Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-23 / 70. szám

1978. március 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Negyvenezren a falugyűléseken Kérni és tenni J anuár 15-én kezdődtek és március 15-én értek vé­get megyénkbe^ a falugyűlések. Valamennyi tele­pülésen nagy volt az érdeklődés a helyi politika iránt. Az említett időszakban 220 községben, illetve nagy­községben 300 falugyűlést tartottak. (A nagyközségekben több körzeti fórumot rendeztek.) A tanyagyűlések száma 47 volt, négy városunkban 36 városkörzeti tanácskozást tartottak. A gyűléseken, tanácskozásokon csaknem negy­venezren jelentek meg, jelentős volt a felszólalók száma. A nyíregyházi járásban például 408 közérdekű bejelentés hangzott el, s ezek közül csak 8 kifogásolta az ügyinté­zést. A falugyűléseket mindenütt a Hazafias Népfront köz­reműködésével szervezték. A megnyitókat a HNF helyi vezetői mondták. Megyénk országgyűlési képviselői vá­lasztókerületükben részt vettek egy-egy falugyűlésen. Beszámoltak az országgyűlés munkájáról, elmondták, hogy miként teljesítették megbízatásaikat az elmúlt egy év alatt. A helyi tanácsok vezetői számot adtak az elmúlt fa­lugyűlés óta végzett tanácsi munkáról, beszámoltak a köz­érdekű kérdések és bejelentések teljesítéséről. Értékelték a társadalmi munkát, szóltak a tanácsok előtt álló felada­tokról is. A HNF képviselői elsősorban a társadalmi mun­ka szervezéséről és a környezetvédelmi feladatokról mond­ták el véleményüket. A városi tanácstagok (és a városi állampolgárok) főleg azt kifogásolták, hogy a nagyarányú lakásépítések mellett kevés az úgynevezett járulékos be­ruházás, több gyermekintézményre, szolgáltatóegységre és boltra lenne szükség. A feltárt gondok nagy részére rögtön választ kaptak a résztvevők, mert a legtöbb falu­gyűlésen jelen volt a járási hivatal, az ÁFÉSZ, a tejipari vállalat, a sütőipari vállalat és a Volán képviselője. A közlekedés kevés kivétellel mindenütt napirendre került. Elmondták a kedvező változásokat is, de főleg a hiányosságok megszüntetéséért emeltek szót. Több telepü­lésen (főleg az új lakótelepeken és a külterületeken) hiá­nyoznak a korszerű utak, zsúfoltak az autóbuszok. Az érintett községekben azt kérték, hogy ne szüntessék meg a Nagykálló—Balkány—Nyíradony között közlekedő vasu­tat. Az iskolabuszok jobb kihasználására is születtek ja­vaslatok. Jó dolog, hogy a lakók nemcsak kértek, de fel is aján­lották segítségüket. A mátészalkai Újtelepen például ja­vasolták: 33 éve szabad hazánk, ezért a város lakói vé­gezzenek 33 óra társadalmi munkát Mátészalkáért. Deme- cserben a gyapjúszövő gyár dolgozói felajánlották, hogy egy napot dolgoznak az óvodáért. Benk község lakói szin­tén az óvoda bővítésére ajánlották fel társadalmi munká­jukat. Az ünnepélyes keretek között lezajlott falugyűléseken előre is tekintettek: ismertették a VI. ötéves terv főbb céljait, s ennek megvalósításához kérték a lakosság segít­Készül a bébiétel A Nyíregyházi Konzervgyár bébiételfizemében Bartha István­ná a darált szilvalevet kavarja össze az előfőző gépsoron. ötezer darab fiúöltöny gyártásához kezdtek március elején a Nyírbátori Ruhaipari Szövet­kezetben. A szovjet exportra