Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

B munkaidő letelte után a nők többsége az áruházakba, élelmiszerboltokba szalad, a vacsorára, reggelire valót meg kell venni. Aztán a gyerekért mennek, s otthon folytatódik a második műszak mosással, vasalással, vacsorafőzéssel, takarítással, mosogatással. Mire minden kész, legalább 8-at üt az óra. Fáradtság, idegesség legtöbbször az

„eredmény”. De vajon így van-e ez minden családban? Hiszen rengeteg nő tanul a munka és család mellett, sokan vezető állást töltenek be, ismét mások szerteágazó társadalmi tevékenységet végeznek. Nekik hogy jut erre idő? ök hogyan szervezik az otthoni második műszakot? Erre kerestünk választ a BEAG UNIVERSIL nyíregyházi gyárában.

Tóth József né 17 éve ment férjhez, a fia másodéves szer- kezetlaka/tos tanuló a 110-es- ben, a lánya hetedikes. Lassan két évtizede, hogy az otthoni teendőit szervezi.

— Ennyi éven keresztül megszoktam, hogy naponta főzök otthon, minden hétfőn én végzem a heti mosást. A takarítóéban a férjem is segít. A gyerekek is részt vesznek az otthoni teendők ellátásában. A fiaim a porszívózást, a lányom a mosogatást kedveli inkább. S az a jó, hogy nem is kell utána újból megcsinálnom.

Tóthné igen sokféle társadalmi kötelezettséget vállal. 9 éve párttag, az üzemi párt- bizottság gazdaságpolitikai bizottságában tevékenykedik.

1972-ben a Hazafias Népfront megyei bizottsága alelnökévé és a HNF Országos Tanácsa tagjává Választották. E funkciók sikeres 'betöltése a család részéről megértést és otthoni munka-átvállalást jelent.

— Kezdetben a férjem neheztelt. Miért vállalok ennyi megbízatást, akkor nem tudom a gyerekeket megfelelően nevelni. Az évek megcáfolták ezt a vitáit, mert közös családi összefogással mindenre sort lehet keríteni.

— Az biztos, hogy első perctől fogva igényelni kell a férjek és a családtagok segítségét a házimunkában — veszi át a szót Szilágyi Jánosné. — Igaz, volt nálunk is olyan eset, hogy a férjem egyik mosogatása után kicsit elhúzhattam a számat, de az volt a válasza, „ha nem jó, nem csinálom.” Azóta nem kritizálom a segítséget. Az igaz, már ügyesebben csinálja a férjem, mint régebben.

Az asszonyok összenevetnek az otthoni próbálkozásokon. Viszont ha már régen nem oldották volna meg a Szilágyi családban a második műszak gondjait, a feleségnek nem lenne alkalma most is tanulni. Húsz éve dolgozik a vállalatnál, 19 éve tagja a pártnak. A szakmai fejlődés érdekében mechanikai műszerész szakmát tanul. Hetente háromszor 2-től 7-ig tartják az előadásokat a 107-es szakmunkásképző tanárai és a vállalat vezetői. A heti 3 tanítási napon kívül a másik négy a házi feladatokra és a tanulásra megy el.

Tóth József né: „Kezdetben a férjem neheztelt a sokféle társadalmi munka miatt.”

Szilágyi Jánosné: „A mosogatás után elhúzhattam a számat.”

Hanyicska Mihályné: „A szabad szombaton véteknek tartom az elnapolt tennivalók elővételét.”

— Azért is nehéz újból tanulni, mert a kisfiam első osztályos, sok türelmet, segítséget igényel. Ha leülök a könyvhöz, odajön, megkérdezi, melyik kép mit ábrázol, így rendszerint akkor jutok a tanuláshoz, mikor már a két fiam alszik.

Hanyicska Mihályné második éve dolgozik az UNIVER- SIL-ben. Cipőfelsőrészkészítő szakmáját és munkahelyét a két fia miatt hagyta ott. Most azon az utcán van a munkahelye, ahol lakik.

— Sajnálom nagyon a régi szakmámat, de lassan az elektrotechnikát már jobban szeretem, mint a bőrt. Igaz, szakmunkásból betanított

munkássá „fokozódtam le”, viszont a távolabb levő munkahely, a közlekedési nehézségek miatt döntöttem így. A férjem is a közelben dolgozik, parkettás a vasipari szövetkezetnéd. Én úgy könnyítők a második műszakomon, hogy egyszerűen, gyorsan készíthető egytálételt adok vacsorára. Mirelit főzelékeket lehet kapni, erre tükörtojást sütök, vagy rántott szeletét, ez gyorsan megvan. Az esti munkákat úgy szervezem, hogy lehetőleg 8-ra már a tévé előtt legyek. A szabad szombatjaimon véteknek tartom a hét folyamán elnapolt tennivalók elővételét. Egész héten minden nap megcsinálok valamit a takarításból, ne jöjjön össze nekem minden hétvégére. így a tavaly őszszel vett Skodánkkal szombaton, vasárnap kirándulni megyünk Bánkúira, Tapolcára.

