Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

1978. február 5 Q KM VASÁRNAPI melléklet Változó életünk A gyerek élménye Nekünk még vannak meséink. Volt csutkabábunk, drótból-fából barkácsolt korcsolyánk, első komoly ruhánk, tudjuk, mi a népbetegség, a közös pitvar. Gyermekeink egészségesek, van bundájuk, karórájuk, holdjáró autójuk. Gyermekkultusz van nálunk, olyan állami támogatással, mint sehol a világon. Azt mondjuk: a szemünk fénye a gyermek. Hol van ma a helyük a családban? Változnak-e vajon a leg­lényegesebb nevelési mód­szerek? Hogyan is állunk a jutalmazással és büntetéssel? Egy nyíregyházi tanárnő, aki 20 éve rendszeresen járja a családokat — többségében magukat műveltnek valló szülők otthonát —, így fo­galmazott. B alkány nagyközség. He­tenként egyszer tarta­nak tanácsadást a gyermeket váró kismamák­nak. Dr. Kun Bertalan kör­zeti orvosra hetven felnőtt vár, hogy befejezze a csecse­mő-tanácsadást. Az aprósá­gok többsége védőoltást kap. Olyan is van itt, aki nem beteg. — Tavaly 143 gyerek szü­letett a faluban, egy halt meg. Tíz éve még tíz csecse­mőhalottunk volt. De nem­csak a kismamák felelősség- érzete változott, a gondozási szokások is átalakulnak. Leg­feljebb ott van baj, ahol az öreg szülőkkel együtt laknak. Pethő Istvánná 12 éve kör­zeti védőnő. Most több mint hatvan csecsemőt látogat rendszeresen. — A családok fegyelmezet­tebben készülnek az új élet fogadására. Nem csak meg­hallgatják, de kérik is a ta­nácsot. Eltűnik a nagy párna a csecsemő feje alól, leszok­nak a kitámasztásról — hogy hamarabb üljön. Csak ott öröklik egymás ruháit, ahol 3—4 gyerek .van, egyébként újat vesznek. Most a hím­zett pólyahuzat a divat. A bölcsőde 34 helyét éve­ken át nem tudták megtölte­ni. Új munkahelyek kellet­tek hozzá a közelben. Amióta több anya dolgozik, bölcső- dés is van elég. De csak egy­éves kor felett. Körzetesítették az óvodát. Fejes Andrásné vezető óvó­nőhöz nyolc csoport tartozik. Első munkahely — hosszú évek: volt módja megfigyel­ni, hogyan változik a gye­rek helye, szerepe a család­ban. — Anyagi gondok nincse­nek. Csak egy példa: 10—20, sőt 100 forintot is átvettünk már megőrzésre 4—5 évesek­től. Tiszták, jól öltözöttek a gyerekek. Nagy kultusza van a drága játéknak. Járóbaba, villanyvonat. Sikk olyasmit venni, ami a jómódot mutat­ja. De a gyerek azt is el­mondja, hogy hiába van há­rom szobájuk, csak egyet használnak. Együtt alszanak, a tiszta szobát fenntartják, oda a gyerek be sem léphet. Hatvanból csak 15 gyerek­nek van külön szobája. Tíz-tizenöt éve „lasszóval fogták” a napköziseket. Az iskolás korú fiúk-lárjyok ke­ze munkájára a ház körül volt szükség — tanítás után hazasiettek. Most az iskolá­sok közel 70 százaléka veszi igénybe a napközit. Amikor megnyílt a tanyai diákott­hon, rendszeresen azt kér­dezték a gyerekek Zsadányi István igazgatótól: „Itt min­dig eszünk?” — Nagyobb részük ahhoz szokott, hogy az étel egy fo­gás. Abbahagyták a leves után. Sok nem is látott ad­dig főzeléket. Jól tudjuk kö­vetni, mennyit változtak az­óta a család étkezési szoká­sai. Egy keddi napon elég végignézni, mit hoznak a szü­lők a kollégistáknak. Na­rancs, banán, olajoshal — most ez a sláger. Nagymama érkezik látoga­tóba. — Egy kis hazai süteményt hoztam az unokámnak, na­rancsot nem kaptam, nincs a faluban. Ha bejövök, mindig megnézem Marikámat, mert olyan csepp még. Másodikos. Urbin Éva is másodikos. Ragyogó szőke, akár a mese­beli királykisasszony. Az is szép amit mond. — A házunk kívül piros, belül