Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-09 / 34. szám
1978. február 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á pedagógusok és a közélet H ol találjuk x tanárt, vagy iskolaigazgatót? — kérdezzük napi munkánk során. A válaszok sokszor igen eltérőek: vb-ülésen, tanácsülésen, különféle tanácskozáson van a keresett pedagógus. Nincs is ezen csodálkozni való, mert régi hagyomány, hogy a tanító, a tanár részt vállal szűkebb környezetének közéleti dolgaiból. Együtt él, cselekszik, kezdeményez, javasol a község, a város, a lakónegyed, vagy valamely társadalmi szerv közösségével. A megyében 4900 általános iskolai tanító és tanár, 1290 óvónő és 726 középiskolai tanár dolgozik. Friss felmérés nincs ugyan, de megközelítően minden második pedagógusnak van legalább egy társadalmilag hasznos, iskolán kívüli elfoglaltsága. Ott találjuk a pedagógusokat a pártszervek és -szervezetek vezetőségi tagjainak sorában, többen vb- vagy pártbizottsági tagok, tanácselnök-helyettesek (társadalmi funkcióként), tanácstagok, népi ellenőrök, munkásőrök, népfront, szakszervezeti társadalmi munkások, TIT-előadók, ÁFÉSZ igazgatósági tagok, művelődési házak, klubok, fiókkönyvtárak nem hivatalos vezetői. Jó néhányan a helyi mozi üzemvezetői teendőit látják el, mások a különböző sportkörökben tevékenykednek. Sok lenne felsorolni valamennyi közéleti elfoglaltságot, de tény, alig van olyan része életünknek, ahol a pedagógusok ne lennének ott, ne kérne tőlük a környezetük, — közvetlenül pedig a párt-, tanácsi és tömegszervezetek vezetői — társadalmi munkát. Néhol azonban a szándékában és irányában helyes, követendő társadalmi aktivitás torzulásokat, aránytalanságokat is magával hoz. Helyenként ez veszélyezteti a legfontosabb kötelesség teljesítését: az órán, az iskolai életben való maradéktalan helytállást. A nyírbátori járás egyik községének társadalmi megbízatásokkal jócskán megrakott pedagógusa maga mondta az oktatási szervek vezetőinek: egyszerűen nincs ideje megtartani az órákat. Szinte vendég az iskolában. Az egyik középiskolai igazgató, amikor beszámolt az iskolai vezetésről — amelynek színvonalas ellátásáért felelős — válaszul tizennégy társadalmi megbízatást sorolt fel, amelynek igyekszik eleget tenni. Kinek kell tudni, hol a határ, meddig terhelhető egy-egy eredendően tevékeny, közéleti munkához igényt és erőt érző pedagógus? Erről hallhatunk nem csak kötetlen, négyszemközti beszélgetéseken, hanem egyes párttestületi üléseken is. Nem ritka még a két véglet. Az egyik a teljes elzárkózást, az iskola falai közötti steril pedagógusmunkát hirdeti és védi. A másik: legszívesebben minden közéleti terhet a nevelők vállára rakna. És rak is. Ezért az elsődleges felelősség mindenképpen a párt- és tanácsi, tömegszervezeti tisztségviselőket terheli, hogy ne zsúfolják agyon a nevelőket, vegyék észre, ha valaki erején felül vállal. Egyúttal legyenek meggyőző érvelők amellett, hogy mindenki értse és fogadja el: a pedagógusok legfontosabb tevékenysége az iskolai nevelőmunka minél színvonalasabb ellátása. Ez nem szenvedhet csorbát, a sokféle társadalmi elfoglaltság nem vonhatja el a nevelő idejét, energiáját a napi iskolai munkától. Ha ez mégis előfordul, késlekedés nélkül kötelessége iskolai pártalap- szervezetnek, iskolaigazgatónak, helyi és magasabb pártszerveinknek felfigyelni a torzulásokra. De tudni kell, amikor ez szükséges, a nevelőknek is nemet mondani. Ismerniük kell a saját teljesítőképességük határát, az iskolai munka mellett még egészségesnek mondható terhelés mértékét. Mert