelországban a mezőgazdaság alapja mai napig is a paraszti kisbirtok, és jelenleg is ennek fejlesztését tekinti a LEMP soros feladatának. A testvéri pártok és államok e téren szerzett tapasztalata felbecsülhetetlen érték, s hozzáférhető mindazok, számára, akik a szocialista útra lépnek anélkül, hogy bárki is kényszerítve lenne azok fel- használására. A különböző országokban végrehajtott szocialista átalakítások konkrét formái azonban — minden különbözőségük ellenére — magukon viselik a szocialista forradalom, a szocialista építés alapvető, elidegeníthetetlen vonásait. Ezek figyelmen kívül hagyása esetén csak pusztába kiáltott szó lenne minden, amit az új társadalom felépítéséről mondunk. Melyek ezek a vonások? Mindenekelőtt a forradalomban dől el a főkérdés, a hatalom kérdése. A munkás- osztály a dolgozó néppel szövetségben kezébe veszi a hatalmat. A reális politikai hatalmat a munkásosztály és szövetségesei arra használják fel, hogy felszámolják a kapitalista és más kizsákmányolok szociális és gazdasági uralmát. Enélkül szó sem lehet a szocializmusra való áttérésről. A szocializmus győzelme, továbbá, csak akkor lehetséges, ha a munkásosztály élcsapata, a kommunista párt, harcba tudja vinni a dolgozó tömegeket az új társadalom felépítéséért. És végül, a szocializmus csak akkor ereszt gyökeret, ha a dolgozók hatalma meg tudja védeni a forradalmat az osztályellenség támadásaitól. Az ilyen támadások pedig elkerülhetetlenek. A polgári propaganda a szocializmus különféle modelljei körül csapott lármával egyet szeretne elérni: arra kényszeríti az egyes országok kommunistáit, hogy értékeljék át a szocialista építés általános elvi vonásainak jelentőségét, mivel abban reménykednek, hogy akkor kudarcra lenne kárhoztatva az új társadalom építésének ügye ezekben az országokban. □ burzsoázia nem először indít rohamot a marxizmus—leniniz- mus egyik vagy másik elvi tétele ellen abban a reményben, hogy sikerül letérítenie a kommunistákat a helyes útról, és megakadályozhatja, a világ szocialista átalakításának folyamatát. Az októberi forradalom óta eltelt 60 év azonban bizonyítja: a világ forradalmi folyamata magabiztosan halad előre.