fehér. A szobában bú­torok vannak, meg három ágy. Anyukámmal alszom. Apukám a dohánnyal dolgo­zik, anyukám főz, én a test­véremmel kisepregetek, letö- rölgetek. Ez a dolgom. Két babám van, egy labdám, meg tíz könyvem. Az egyik babát névnapomra kaptam. A 109 első osztályosból 25 nem járt óvodába. Bentlaká­sos iskola-előkészítőt szer­veztek. Ha ezt nem csinálják, talán ki sem derül, hogy a 25-ből 20 gyereknek semmi­féle játéka nem volt otthon. A kollégium öt babáján meg­osztoztak, minden este más- más gyerek aludt vele. S. Zs. hatodikos. Nem is­meri a szüleit. Nem mond­hatta még senkinek: apám, édesanyám. Tekintete riadt, türelmetlen, de a hangja sze­líd. — Állami gondozásból vit­tek ki a nevelőszüleim. Ügy korra elég öregek, de. azért jók. Van egy kis sarkom, oda szoktam behúzódni, ha tanú- ' lók. De inkább letudom az iskolában, mert segítenem kell, követ mosok, mosoga­tok. Tavaly vettem egy bicik­lit. Nevelőszüleim: a nagy­apám és nagyanyám pótol­ta ki a gyűjtött pénzemet, 850 forint volt. Jó nékem itt, ha lehetne, mindvégig velük maradnék. Szabó Valéria ötödikes. Kollégista. Geszteréd, Nyíri tanyán laknak. Édesapja MÁV-dolgozó, egy testvére van. — Két szobánk van, de csak az egyiket használjuk. A másik tiszta, ha vendégek jönnek. Van 15 ruháim, 7 nadrágom, 20 könyvem, 1 társasjátékom. Otthon az a dolgom, hogy etetem a 30 ba­romfit, 20 tyúk, tíz kacsa. És segítek a vasárnapi ebédnél. Az a legszebb, mert olyan­kor sokáig beszélgetünk. Apu munkahelyéről, a pénzről, a családról. Minket is meg­hallgatnak. , . A nyolcadikos B. É. így mutatta be otthonát. — Sok gyereknek van már fürdőszobája, nekünk csak egy nyári konyhánk van, ott mosakszunk. De a szoba na­gyon szép. Olajkályha van benne, meg faliszőnyeg, amit én készítettem. & van 70 darab könyvem. A köpeny kötelező, hogy védjen — no és hogy ne le­gyen divatbemutató. A diák- divatról Sándor Ildikó így beszélt. — Változatlanul vezet a farmer. Pulóverben^ a lá­nyok most leginkább a T- ujjut kedvelik. Nekem hosz- szú ujjú van belőle, jobban tetszik, meg divatosabb is. S mi van a köpeny zsebé­ben? A hetedikes Németh Kornél felel. — Mindig kell, hogy le­gyen nálunk valamennyi. Új­ságot veszünk vagy mozije­gyet, esetleg süteményt. Ná­lam — mikor több, mikor kevesebb, általában naponta egy tízest kapok. — Szomorúak a tapaszta­lataim. A gyerekek egy gyor­sabb mozdulatra megrebben­nek, emelik a kezüket a fe­jük elé. A legtöbb családban sajnos, ma is a verés az egyetlen nevelési eszköz. Mit mond ugyanerről egy balikányi diák? — Otthon nem félek. Leg­feljebb megszidnak. Az isko­lában a rosszak három kor­most kapnak. Vonalzóval. A múltkor például az egyik fiú Cigarettát vett. Szünetben mind rágyújtottak. Megkap­ták az osztályfőnökit, meg a három-három kormost. Az egyik fiút otthon a lakásból is kizárták. Én nem így tet­tem volna. Elég volt bünte­tésnek az osztályfőnöki. Az anyja helyében pedig inkább elmondtam volna, miért nem helyes, amit tett. Megkérdezték az egyik gyereket: mi volt a vasárna­pi ebéd? Zsíros kenyér — hangzott a válasz. És miért? Mert a dohányt kellett fűzni — a gyereknek is. Szilágyi Jánosné tanárnő úgy látja, hogy a tanyák és a község között jó öt év a különbség gyermeknevelésben. Úgy ér­zi azonban; a falu és a vá­ros már nincs ilyen távol egymástól. Mint a községi gyámügyi és ifjúságvédelmi bizottság vezetője, mit ta­pasztalt, hogyan alakul át gyermekeink helye, szerepe a családban? — A 2—4 gyermekes csa­lád a gyakori. Egyke alig van, igazi