Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
1978. február 5 Q KM VASÁRNAPI melléklet Változó életünk A gyerek élménye Nekünk még vannak meséink. Volt csutkabábunk, drótból-fából barkácsolt korcsolyánk, első komoly ruhánk, tudjuk, mi a népbetegség, a közös pitvar. Gyermekeink egészségesek, van bundájuk, karórájuk, holdjáró autójuk. Gyermekkultusz van nálunk, olyan állami támogatással, mint sehol a világon. Azt mondjuk: a szemünk fénye a gyermek. Hol van ma a helyük a családban? Változnak-e vajon a leglényegesebb nevelési módszerek? Hogyan is állunk a jutalmazással és büntetéssel? Egy nyíregyházi tanárnő, aki 20 éve rendszeresen járja a családokat — többségében magukat műveltnek valló szülők otthonát —, így fogalmazott. B alkány nagyközség. Hetenként egyszer tartanak tanácsadást a gyermeket váró kismamáknak. Dr. Kun Bertalan körzeti orvosra hetven felnőtt vár, hogy befejezze a csecsemő-tanácsadást. Az apróságok többsége védőoltást kap. Olyan is van itt, aki nem beteg. — Tavaly 143 gyerek született a faluban, egy halt meg. Tíz éve még tíz csecsemőhalottunk volt. De nemcsak a kismamák felelősség- érzete változott, a gondozási szokások is átalakulnak. Legfeljebb ott van baj, ahol az öreg szülőkkel együtt laknak. Pethő Istvánná 12 éve körzeti védőnő. Most több mint hatvan csecsemőt látogat rendszeresen. — A családok fegyelmezettebben készülnek az új élet fogadására. Nem csak meghallgatják, de kérik is a tanácsot. Eltűnik a nagy párna a csecsemő feje alól, leszoknak a kitámasztásról — hogy hamarabb üljön. Csak ott öröklik egymás ruháit, ahol 3—4 gyerek .van, egyébként újat vesznek. Most a hímzett pólyahuzat a divat. A bölcsőde 34 helyét éveken át nem tudták megtölteni. Új munkahelyek kellettek hozzá a közelben. Amióta több anya dolgozik, bölcső- dés is van elég. De csak egyéves kor felett. Körzetesítették az óvodát. Fejes Andrásné vezető óvónőhöz nyolc csoport tartozik. Első munkahely — hosszú évek: volt módja megfigyelni, hogyan változik a gyerek helye, szerepe a családban. — Anyagi gondok nincsenek. Csak egy példa: 10—20, sőt 100 forintot is átvettünk már megőrzésre 4—5 évesektől. Tiszták, jól öltözöttek a gyerekek. Nagy kultusza van a drága játéknak. Járóbaba, villanyvonat. Sikk olyasmit venni, ami a jómódot mutatja. De a gyerek azt is elmondja, hogy hiába van három szobájuk, csak egyet használnak. Együtt alszanak, a tiszta szobát fenntartják, oda a gyerek be sem léphet. Hatvanból csak 15 gyereknek van külön szobája. Tíz-tizenöt éve „lasszóval fogták” a napköziseket. Az iskolás korú fiúk-lárjyok keze munkájára a ház körül volt szükség — tanítás után hazasiettek. Most az iskolások közel 70 százaléka veszi igénybe a napközit. Amikor megnyílt a tanyai diákotthon, rendszeresen azt kérdezték a gyerekek Zsadányi István igazgatótól: „Itt mindig eszünk?” — Nagyobb részük ahhoz szokott, hogy az étel egy fogás. Abbahagyták a leves után. Sok nem is látott addig főzeléket. Jól tudjuk követni, mennyit változtak azóta a család étkezési szokásai. Egy keddi napon elég végignézni, mit hoznak a szülők a kollégistáknak. Narancs, banán, olajoshal — most ez a sláger. Nagymama érkezik látogatóba. — Egy kis hazai süteményt hoztam az unokámnak, narancsot nem kaptam, nincs a faluban. Ha bejövök, mindig megnézem Marikámat, mert olyan csepp még. Másodikos. Urbin Éva is másodikos. Ragyogó szőke, akár a mesebeli királykisasszony. Az is szép amit mond. — A házunk kívül piros, belül