Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-22 / 69. szám

1978. március 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Korszakzárás és nyitás n orszakot összegező, s korszakot nyitó dokumen­tumként értelmezhetjük azt a határozatot, ame­lyet az MSZMP Központi Bizottsága 1978. már­cius 15-i ülésén fogadott el, s amelyről a közleményt a napilapok szombati számukban hozták nyilvánosságra. Hazánk mezőgazdaságának és élelmiszeriparának helyze­te, hosszú távú fejlesztése olyan kérdéskör, amibe szinte minden beletartozik. A komplex szemlélet, az összefüggések fokozott tiszte­letben tartásának követelménye olvasható ki a Központi Bizottság üléséről megjelent közleményből. Ahhoz, hogy ez az igény ilyen határozottan megfogalmazódhassék, több mint másfél évtized kemény munkája kellett. Ahogy arra a párt vezető testületé rámutatott: a nagyüzemi mezőgaz­daság kialakulása és megszilárdulása reálisan elérhetővé tette a korábban csak a vágyakban szereplő célokat, s mind markánsabb vonásokkal formálja át a földművelő embert, s a megművelt tájat, benne a lakóhelyet is. Ilyen értelemben korszakot összegezett — nagyszerű eredmé­nyeket fölmutató esztendőket! — a Központi Bizottság, s mert az alapok erősek, folyamatosan gyarapodnak és kor­szerűsödnek, új korszak feltételei teremtődtek meg. Oly­annyira, hogy valójában a korszaknyitás már megtörtént —ha még nem is minden tekintetben, s valamennyi rész­területen —, a mezőgazdaság rálépett az intenzív fejlesz­tés útjára. Ez az intenzív, dinamikus haladás szülte azt az ellentmodást, hogy az élelmiszeripar mind nehezebben birkózik meg a halmozódó terméktömeggel. A Központi Bizottság rámutatott arra, hogy a két területet összehan­goltan kell a jövőben fejleszteni. Kiindulópontul azt a tényt kell választanunk, hogy a mezőgazdaság további dinamikus fejlődése lényeges eleme a gazdasági növekedésnek: A dinamikus növekedéstf^k azonban az eddigieknél szorosabban kell kapcsolódnia a termelés kívánatos összetételéhez, a minőség és a gazda­ságosság javításához, s mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban a beruházásoknak, a fajták és a tech­nológiák kiválasztásának, az eszközök korszerűsítésének egyszerre kell szolgálniuk a hazai ellátás egyenletességét és a devizahozam növekedését, erre különösen a kukorica­termelésben és az állattenyésztésben, valamint az állati eredetű termékek feldolgozásában van szükség — muta­tott rá a Központi Bizottság, mert ilyen tekintetben a leg­utóbbi években meglehetősen nagy rés támadt a növény- termelés több területe és az állattenyésztés között. Sokféle adat bizonyítja, hogy a mezőgazdansági üze­mek termelése — amiben közrejátszott az ésszerű egyesü­lések folyamata éppúgy, mint az eszközellátottság maga­sabb szintje — hatékonyabbá vált a hetvenes években. Ezt nemcsak a termésátlagok több növénynél látvá­nyos növekedése igazolja, hanem az élőmunka-szükséglet mérséklődése és a fajlagos eszközhatékonyság javulása is. A munka társadalmi hatékonysága azonban — s erre nagy hangsúllyal hívta fel az érintettek figyelmét a Köz­ponti Bizottság mostani ülése — nem statikus fogalom, sőt változása gyors; a tegnapi élenjárók szintje mára esetleg csak a középmezőnyt jelöli, s holnapra a sereghajtókat. Az ülésről kiadott közleményben — s a határozatban, ami később ugyancsak nyilvánosságra kerül — ezért foglalják el a főhelyet a