Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-22 / 69. szám

1978. március 22. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből POSTABONTÁS Kontárok Levélírónk pontos címét sem közölte, mondván: nem akar ügyet csinálni a dolog­ból, csupán ennek „ürügyén” szeretné felhívni a figyelmet egy, napjainkban eléggé el­harapódzó jelenségre, a fusi­zásra — vagy ahogy hivata­losan mondják — a kontár­kodásra. Levélírónk lakásában a kö­zelmúltban festés volt. E munka közben derült ki, hogy a régi családi ház szi­getelése rossz, a falak ned­vesek. Kétségbeesetten nézte a család az omló vakolatot, és nem kevésbé a festők küz­delmét a rossz minőségű fa­lakkal. Nem volt mit tenniük, mint gyorsan keresni egy kő­művest, aki mindezt a festés előtt, közben helyrehozza. Az engedéllyel működő állami, szövetkezeti és magánszol­gáltatás igénybevétele szóba sem jöhetett, ugyanis ezek előre „be vannak táblázva”, sürgős munkát nem tudnak vállalni. Sikerült azonban egy olyan szakembert keríte­niük, akinek van munkahe­lye, de mellette néhány ezer forintos jövedelmező munkát vállal el havonta tusiban. Az illető munkabérét tulajdon­képpen csak zsebpénzként fogja fel, valójában a mellé­kesből él. A szakembernek — aki vé­gül is megszilárdította az in­gatag vakolatot — levélírónk három órai munkájáért hat­száz forintot fizetett. És szó nélkül tette, mert másként hetekig élhetett volna a fel­tornyozott bútorok között, otthontalanul lakásában. „Végül is jól jártam — hangzik a levél — de nem tudom, mi lenne, ha gyakran szorulna az ember ilyen gyors segítségre? Fusizók nél­kül ugyanis ki tudja, meddig csepeghetne a csapunk, hul­lana a vakolat? A fusimun- kát azonban busásan meg kell fizetni! Ki vagyunk te­hát annak téve. hogy kere­setünk jelentős része borra­valók, hálapénzek és ráigéré- sek formájában szétfolyik.” Sajnos, jórészt igaz ez a megállapítás, de a fusizásnak van egy másik súlyos követ­kezménye. Éspedig az, hogy a tapasztalat szerint az ilyen szakember mind kevesebbet dolgozik a vállalatnak, és többet a magánszemélyek­nek, akik kényszerhelyzetben jócskán rálicitálnak az álla­mi vállalat, szövetkezet által fizetett órabérre. (Mint le­vélírónk is.) És emberi tulaj­donságból fakad, hogy a kon­tár is annak dolgozik többet, aki többet fizet. Tudjuk, csupán a hibák emlegetésével nem lehet az emberek munkakészségét, he­lyes szemléletét megvenni. Viszont beszélni kell róla, és megakadályozni azt, hogy kö­zepes, vagy szerény jövedel­mű emberek támogassák azo­kat. akiknek netán minden pénz kevés. Ebben sokat se­gíthet az állami, szövetkezeti szolgáltatás azzal, ha jól, hasznosan töltik be szerepü­ket, ha megbízhatóan dol­goznak, mert így a kontárok számára bizonyára kevesebb tennivaló akadna. Soltész Ágnes BALESETVESZÉLY — Tessék várni egy kicsit, mindjárt felfestem a zebrát! (Kiss Ernő rajza) Rendkívül balesetveszé­lyes a Dimitrov utca nyugati oldal lakóinak és a Gólya utcai lakóknak a Serház ut­cára átjutni. Naponta, több­ször is megtesszük ezt az utat. Kénytelenek vagyunk vízért menni, mivel a kutat a Serház út sarkára építet­ték. De itt található a tra­fik, a húsbolt és a cipőjaví­tó részleg is, ahol a legszük­ségesebb dolgainkat megvá­sárolhatjuk. Több hajme­resztő mutatványnak vol­tunk már a tanúi. Sok em­ber köszönheti a gépkocsive­zető ügyességének, esetleg szerencséjének, hogy nem történt komolyabb baja. Mindez elkerülhető lenne, ha zebrát festenének fel a Dimitrov utcába, a Gólya és a Serház utca között — te­szi szóvá Rózsa Lajos Ser­ház út 10. szám alatti levél­írónk. KÖSZÖNET Köszönetét