Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-23 / 70. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 23. I an Smith, a rhodesiai fajüldöző rezsim vezetője ezúttal sem tagadta meg önmagát. A „többségi uralom fokozatos bevezetésé- sére” összetákolt végrehajtó tanács tagjait épp a minap hívta össze, hogy rezidenciáján, amely paradox módon a „függetlenség” nevet viseli, letegyék a hivatali esküt. A négytagú testület első elnöke maga Smith, s tagja az a három afrikai politikus, akik személyes érdekeik érvényesítéséért képesek voltak elárulni Zimbabwe népét. Ezek után csak még groteszkebbnek tűnik Smithnek az az ígérete, hogy a végrehajtó tanács majd dönt az átmeneti kabinet összetételéről s az év végéig a „végleges, többségi kormányzatot és parlamentet” is létre kívánja hozni. Ha ugyanis ez valóban megvalósulna, Smithnek és híveinek nem lehetne beleszólásuk az ország ügyeinek intézésébe. Salisbury jelenlegi urai azonban éppen ezt akarják megakadályozni. Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a hazafias front társelnökei azonnal — később az ENSZ Biztonsági Tanácsa is — elutasították az afrikai többséget kisemmiző megállapodást. Nagy-Britan- nia és az Egyesült Államok, amelyek képviselői más nyugati államokéval együtt tartózkodtak a Biztonsági Tanács elítélő határozatának megszavazásakor, most is igen diplomatikusak hivatalos nyilatkozataikban. „Egy kicsit ide is, oda is” alapon az amerikai külügyminisztérium szóvivője „nem megfelelőnek” minősítette Smith tervét, s Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-kép- viselője, aki jelenleg a Rhodesiával határos országokban tárgyal, nem zárkózott el a végrehajtó tanács elismerésétől, csupán azt közölte, hogy kormánya nem nyújt támogatást a testületnek. S okkal egyértelműbb a brit külügyminisztérium álláspontja. Szóvivője a Salisburyból érkező hírekre reagálva kijelentette: kormánya kész „de facto” kapcsolatot teremteni a testülettel. Az indítékok nyilvánvalóak: London és Washington egyaránt meg kívánja őrizni rhodesiai érdekeltségeit, s az amerikai kormány kizárólag csak azért tartózkodóbb állásfoglalásában, mert Carter elnök a közeljövőben a fekete kontinensre látogat, nem is szólva a nemzetközi realitások teljes mellőzésének veszélyeiről. Smith tőlük tehát nyugodtan tálalhatta a világ elé politikai színjátékénak újabb felvonását, csak azzal nem számolt, hogy esetleg ez immár az utolsó felvonás. Kocsi Margit TELEX... COLOMBO Szerdán Colombóban megnyílt a Sri Lanka-i Kommu. nista Párt X. kongresszusa. Az ötnapos tanácskozás napirendjén beszámoló szerepel a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, valamint a jelenlegi belpolitikai körűimé, nyék között a párt előtt álló feladatokról. Az elnökségben 14 ország testvérpártjainak képviselői foglaltak helyet. A Sri Lanka-i Kommunista Párt kongresszusán1 MSZMP küldöttség vesz részt Nemes Dezsőnek, a Politikai Bizottság tagjának vezetésével. ADDISZ ABEBA Az etiópiai hírügynökség megbízható forrásokra hivatkozva jelentette szerdán, hogy Szomáliában lefegyvfe- rezik a kormánypárt tartományi és körzeti vezetőit. A jelentés szerint a döntést a párt regionális vezetőinek kedden Mogadishuban megtartott ülésén hozták, mert a múltban jelentős összetűzések voltak a Sziad Barre-t támogató és a vele szemben álló párttagok között. Békefenntartás nehézségekkel Négyezer kéksisakos érkezik Libanonba New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden, közép-európai idő szerint éjfélkor felhatalmazta Kurt Waldheimet a világszervezet főtftkárát, hogy a Libanonra vonatkozó vasárnapi BT-ha- tározatnak