Tóth Lászlóné 1972 óta vallhatja magát UNIVER- SIL-es munkásnőnek. Rádióműszerész szakon érettségizett a Krúdy gimnáziumban. Első gyermekét májusra várja. A férje repülőgépszerelő, s a repülőtéren dolgozik. Minden nap együtt mennek haza, Orosra. Előtte bevásárolnak — együtt.

— Mióta terhes vagyok, a férjem nagyon kímél, nem enged cipelni, vagy nehezebb munkát végezni. Az otthoni munkában nagyon sokat segít. Igaz, a főzéssel, mosással nem is szeretném otthon pazarolni az időmet. Sokféle mirelit készítményt, ételkon- zervet veszek, s általában nagyobb mennyiségű húst sütök le otthon bő zsírban. Ezt egész héten változatosan tudom tálalni, kis időráfordítással többféle ételt készíthetek belőle, gyorsan. A fennmaradó szabad időmet olvasással, ritkábban színház- és mozilátogatással töltöm. Legutóbb például a Nem fogunk hazudni című darab ősbemutatóját néztük meg. Tévét ritkábban nézek, csak a színvonalasnak ígérkező műsorokra kapcsolom be a készüléket.

Hrabina Margit könnyebb helyzetben van, hiszen még otthon lakik, Sóstóhegyen, s édesanyja szinte mindennel ellátja. Munkáján kívül a mosásban, takarításban segít.

— így jut időm arra, hogy a munkám mellett a Kossuthban tanuljak. Másodikos vagyok, két év múlva fogok érettségizni. Az az igazság, hogy nem is szeretném „hiábavaló” házimunkákra fecsérelni az időm, energiám, tekintélyes részét. Ha majd családom, gyermekeim lesznek, akkor is ügyes szervezéssel próbálom megvalósítani az otthoni munka és szabad idő eltöltésének helyes arányát.

— Persze, ez így szépen hangzik, de a megvalósításnál egy-két apróság becsúszhat — szól közbe Tóth József né. — Én például ha kezdettől fogva a Patyolatba hordtam volna a mosnivalót, biztosan másképp vélekednék erről a szolgáltatásról. 17 év alatt megszoktam, hogy mindent magam mosok, magam vasalok. Az ágyneműt véletlenül sem vinném a Patyolatba. Nem a pénz miatt, nem is azért, mert nem jól csinálnák meg, hanem ha én át akarok húzni egy párnát, akkor nem viszem az egész garnitúrát mosatni.

— S az is tény, hogy a Patyolat" nyütvatartásához is alkalmazkodni kell — erősíti meg Szilágyiné. — Mire én beérek a Jósavárosba, a Patyolat rendszerint bezár.

— Én például azért nem hordom a ruhát a Patyolatba — veszi át a szót a Kőlaposon lakó Stankó Jánosné, — mert otthon a nagy udvaron kiterítve, a jó levegőn még az illata is más a ruhának.

— Én viszont változatlanul Patyolat-párti vagyok és leszek — veszi vissza a szót Hrabina Margit —, s nem töltök el egy egész napot az ágynemű mosásával, vasalásával.

— Én félmegoldásnak a krepp ágyneműt találtam — mondja Hanyicskáné — így csak mosni kell, vasalni nem.

Stankó Jánosné is tanul a mechanikai műszerész szakmunkásképző iskolán, 3 év anyagát 1 év alatt végzik el. Ezt 14 éves lánya és 8 éves fia mellett az édesanyja segítségével oldja meg.

— Jobban mondva én segítek otthon, ha valamit csinálni kell, főleg hét végén. A lányommal például a matematikai feladatok megoldásáról beszélgetünk. A múltkor ő magyarázta el nekem kicsit részletesebben Pitagorasz tételét. Az üzemi konyha, a napközi otthon is természetes kiegészítői a második műszakomnak.

Pázmándi Jánosnénak még több leleményességre van szüksége a házimunkák észszerű beosztásánál. Kálmán- házáról jár be nap, mint nap a távolsági autóbusszal. Négy éven át két műszakban dolgozott, akkor naponta 4—5

órája ment az utazásra, a várakozásra. Egy hónapja fél

8-tól 4-ig tart a munkaideje.