szeretnénk mondani a -nyugdíjas nők nevében azért, hogy a nem­zetközi nőnap alkalmából rólunk is megemlékeztek, tiszteletünkre bensőséges ünnepséget rendeztek a Vá­rosmajori párt- és művelő­dési házban. Szilágyi és Horváth elvtárs nőnapi kö­szöntő után felejthetetlen élményt nyújtó műsorral kedveskedtek az 5-ös számú általános iskola 9-es számú három „A” osztályos nap­közis csoportja, melyet há­lásan köszönünk a gyere­keknek, tanító nénijüknek és a művelődési ház zeneka­rának, akik népdalokkal szó­rakoztattak bennünket. LEÉRTÉKELTÉK? A kisvárdai Lenin utcai könyvesboltban egyik állvá­nyon a közelmúltban felirat hirdette, hogy az odatartozó könyvek 50 százalékos áren­gedménnyel megvásárolha­tók. Lányommal három könyvet kiválasztottunk, amire szükségünk volt. A számlázásnál az üzletvezető cinikus mosollyal megje­gyezte, „Engem nem lehet becsapni, itt nem lehet va­riálni” és az egyik könyvre rámutatott, hogy ez nem árengedményes és már vit­te is vissza a polcra. A szé­gyentől alig tudtunk szóhoz jutni és tisztázni, hogy ne­künk erre szükségünk van, azért vettük meg, nem pe­dig azért, mert olcsóbb lett. Az eladók nagy többségére az udvarias magatartás jel­lemző, amit egy üzletvezető­től még inkább és jogosan elvárnánk — írja levelében Almási Béláné Kisvárda, Vá­rosmajor út 50. sz. alatti la­kos. A MÁV FIGYELMÉBE Sok utazónak érthetetlen, a MÁV miért szüntette meg Nyíregyháza és Mátészalka között az első osztályú kocsi­kat. Igaz, a távolság rövid, de ez nem lehet indok, mint ahogy az sem, ha arra hi­vatkoznának, hogy ez mun­kásvonat. Sokalljuk a reggel 5,33-kor induló mátészalkai vonat állásidejét Nyírbátor­ban. Nem lehetne ezt a vo­natot 6 óra előtt pár perc­cel indítani? Az új menet­rend készítésénél jó lenne, ha észrevételeinket is figye­lembe vennék — olvastuk Varró Imréné Mátészalka. Bajcsy-Zs út 27. szám alatti lakos levelében. ÓVODABŐVÍTÉS SEGÍTSÉGGEL Óvodánk a TITÁSZ vál­lalat nyíregyházi üzemigaz­gatóságtól 100 ezer forint támogatást kapott. E pénz segítségével növelni tudtuk az óvoda létszámát. Az át­alakítási munkákhoz segít­séget kaptunk a helyi vas- tömegcikkipari szövetke­zettől és az Űj Élet Terme­lőszövetkezettől is. így lehe­tőség nyílott arra, hogy az új helyiségben 18 gyermek­nek — melynek 80 százaléka cigány — iskola-előkészítő csoportot alakíthassunk ki és korszerű felszerelésekkel felkészíthessük őket az isko­lára. A gyermekek nevelé­séhez és az óvoda korszerű­sítéséhez nyújtott segítsé­gért a gyerekek nevében is köszönetét mond a mándoki napköziotthonos óvoda ve­zető óvónője. KÉNYSZERÉBRESZTÖ Vasárnap, március 19-én ha tetszett, ha nem egyszer­re ébredt Jósaváros apraja, nagyja. Reggel 6 óra előtt egy szorgos férfi szőnyeget porolt és mert ezek a csapkodások csöppet sem bi­zonyultak halknak, alaposan megzavarták sok ember bé­kés pihenését, hiszen vasár­nap a nagy többség szeretne egy kicsit tovább aludni. Akadt, aki erélyes hangon próbálta meggyőzni a szor- goskodót, hogy nem illik va­sárnap hajnalban kényszer­ébresztőt csinálni, annál is inkább, mivel emberek ez­rei élnék itt. Ahhoz viszont, hogy ennyi ember békesség­ben és nyugalomban éljen, meg kell tanulni alkalmaz­kodni egymáshoz, s ennek elengedhetetlen feltétele a házirend betartása — tették szóvá a környék lakói. KINEK A NEVÉRE? — Néha lazítani kéne ... (Kiss Ernő rajza) Február 17-én Tiszaeszlá- ron sertésértékesítés volt. Előzőleg a termelőszövetke­zet megbízottja értesített bennünket, hogy az állatkí­sérő levelet a nyíregyházi állatforgalmi és húsipari vállalat részére állítsuk ki. A szállítás napján viszont