megfelelően ideiglenes békefenntartó erőket irányítson a térségbe. Szerdán reggel megkezdődött a „kéksisakosok” felfejlődése Dél-Libanonban. A beiruti rádió közölte, hogy az ENSZ ideiglenes libanoni békefenntartó erőinek előőrseként A Litani folyó közelében Mardzsajun térségébe érkezett egy iráni alakulat, s a Golan-fennsíkról a következő 24 órában további iráni ENSZ-katonákat irányítanak Libanon déli részébe. Beiruti jelentés szerint az ENSZ libanoni ideiglenes békefenntartó erőinek. — amelyeknek létszáma a felfejlődés záró szakaszában 4000 fő lesz — mintegy 2000 négyzetkilométernyi területet kell ellenőrizniük. Főparancsnokuk Emanuel Erski- ne Ghánái vezérőrnagy. Illetékes párizsi körök szerint csütörtökön 200-nál valamivel több, pénteken pedig 270 francia katona érkezik Beirutba. A többit a rákövetkező napokban szállítják Libanonba. Franciaország zászlóaljnyi kontingenst (600 katonát) bocsát az ENSZ dél-libanoni békefenntartó erőinek rendelkezésére. A zászlóalj a francia 11. ejtőernyős hadosztály része. Az első francia ENSZ-csa- patokat csütörtökön légi úton szállítják Libanonba. Franciaország, Nepál és Norvégia egy-egy zászlóaljat bocsát a libanoni ENSZ-erők rendelkezésére. Óla Ullsten, Svédország nemzetközi gazdasági és együttműködési minisztere szerdán bejelentette: a svéd kormány úgy döntött, hogy eleget tesz Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kérésének, és „kéksisakosokat” küld Libanonba. A Sínai-félszige- ten állomásozó ENSZ-erők 245 svéd katonája készen áll arra — fűzte hozzá a miniszter —, hogy mihelyt az ENSZ kívánja, elinduljon Libanonba. Akadályokat gördítenek az ENSZ békefenntartó akciójának útjába a Dél-Libanonban tartózkodó libanoni jobboldali fegyveresek. Parancsnokuk, Szaad Haddad őrnagy szerdán reggel az izraeli rádió haditudósítójának azt mondta: „nem engedjük meg, hogy az ENSZ-erők az izraeli—libanoni határon átlépjenek Dél-Libanon földjére”. Hozzátette: az ENSZ békefenntartó alakulatai „nem vonulhatnak át a parancsnoksága alatt álló területen”, még akkor sem, ha ezt kijelölt állásaik elfoglalása céljából teszik, mert — szerinte — „az ENSZ emberei a múltban információkkal szolgáltak a palesztinoknak” a jobboldali erőkről. Jasszer Abd Rabba, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet tájékoztatási osztályának vezetője sajtónyilatkozatban közölte: „a tűzszünet kifejezés nem szerepel szótárunkban, ha a cionista ellenség elleni harcról van szó”. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának Libanonra vonatkozó határozatára és a „tűzszünet” egyoldalú izraeli bejelentésére reagálva kifejtette, a „nemzetközi közösségnek olyan határozatokat kell elfogadnia, amelyek lehetővé tészik az agresszió beszüntetését, a támadók visszaverését.” Az iraki BAATH Párt vezetősége ötmillió dollárt irányzott elő az izraeli agresszió következtében dél-libanoni otthonukból elmenekült libanoniak és palesztínaiak támogatására. Irakiak ezrei jelentkeztek önként, hogy hazafias kötelességüknek eleget téve, megvédjék Dél-Libanont az izraeli agresszióval szemben — közölte kedden az INA iraki hírügynökség. Az NSZK külügyminisztériumának szóvivője szerdán közölte, hogy a bonni kormány — a beiruti kormány keddi kérésére válaszolva — félmillió márkát folyósít a dél-libanoni menekültek segítségére. Moróról semmi hír Drákói törvények — Újabb merényletek Olaszországban Hat nap telt el azóta, hogy terroristák elrabolták Aldo Morót, az Olasz Keresztény- demokrata Párt elnökét, de az olasz rendőrség és katonaság, amely együttes erővel keresi, mindeddig nem búk. kant a tettesek nyomára. Az olasz kormány