— így „csak” két óra naponta az időkiesés. Még mi is otthon lakunk a férjemmel, mire hazamegyek, édesanyám megfőzi a vacsoráit. Én a baromfitenyésztő szakmát és a

Tóth Lászlóné: „Színházba, moziba járunk szabad időnkben.”

Hrabina Margit: „Nem szeretném hiábavaló házimunkákra fecsérelni az időmet.”

Stankó Jánosné: „A lányom magyarázta el részletesebben Pitagorasz tételét.”

Pázmándi Jánosné: „Mire

hazamegyek, édesanyám megfőzi a vacsorát.”

mátészalkai munkahelyemet hagytam ott, hogy közelebb találjak megfelelő állást. Igaz, ott több pénzt kerestem, de itt szívesebben dolgozom. Az idén kezdjük építeni háromszobás összkomfortos lakásunkat Kálmánházán és így még sokáig el kell viselnem a bejárást. A férjem a

ház körüli munikákat, a jószágetetést, fűtést látja el.

A házimunkák sorolásánál az asszonyok megegyeztek néhányban, aminek az idején nem lehet megtakarítani egy percet sem. Ilyen a mosogatás, a takarítás. A bevásárlásnál — ha egyszerre több árut veszünk meg — már kevesebb időt kell tölteni a válogatással, sorban állással, hazavitellel. Itt lehet növelni a szabad időt. A mosás, vasalás patyolat! és otthoni megoldása nagy vitát váltott ki. A legtöbb egymásnak ellentmondó vélemény a főzés kapcsán hangzott el. Abban a legtöbben megegyeztek, hogy a család friss, meleg, főtt ételt szeret vacsorázni. De hogyan teremtsék ezt elő gyorsan és mégis háziás ízekkel?

— Értelmes elfoglaltságnak tartom a főzést, ha van rá időm — mondja Szilágyiné. — A mirelit ételt, az előre elkészített száraz tésztát, a cérnametéltet, a spagettit, az orsó-, kocka- és egyéb tésztákat, valamint a cukrászsüteményeket mindig szívesen használom. Sok időt lehet így megtakarítani.

— S nemcsak időt — folytatja a gondolatot Tóth Lászlóné — hanem pénzben sem kifizetődőbb ezeket otthon elkészíteni. Hiszen pontosan ugyanannyiba kerül a hozzávaló, mint a kész. S akkor még nem számoltunk a meg- főzésre fordított időt.

— Arról azért vitatkozni lehetne, hogy melyik az olcsóbb — veszi át a szót a házias Tóth Józsefné. — Én 109 üveg meggyet, uborkát, körtét tettem el, s egész télen jó volt a családnak.

— Ne számítsd azt — szól az „ellentábor” nevében Szilágyiné — mert akkor a kertben neked megtermett a hozzávaló zöldség, gyümölcs. Ha én a piacon megveszem a hozzávalókat, befőzöm, hát legalább ugyanannyiba kerül, mint üvegben vagy dobozban a konzervgyári termék. Arról nem is beszélve, hogy kisméretű jósavárosi lakásunkban a kamrának nevezett helyiség mindössze egy polc, és tárolásra sem a hőmérséklet, sem a hely nem kielégítő.

— A mi családunk a süteményeket szereti nagyon — folytatja Tóth Józsefné. — Igaz, fárasztóbb az otthoni sütés, krémkeverés, hosszabb időbe is telik, de sok fogy az édességből. Tegnap például 30—40 fánkot sütöttem, de hamar elment a négytagú családban.

Hrabina Margit lényegében még nem is próbálta, mégis időpazarlásnak tartja a főzést.

— Én szívesen megeszem az ételkonzervet, a szárazát, de nem pepecselek. Viszont ha majd a családom a frisshez, a főzéshez fog ragaszkodni, bizonyára elkészítem azt is.

A második műszak megítélése a megkérdezettek csaknem mindegyikénél az ésszerű beosztást, a családtagok bevonását, a praktikusabb szolgáltatások alkalmazását is jelentette. Szinte egyik riportalany sincs elragadtatva a konyhában töltött óráktól. Igazi örömet csak a feltalált ízletes étel, a kivasalt tiszta ruha, a csinos lakás jelent. De hogy ezeket a nap mint nap „szolgaian” ismétlődő házimunkákat ki hogyan szervezi, ez változó. A több szabad idő, az értelmesebb elfoglaltságok igénylése közös: ne legyenek a konyha rabjai, hanem olvasásra, mozira, színházra, tanulásra, közéleti munkára, gyermeknevelésre is jusson a nagyon is korlátozott időből.

Szöveg: Tóth Kornélia Kép: Császár Csaba

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

1978. február 12.