pontosan a mértékkel, az aránytalanságokkal van baj. A közéletiség lényege a tartalomban van. A végzett társadalmi munka haszna attól függ, milyen szellemi, vagy akár fizikai értéket, pluszt tud adni a részvevő, nem pedig attól, hány bizottság tagja, hány szócséplő értekezleten van jelen. Olykor ugyanis nem a lényegi társadalmi munka vonja el a nevelőket a tanítástól, hanem a sokasodó tanácskozás, rendezvény. Az iskolán kívüli társadalmi tapasztalatokat, a gyakorlati élettel való szoros kapcsolatot, részvételt nem nélkülözheti egyetlen nevelő sem, aki hivatásának tekinti a pedagógusmunkát. Szüksége van erre a gyermekeket életre, a valóságos társadalmi közegben való eligazodásra nevelő pedagógusnak. Közéletünk fejlődő demokratizmusa, aktivitása nem csak feltételezi a megyénkben is a több mint hétezer pedagógus részvételét, de mint a társadalom gondjai iránt fogékony emberektől, el is várja ezt. De nem várja és várhatja el az iskolai munka másodrangú kezelését, az óráktól való távolmaradást. A mindent a nevelők vállára rakok néha így érvelnek: az iskola nem termelőüzem, itt nem esnek ki ezrek a termelésből. Igaz, az iskolában nem lehet százalékokkal kimutatni, ha valaki kiesik a munkából. De ki lehet mutatni, — talán évek múlva — a gyermekek neveltségi szintjében mutatkozó fehér foltokat. S ezt nem engedhetjük meg magunknak sem a gyermek tanulása, sem a nevelő egészségtelen túlterhelése miatt. Páll Géza Á nyíregyházi kertbarátklub kitüntetése Makón az 1978. évi mező- gazdasági könyvhónap ünnepélyes megnyitóján Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront főtitkára az ország hat legjobbnak minősített kertbarátkörének ajándékot adott át. A hat kör között a nyíregyházi központi kertbarátklub is kiérdemelte a népfront értékes ajándékát, egy sok kötetből álló kézi szakkönyvtárat. A Hazafias Népfront adományozó levelében megállapította: „A kertbarátmozgalomban tevékenykedők között a nyíregyházi központi klub tagsága aktívan és eredményesen munkálkodik. Munkásságukból különösen kiemelkedik a kitűnő minőségű, szemre is kiváló téli alma termesztése. Ezenkívül eredményesen részt vesznek lakóhelyük közéletében, a népfrontmoz- galonfi munkájában.” Ugyancsak a makói könyv- hónapmegnyitón Papp Gá- bomé, a Nyíregyháza, Tanácsköztársaság téri könyvesbolt helyettes vezetője a SZÖVOSZ-tól Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést kapött a mezőgazdasági szak- könyvterjesztésben végzett munkásságáért. Nyíregyházán az 5. számú Volán fődarabszerelő műhelyében Lövei Béla és Tóth P. József egy Ikarus 260-as autóbusz motorját új dugattyúval látja el. (Cs. Cs.) Közlekedési gondok Mátészalkán Zsúfolt Volán-, üres vállalati buszok Naponta három és fél órát tölt el utazással, várakozással több, mint száz munkáslány, ipari tanuló Mátészalkán, a kötöttárugyárban. Amikor vonatra ül, buszra kerül, sokszor a zsúfoltság miatt megy el a kedve a munkába járástól. Pedig 20—30 kilométernél alig lakik többre egyikük sem munkahelyétől. S irigykedve nézi azt a munkást, aki például az ÉRDÉRT telepén dolgozik, mert annak majdnem a lakása előtt áll meg a vállalati busz, ráadásul a vállalati buszon utazóknak a zsúfoltságra sincs gondjuk. Két szélsőséges példát említettünk, amely a több, mint ötezer mátészalkai bejárót jellemzi. Hovatovább a fejlesztés, a nagyobb ipari fejlődés gátjává válik a közlekedés. Az üzemek úgy igyekeznek magukon segíteni, hogy autóbuszokat vásárolnak, maguk mennek a munkásokért, csakhogy legyen, aki dolgozik náluk. Pocsékolás? Jelenleg majdnem annyi vállalati busz