hosszú távú fejlesztés irányelvei, s ezért helyeződik a hangsúly az élelmiszeripar eddiginél gyor­sabb korszerűsítésére, illetve a mezőgazdasági termelés szerkezetének bel- és külföldi igényekkel egyező kiala­kítására. Rengeteg tennivaló sűrűsödik a vezető párttestület ál­lásfoglalásában, hiszen a dinamikus fejlődés fenntartá­sához — s általában a kukoricatermelés a hazai fehérje­takarmány-bázis bővítése éppúgy elengedhetetlen, mint a zöldség- és gyümölcstermelés fokozása, az élelmiszeripar technológiai rekonstrukciója, a tároló- és hűtőtérhiány föl­számolása. Kapcsolódó, egymással többszörös kölcsönha­tásban álló tényezőkről van szó, azaz — s gyakorlati ta­pasztalatok erősítik az intelem szükségességét, — nem elég egyik vagy másik területen elérni a célt. O ppen ezért az eddigieknél nagyobb céltudatossá­got fogalmazza meg kívánalomként — vagy nyersebben fogalmazva követelményként —, a Központi Bizottság határozata, mert így érvényesülhetnek maradéktalanabbul az össztársadalmi érdekek. A céltuda­tossághoz az is hozzá tartozik, hogy az iparfejlesztésben, különösképpen a gépiparban és a vegyiparban, a mező- gazdasághoz kapcsolódó infrastruktúra korszerűsítésében jobban figyelembe kell venni a mezőgazdasági és élelmi- szeripari igényeket. Éppen a teendők sokrétűsége az oka, hogy a „mezőgazdasági határozatot” valójában az egész társadalmat érintő, s valamennyi népgazdasági területnek feladatokat adó állásfoglalásként kell értelmeznünk szó­ban és írásban, s cselekedeteinkben még inkább. MMettő lesz öt múlva. A fC kollégiumi szoba jó ritmusú, vad zenétől feszül. Ebéd utáni pár perces pihenőm töltöm, félálomban. Érzem, a zenének vége. Mire ismétlik, már ébren va­gyok: — Figyelem! Aki a O, Rh negatív vércsoportba tartozik, legyen szíves jöjjön a főpor­tára! Amúgy is indulnék. Hónom alá csapom a kabátom, le a lépcsőn, s bebaktatok a főporta elé. Már nyolcán—tizen ácsorognak. Ám közülük Rh negatívos csak egy. Rohanás a busz után: hamar benn vagyunk a posta előtt. Onnan már közel a vérellátó alközpont. — Nem baj, ha Rh pozitív, az is jó lesz. Így aztán irány a labor! Pár perc, s kész az első vizs­gálat, közben egyre-másra ér­keznek mindenhonnan. Ket­ten a mezőgazdasági főisko­láról, hárman a tejipari vál­lalattól, majd két csoportban hat-nyolc ember a tanárkép­zőről. • Vérnyomás-, pulzusmérés, egy-egy bögre limonádé — van aki kekszet ropogtat —, s már húzzák is a kezünkre a hátul kapcsolható köpeny ujját. Választani lehet: így a jobbomat nyújtom. A másik ágy „balos”. Egy szorítás a gumicsővel könyök fölött, — ssssz! —, a szúráson is túl vagyunk, lehet „pumpálni”: Hétmillió tonna folyékony arany A „fogadóbizottság” csak első pillantásra tűnik nagy­nak. Hetvenhat hazai szak­ember és négy szovjet tanács­adó ugyanis hétmillió-két­százezer tonna olajat foga­dott tavaly a Gáz- és Olaj- szállító Vállalat fényeslitkei szivattyúállomásán: a Ma­gyarországon felhasznált fo­lyékony arany túlnyomó ré­szét. A Szovjetunióból érkező kőolajat itt tárolják, vegy- elemzik és innét szállítják to­vább a hatalmas csöveken Százhalombattára, a finomí­tóba. A patikatisztaságú fényes­litkei telep négy tartály­monstrumában egyenként húszmillió litert tárolnak az életszükségletet jelentő ener­giahordozó folyadékból. Az ötödik henger viszont vizet tartalmaz, amire remélhető­leg sohasem lesz szükség, mert ez a tűzoltás céljait