fehér. A szobában bútorok vannak, meg három ágy. Anyukámmal alszom. Apukám a dohánnyal dolgozik, anyukám főz, én a testvéremmel kisepregetek, letö- rölgetek. Ez a dolgom. Két babám van, egy labdám, meg tíz könyvem. Az egyik babát névnapomra kaptam. A 109 első osztályosból 25 nem járt óvodába. Bentlakásos iskola-előkészítőt szerveztek. Ha ezt nem csinálják, talán ki sem derül, hogy a 25-ből 20 gyereknek semmiféle játéka nem volt otthon. A kollégium öt babáján megosztoztak, minden este más- más gyerek aludt vele. S. Zs. hatodikos. Nem ismeri a szüleit. Nem mondhatta még senkinek: apám, édesanyám. Tekintete riadt, türelmetlen, de a hangja szelíd. — Állami gondozásból vittek ki a nevelőszüleim. Ügy korra elég öregek, de. azért jók. Van egy kis sarkom, oda szoktam behúzódni, ha tanú- ' lók. De inkább letudom az iskolában, mert segítenem kell, követ mosok, mosogatok. Tavaly vettem egy biciklit. Nevelőszüleim: a nagyapám és nagyanyám pótolta ki a gyűjtött pénzemet, 850 forint volt. Jó nékem itt, ha lehetne, mindvégig velük maradnék. Szabó Valéria ötödikes. Kollégista. Geszteréd, Nyíri tanyán laknak. Édesapja MÁV-dolgozó, egy testvére van. — Két szobánk van, de csak az egyiket használjuk. A másik tiszta, ha vendégek jönnek. Van 15 ruháim, 7 nadrágom, 20 könyvem, 1 társasjátékom. Otthon az a dolgom, hogy etetem a 30 baromfit, 20 tyúk, tíz kacsa. És segítek a vasárnapi ebédnél. Az a legszebb, mert olyankor sokáig beszélgetünk. Apu munkahelyéről, a pénzről, a családról. Minket is meghallgatnak. , . A nyolcadikos B. É. így mutatta be otthonát. — Sok gyereknek van már fürdőszobája, nekünk csak egy nyári konyhánk van, ott mosakszunk. De a szoba nagyon szép. Olajkályha van benne, meg faliszőnyeg, amit én készítettem. & van 70 darab könyvem. A köpeny kötelező, hogy védjen — no és hogy ne legyen divatbemutató. A diák- divatról Sándor Ildikó így beszélt. — Változatlanul vezet a farmer. Pulóverben^ a lányok most leginkább a T- ujjut kedvelik. Nekem hosz- szú ujjú van belőle, jobban tetszik, meg divatosabb is. S mi van a köpeny zsebében? A hetedikes Németh Kornél felel. — Mindig kell, hogy legyen nálunk valamennyi. Újságot veszünk vagy mozijegyet, esetleg süteményt. Nálam — mikor több, mikor kevesebb, általában naponta egy tízest kapok. — Szomorúak a tapasztalataim. A gyerekek egy gyorsabb mozdulatra megrebbennek, emelik a kezüket a fejük elé. A legtöbb családban sajnos, ma is a verés az egyetlen nevelési eszköz. Mit mond ugyanerről egy balikányi diák? — Otthon nem félek. Legfeljebb megszidnak. Az iskolában a rosszak három kormost kapnak. Vonalzóval. A múltkor például az egyik fiú Cigarettát vett. Szünetben mind rágyújtottak. Megkapták az osztályfőnökit, meg a három-három kormost. Az egyik fiút otthon a lakásból is kizárták. Én nem így tettem volna. Elég volt büntetésnek az osztályfőnöki. Az anyja helyében pedig inkább elmondtam volna, miért nem helyes, amit tett. Megkérdezték az egyik gyereket: mi volt a vasárnapi ebéd? Zsíros kenyér — hangzott a válasz. És miért? Mert a dohányt kellett fűzni — a gyereknek is. Szilágyi Jánosné tanárnő úgy látja, hogy a tanyák és a község között jó öt év a különbség gyermeknevelésben. Úgy érzi azonban; a falu és a város már nincs ilyen távol egymástól. Mint a községi gyámügyi és ifjúságvédelmi bizottság vezetője, mit tapasztalt, hogyan alakul át gyermekeink helye, szerepe a családban? — A 2—4 gyermekes család a gyakori. Egyke alig van, igazi