szaladgál Mátészalka és a környező községek utcáin, mint amennyit a Volán üzemeltet. Ezek a buszok néha alig egy tucat utassal indulnak, s előfordul, hogy ugyanazon községbe egy időben egyszerre két-három vállalat autóbusza is elmegy. Nem tekinthető ez pocsék- lásnak? A kérdés egyenesen naív. Természetes, hogy mindez veszteséget jelent — de csak népgazdasági szinten. Ugyanis abban az üzemben, ahol a gépek amiatt állnak, mert nincs munkás, még mindig megéri egy használt busz beállítása, a szállítás tetemes költsége, mint a termelés elmaradása. Csakhogy egyenként egyik üzem sem képes megoldani munkásszállítási gondjait. Természetszerűleg veti fel bárki, hogy akkor a szakvállalatnak, a Volánnak a feladata, hogy javítson a közlekedésen. Csakhogy a Volán egyik évben sem kap annyi autóbuszt, hogy minden igénynek eleget tegyen. Akkor javasolhatjuk a másik megoldást: fogjanak össze a vállalatok, ne indítsanak ugyanabba az irányba külön buszt, hanem osszák fel egymás között a területeket, engedjék meg, hogy más is utazzon kocsijaikon. Ezt viszont egy KPM-rendelet nem engedi meg. Egy kezdeményezés Erre mondják, hogy a helyzet látszólag megoldatlan. Azért említjük a „látszólag” szót, mert már van egy kezdeményezés, amit tovább lehetne folytatni. A kötöttárugyár ugyanis a fejlesztési alapja terhére vesz a Volánnak egy buszt, s ezért az általa kijelölt vonalon indítják a műszakkezdéshez alkalmazkodó járatot. S lévén Volán-busz, más is felszállhat rá, az ipartelepen dolgozók közül másnak is javulhatnak a munkába járás körülményei. Valakinek lépni kell! Másfél évvel ezelőtt a köz- gazdasági társaság helyi szervezete egy részletes tanulmányterv alapján mérte fel a helyzetet, adott javaslatokat. Például Nagyecsedről naponta 300-an utaznak vonaton, százan felül van a Volánbusszal bejárók, s kétszázat meghaladja a vállalati busz- szal utazók száma. Ám említhetnénk a vonzáskörzetbe tartozó 30 község majd mindegyikét hasonló párhuzamosságokkal. A megoldás az lenne, ha kellő munkamegosztás alakulna ki a vasút, a Volán és a vállalati buszok között. Ehhez viszont valakinek lépni kell. Egyrészt a műszakkezdések olyan egyeztetésével, hogy a lépcsőzetes munkakezdést vezessék be, másrészt a mátészalkai ipamegyéd közlekedésének javításával. A tanács segíthet az egyeztetésben, de a vállalatoknak és a Volánnak legalább annyira érdeke felismerni, hogy nem a külön-külön való buszvásárlásokkal lehet megoldást találni, hanem összehangolt cselekvéssel, akár a fejlesztési források átengedésével a Volánnak. A megyén belül ez úttörő tevékenységnek számítana, de országosan már van hasonló példa. Ám az érdekelteken múlik, hogy mindezt felismerve tegyenek a megoldás érdekében, a vállalati, tröszti központok adjanak hozzá nagyobb támogatást. Különben az erőkSt' szétforgácsolják, még inkább romlik, nemhogy javulna a munkásszállítás helyzete. Lányi Botond Számontartás S okan vesznek részt a megyében a munkaversenyben, sokan csatlakoztak a Láng gyári felhíváshoz, s vállalásaikban igen sok hasznos célt tűztek ki. Így nagyon általánosnak tűnik mindez. Lapunkban sem így adtuk közre a vállalásokat, hanem megnevezve, hogy az építők mely építkezések átadását hozzák előbbre, a záhonyi vasutasok mennyivel kívánják növelni a vagonok terhelését, a VAGÉP-nél mikorra vállalták az éves tervek teljesítését stb. Az adatokat pedig nem légből kapott „értesülések” szerint hozták a vállalatok, hanem összegezték a brigádok felajánlásait, munkásgyűléseken döntöttek a csatlakozás feltételeiről, szakszervezeti bizalmiak tanácskozásán