Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-28 / 50. szám

1978. február 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Béremelések A statisztika tanúsága szerint az egy keresőre jutó átlagkereset az elmúlt évben 7,5 százalékkal emel­kedett. Az átlagon belül persze kinek-kinek a kere­sete ennél többel, illetve kevesebbel. A „többel” kategó­riába főként azok tartoznak, akik tavaly központi béreme­lésben részesültek. Az év második felében rendezték az oktatási, a közművelődési és az egészségügyi dolgozók bé­rét, a népgazdaság három ágazatában — az iparban, a kis­kereskedelemben és a vendéglátásban — bevezették az egységes műszakpótlékot, jelentősen emelték a béreket a villamosenergia- * és a ruházati iparban is. A legtöbbeket a műszakpótlék emelése érintett. A több műszakos fizikai dolgozók és közvetlen termelésirá­nyítók közül 700 ezren részesültek béremelésben. A pót­lékkal a két műszakban dolgozók havi törzsbére átlagosan 10, a három műszakosoké 20, a folyamatos munkarendben dolgozóké pedig 30 százalékkal magasabb annál, mint amennyit a velük azonos munkakörülmények között dol­gozó, azonos munkát végző, de állandóan nappali egy mű­szakba járó munkatársaik keresnek. A ruházati és a villamosenergia-iparban tavaly négy- százalékos központi béremelést hajtottak végre. Több mint 260 ezren részesültek jelentős béremelésben a közoktatási, a felsőoktatási és a közművelődési intézmények dolgozói közül. A központi béremelés az egészségügyben is a dolgo­zók tömegeit érintette, körülbelül kétharmadukra, mint­egy 140 ezer emberre terjedt ki. A központi béremelésekből tavaly összesen több mint 1,2 millió dolgozó részesült, az intézkedések pénzügyi ha­tása éves szinten megközelíti a 4,3 milliárd forintot. Ez az összeg a „közös kasszát”, a költségvetést terheli. A béremeléseket az tette szükségessé, hogy az érintett szakmákban a dolgozók keresete — a munka nehézségé­hez és a munkakörülményekhez képest — indokolatlanul alacsony volt. Az intézkedések nyomán csökkent az el­maradás, javultak a bérarányok, és nyilvánvalóan mér­séklődtek az érintett szakágazatokban a munkaerő-ellátási gondok is. A műszakpótlék emelésének fontos tapasztalata az, hogy nemcsak a nagyobb terheket vállaló munkások na­gyobb anyagi elismerését segítette elő, hanem jelentős ösztönzőként is hatott. A munkások közül egyre többen — bár még nem elegen — vállalják a több műszakos, illetve a folyamatos munkarendet és ezzel javultak a nagyérté- kű, nagy kapacitású gépek, berendezések kihasználásának feltételei. A több műszakos munkahelyeken csökkent a munkaerő mozgása is. A központi béremelések elsőrendű feladata, funkciója a bérezésben meglévő indokolatlan különbségek mérsék­lése, illetve megszüntetése és a munkaerőnek a népgazda­ság számára fontos területre való közvetett orientálása. Ezek a folyamatok természetesen csak viszonylag hosszabb távon érzékelhetők, mérhetők, azonban a béremelések óta eltelt több, mint fél esztendő tapasztalatai már mutatják a kedvező hatások első jeleit. Bérfeszültségek és kereseti aránytalanságok azonban nemcsak azokon a területeken voltak és vannak, amelyek­re tavaly a központi bérintézkedések kiterjedtek. A nép­gazdaság teherbíró képessége azonban véges, az összes feszültséget egyidőben, egyszerre nem tudja megszüntetni. A műszakpótlék rendezésekor a nem érintett ágaza­tokban (például a közlekedésben, az építőiparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelem más szakágaza­taiban és a