Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-23 / 70. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. március 23. Máriapócstól Irakig Egy világjáró festő tárlata Vincze Lajos mostani kiállítása a nyíregyházi Jósa András Múzeumban nagy vonásokban életmű-kiállítás. A gyerekkor máriapócsi színterétől elindulva a képek tematikája földrajzilag hatalmas területet ölel fel: a környező szocialista országok, de Albánia, Kína, Vietnam tájai és hétköznapjai is a látogató szeme elé kerülnek. Egy táj szépségében a Sárga-tenger mellett éppúgy el tud mélyülni, mint a makedónjai dohányföldeken, vagy a Dunának reggeli párában úszó partjainál. Tudja élvezni a táj varázsát és tudja azt a titkot, hogy megindultságát a nézővel maradéktalanul érzékeltesse. Vincze nem kizárólag tájképfestő. Szereti az embert és az életnek olyan pillanatait, melyek az átlagosnál szebbek, érdekesebbek, különlegesebbek: utcai tömegtorna Lipcsében, Hell halászainak karakteres robusztussága. Vannak vonzóan megfogalmazott leányaktjai és vidám jelenetei. Nem véletlen, hogy a lakodalom tarka hangulatát vidám színekkel két országból hozott képén is visz- szaadja. Csoportot festeni úgy, hogy szervesen összenőjön, nem' tud mindenki. A nekünk sokat mondó és aktuális „Barkavivők” című képe különleges ellentétektől mozgalmas. Öregasszonyok — a szabolcsi nagymama, nagynénik fekete nagy kendőben tömbszerűen megfogalmazva — kezükben a kora tavasz hangulatát hozó barkaágak s egy kisfiú (a kisfia) üde profilja. Az öregek és a gyerek arcának festésmódja is más. Az előbbieké mintha sárga kőbe lenne vésve. A gyereké puha, finom, színes átmenetek sora. Egy művésznek legnagyobb próbaköve a tömegjelenet. Vincze Lajosnak „A pócsi búcsú” című képe nem érdemtelenül lett a látogatók kedvence. Nehéz kellő szavakat találni ennek a képnek a meghatározására. Egy óriási tabló, egy szabolcsi falu hatalmas körképe, egy bizonyos társadalom szelíd hangú kritikája. Mindezeken kívül egy óriási népünnepély is, színes, tarka emberforgatag ezer arccal s ősi megnyilvánulásokkal. A kép igaz,=sze- replői valóságos modellek után készültek. Nemcsak a művész szülei állnak a mézeskalácsos sátorban, a nagyapa ődöng a tömegben, a művész maga figyel a sátrak mögött, hanem éltek és élnek az egyes epizódok szereplői is. így például volt a falunak egy tolvaja, akiről az a szó járta: „Mindent lop, csak koporsót nem.” És ott szalad a kép jobb oldalán ... egy koporsóval. Vagy az egykori nyíregyházi ferences páter, ki olyan erélyesen beszélt rajtakapott hívei lelkére, hogy ezeknek a nadrágjuk is leesett. A részeg, akiről azt hiszik, meghalt, koldusok hangos gesztusaikkal, asszony, ki számolgatja krajcárjait, hogy gyerekének fagylaltot vegyen. Idealizált aktok csábítgatnak, a zsebtolvajt rajtakapták, a szódavízárus asszony állapotos. A kis csoportok, a karakterfigurák ragyogóak és kevéssel is el tudják mondani, amit akarnak. És arról is lehetne beszélni: az egész nagy nyüzsgés milyen egységgé áll össze. Egy ilyen képet csak olyan művész festhet, aki úgy ismeri az egész falut, mintha most is ott élne. Ne higgyük azonban, hogy Vincze Lajos derűs életszemlélete az élettől készen ka- •pott ajándék volt. Nagyméretű tusrajzainak befejezetlen sorozata tanúsítják, hogy kezdetben a lét tragédiája őt is megérintette. Minden nagyszerűség mellett van valami nyomasztó még a „Nagyapámmal a bátori vasárban” című képen is. A „Szerelmesek” fölé fekete ég borul_ s mintegy nagy fenyegetés elől, a szánalmasságig riadtan bújnak össze. Ha ilyenek e korszakának derűsebb témái, milyen legyen a „Hadifoglyok”, a „Visszavonulás”, a „Siratás”? ★ Vincze Lajos Nagybereznán