határozták meg a tennivalókat. Egy év elteltével, az értékeléskor szintén ezeknek a vállalásoknak az alapján lehet majd számot adni, melyik üzemben hogyan teljesítették a felajánlásokat. Akár a minőségre, akár a mezőgazdaságban a magasabb terméshozamra, akár a többlettermelésre tettek felajánlást, az elszámoláskor a valós tényekkel köny- nyű szembesíteni azokat. Ahogy a vállalatoknál, szövetkezetekben összegzik az egyes üzemrészek, brigádok felajánlásait, úgy lehet összegezni egy-egy iparágon belül, úgy lehet megyei összképet kapni. Pontosabban szólva csak lehetne, mert jelenleg nincs, aki ezzel foglalkozna. Igaz, ugyan, hogy a munkaverseny szervezéséért, irányításáért a gazdasági vezetőket teszi felelőssé egy minisztertanácsi határozat, azonban a szakszervezetek, a tömegszervezetek korábban és ma is szerepet kértek és kaptak ebben a munkában, a dolgozók mozgósításában. Ezért lenne jó, ha a vállalatok önállósága mellett a szakszervezetek végeznék el a megyei ösz- szesítéseket, hiszen a munkaverseny tovább folytatására éppen a SZOT adott ki irányelveket, a KISZ Központi Bizottságával karöltve. Nem a bürokráciát, mindenfajta munka papírral való igazolását hiányoljuk, hanem bizonyos igényt tolmácsolunk, amikor egy-egy terület — így a munkaver- -seny — eredményeinek ösz- szegzését kérjük. S az ösz- szegzést nyilván csak ott lehet elvégzeni, ahol erre apparátus van, (1. b.) A mikor a piactéri suszter letépte magáról a ruhát • és pucéron táncolt a kisbíró előtt, nyilvánvalóan frontbetörés volt. Pergett a dob, rekedt volt a „közhírré tétetik”, megdöbbentő az általános mozgósítás és mulatságos a verbuválást táncoló pucér suszter. Bevitték a diliházba. Front volt. Hajnalban arra ébredtem, hogy üvölt valaki. — Mi az istennek túráztatja azt a motort? — Maga meg mit üvölt? — harsogta túl az enyhe szél zúgását az utcán álló baritonja. — Gazember, disznó gazember! — szóltak le a magasból, aztán becsapódott az ablak. Front van. Kergebirka módjára köröz felettünk az időjárás. Egyszer az óceáni levegő, másszor az északi légtömeg, megint másszor a sarkvidéki szél lubickol a Kárpát-medencében. Nem csoda hát, ha ideges a feleség, ha a konyhapénzből vissza kell adni férjének a kölcsönkért százast. Az sem meglepő, ha a buszon a bo- kánrúgást nem bocsánatkérés, hanem egy megjegyzés követi: „Ez a nagy mélák nem tud arrébb menni?” Reuma, isiász, — végtag- és gerinccsontfájdalom — napirenden. Front — El volt törve a bokacsontom, kínzott egész éjszaka. — Nekem a karom hasogat. — Az semmi, már napok óta a feleségem fűzi be a cipőmet. Aranyos egy asszony, csak mindig görcsre köti és az engem idegesít. Nem bírom a görcsöt. A törött csontú felüvölt. — Látták? Látták azt a barmot?! Egy csattanás. A két kocsi összecsókolódzott... — Hajtanak, mint a meszesek. Az írja az újság, tegnap 60 közúti baleset történt. Mennyi lesz ma? Esik a hó, fúj a szél, síkosak az utak. Embertelen idő. A kapualjban ott áll a fiú, meg a lány. Fényes reggel, zimankóban, összebújnak. A gyerek visszatartja az anyját, lefékezi és a fiatal párra mutatva nyivákoló hangon kérdi: — Mamaaa, a bácsi melegíti a nénit, mert biztosan fázik ... A mama rángatja a gyereket, de a pimasz kamasz kiszól a mélyedésből. — Irigyelsz, öcsi? Több se kell. Az asszony csípőre tett kézzel szidja a fiatalokat, közlekedési dugó támad. Idősebb pár érkezik, érdeklődnek: — Mi van? — Front — kapják a választ és ez megnyugtató. A frontátvonulásra ők már nem reagálnak, megszokták. Majd csak eljön a tavasz. Igaz, akkor is lesz front, de az egészen más. Seres Ernő