szigorú törvényerejű rendeleteket hozott, hogy a nyomozást megkönnyítse és hatékonyabbá tegye a terrorizmus elleni harcot. A nyomozás egyetlen új fejleménye: a rendőrség keresi azt a körülbelül harmincéves nőt, aki feltehetően részt vett az emberrablásban. Az olasz kormány intézkedései szélesítik a rendőrség hatáskörét, hogy így eredményesebbé tegyék a terroristák üldözését. Ezek értelmében a korábbiakkal ellentétben például a rendőrség jogot nyer arra, hogy telefonbeszélgetéseket hallgasson le szóbeli ügyészi felhatalmazás alapján is, vagy arra, hogy azonosítás céljából 24 órára őrizetbe vehessenek gyanúsítottakat. A rendelkezések értelmében a lehallgatással nyert bizonyítékokat a bíróság köteles elfogadni. Az új rendeletek szerint azok az emberrablók, akik sértetlenül elengedik foglyukat harminc évi, akik megölik, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélendők. A feszült politikai légkört még csak fokozza, hogy magukat szélsőbaloldalinak feltüntető terroristák merényleteket követtek el Milánóban és Torinóban: benzinespalackot dobtak egy gyár raktárába és felgyújtották az egyik torinói üzem igazgatójának kocsiját. RÓMÁI BESZÉLGETÉSEK (4.) „...készüljetek fel...!" Csendélet a Spanyol-lépcsőn E ste hét óra. A kereszténydemokrata párt római központjában már sötétek az ablakszemek, de a közeli házban, amelynek homlokzatán három hatalmas betű, a P. C. I. jelzi csupán, hogy itt székel az Olasz Kommunista Párt vezérkara, zajlik az élet. Programozott lift visz fel az ötödik emeletre. A szobában — két egyszerű íróasztal, két asztali lámpa, meg néhány szék társaságában — sovány, szemüveges férfi ingben, pulóverben, farmerban. Roberto Maffioletti szenátor (ötvenegy éves, jogász) elnézést kér, hogy este fogad, de ilyenkor viszonylag nyugodtan lehet beszélgetni. Hamar túlesünk a bemutatkozáson. A szenátor a pártközpont államügyekkel foglalkozó bizottságának tagja — két éve létesítették ezt a részleget — és a közügyekkel foglalkozó munkacsoport vezetője. A szenátus alkotmányjogi bizottsága kommunista frakciójának elnöke. Mennyire fontos a 382-es törvény? — Ahhoz fel kell jegyezni az egész történelmi és politikai folyamatot, amely ezt lehetővé tette. Az alkotmány harminc éve előírta a tartományok létrehozását, de a nagyfokú ellenállás miatt csak 1970-ben jöhettek létre. A kereszténydemokraták és szövetségeseik nem akarták a jogkörök decentralizálását. Itália kapitalista fejlődése szorosan összefügg a centralizált, bürokrata állam folytatólagosságával, a tartományok pedig szakítást jelentettek ezzel a konzervatív iránnyal. A szenátor azzal folytatja: az igazi probléma akkor jelentkezett, amikor a tartományoknak hatáskört is kellett adni. Üjabb harc, s 1972-ben megszületett a törvény a részleges autonómiáról. A mostani, a 382-es törvény nem más, mint a korábbi hiba kijavítása. A korrekcióra csak azért kerülhetett sor, mert a 76-os választásokon előretört a kommunista párt, erősödött a baloldal. Űj szakasz nyílik most, a végrehajtás szakasza, amellyel az állam hierarchikus hatalma szűnik meg a közigazgatás területén. Az állam joga az irány meghatározása és a koordinálás marad, de a korábbiaktól eltérően ezt sem a minisztériumok bürokráciáján hanem közvetlenül gyakorolja. A törvény előírja hogy a minisztériumokban számos főhatóságot meg kell szüntetni. Óriási lépés ez az olasz életben egy évszázados tendencia megfordítása. — Mi azt mondjuk, hogy az aktív köz- igazgatásnak a városokon, községeken kell alapulnia. Ez teljesen átalakítja a köztevékenységet, demokratizálja a közéletet. Ez szerintünk nem lehet gátja a holnap következő