kerülő öltönyök hó végére készülnek el. Rossz üzlet Lassan egy éve bosszantja a környék lakóit, hogy a Moszkva és a Rákóczi utca sarkán lévő élelmiszerbolt többet van zárva, mint nyitva: már három hónap óta szünetel az árusítás. (Bár az üzlet árukínálatával soha nem „kényeztette” vásárlóit.) Italból ugyan mindig volt bőségesen, de a fontos, alapvető élelmiszerek­ből is csak az került a pultra, amit az ellátás automatikusan is­métlődő hullámai odasodortak. A kiszolgálás kulturáltsága is kí­vánnivalót hagyott maga után. Kérdezni, érdeklődni nem volt tanácsos. A kávéőrlőt sem lehe­tett például használni, mert hang­ja idegesítette az üzlet vezetőjét. A környék lakói, valamint az AFIT dolgozói (ugyanis ők gya­kori vásárlói voltak egykor en­nek az üzletnek) kérték a kiske­reskedelmi vállalat vezetőjét, hogy olyan személyre bízzák az üzlet vezetését, aki ért a szak­mához, és akire mindig lehet szá­mítani. ígéretet már kaptak, de azóta újra csak hetek teltek el, s az üzlet még ma is zárva van. Vajon meddig? S. A. „Tudományos hallgatók" a főiskolán Az életnek tanulsz...“ 77 GYAKRAN ELHANGZIK A SZÜLÖK SZÁ­JÁBÓL: NEM NEKÜNK, HANEM AZ ÉLETNEK TANULSZ GYERMEKEM. S A GYEREK MEGFO­GADJA: IGEN. AZ ÉLETNEK ÉS MAGAMNAK TANULOK, NEM A SZÜLEIMNEK. LEGTÖBB­SZÖR MAR CSAK FŐISKOLÁS, VAGY EGYETE­MISTA KORÁBAN DÖBBEN ERRE A FIATAL, DE MÉG AKKOR SEM KÉSŐ. Papír — papíron „V. papír — bruttó súly: 127 kg, minőségi levonás: 13 kg, nettó súly: 114 kg — egység­ár: 1 Ft...” Ezek a részletek egy MÉH át­vételi elismervényről származnak, melyet egy olvasónk küldött be le­veléhez csatolva. A „v. papír” feltehetőleg ve­gyes papírt jelent, amin olvasónk eltöprengett: „Egy cipőbolt van a házban, ahol lakom, in­nen szoktam megkapni a cipősdobozokat, s eze­ket hordom a MÉH-hez. Kis nyugdíjpótlást je­lent ez nekem. Nem ér­tem viszont, miért ve­gyes egy gondosan ösz- szekötött, csupa egyfor­ma kartondobozból álló papírhalom ...” „Nem érti továbbá: miért von­nak le tíz százalékot „minőség” címén min­den alkalommal.” Bizonyára megvan a hivatalos indok, amikor bizonyos százalékot le­vonhatnak az átvett pa­pírhulladék súlyából — s ez jogos is, ha mond­juk, vizes a papír. De az már nehezen érthető, miért vonnak le auto­matikusan szinte min­den esetben az átve­vők?! Sőt, az is megfi­gyelhető, hogy ha gye­rek viszi a hulladékot, valahogy mindig na­gyobb az a minőségi le­vonás ... Nem túlzottan nevelő hatású, ha mondjuk egy mázsa összegyűjtött papírhulladékot becipel egy gyerek a MÉH-hez, s azt 85—90 kilogramm­nak veszik át tőle. Még a gyerek is elgondolko­dik azon, — tekfhtve, hogy csak papíron ke­vesebb a papír —, hogy vajon kié a többlet... (tgy) Harminckét dolgozat A főiskolások hete kereté­ben rendezték meg a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Fő­iskolán a VI. tudományos diákköri konferenciát. Az el­ső 1972-ben zajlott le, akkor alig néhányan vettek rajta részt. A mostanin már har­minckét hallgató védte meg dolgozatát magas szintű előa­dások keretében. Három — kertész, üzemszervező és gé­pész — szekcióban folyt a nemes vetélkedés. Ezen — a szó szoros értelmében — tényleg mindenki csak nyert: úgy a nagyszámú hall­gatóság, mint maguk a