szolgáltatás egyéb területein) a dolgozók közül sokan — jogosan — kérdezték: rájuk mikor kerül sor? Ebben az esztendőben — mint ahogy azt az országgyűlés által elfogadott 1978-as tervtörvény is leszögezi — tovább folytatódik, illetve befejeződik az egységes műszakpótlék kiterjesztése a szolgáltatásban és a termelőágazatok eddig nem érintett területein. Ezenkívül emelkedik az orvosok, az asszisztensek és az egészségügyi ügyviteli dolgozók, va­lamint a területi bírósági és ügyészségi dolgozók bére is. Ezekkel a tervezett bérintézkedésekkel tovább csök­kennek a kereseti aránytalanságok, de azért az elkövetke­zendő évekre is marad éppen elég tennivaló. K. L. A maketten a máriapócsi Rákóczi Tsz dohányszárító üzemének részlete látható. Balthes és Sirokkó Szervízközpont Máriapócson A dohánytermesztés jövőjét a magasszintű gépesítés ha­tározza meg. Ebben a kezdő lépés a negyedik ötéves terv első évében történt. Akkor állították munkába az első Balthes kombájnt, amely a palántaültetéstől a levéltö­résig sokoldalúan hasznosít­ható. A gépesítés üteme az el­múlt években hallatlanul gyors volt, 1977-ben Szabolcs- Szatmár mezőgazdasági üze­meiben már 97 Balthes kom­bájn és 289 Sirokkó szárító üzemelt. A géppark idén 17 új kombájnnal és 154 szárí­tóval bővül. A megyei fejlő­dés, de az országos igény is szükségessé teszi olyan ga­ranciális, valamint tmk-jel- legű szervízközpont kiépíté­sét, amely a gépek üzemelte­tését biztonsággal garantálja. A szervízközpont kialakítá­sát a Nyírségi Dohányterme­lési Rendszer központja (gesztora a Máriapócsi Rá­kóczi Tsz.) vállalta. A kom­bájnok javításához a gyártó cég közreműködésével egy konszignációs raktárt 45 ezer dollár értékű alkatrésszel töltenek fel. A Sirokkó szárí­tókhoz a Szolnoki MEZÖ- GÉP-pel megegyezve egymil­lió forint értékű alkatrész-le- rakatot létesítenek. A rendszerközpont szakem­berei speciális szerviz­kocsijaikkal a garanciá­lis javításokon túl az egyéb műszaki ellátást is végzik. Országosan több, mint 500 Sirokkó biztonságos üze­meltetésének műszaki felü­gyeletét látják el. Szakkörök az üzemben Megyénkben eddig egye­dülálló a SZÁÉV kezdemé­nyezése, amellyel részben a pályát választó gyerekek döntéséhez nyújtanak segít­séget, részben pedig szak­munkás-utánpótlásukról gon­doskodnak követésre méltó, korszerű formában. Üzemi szakköröket indítottak általá­nos iskolásoknak, kétheten­ként két-két órai elfoglalt­sággal. A tervezett egy szakkör he­lyett a nagy érdeklődés miatt végül is négy lett, így a vál­lalati tanműhelyekben, a 107- es és a 110-es szakmunkás- képző intézetek oktatóinak vezetésével négy szakma for­télyaival ismertetik meg az érdeklődő gyerekeket. A ha­todik, hetedik és nyolcadik osztályosok — a Váci Mihály tanyai diákotthonból, a nyír­egyházi 2-es és 3-as számú iskolákból — megismerked­nek az asztalos, a lakatos, a víz-gáz-, valamint a villany- szerelő szakmával. Negyven­ötén járnak rendszeresen a foglalkozásokra, közülük már több nyolcadikos jelentke­zett: szeretne a vállalatnál szakmát tanulni. A barkácsoláshoz felhasz­nált anyagokról, szerszámok­ról a vállalat gondoskodik, az újtelepi tanműhelybe rendszeresen busszal szállít­ják ki a gyerekeket, igyekez­nek ilyen apró figyelmesség­gel is kedveskedni. Szabolcs a Magyar MezSgazdaságban A tiszalöki Szabadság Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezet, a Magyar Mezőgazda­ság szerkesztősége és a ti­szalöki nagyközségi körzeti könyvtár a napokban a ter­melőszövetkezet nagytermé­ben szerkesztőségi