Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-22 / 69. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 22. Napi külpolitikai kommentár Egy nyilatkozat margójára A szovjet sajtó hivatalos nyilatkozatot közöl a szovjet—kínai kapcsolatok alakulásáról. Nem nehéz megjövendölni, hogy ezt a dokumentumot világszerte nagy érdeklődéssel fogadják, elemzik majd a megfigyelők. A nyilatkozat nemcsak állásfoglalás, hanem új tényeket is közöl. Kitűnik belőle, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége még a kínai parlament, az országos népi gyűlés összeülése előtt, február utolsó napjaiban újabb felelősségteljes gesztussal érzékeltette: szovjet részről nem lenne akadálya annak, hogy a két nagy ország közötti kapcsolatok, legalábbis államközi viszonylatban, alaposan megjavuljanak. A kínai fél számára tehát a lehetőség — nem először és nyilván nem is utoljára — adva volt. A pekingi válasz azonban annak a szovjetelle- nességnek a talaján fogant, amely a jelek szerint mit sem változott a Mao utáni Kínában. A feleletnek nemcsak a — szovjet javaslat megvalósulását képtelen, fantasztikus feltételekhez kötő — tartalma, hanem agresszívan ellenséges hangja is önmagáért beszélt. A kínai reagálásból ismét meggyőződhetett a világ arról, hogy Peking célja — Moszkváéval ellentétben — éppenhogy nem a szovjet— kínai kapcsolatok javítása, hanem a korábbi szovjetellenes vonal folytatása. A jelenlegi szovjet nyilatkozat nemcsak tartalmában, de hangvételében is pontosan a kínai okmány ellentéte: hangsúlyozza, hogy „bár a szovjet fővárosban a pekingi magatartás csalódást keltett, a kapu továbbra is nyitva áll az esetleges tárgyalások előtt.” A kétoldalú tárgyalásokhoz azonban jellegüknél fogva két fél szükségeltetik. És abból az alapvető tényből, hogy melyik fél nem hajlandó egyetlen észszerű lépésre sem ennek érdekében, eleve kiderül az is, ki a felelős a szovjet—kínai kapcsolatok jelenlegi helyzetéért. A „nyitott kapuk” most újra deklarált moszkvai elve azt jelenti, hogy a szovjet vezetés a jövőben is készénél! a megbeszélésekre. Méghozzá előzetes feltételek nélkül. Harmat Endre . D magyar pártküldöttség látogatása Kuneitrában A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Fock Jenőnek, a Politikai Bizottság tagjának vezetésével tartózkodik Szíriában, kedden délelőtt látogatást tett a Go- lan-fennsíkon fekvő' Kunéit, rában, ebben a tragikus sorsú romvárosban. A magyar pártküldöttséget az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának (BAATH) helyi vezetői, valamint a különböző társadalmi szervezetek képviselői fogadták és kalauzolták. Az egykor 40 000 lakosú város, a Golan-fennsík gazdasági és kulturális központja ma romokban hever, s három oldalról továbbra is az izraeli megszálló csapatok előretolt állásai veszik körül. Az 1967. ben elfoglalt Kuneitra hétévi rpegszállás után, 1974 nyarán szabadult fel, de ezt megelőzően a visszavonuló izraeli csapatok barbár kegyetlenséggel elpusztították. Fock Jenő a város képviselőivel beszélgetve kijelentette: — Ez a látogatás hozzásegített bennünket ahhoz, hogy még jobban megértsük és értékeljük a szíriai nép igazságos harcának jelentőségét, s egyben képet alkothassunk a cionista ellenség kegyetlenségéről. A látogatás végeztével Fock Jenő emlékbejegyzést írt a mártírváros vendégkönyvébe. Az MSZMP küldöttsége a déli órákban találkozott Da- maszkuszban Dzsabir Badzs- budzszsal. az Arab Újjászületés Szocialista Pártja országos vezetőségének főtitkárhelyettesével. Este a magyar pártküldöttség látogatást tett a BAATH Párt damaszkuszi bizottságánál. ahol az első titkár és munkatársai adtak tájékoztatást a párt fővárosi tevékenységéről. 0 Jordániái Kommunista Párt küldöttségének magyarországi látogatása A Magyar »Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására március 20—21-én hazánkban tartózkodott a Jordániái Kommunista Párt küldöttsége. Fayek Warradnak, a központi bizottság első titkárának vezetésével. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta a jordániai testvérpárt küldöttségét. A delegációval megbeszélést folytatott Gyenes András, a KB titkára. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott találkozókon a két párt képviselői tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, áttekintették kétoldalú kapcsolataikat, véleménycserét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, s a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A megbeszéléseken különös figyelmet fordítottak a közel-keleti válságra. Hangsúlyozták, hogy Izrael folytatódó agressziója, az arab területek bekebelezésére irányuló törekvése, a Palesztinái arab nép törvényes jogainak elutasítása továbbra is fokozza a feszültséget a térségben, és ezáltal fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot. Határozottan elítélték Izrael agresszióját Dél-Libanonban, követelték a terrorakciók beszüntetését a Palesztinái felszaba- dítási mozgalom, a libanoni haladó hazafias erők, a megszállt arab területek lakossága ellen. A két testvérpárt képviselői kifejezték eltökéltségüket, hogy a jövőben is fejleszteni fogják a marxizmus —leninizmus, a proletár internacionalizmus elveire épülő testvéri barátságukat és együttműködésüket. Az MSZMP képviselői ismételten internacionalista szolidaritásukról biztosították a jordániai kommunistákat, a velük együtt küzdő más, hazafias és demokratikus erőket. A Jordániai Kommunista Párt képviselői elismeréssel szóltak az MSZMP-nek a haladó arab erőket támogató álláspontjáról. (Folytatás az 1. oldalról) nult végig a főváros utcáin: a Luther utcán, a Rákóczi, a ; Thököly úton át a Dózsa György útra, a Tanácsköztársaság emlékműhöz, ahol részt vettek a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 59. Á RÓMÁI BESZÉLGETÉSEK (3.) furcsa helyzet rége évfordulója alkalmából rendezett koszorúzási ünnepségen. ★ Március 21-én megyénk több településén ünnepi megemlékezést tartottak a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 59. évfordulója tiszteletére. A forradalmi ifjúsági napok keretében a központi ünnepséget Bakta- lórántházán rendezték. Az ünnepségen beszédet mondott Bihari Albert, a KISZ megyei bizottságának titkára. A Tanácsköztársaság mártírjainak baktalórántházi emlékművénél március 21-én reggel munkásőrök, ifjúgárdisták és úttörők álltak díszőrséget. A Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Szakközépiskola diákjai ide futottak be a hálastafétával. A vállukon hozott kegyelet- szalagokat elhelyezték az emlékmű talapzatán, majd koszorúzási ünnepségre került sor. Az emlékműnél koszorút helyeztek el a járási és a nagyközségi pártbizottság képviselői, a KISZ megyei bizottságának képvise- ( lói, a helyi tanács és a Haza- j fias Népfront helyi bizottságának képviselői. A helyi üzemek dolgozói és a nyíregyházi tanárképző főiskola diákjai szintén koszorúval rótták le kegyeletüket az emlékmű előtt. Fiatal sorkatonák díszsortüzet adtak az ünnepi nagygyűlés végén. Az ifjúsági nap Baktaló- rántházán sport- és kulturális vetélkedőkkel folytatódott. A szakadó eső ellenére színvonalas honvédelmi versenyek és tájékozódási futóversenyek tették változatossá a programot. Délután járási vers- és prózamondó ver- ; senyt rendeztek, az irodalmi művek többsége politikai jellegű volt. Az ünnepi megemlékezés hangulatos ifjúsági bállal ért véget. I ★ A Tanácsköztársaság kikiáltásának 59. évfordulója al- | kalmából koszorúzási ünnep- \j séget rendeztek kedden dél- j után Nyíregyházán Szamuely Tibor szobránál. A városi párt- ifjúsági és társadalmi szervek mellett üzemek és iskolák képviselői is elhelyezték a kegyelet koszorúit a Tanácsköztársaság mártírjának szobránál. ★ A hagyományoktól eltérő módon köszöntötték Nyíregyháza párt- és állami ve- j zetői u Magyar Tanácsköz- j társaság kikiáltásának * 59. í évfordulóján a megyeszék- | hely veteránjait. A