dol­gozatot írók. S ha úgy sike­rül, ahogyan a fiatal „tudo­mányos hallgatók" tervezik, akkor a későbbi, leendő mun­kahelyük is profitálhat belő­le. De erről inkább beszélje­nek maguk a TDK-sok. Hazánk legfontosabb ex­port- és belföldi forgalmazású gyümölcse a téli alma, mely­nek termesztésével kapcsolat­ban az utóbbi időben egyre több minőségi probléma me­rül fél — így kezdte Bálint István, harmadéves kertész­hallgató dolgozatának ismer­tetését, aki vegyészi képesí­téssel került a főiskolára. — A minőség döntő az ér­tékesítés és a tárolás folya­mán — kezdi a beszélgetést a bajuszos fiatalember. — Dolgozatom témája a talaj és a növény tápanyag-gazdálko­dása. Ez nagymértékben be­folyásolja a mennyiséget, és döntően a minőséget. Nem biztos, hogy a szedéskor szemre tetszetős almák elál- lóak. Tároláskor gyakran elő­fordulnak raktári betegsé­gek, s ezek csak tovább ront­ják a gyümölcsöt. Ennek a témának óriási a gyakorlati haszna. Ha elke­rülik a gazdaságok a műtrá­gyák túladagolását, költséget takarítanak meg. A megfele­lő makro- és mikroelemek adagolásával pedig egészsé­ges gyümölcsöket termelhet­nek, minimumra lehet csök­kenteni a betegségeket. — Arról nem is beszélve — folytatja Bálint István —, hogy az egyik legnagyobb környezetszennyező a mező- gazdaság. Csak az almafa igé­nyeinek megfelelő mennyiség adagolásával csökkenhet a környezet szennyezése is. Fajtakérdés, időcsökkentés A másodéves üzemszervező, Szendrői Jenő a sertések mes­terséges megtermékenyítésé­nek helyzetét és perspektívá­it vizsgálta Szabolcs-Szatmár megyében. — Fontos téma, mert a me­zőgazdasági nagyüzemek nagy része még nem ismeri eléggé, illetve nem ismeri el a mes­terséges termékenyítést — magyarázza. — Persze a sza­kosított telepeken már ezt a megtermékenyítési formát alkalmazzák, de a cél az, hogy a háztáji gazdaságokban is tért hódítson. Ez feltétlenül szükséges lenne a jó fajták továbbtenyésztése érdekében. A jövő mindenképpen a mes­terséges megtermékenyítésé. Hogyan lehet rövidíteni a permetezési fordulót, a szer elkeverését, a gép feltöltését? Ezek a kérdések vezették Tóth János harmadéves gé­pészhallgatót. amikor vizs­gálta a gyümölcsök gépi nö­vényvédő munkáit. — A nyírtelei Dózsa Ter­melőszövetkezetben és a Nyírtassi Állami Gazdaságban végeztem a méréseket — mondja, — két axiál ventil- látoros KERTITOX típusú növényvédő géppel. A per­metezési forduló idejét lehet rövidíteni a nagyobb térfoga­tú tartályok beállításával, és ezek teljes feltöltésével. Saj­nos, nem egyszer előfordult az, hogy nem töltötték tele a tartályokat. Jobban és éssze­rűbben kell kihasználni a keverőtornyokat is. Ennek az alkalmazásával szintén csök­kenthető a permetezés ideje. Á gyakorlatban is A bemutatott harminckét dolgozat szinte kivétel nélkül gyakorlati jellegű volt. Bálint Pistáék az életből, a mező- gazdasági nagyüzemekből vet­ték tapasztalataikat, végezték kísérleteiket. Hármuk közül ketten nemsokára államvizs­gázni fognak. Ezután módjuk lesz arra, hogy a mindennapi munkájuk során is felhasznál­ják a több éves kutatómunká­juk eddigi próbálkozásait. És ha lehetőséget kapnak vezető­iktől, folytatni akarják a ku­tatást, hogy ezzel is elősegít­sék