ankétot tartott, dr. Fehér Károly fő- szerkesztő nagyszámú hall­gatóság előtt A magyar me­zőgazdaság helyzete, fejlesz­tése, helye a népgazdaság­ban és a világban címmel tartott előadást. Ezt követően bejelentette, hogy a lap már­cius 9-én megjelenő számá­ban az olvasó interjút talál Szabolcs-Szatmár megye me­zőgazdaságának helyzetéről, fejlesztéséről. Ezen kívül a lap munkatársai elemző írá­sokban számolnak be a me­gyében folyó almatermesztés­ről, rét-, legelőgazdálkodás­ról, burgonya- és dohányter­mesztésről. Záhony, MÁV-fenntartók: Láthatatlan kulcsén iberek „Jó közepes ez az alapszer­vezet” — fogalmazta meg a beszámoló taggyűlés vi­tazárójában Halász István párttitkár Záhonyban. Vi­szonyította munkájukat a vasúti átrakókörzet más alapszervezeteihez, a tag­gyűlésen való aktív részvé­telhez, a cselekvési prog­ramban meghatározott fel­adatok megvalósításához. A biztosító berendezéseket fenntartó főnökség 5. számú, a záhonyi körzetben dolgozó üzemének kommunistái, de az üzem valamennyi munká­sa is akkor dolgozik jól, ha a körzetben észre sem veszik tevékenységüket. Feladatuk ugyanis a vasúti távközlési és biztosító berendezések üzemeltetése, fejlesztése, az automatikus gurító- és vágányfékező berendezések karbantartása. Ha jól mű­M árcius 5-én megyénk 206 tanácsi választó- körzetében időközi ta­nácstagi választásokat tarta­nak. Még a mostani válasz­tási ciklus befejezése előtt több tanácstag elköltözött vagy nem vállalta tovább közéleti megbízatását. Köz­ségeinkben és négy városunk­ban 206 választókerületben döntöttek a jelölő gyűlése­ken: kit választanak községi, városi tanácstagnak. A csinos, szőke kislány, Nyikita Erzsébet február 21- én töltötte be a tizennyolca­dik évét. Életében először fog szavazni, és a másik új­fehértói választókörzetben rá adhatják voksukat a lakosok. A fiatal munkásnő az Új­pesti Gyapjúszövő újfehértói gyáregységében kivarró. Nemrég DH-ellenőr lett, így az elkészített szövetanyag az ő kezén megy keresztül. Éles szemmel veszi észre a szövet legapróbb hibáit is. Harma­dik éve dolgozik ebben a gyáregységben, este pedig a gimnáziumi órákat látogatja: júniusban érettségizni fog. Napi nyolcórás munkája és a gimnázium mellett most egy másfajta megbízatásra készül: ha megválasztják, községi tanácstagként fogja a hozzá fordulók ügyes-bajos dolgait intézni. — A mi családunkban ed­dig még nem választottak meg senkit ilyen fontos tár­Ha bizalmat kap ERZSIKÉ... A 18 éves munkáslány. (G. B.) sadalmi posztra. A szüleim és a testvéreim nagyon örülnek a jelölésemnek, de érzem, drukkolnak is értem, hogy ha megválasztanak, sikerüljön megfelelnem a bizalomnak. A jelölő gyűlésre több mint harmincán mentek el Nyikita Erzsébet választói közül. Már ott elhangzott: azt várják a leendő fiatal tanácstagtól, hogy talpraesetten járjon el az ügyükben, a választópol­gárok érdekét tartsa szem előtt a nagyközségi tanács ülésein, az Ujfehértó lakosait érintő kérdésekben. A jelölő gyűlésen a fiatal munkás­lány is szólt a választóihoz. — Meg kell vallani, bizony izgultam, látva a felém for­duló arcokat. Eleinte keres­tem a szavakat, mit mondjak a középkorú és idős embe­reknek. Nem volt előre elké­szített „beszédem”, csak azt mondtam, ha megválaszta­nak, bizalommal fordulhat­nak majd hozzám a lakosok a közügyekben. Tudom, sok helyen kellene megjavítani a járdát, a sáros utcák is prob­lémát okoznak. Ezenkívül — gondolom — nagyon sokféle ügyben kell még segítenie a tanácstagnak. Elmondtam azt is a jelölő