született 1914-ben. Az adat formális, mert a család Má- riapócsról ment oda s ide is tért vissza. Később Nyíregyházára költöztek s a gyerekek itt jártak iskolába. Vincze Lajos a Kossuth gimnáziumban tanult, az iskola akkori rajztanára, Tóth István adta az első impulzusokat tehetsége kibontakozásához, így került a Képzőművészeti Főiskolára. Rendkívül sokat utazott megbízásból külföldre, a múlt évben Irakban járt. Munkálkodásának ez alkalommal készült műveit április végén az országban elsőként a Jósa András Múzeum fogja bemutatni. Koroknay Gyula Megjelent a Szabolcs-Szatmári Szemle Megjelent megyénk folyóirata, a Szabolcs-Szatmári Szemle idei első száma. Több írás foglalkozik megyénk gazdasági életével — Cs. Nagy István az idei tervfeladatokról ír, Tatai Zoltán a negyedik ötéves terv idején elért fejlődésünket elemzi írásában. Szilágyi Imre a megye településhálózatának egy évtizedes változásait ismerteti (1966—76), Süli-Zakar István pedig a lakásállomány és a lakásfelszereltség helyzetével foglalkozik. Juhász Lajos „A rákellenes küzdelem helyzete Szabolcs- Szatmárban” címmel írt tanulmányt — számadatokkal, táblázatokkal támasztva alá fejtegetéseit. Az irodalmi rovatban hét megyénkbeli pályakezdő költő mutatkozik be verseivel. Nagy István a regényíró és novellista Sipkay Barnára emlékezik — tíz esztendeje halt meg a nyíregyházi alkotó. A Hagyomány rovatban Rakamaz és környéke XVIII. századi földrajzáról ír Fris- nyák Sándor-f a Krónikában pedig az 1977. esztendő ine- gyebeli kulturális eseményeit, illetve a Jósa András Múzeum külföldi cserekiál- lttásait vehetjük sorra. Végül a vitkai születésű Balázs József új regényét, Az ártatlant elemzi Miklós Elemér, a Szabolcs-Szatmári Szemle új számában. Az egyik klímaházban folyik a keresztezésből származó burgonyamagvak vetése. Ez a burgonya nemesítésének fontos mozzanata. Szabolcsi kutatók A mezőgazdasági termelés elengedhetetlen részévé vált a kutató kísérleti tevékenység, a tudományos eredmények hasznosítása. A vetőmag vállalat kutatóközpontjában Nyíregyház zán két éve végeznek a mezőgazdasági növények, többek között a burgonya, napraforgó, hüvelyes és zöldségfélék, valamint a rozs- és árpamagvakkal kísérleteket. A fajtaellátó és fenntartó ku_ tatási feladatok a nagyüzemi technológia korszerűsítése a fő cél. Ezenkívül kiemelkedő munkát végeznek a nyírségi kutatók a pillangós virágú takarmány- és olajos, növények nemesítése terén. A^p-intézet feladatai közé tartozik a talajtermékenység fokozására irányuló országos munkában való részvétel is. Elek Emil képriportja Németh Márta laboráns a növényélettani Hreskó Tamás kutató és Krakomperger II- és kórtani laboratóriumban a biológiai ér- dikó laboráns a napraforgó mesterséges fértékét fokozó magkezelés hatását vizsgálja. tőzésének vizsgálatát végzi. A tápanyagtartalom vizsgálatával nyomon követhető a műtrágyázási kísérletekbe állított növények tápanyag-felvétele. Deák Mária laborvezető és Horváthné Tatár Klára laboráns a növények mikroelem-meghatározását végzik. L egény az már, aki, húsvéthétfőn locsolni jár a lányos házakhoz, hát ne szabadkozzon, ha a házigazda pálinkával, borral kínálja — unszolják, erőltetik a zavarában fülig vörös kamaszt, az meg, hogy ne nézzék gyereknek — lesz ami lesz — leönti torkán a tüzes italt, még ha könny- belábad a szeme, s elakad a lélekzete akkor is. Aztán szomszédtól szomszédig járva az „ ... el akar hervadni, szabad-e locsolni?” játékos népi rigmusokban egyre jobban meg-megbi- csaklik a nyelve, s mire végigkóstoltatják vele az ünnepi likőr-, konyak-, vermutkészletet, a fiú már azt se tudja, merre visz az út hazafelé. A rokonok, ismerősök