a még nagyobb és még jobb minőségű hozamok elé­rését. Sípos Béla R itka szép jubileumot fog ünnepelni az idén, jú­nius 20-án Papp József 78 éves fehérgyarmati mű­szerész. Ekkor lesz ötven esz­tendeje, hogy a szatmári nagyközségben kiváltotta az iparengedélyt, s azóta egy­folytában itt dolgozik. — Egyetlen titka van, hogy az ember ilyen hosszú időt tölthessen el becsületes mun­kában. Mégpedig az, hogy szeretni kell a választott szakmát — elmélkedik a me­gye talán legidősebb, ma is aktív műszerésze. — Ha meg­fájdul a fejem, vagy a hosz- szas figyeléstől megerőltetem a szemem, kimegyek megné­zem a szőlőt, vagy az alma­fákat. Pedig valamikor árvagye­rekként, a milotai iskola pad­jait koptatva nem sokat törő­dött ő a gépekkel, hiszen még a hírüket is alig hallotta. Igaz, a könyveket már akkor is nagyon szerette. Ennek kö­szönhette azt is, hogy az egyik ismerőse felfigyelt szorgalmára és segített ab­ban, hogy felvegyék a deb­receni ipari iskolába. — 2I-ben tettem le a mű­szerész vizsgát. Közben meg­tanultuk a kazánfűtés meg a gépkezelés alapjait, tanulmá­nyoztuk a robbanó-, majd az elektromotorok működését. Hét évig voltam segéd Deb­recenben, mikor rászántam magam a nagy lépésre: ki­váltottam Gyarmaton az ipart. Akkor még Mátészal­kán sem volt műszerész, így az egész Szatmárban egyedül dolgoztam hosszú ideig. Igaz, akkor még alig volt javítani­való. Néhány kerékpár, var­rógép adott munkát. Aztán nemsokára megjelentek az első telepes rádiók, én is na­gyon sokat szereltem össze. Bújtam a szakkönyveket, így a javítása sem jelentett külö­nösebb gondot. Nem mondom, később a televízió néhány­szor próbára tett, hiszen már akkor sem voltam fiatal, de egyetlen egyet sem vittek el tőlem javítatlanul. — A fél évszázada dolgozó' műszerész szemével nézve milyen különbségeket lát Jóska bácsi a huszas és a mostani évek között? — A gépek műszaki szín­vonalának emelkedését azt hiszem nem kell ecsetelni. A legnagyobb különbséget a műszerek megbecsülésében látom. Ma nem sokat törőd­nek azzal, hogy a gépnek is lelke van. Az én műhelyem például tele van javításra vá­ró magnókkal, lemezjátszók­kal. Néhány hónap után a legjobb berendezéseket is tönkre teszik az emberek. De nem idegeskednek miatta, ha nem tudom helyrehozni, leg­feljebb vesznek egy másikat. Persze ez azt is mutatja, van miből újat vásárolni. Néha komolyan mondom, nagyon felbosszantom magamat ezek miatt. Ilyenkor felszedem magam, s kiülök a Tisza- partra horgászni. Meg aztán az egészség azért mégiscsak a legfontosabb. S ki tudja, tán még húsz esztendeig is javí­tanom kell az elromlott mű­szereket. Balogh Géza Negyedszázados jubileum a „Rákóczi”-ban Negyedszázaddal ezelőtt alakult meg Vásárosnamény- ban a mai II. Rákóczi Fe­renc Gimnázium és Szakkö­zépiskola. Az iskola fennállá­sának 25. évfordulóját már­cius 28-án délelőtt 10 órakor ünnepük meg. Az intézet je­lenlegi tanárai, diákjai mel­lett meghívást kaptak az ün­nepségre a régi pedagógusok és öregdiákok is. A rendez­vény végén leleplezik Ócsay Károly szobrászművész II. Rákóczi Ferencről készített mellszobrát. Az alkotás a 25 éves iskola udvarán kap he­lyet. Szabolcsi portrék Á műszerész

Next

/
Thumbnails
Contents