gyűlésen, hogy ki­csit izgulok majd, ha megvá­lasztanak, de igyekszem megfelelni a választóim bi­zalmának. S zép tervekkel, nagy lel­kesedéssel készül Nyi­kita Erzsébet a tanács­tagi munkára. A választópol­gárok, a lakosok, a közösség érdekében akar cselekedni, ha bizalmat szavaznak neki... T. K. Több segítséget • Az utánpótlás nevelése • Ne csak a forgalmat nézzék! ködnek a berendezések, ak­kor az üzem dolgozói jó munkát végeznek. „A társszolgálati ágakkal a kapcsolatunk nem javult. A pályafenntartási főnökség­gel és az állomásfőnökségek­kel jó személyes kapcsola­taink vannak, de problémá­ink megoldásához több konkrét segítségre van szük­ség” — hangzott el a beszá­molóban, s váltott ki vitát a taggyűlésen a megfogalma­zás. A korrekt válasz sem váratott magára. A látszóla­gos ellentmondás a vasúti irányítás bonyolultságából adódik. Az üzem ugyanis Debrecenhez tartozik, tu­lajdonképpen az ottani ve­zetés a partnere az állomás­főnökségnek. A munka, és főképp a gyors és hatékony munka viszont a helyben dolgozó művezetőkön. az üzemvezetőn múlik. Ha jó a közvetlen kapcsolat, akkor nem lehet fennakadás. — A partneri viszony ki­alakításához az ott folyó munka ad lehetőséget — mondta hozzászólásában Nagy Sándor. aki az üzemi párt-vb tagja. Szó esett a beszámolóban, a vitában az üzem gazdasági munkájáról, az elért ered­ményekről, a szociális ellá­tás még meglévő hiányossá­gairól. Volt, aki úgy vélte, inkább egy termelési tanács­kozásnak, szakszervezeti be­számolónak a feladata ezeket a gondokat teljes részletes­ségében taglalni. — Javult az irányító, szer­vező és nevelő tevékenység. A pártcsoportok patronálá- sa jó, de rendszeresebb be­számoltatás kell — ismertet­te a minősítést Mohán Jó­zsef, aki az alapszervezet patronálásával lett megbíz­va. A 138 dolgozót számláló üzem 28 kommunistája munkájában példát mutat a többieknek is. Elősegíti ezt, hogy többnyire olyan, szak­mailag és politikailag is kép­zett emberek tagjai az alap­szervezetnek, akik munkájuk, beosztásuk révén is hatni tudnak a többiekre. így van közöttük művezető. szocia­lista brigádvezető, szakszer­vezeti bizalmi, de megtalál­hatók a kommunisták a KISZ-szervezetekben, a Ha­zafias Népfront bizottságai­ban, a munkásőrségnél és az önkéntes határőrségnél is. Magas a marxizmus-leniniz- mus esti egyetemét, középfo­kú iskoláját végzettek szá­ma. Mindez adódik abból, ho«” az üzem munkája na­gyobb szakértelemmel ren­delkező dolgozókat kíván, a műszerészek többsége érett­ségizett szakmunkás. Ugyan­akkor sok a fiatal, ami után­pótlást jelent a pártalapszer- vezetnek. Egyben az utóbbi határoz­za meg a feladatokat is. A KISZ-szervezetekben ja­vítani lehet a munka színvo­nalát, amelyhez az ott dolgo­zó kommunisták nyújthatnak hathatós segítséget. Csakis a fiatalok nevelésével ala­kul ki az alapszervezet után­pótlási bázisa. — Talán túl pozitív volt a beszámoló, hiszen a gazdasá­gi munkában több gondunk van. a biztosító berendezések működtetése sokszor elég ne­héz — szólt Dávid Géza üzemvezető. — Cselekvési programot készítünk, milyen feladataink lesznek az idén. Az üzem dolgozói közel 30 kilométeres körzetben dol­goznak, valamennyi állomá­son, átrakó és rendező pálya­udvaron megtalálhatók, Tud­ják ugyan, hogy a legfonto­sabb a zavartalan forgalom lebonyolítása, azonban arra figyelmeztettek a taggyűlé­sen, hogy csak a forgalmat nézik, más területek elhanya­golása miatt később éppen a forgalom biztonsága szenved­het csorbát. L. B.

Next

/
Thumbnails
Contents