szol­gálja. Képünkön: Szumutka Sándor és Tóth György. a szivattyúkat ellenőrzi. TERVEZŐI GONDOK Döccenők a rajzasztalon Manapság egy óvodát, egy iskolát, kisebb lakóházat a korszerű építési módokkal akár egy éven belül felépí­tenek. Ehhez mindössze kel­lő előkészítés, jó terv szüksé­ges. Az előkészítés, a hatósá­gi munka buktatóival már többször foglalkoztunk. Üjab- ban legalább ennyire gátló tényező a tervek hiánya. Zá­honyban például szinte fél­évenként módosítanak a la­kásépítési elképzeléseken, mert vagy terület nincsen, vagy a terv hiányzik, majd kivitelezőt nem találnak. Nem megnyugtatásként, de ugyanígy járhat bárki a me­gyében, aki építtetni akar. Hiába van valakinek építési területe, pénze, esetleg kivite­lezője, mert ha ma dönt egy építkezésről, akkor jó, ha 1980-ra kap terveket. Pedig egy terv elkészítése önma­gában csak néhány hónapot vesz igénybe. Ki mit vállal? A megyében évente mint­egy 3—3,5 milliárd forint ér­tékű beruházás valósul meg. Ezekhez a tervek egy részét a megyei tanács tervező iro­dája, a NYlRTERV készíti, de részt vesznek a munká­ban a különböző — java­részt budapesti — szakterve­ző vállalatok is. A megyén kívüli tervező vállalatok — mivel országosan szintén ka­pacitáshiány van — válogat­nak a munkában, csak a jól fizető, nagy építkezések ter­vezését vállalják. A megyei vállalatnak viszont, éppen a helyi építési célok megváló­ból kinyitni, hol ökölbe szo­rítani a kezet. Három-négy perc: az üveg megtelt. Kötést kapunk, s köszönetét, no meg egy pecsétet a véradó igazol­ványba. A földszinten sör, szalámi, friss kenyér: a szokásos me­nü. Itt már nyugodtabb min­denki, jut idő szót váltani. Szmolár Andrást két társá­val munkából hívták. Ha itt befejezik, indulnak vissza, ezen a héten délutánosok. Nyíregyháza, megyei kór­ház, 1. sebészet. Dr. Bakai Zoltán, ügyeletes orvos: — A vérre egy nyelőcső­vérzéses beteg sürgős műtété­hez volt szükség. A növényvédő repülős fiú­val, meg gépész barátjával negyedóra múlva már a vá­ros közepén találkozom: is­merősként üdvözöljük egy­mást. Csendes Csaba sítása érdekében, egy szakvé­leménytől, konyhabővítéstől a 16 tantermes iskolán át a tíz­szintes lakóházak, ipari csar­nokok építéséig szinte min­den fajta tervezési munkát vállalnia kell. Illetve, hogy pontosabban fogalmazzunk: vállalnia kellene. Ugyanis amíg a NYÍRTERV 15 évvel ezelőtt a megyében lévő ter­vezési igények közel felét vállalta, addig ma csak ne­gyedére, ötödére képes, mi­közben tervezői kapacitását folyamatosan növelte. Vagyis a vállalat az igények növeke­désével nem tudott lépést tartani. A tervezői hiány hatása megmutatkozik a beruházá­soknál. Az első gond a hosz- szú átfutási határidő. Előfor­dul, hogy egy-két évbe telik, míg a beruházói megbízás után a kivitelezés kezdésére alkalmas terv megszületik. Ám ebből az időből a konk­rét tervezői munka csak né­hány hónapot vesz igénybe. Helyette egyeztetések, külön­böző előkészítési megbeszélé­sek folynak, a munkák soro­lására van szükség. Egyedül a megyei vállalat az, amelyet meg lehet bízni azokkal a munkákkal, amelyeket má­sok nem vállaltak. Tanácsi beruházásoknál az irányító jogán sorolhatják a különbö­ző feladatokat. Ugyanakkor a roppant nyomás, a sürgető határidők miatt a tervezői munkával szemben nem tá­maszthatnak kellő igényt egyik tervező vállalat eseté­ben sem. A minőség romlása a kivitelezői reklamációkban, a menet közbeni