munkás- mozgalomban végzett tévé- í kenységéért kitüntetett veteránokat városnéző autóbusz- j kirándulásra invitálták. Nyír- | egyháza legrégibb, 1421-ben épült üzemétől, a serfőző háztól — ma a bocsi sörgyár kirendeltsége — indult a - busz. s míg végighaladtak a megyeszékhely ipari övezetein, az új városrészeken. Szemján Tibor, a városi pártbizottság titkára mondta el: hogyan fejlődött a valamikor 50, a felszabaduláskor 1000 embert foglalkoztató városból százezres lélekszámú megyeszékhely, amelynek modern gyáraiban 30 ezernél többen találnak munkát. A veteránok a Szamuely- háznál álltak meg: koszorút helyeztek el a Tanácsköztársaság mártírjának emlékművénél, majd a Derkovits utcai üzemek megtekintése után a gumigyárban Varga Gyula, a városi pártbizottság első titkára emlékezett meg az 1919-es eseményekről, amelyeknek a veteránok közül többen aktív résztvevői voltak. Ezek után még érthetőbb, mennyire nehéz dolgozniuk, s hogy miért találkozunk oly sokszor számunkra idegen jelenségekkel az olasz politikai életben. Érthetőbbé válik az is, miért áll ma az olasz közvélemény érdeklődésének gyújtópontjában a közigazgatási reform és végrehajtása, s hogy miért nagy témája ez az OKP-nak. Az ország területének negyven százalékát máris a kommunisták irányítják. Sok tartományban, városban, községben szereztek abszolút többséget, ám a nyílt politika meghirdetésével lehetővé teszik más demokratikus és alkotmányos „pártok részvételét is az igazgatásban. Együttműködésre, együttes felelősségre hívnak fel. Bárkivel beszéltem erről a kommunista funkcionáriusok közül, nyomatékkai hangsúlyozta: ez nem taktika, hanem kormányzási forma. Sok helyütt, ahol a helyi köz- igazgatásban baloldali többség jött létre, egyáltalán nem sajátították ki a kommunisták és a szocialisták a városi intézmények vezető posztjait. Nem egy ilyen helyen van rá példa, hogy a város polgár- mestere, a kórház igazgatója keresztény- demokrata volt, s a baloldal győzelme után is állásában maradt. Ugyanez a helyzet a regionális, vagy a lakóhelyi tanácsokban is, ahol igen sok közös gondot oldanak meg. Az iskolai tanácsok választásánál, e húszmillió embert is érintő témánál is arra hívott fel a L’Unita vezércikke: induljanak a pártok egységes, demokratikus listán, vigyék sikerre a legfőbb célt, a közoktatás reformját. Nagy szükség van erre, hiszen Olaszország társadalma jócskán elmaradt az európai haladástól. A magániskolákat — és számuk nem kevés — ma is azok irányítják, akik a háború előtt. Az egyházi iskolákban elavult a tananyag, a tanítás módszere. Az a furcsa helyzet alakult ki: az állam eltartotta ezeket az iskolákat, beleszólása ügyeikbe azonban nem volt. Csak most ért el odáig, hogy leválassza magát az egyházról. Hogy mégis óriási az ellenállás, annak az a magyarázata: az államot a hosszú ideig monopolhelyzetben lévő kereszténydemokraták irányították, s az egyház e jogai kései fennmaradását szavazatokkal honorálta. Csakhogy a tartományok, a városok, a községek önállósága ma már valóság. A helyi közigazgatás a 382-es törvény alapján nagy hatáskört kapott iskolaügyekben is. *■ Egy példát említenék, amilyenhez hasonló sok van még az országban. A háromezer lakosú községnek egyetlen óvodája van, amelyet apácák igazgatnak. A fenntartás költségeit az állam, a község adja. Az oktatás anyagát az egyház határozza meg, pedig az óvodába nemcsak a tőkés és a katolikus, de a munkás és az ateista gyereke is jár. Természetes, hogy egyezményt kell kötniük: a társadalom adja ezek után is a fenntartási költséget, cserébe viszont joggal kéri, hogy az állami tananyag szerint dolgozzanak, vezessék be a szülői tanácsot és ne kérjenek a szülőktől külön hozzájárulást. — Magyarországon talán úgy tűnik, hogy a mi harcunk e kérdésekben csupán aprópénz, pedig egyáltalán nem az — egészíti ki -a helyzetképet Santelli, római újságíró. Hozzáteszi: évszázados struktúrák, a középkorból itt maradt hagyományok