nagycsaládos sincs. Két véglet jellemző a gyer­mekekkel kapcsolatban: a kultusz és a közöny. Vannak, akik azt se bánnák, ha hét végére is a kollégiumban ma­radna a gyerek, úgysem ér­nek rá vele foglalkozni. Anyagilag mindent megkap­nak a gyerekek. A legjobb ruhát, a legdrágább játékot, a legnagyobb csokoládét. Ru­házkodásiban van egy vetél­kedő is — nem éppen nemes. A legszomorúbbnak azt tartja, hogy életünk felgyorsult tempójá­ban a gyermek—szülő kap­csolat a gyermek növekedé­sével együtt fokozatosan la­zul,' egyre kevesebb idő ma­rad a gyerekre. '— Rohanunk, nem érünk rá az érzelmekre. A gyere­keket gyakran beszámoltat­juk: mit történt velük sza­bad szombaton,-vasárnap. Az a tapasztalatunk, hogy a szü­lőknek se kedvük, se idejük a beszélgetésre. A törődést befejezik azzal, hogy megte­remtik az anyagi jólétet. Si­vár a gyermekek beszámoló­ja: nincsenek közös családi és igazi gyermekélményeik. Boldog gyermekkoruk van, sok ruhával, sok zsebpénzzel. A tudomány olyan közel van hozzájuk, amennyire ők akarják. Ha Árvácska, vagy a kincskereső Gergő sorsá­ról olvasnak, bizonyára hihe­tetlennek tartják, hogy egy gyerek nem tanulhat, nincs ruhája és éhes. A Nem beszélt össze az óvónő és a tanárnő. Külön-külön fogalmazták meg, ráadásul más-más korosztályra ugyan­azt: nincsenek élményeik. Valóban megtesszük-e azt is a gyerekekért, ami nem a pénztárcától függ? Valóban úgy változik gyermekeink világa, hogy kívül-belül gazdagab­bak lesznek? Erre gondoltam, amikor az óvodások így éne­keltek: „Kicsi vagyok én, majd megnövök én, apámnál is, anyámnál is nagyobb leszek én.” Baraksó Erzsébet Kiss Benedek: Találkozás . Isteni rózsabarackom, anyámon túlra rándító asszony, benned magamat nézem, keserű magodat érzem. Fölérzem, milyen keserű! Cseppköves bánat, só-szerű. Sókristály már apadt a könnyed, vagy bár csevegő patakár, könnyed. S fölérzem: ötezer év mögött vagy néném, vagyok öcséd, hol atyánk mered a lángba: zöld mezők, zöld-zöld Mezopotámia! Ringat rengeteg térdén rege, rög. Századok rétjén csatakos ménem el-vissza vágtat, sírsz te, vársz, álmot szősz, lepedőt, fátylat. Mennyi év, hány kidőlt szép mén! de élek, te is élsz, néném: lessük egymásban, két ikerember, a magunk-arcát, mint szerelemben. Nyihog a mozdony, döccen kerék, váll, emlő időtlen, ám reánk ront, időnk visszatér: leszállsz, az utad véget ér. Isteni rózsabarackom, anyámon túlra rándító asszony, szeressél, hű szemet Napodra vessél, kereslek, rózsálló — te is keressél! Eörsi István: A középút dicsérete Ejt nappá téve vitázhatsz, törököt fog itt török. Választhat aki választ, de csak két rossz közölt. Aki felkel a törvény ellen, azt eltiporja a jog. (Antigoné és Isméné vitájáról) A törvénytiszteletben szintén elpusztulok. Hajtogatja a két tyúk hamis végleteit. Legjobb az arany középút kár, hogy nem létezik. Zelei Miklós: Erős ingásaimban szereti-e levele és gyökere a fát ne válaszolj nem válaszol sem gyökere sem levele a fának én faggatózom erős ingásaim közt elfeledve hogy önmagát sem szereti a fa mérgezett házfalak közül az irtásra szabadulva én faggatózor erős ingásaimban faggaton gyökerem és leveleim Soós Zoltán: Szerelmes mondóka Őrizem a parazsat, őrizem a parazsat, Parázs őriz engem; csonttá fagyott lobogók csend-iszonyata alatt melenget hitemben. Ha kell, izzít: láng vagyok, perzsel, izzít: láng vagyok, holnap tornyos máglya; Vaskatám, csepp asszonyom, Parazsam szikrát kapott titkos boldogsága! Kiss • Attila * Űrhajózás

Next

/
Thumbnails
Contents