csupán „szeretetből” részegségig itatták a 13—15 éves gyereket. S«*ha saját lábán nem talál haza, legfeljebb kedélyesen mulatnak rajta: „Nocsak, csizmaszárba szaladt az esze ... Szegény gyerek, horpaszra szedte az áldást... Ez se kakastejet ivott!” Még jó, ha félnapos ájult fekvéssel megússza, s nem kerül alkoholmérgezéssel a kórházba. Falun, városban ma is közkedvelt népi szokás a húsvéthétfői locsolás. A tizenévesek, sőt még az óvodások is sorra becsengetnek a ház lakóihoz, s elmondják...a, hagyományos virágoskert versikét, majd a hervadást elűző, illat- cseppekkel kísért szavakért a fiúnak ajándék jár: hímes tojás, csokoládé, sütemény. Nagyon sok helyen azonban szeszes itallal kínálják a gyereket, nem is gondolva arra, hogy a kiskorúaknak minden csepp alkohol méreg, károsítja fejlődésben lévő szervezetüket. Kórházakban, a belgyógyászati orvosok a megmondhatói, hogy ilyenkor a húsvéti ünnepek alatt hány kiskorút visznek be a mentők súlyos alkoholmérgezéssel. S milyen sokan vannak azok, akik enyhébb rosz- szulléttel átvészelik otthon, „házi kezeléssel”. A felnőttek felelősek azért, hogy a házról házra járó gyerekek egészségét ne veszélyeztessék. Ha vendégül akarják látni őket egy pohár üdítő itallal, apró süteménnyel, gyümölccsel viszonozzák figyelmességüket. Beszélgessenek el velük. Ne legyen ez alkalom arra, hogy rászoktassuk a gyerekeket az italra! Szólaljon meg mindenkiben a lelkiismeret. Jusson eszükbe az, hogy • hazánkban az alkoholizmus ma már népbetegség: 150 ezer beteget tartanak nyilván, a súlyosan veszélyeztetettek száma több mint 400 ezer. S valahol, valamikor ők is az első pohárnál kezdték. Ezért ne adjuk kezükbe az alkohol méregpoharát. h. a. Lopott pénzből mulatott Kacsora Sándor vásáros- naményi lakos munkatársának meglopása miatt került a bíróság elé. Ez év február 19-én a vá- sárosnaményi faforgácslapgyárban műszak után egyik munkatársától 50 forintot kért kölcsön Kacsora, majd az italbolt felé vette útját. Mint idült alkoholista gyakran feltűnt a különböző italmérőhelyeken és egyáltalán nem válogatott az italokban, főleg azt szerette, amit fizettek neki. Már elég jól felöntött a garatra, amikor a késő délutáni órákban összetalálkozott a vasúti vendéglőben V. József munkatársával. Rendkívül megörült a találkozásnak és rögtön kért is 20 forintot kölcsön. V. József pénzt is adott és még fizetett is néhány pohár italt. A vendéglőből együtt távoztak és amikor kijöttek, V. József keresgélni kezdte zsebeiben a kerékpárzár kulcsát. Kacsora indítványozta, hogy nézze meg a pénztárcájában, hátha oda tette. Amikor a kissé ittas állapotban lévő V. József nagy üggyel-bajjal elővette pénztárcáját, Kacsora rögtön felajánlotta segítőkészségét: közölte, hogy majd ő megnézi, mert ő sokkal józanabb. A kulcsot» nem találta, de*“ 7500 forintot igen, s ezt nem is hagyta a pénztárcában. V. József hazament, Kacsora pedig belevetette magát az éjszakába. Egymás után járta végig a szórakozóhelyeket, az étteremben záróráig húzatta nótáit. Reggel már taxival vitette magát Tiszaszalkára, ahol a bisztróban, majd visszaérve Naményba a cukrászdában folytatta italozásait. A lopott ötszázas bankók délutánra elfogytak, mivel mindenhol elegánsan, bőkezűen osztogatta a borravalókat. A sértett bejelentése után rövid időn belül elcsípték Kacso- rát, aki azt próbálta elhitetni a rendőrökkel, hogy nem emlékszik semmire, mert nagyon berúgott. A bíróság Kacsora Sándort lopás miatt 7 hónapi börtönben letöltendő szabadság- vesztésre ítélte, elrendelte kényszerelvonó kezelését és kötelezte, hogy a sértettnek 7500 forintot fizessen meg. Az ítélet jogerős, (m. f.) Húsvéti méregpoharak