kérték, hogy a kísérő leve­let a miskolci állatforgalmi és húsipari vállalat címére változtassuk meg. Mivel az okmányon javítani nem le­het, kénytelenek voltunk újat vásárolni és ekkor megígérték, hogy ezt a pluszkiadást a termelőszö­vetkezet, vagy a vállalat meg fogja téríteni. A serté­sek árát már megkaptuk, de a feleslegesen megváltott le­vél árát nem. Pedig nem­csak fillérekről van szó, hi­szen harmincszor 25 forintot fizettünk érte — panaszolja levelében a többi kisterme­lő nevében is Skarbit József Tiszaeszlár. Sziget út 8. szám alatti olvasónk Szerkesztői üzenetek Id. Gál István gyürei, Tóth István rohodi, Póczos János kemecsei, Potlák Zol­tánná papi, Jusztus József­ire aranyosapáti, Szélpál István tiszavasvári, Budai Mihályné orosi, Gere Ist­vánná dombrádi, G. Tóth Bála szamoskéri, Bálint Ká- rolyná petneházi, Maczinkó Erzsábet nyírkarászi, Er- dályhegyi István napkori. Szabó Bálint csengeri, Ka­tona István tiszadadai, Ká­nyán Bertalanná tiszaka- nyári. Kalmár Menyhárt ilki, Takács Sándorná zaj- tai olvasóink ügyében az illetékesek segítségét kér­tük. Z emlányi József máté­szalkai, Kiss Károly nagy­dobosi lakosoknak levélben válaszolunk. Ágoston Gáza dombrádi, Bekölcze István eperjeskei lakosok kedves köszönő so­rait megkaptuk. örülünk, hogy segíthettünk. Kiss Imráná tunyogmatol- csi lakost az Állami Bizto­sító Szabolcs-Szatmár me­gyei Igazgatósága tájékoz­tatta, hogy az épület és háztartási biztosítás nem ad lehetőséget arra, hogy a háztájiban termelt növé­nyek jégkára esetén térítés­ben részesítsék. Ehhez kü­lön kellene kötnie háztáji jégbiztosítást. Tehát a kár­igényének a megtérítésére nem azért nincs lehetőség, mert a biztosítás a férje ne­vén van — amint ezt le­velében közölte Kiss Imré­né. Az orosi Körte utcai lako­sok problémáiról tud a helybeli tanács, azonban az igények és a lehetőségek összhangját nehezen tudják megteremteni. A lakosság megértését kéri a községi tanács, ugyanis 1980-ig nincs lehetőség arra, — a pénzügyi fedezet híján —, hogy a Körte utca szilárd burkolatot kapjon. Áz illetékes válaszol TÖBBEN DOLGODNAK Február 8-i számunkban a vásárlók észrevétele alapján szóvá tettük, hogy a 12-es ve­gyi- háztartási boltban egy időben feltűnően hiányos lét­számmal dolgoztak. A Sza­bolcs-Szatmár megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat igazgatója tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy. ez az eset az influenzajárvány miatt fordult elő, és létszám­pótlásra nem volt lehetősé­gük. A munkaügyi osztály azóta intézkedett, mely sze­rint egy eladóval és egy pénztárossal bővítették a bolt létszámát. ISKOLAKÖRNYÉK Az „Iskolakörnyék” című cikkben egyik olvasó pana­szolta, hogy a 15-ös számú ál­talános iskola bejárata előtt esős idő alkalmával hosszabb időre megreked a víz, mely nehezíti főleg a kisiskolások közlekedését. December 9-én a helyszínen vizsgálatot tar­tottunk, az iskola környékén a gépjármű és a gyermekek gyalogos forgalmi igényeit 1978-ban — út- és járdaháló­zat létesítésével — kielégít­jük. Nyíregyházi Városi Tanács V. B. műszaki osztálya SZEMÉTDOMB AZ ISKOLÁBAN A 4-es számú általános is­kolában 1976 őszén társa­dalmi munkát végeztünk. Rövid idő elteltével meg­döbbenve tapasztaltuk, hogy az új sportpálya szélén trá­gyadomb és bűzös tócsa ék­telenkedik. Ősszel a hide­gebb időben is kellemetlen volt elviselniük a gyerekek­nek, de később az idő jobb- rafordulásával még inkább az lesz. Szeretnénk remélni, hogy a tavaszt a melegebb időt azonban ez a domb nem éri itt meg. Bízunk a KÖJÁLL gyors intézkedésé­ben, melynek eredménye­képpen rövid idő alatt meg­szüntetik a gyerekeink egészségére veszélyes és egyáltalán nem a közelsé­gükbe, de még a környeze­tükbe sem illő szemétdom­bot — írták e panaszos soro­kat a 4-es számú iskolás gyermekek szülei. A házastársi tartásdíjról Csatordai Jánosné olvasónk 1970-ben kötött házasságot, és házasságukból 3 gyermek származott. Jelenleg olvasónk gyermekgondozási segélyen van, és két gyermek után kap­ja a gyermekgondozási segélyt. A házassága hónapokkal ezelőtt olyan mértékben meg­romlott, hogy kénytelen volt az életközösséget megszakítani, elhagyta a közös lakást, és azóta különváltan él. Munkát vállalni nem tud, mert a gyermekeket sem böl­csődébe, sem óvodába nem veszik fel, és jelenleg édesanyjá­val él közös háztartásban, annak lakásában, és velük él még egy hajadon testvére, aki dolgozik. Miután ő otthon van, ve­zeti a háztartást, édesanyja és testvére munkába jár. Férje gyermektartásdíjat saját magától nem volt hajlan­dó fizetni, ezért pert indított ellene, és a bírói ítélet alapján férje fizetésének 50 százalékát le is tiltják. A gyermektartásdíj és a gyermekgondozási segély elő­adása szerint — kevés a megélhetéshez, és ezért arra gondolt’ hogy férjétől házastársi tartásdíjat kér, mert ő önhibáján kívül nem tud munkát vállalni. Ismerősöktől érdeklődött, hogy van-e erre lehetőség, és a legtöbb esetben olyan vá­laszt kapott, hogy ő házastársi tartásdíjat nem igényelhet, mert egészséges, munkabíró. Az csak annak jár, aki a há­zasság fennállása alatt olyan mértékben betegedett meg, hogy munkaképtelenné vált, és nem is hibás abban, hogy az életközösség megszakadt. Ha valaki gyermekgondozási segélyen van, és emiatt nem tud munkát vállalni, ebben az esetben igényt tarthat házastársi tartásdíjra, abban az esetben, hogyha fennállnak a házastársi tartásdíj iránti igény egyéb törvényes kellékei. Röviden azt mondhatjuk, hogy a gyermekgondozási segélyen lévő állapot pótolja azt a betegséget, amely munkaképtelen­né teszi, de ezen túlmenően igazolni kell azt, ami a házas­társi tartásdíjhoz továbbra is előfeltétel. Ezeket a szabályokat a Családjogi Törvény 21., 22., 32. §-ai szabályozzák, és itt olvasónknak azt kellene igazolnia, hogy a tartásdíjra nem érdemtelen, nem ő az oka, hogy az életközösség megszakadt. Nem rendelkezik más jövedelem­mel a gyermekgondozási segélyen kívül, és valóban nincsen semmiféleképpen módja arra, hogy munkát vállaljon. A konkrét ügy azonban két vonatkozásban is sajátos, mert mint olvasónk írja — bár munkaviszonyt létesíteni nem tud — de vezeti édesanyjának és testvérének a háztar­tását, — tehát mos, főz, takarít az egész családra. — ami önmagában kereseti forrás, közvetlenül akár fizetnek neki, akár nem, hiszen munkaerejének egy részét édesanyja és testvére érdekében fejti ki. Amennyiben mindenféle jogalap megvan a tartásdíj­hoz, az adott esetben reménytelen a tartásdíj iránti igény. Mint olvasónk írja, 3 gyermek után már le van tiltva férje fizetésének 50 százaléka, és törvényeink értelmében ettől többet letiltani senkitől sem lehet. így legfeljebb arról le­hetne szó, hogy a már letiltott 50 százalék egy részét a bí­róság házastársi tartásdíj címén ítélje meg, amelynek gya­korlati értelme nincs, mert nagyobb összeget nem fog kapni. összegezve: tehát a gyermekgondozási segélyen lévő anya követelhet házastársi tartásdíjat, ha ennek egyébként megvannak a törvényben meghatározott feltételei, és ezt a követelést akkor érdemes támasztani, ha a megítélendő ösz- szeg egyáltalán behajtható. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Thumbnails
Contents