lépésnek, az olasz gazdaság demokratikus tervezési rendje kiépülésének. Nem titkolja: a végrehajtásnál a továbbiakban is számítanak nehézségekre, ellenállásra. Különösen, ami az egyház szociális szervezeteit illeti. Ez — szögezi le — elvi kérdés. Az olasz párt ismertette irányvonalát, stratégiáját a demokrácia továbbfejlődésére, amely a pluralizmuson alapul. Berlinguer főtitkár levele Bettazzi püspökhöz világosan értésre adta a kommunisták tiszteletét az egyházi szféra iránt. A törvény megvalósítása viszont lehetővé teszi, hogy különbséget tegyenek abban, mi az állam kötelessége a szociális ellátásban, és mi másé. (Olaszországban, ahol korábban szinte minden feladatra külön intézményt hoztak létre, ahol ma is sok jog- és hatáskör keresztezi egymást, külön gondot jelent az intézmények felülvizsgálata: mit érnek, csökkenjen, vagy szűnjön meg a szerepük? Már most világos: mintegy ezerötszáz olyan intézetet kell feloszlatni, amelyben haszontalan munkát végeznek, s csak pazarolják az állam pénzét.) — Természetesen nem ringatjuk magunkat illúziókban. De a konfrontáció egyetlen politikai partnerünknek sem érdeke igazán — hangsúlyozta a szenátor. Részletkérdésekben ma is vannak viták. A kereszténydemokraták természetesen menteni akarják intézményeiket és embereiket akik magas jövedelmeket húztak évtizedekig, munka nélkül. Megindult és egyhamar nem ér véget ez a harc sem. De ez is csak azt húzza alá, milyen nagy értékű a vívmány, mennyi sok újat hozott. Roberto Maffioletti meggyújtja a pipáját, sokáig szívja és úgy folytatja: — Nem állunk meg. 1978-ban köztársasági elnököt választ az ország. Parlamenti támogatásunkat sem adjuk ingyen a kereszténydemokratáknak! A szenátor gyakran marad a pártközpontban éjfélig, amikor már mindenki elmegy, hogy nyugodtan készüljön a szenátusi felszólalásra, a törvény-előkészítő ülések vitáira. Most sem megy még haza. Szemináriumi anyagot ír a pártiskolák számára, a téma: a minisztériumok szervezeti felépítése. — Miért éppen a minisztériumok? — Mert ez most nagyon aktuális, úgyszólván létkérdés. Párttagságunk a munkásharc hagyományaiból jött és jön, pártunk pedig a társadalmi harcokban edződött eddig is és azokban fejlődik tovább. Az államügyek a munkástól kicsit idege- genek, de most aztán igazán nem lehet meg nem tanulniuk. Kifelé jövet tapasztalom, milyen sokan dolgoznak késő este is az olasz párt központjában. Telefonok csörögnek, telexek zúgnak, a társadalmi munkások százai jönnek, mennek ügyeikkel. Lent, a ház földszintjén van a Rinas- cíta, a párt elméleti folyóiratának könyvesboltja. Sokan válogatnak, nézelődnek, vásárolnak a kommunista kiadványokból. A bolt nagy üvegajtaja fölött egy Gramsci- idézet: „Tanuljatok, készüljetek fel, mert nagy tudást igénylő feladatok várnak rátok!” Kopka János (Vége) Carter—Begin-találkozó Carter és Begin kedden este szűk körű fehér házi vacsorán folytatta megbeszéléseit. A CBS szerint Carter szilárd elkötelezettséget igényelt Begintől, hogy Izrael a jövendő rendezés keretében — hajlandó kivonulni Ciszjordániából is. Begin azonban nem volt kész elkötelezni magát azon túlmenően, hogy — elvileg — „minden megtárgyalható”. Egyiptomból, ahol a vezetés feszült figyelemmel kíséri Begin washingtoni tárgyalásait, a The New York Times azt jelentette: Szadat el. nők októberben nem fogja meghosszabbítani a sínai sivatagban állomásozó ENSZ-erők megbízatását, ha addig nem születik megállapodás Izraellel. A lap szerint Szadat ezt nem hivatalos formában tudatta Carter elnökkel is, hogy megpróbáljon nyomást gyakorolni Washingtonra. Napi külpolitikai kommentár Az utolsó felvonás