élnek tovább a modernizálódott világban. Ha ma egy olasz városban valakit kórházba kell szállítani, a papoknak kell telefonálni. Tető nélkül maradt, utcákon alvó öregek, vakok, elhagyott gyerekek szociális gondozása állami intézmények híján szintén az egyház kezében van. A közigazgatási reform fontos terepe tehát az olasz belpolitikai életnek, s ezt ott minden irányzat pontosan felmérte. Azok az egyházi emberek, akik távolabbra néznek, keresik a párbeszédet, a reális megoldást. A reakció azonban az összeütközést provokálja. S mivel az egyház konzervatív része ezer szállal kötődik a kereszténydé- mokraták reakciós szárnyához, a harc egyáltalán nem lefutott... Számos színtere van még a küzdelemnek. Sorolják, rengetegbe kerül a hatalmasra duzzadt központi államapparátus eltartása. Emiatt is nagyon kevés pénz jut a helyi — és nélkülözhetetlen — beruházásokra. Minden város költségvetése deficites, az önkormányzatok bankkölcsönökből élnek. Ez a baloldali igazgatás helyzetét jócskán nehezíti, hiszen bizonyítaniuk kell, ! de miből? Sok helyen teszik azt, amit Rómában: megtárgyalják a helyzetet a lakossággal, léterehozzák a lakónegyedi tanácsokat és e lakossági szerveket bevonják ügyeik intézésébe, terveik készítésébe, tőlük kérnek és kapnak áldozatokat. A begyűjtött javaslatok alapján rangsorolnak azután: mit és miből? □ csődtömeget örökölt városokban gazdálkodni majdnem olyan, mint üres kamrából főzni. A baloldali városvezetők Bolognában is, Torinóban is, Rómában is tisztességgel akarják végrehajtani, amivel választóik megbízták őket. Nemegyszer fordult elő azonban: a rég megoldásra érett tervek azon feneklenek meg, hogy a kormány és a város között álló prefektusoknak akkor fog legvastagabban a ceruzájuk, amikor a baloldali tanácsok kérelemlistáját kell megnyirbálniuk ... Kopka János (Következik: „... Készüljetek fel...!")------— ■■ ------------------------------------,——______________s _________| n Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek törzsvezetési gyakorlata Moszkva: az egyesített parancsnokság egyeztetett tervének megfelelően március 14—21-ig a Román Szocialista Köztársaság területén megtartották a bolgár néphadsereg, a Román Szocialista Köztársaság hadserege és a Szovjetunió fegyveres erői parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatát. A gyakorlatot Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsall- ja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka vezette. A gyakorlat során kidolgozták a szövetséges hadseregek haderőnemei és fegyvernemei harci együttműködése végrehajtásának kérdéseit. A hadgyakorlat szervezetten folyt, tanulságos volt, és megmutatta a tábornokok, tengernagyok és tisztek hadműveleti felkészültségének megnövekedett színvonalát. A hadgyakorlat elősegítette a Varsói Szerződéshez tartozó államok vezető törzseinek összeko- vácsoltságát, együttműködésük tökéletesedését és a testvéri hadseregek fegyverbarátságának erősödését. A gyakorlat egyes szakaszaiban részt vett Dobri Dzsurov hadseregtábornok, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere és Ion Coman vezérezredes, a Román Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere. K evés olyan kommunista pártja van mostanában a nyugati világnak, amely töméntelen belpolitikai gondja mellett is úgy boldogul az emberekkel, mint az OKP. Olasz testvérpártunk tagjainak száma miatt (nyolcszázezer!) is igen tekintélyes, de ezen túl: minden harmadik választópolgár szavaz jelöltjeire és politikájára. A párt a munkások, a szegények, a munka- nélküliek s mindinkább az értelmiségiek, az úgynevezett középrétegek reménysége is. A kommunista vezetők tiszták, őket a másoknál köznapi korrupciónak, pazarlásnak vádja nem illetheti. Itália zűrzavarral, csődtömeggel küszködik, s a kommunisták ilyen körülmények között hajlandók részt venni a közös program kidolgozásában és megvalósításában, vállalják az országmentés felelősségét.