nagycsaládos sincs. Két véglet jellemző a gyermekekkel kapcsolatban: a kultusz és a közöny. Vannak, akik azt se bánnák, ha hét végére is a kollégiumban maradna a gyerek, úgysem érnek rá vele foglalkozni. Anyagilag mindent megkapnak a gyerekek. A legjobb ruhát, a legdrágább játékot, a legnagyobb csokoládét. Ruházkodásiban van egy vetélkedő is — nem éppen nemes. A legszomorúbbnak azt tartja, hogy életünk felgyorsult tempójában a gyermek—szülő kapcsolat a gyermek növekedésével együtt fokozatosan lazul,' egyre kevesebb idő marad a gyerekre. '— Rohanunk, nem érünk rá az érzelmekre. A gyerekeket gyakran beszámoltatjuk: mit történt velük szabad szombaton,-vasárnap. Az a tapasztalatunk, hogy a szülőknek se kedvük, se idejük a beszélgetésre. A törődést befejezik azzal, hogy megteremtik az anyagi jólétet. Sivár a gyermekek beszámolója: nincsenek közös családi és igazi gyermekélményeik. Boldog gyermekkoruk van, sok ruhával, sok zsebpénzzel. A tudomány olyan közel van hozzájuk, amennyire ők akarják. Ha Árvácska, vagy a kincskereső Gergő sorsáról olvasnak, bizonyára hihetetlennek tartják, hogy egy gyerek nem tanulhat, nincs ruhája és éhes. A Nem beszélt össze az óvónő és a tanárnő. Külön-külön fogalmazták meg, ráadásul más-más korosztályra ugyanazt: nincsenek élményeik. Valóban megtesszük-e azt is a gyerekekért, ami nem a pénztárcától függ? Valóban úgy változik gyermekeink világa, hogy kívül-belül gazdagabbak lesznek? Erre gondoltam, amikor az óvodások így énekeltek: „Kicsi vagyok én, majd megnövök én, apámnál is, anyámnál is nagyobb leszek én.” Baraksó Erzsébet Kiss Benedek: Találkozás . Isteni rózsabarackom, anyámon túlra rándító asszony, benned magamat nézem, keserű magodat érzem. Fölérzem, milyen keserű! Cseppköves bánat, só-szerű. Sókristály már apadt a könnyed, vagy bár csevegő patakár, könnyed. S fölérzem: ötezer év mögött vagy néném, vagyok öcséd, hol atyánk mered a lángba: zöld mezők, zöld-zöld Mezopotámia! Ringat rengeteg térdén rege, rög. Századok rétjén csatakos ménem el-vissza vágtat, sírsz te, vársz, álmot szősz, lepedőt, fátylat. Mennyi év, hány kidőlt szép mén! de élek, te is élsz, néném: lessük egymásban, két ikerember, a magunk-arcát, mint szerelemben. Nyihog a mozdony, döccen kerék, váll, emlő időtlen, ám reánk ront, időnk visszatér: leszállsz, az utad véget ér. Isteni rózsabarackom, anyámon túlra rándító asszony, szeressél, hű szemet Napodra vessél, kereslek, rózsálló — te is keressél! Eörsi István: A középút dicsérete Ejt nappá téve vitázhatsz, törököt fog itt török. Választhat aki választ, de csak két rossz közölt. Aki felkel a törvény ellen, azt eltiporja a jog. (Antigoné és Isméné vitájáról) A törvénytiszteletben szintén elpusztulok. Hajtogatja a két tyúk hamis végleteit. Legjobb az arany középút kár, hogy nem létezik. Zelei Miklós: Erős ingásaimban szereti-e levele és gyökere a fát ne válaszolj nem válaszol sem gyökere sem levele a fának én faggatózom erős ingásaim közt elfeledve hogy önmagát sem szereti a fa mérgezett házfalak közül az irtásra szabadulva én faggatózor erős ingásaimban faggaton gyökerem és leveleim Soós Zoltán: Szerelmes mondóka Őrizem a parazsat, őrizem a parazsat, Parázs őriz engem; csonttá fagyott lobogók csend-iszonyata alatt melenget hitemben. Ha kell, izzít: láng vagyok, perzsel, izzít: láng vagyok, holnap tornyos máglya; Vaskatám, csepp asszonyom, Parazsam szikrát kapott titkos boldogsága! Kiss • Attila * Űrhajózás