változások­ban, a költségek emelkedésé­ben jelentkezik. A szakosztályi forma A kivitelezők munkáját szintén gátolja a tervezők túlzott terhelése. Az építke­zés során adódó kisebb prob­lémákat a helyszíni tervezői művezetéssel lehet gyorsan megoldani. De csak akkor, ha valóban hamar érkezik a tervező, nem kell miatta a munka folyamatosságát meg­szakítani. A megyei kórház rekonstrukciójánál például éppen a távolság, a budapes­ti tervező miatt akadozik sok esetben a munka. Az így kialakult helyzetben az tűnik egyetlen megoldás­nak, ha a megyei vállalat, a NYlRTERV nagyobb részt vállal a tervezésből. Ennek érdekében a vállalaton belül több szervezési intézkedés született, ám ezzel csak eny­híthetik a gondokat. Ez év januárjától a korábbi műter­mi rendszerről áttértek a szakosztályi formára, amely révén nagyobb szakosodás valósítható meg. A különböző építész szakosztályok mellett többek között a szerkezetter­vező statikusok, a mélyépí­tők, gépészek és elektromo­sok egymás mellé rendelve jobban tudnak szakmailag is specializálódni. A költségve­tések árazását számítógéppel végeztetik. Az utóbbi évek megnöveke­dett város- és községrendezé­si igényeinek megfelelően hozták létre a várostervezési szakosztályt a NYÍRTERV- nél. Ez a vállalat profiljának további szélesítését jelenti. Az egyre több mélyépítési feladat (közmű- és útépíté­sek) szintén a tevékenység szélesítése irányába hatnak. Ugyanakkor több szempont­ból az lenne a kívánatos, hogy jobban szakosodjon a vállalat, hiszen méreteinél fogva sem alkalmas minden fajta tervezői munka végzé­sére. Bővíteni kell A megyei igények sok eset­ben azt kívánják, hogy gyor­san adaptálható, másutt már használt szerkezeteket, típu­sokat használjanak fel a ter­vezők. Ám a típustervek ko­ra letűnőben van, helyette egyeztetett funkcionális irányterveket (pl. tantermek, konyhák, stb. normatíváit), a rendszertervezést lehet al­kalmazni. Ezzel valamelyest gyorsul a tervezés, de a má­sik oldalon ugyanez a terve­zői fantázia elszürküléséhez vezet. A műszaki, technoló­giai újdonságok kipróbálása, elterjesztése sokszor csak fá­radtságos harc után lehetsé­ges. Az igazi megoldást a NYÍRTERV bővítése hozhat­ja. A jelenlegi körülmények között viszont erre nincs le­hetőség. A szándék zsúfolt, új szakemberek letelepítésére alig van mód. Ahhoz, hogy 80—100 emberrel bővítsék a létszámot, több munkát vál­laljanak, új székház építése szükséges, ami évek óta hú­zódik. Pedig már a szanált terület is megvan rá a Beth­len Gábor utca elején. (Ide­iglenes jelleggel itt kapott helyet a mélyépítési szakosz­tály is.) A mai árakon szá­molva több, mint 50 millió forint szükséges az új szék­ház építéséhez. Ennek mint­egy harmadát tudja a válla­lat előteremteni, de szükséges a megyei tanács és az épí­tésügyi tárca segítsége is. A jelenlegi pénzügyi lehetősé­gek mellett csak a VI. ötéves terv idején lehet beszélni az építkezésről. Dönteni, az ala­pokat előteremteni viszont már előbb kellene ahhoz, hogy később ne a megye töb­bi beruházása szenvedjen hátrányt az elégtelen terve­zői kapacitás miatt. Lányi Botond Naponta 60—80 mázsa vajat készítenek a nyíregyházi tej­ipari vállalatnál. Felvételünkön: Pisla József né, Marada Magdolna, Karahuta Béláné és Szabó Imréné 10 dekás kisze­relésű teavajat csomagol a töltőgépek mellett. (Gaál Béla felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents