Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-28 / 50. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 28. Amerikai levelünk ÁRHÁBORÚ p rdekes jelentést tettek közzé az amerikai légitársa- ságok tavalyi utasforgalmáról, helyzetéről, tragédiáiról. Az összesítés külön figyelmet -érdemel azért is, mert megemlékezik 3 félévszázados évfordulóról, és beszámol az utasoknak jelenleg hasznos „árháborúról”. A jelentés az Atlanti-óceán átrepülésére való emlékezéssel kezdi az évfordulók felsorolását. Charles Lindbergh 1927. május 20—21-én 33 és fél órás repüléssel a „Spirit of St. Louis” nevű gépen Párizsból az Egyesült Államokba repült. A második évforduló 1927. szeptember 1-hez fűződik, mikor az első utasokat szállító gép ugyancsak 33 és fél óra alatt, 15 leszállással átrepülte az Egyesült Államok területét keletről nyugatra. A harmadik évforduló pedig: 1927. október 28-án néhány utast szállító gép a Florida déli partjai közelében lévő Key West szigetekről átrepült a 80 kilométerre lévő Kubába, s ezzel megnyílt az utasforgalom külföldi ország felé is. Ha ezeket a kezdeti teljesítményeket összehasonlítjuk a mai utasszálítással, bizony van csodálkozni való. Ma már mindennapos és természetes, hogy több, mint 400 utast szállító Jumbó 747-es óriásgépek 7 óra alatt átrepülnek az óceánon, s az utasok végig eszik és mozizzák az egész utat. De tavaly óta ez is kezd korszerűtlen lenni, hiszen az angol—francia gyártmányú Concorde szuperszonikus utas- szállító gép alig több. mint 3 óra alatt teszi meg az utat Európából az Egyesült Államokba. így az Európa nyugati partja és az Egyesült Államok keleti partja közötti 6 órás időkülönbséget figyelembe vesszük, a Concorde hamarabb ér az Egyesült Államokba, mint ahogy elindult. Vagyis ha a Concorde — közép-európai idő szerint — délután háromkor indul Párizsból, akkor washingtoni idő szerint — röviddel déli 12 után száll le New Yorkban, vagy Washingtonban. így azok az utasok, akik már megebédeltek Párizsban, pontosan ebédidőre érkeznek meg az Egyesült Államokba. A jelentés a nagy változások évének, de egyben a legtragikusabb, a legtöbb halálos áldozatot követelő évnek nevezi az amerikai utasszállítás ötvenedik évét, 1977-et. összesen 690 utas vesztette életét 6 repülőszerencsétlenségben. Ezek közül 580-an 1977. március 27-én a Kanáriszigeteken haltak meg, mikor két óriás Jumbo 747-es gép egymásnak rohant a tenerifei repülőtér kifutópályáján. A jelentés említést tesz a jellegében elsőnek számító — öt halálos ádozatot követelő — balesetről, amely a Pan Am légitársaság New York-i felhőkarcolójának tetején következett be, mikor a légitársaság „taxi helikoptere” a Kenney repülőtérről utasokkal a tetőn lévő parkoló helyre ereszkedett le. Annak ellenére, hogy 1977 az amerikai légi utasszállításban a „tragédia éve” volt, mert körülbelül ötször annyi halálos áldozatot követelt, mint amennyi a korábbi években előfordult, a légi utazás minden más modern utazási formánál biztonságosabb. Különösen markánsan mutatkozik ez, ha összehasonlítjuk azzal, hogy az Egyesült Államokban évente több, mint 50 ezren vesztik életüket autóbaleset következtében. A gyorsaság és a biztonság egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a repülés mind vonzóbb közlekedési formává válik. Az amerikai légitársaságok utas- forgalma 1977-ben — 1976-hoz viszonyítva — több, mint 7 százalékkal növekedett: 240 millió utast szállítottak és 309 milliárd(!) utaskilométert tettek meg. Az utasok számára a tavalyi évfordulós év legörven- detesebb eseménye a légitársaságok között kiéleződött versengés az utasok meghódításáért. A hódítás fő és leghatásosabb formája az olcsóbb tarifa. Az országon belüli repülés 30—50 százalékkal csökkent sok útvonalon. A nagy légitársaságok gyakran olyan árakat ajánlanak, amit a gyengébbek nem tudnak biztosítani a csőd veszélye nélkül, így az olcsóbb jegy a nagyokhoz vonzza az utasokat. A probléma az, hogy ezt a versengést az utasok csak addig élvezik, míg a konkurrens cégek csődbe nem jutnak. Ezen a ritkán előforduló „háborún” — az árháborún — tehát az utasok rövid ideig nyerhetnek. A nagyok győzelmével aztán ismét visszaáll a monopolhelyzet és lehetővé válik az árak önkényes emelése. Addig is kellemes és olcsó utazást. Washington, 1978. február. DCaoríeL Qifjxán. mm A közélet hírei Vietnami és laoszi látogatásáról hazaérkezett a népfrontküldöttség. Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának vezetésével a Vietnami Szocialista Köztársaságban és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságban járt népfrontküldöttség hétfő délután hazaérkezett. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Szentistványi Gyu- láné, a HNF OT titkára fogadta. Jelen volt Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. # „Gazdaságpolitikai feladataink és azok propagandájának időszerű kérdései” címmel Huszár István, az MSZMP PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott vitaindító előadást hétfő délután, a népfront Belgrád rakparti székházában megtartott tanácskozáson. A Hazafias Népfront gazdaság- politikai bizottságának és propagandaalbizottságának ülésén részt vettek a megyei népfrontpropagandisták és gazdaságpolitikai aktivisták is. Zinaida Mihajlovna Krug- lovának, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége elnökének és Pjotr Nyikolajevics Fedoszejev akadémikusnak, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökének meghívására hétfőn Moszkvába utazott Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, hogy részt vegyen az SZMBT megalakulásának 20. évfordulója tiszteletére rendezendő ünnepi ülésen. Indiai választások A dél-indiai Karnataka szövetségi államban a vasárnap tartott parlamenti választások hivatalos végeredménye a következő: a nemzeti kongresszus pártból kivált, Indira Gandhi volt miniszter- elnök vezette szárny a 224 fős helyi törvényhozói gyűlésbe 152 képviselőt küldhet. A jelenlegi miniszterelnök Morardzsi Deszai Dzsanata- pártja 58 mandátumhoz jutott. Az Indiai Kommunista Párt 3, a (Gandhi-ellenes) nemzeti kongresszus 2 képviselővel lesz jelen a parlamentben. A fennmaradó kilenc mandátumon különböző kisebb pártok osztoznak. T ársadalomtudomány Alkalmazotti sors „odaát" Q mikor rossz, sőt esetenként embertelen munkakörülményekről beszélünk és ennek ellenpárjaként a munka világának szükségszerű humanizálásáról, akkor a lélektelen futószalagrobotra, a zajártalmas gyári csarnokokban végzett lélekölő akkordmunkára, a termelőüzemek piszkára, lármájára, lázas sietségére — egyszóval a kapitalista kizsákmányolás elidegenítő hatására gondolunk. Amikor pedig a munkanélküliség kerül szóba, a fejlett tőkés országokban gyárkapuk és munkaközvetítő irodák előtt ácsorgó, vagy sorban álló tömegek, a kapitalizmus lényegéhez tartozó létbizonytalanság, a munkásosztályt sújtó racionalizálás, technikai fejlesztés, a feleslegessé vált munkaerő jut eszünkbe. S az irodákra aligha gondol bárki. Holott ott is olyan „fejlődés" kezdődött, amely a termelés területén már hosszabb történelmi időszakban társadalmi problémákat okoz: a munka tartalmának apró munkarészekre darabolása, az automatizálás és az ésszerűsítés folytán a munkahelyek nagymértékű megszüntetése, elbocsátások és a munkavállalók visszaminősítése — egyszóval a proletársors létbizonytalansága. Azt, amit azelőtt irodai dolgozók és ügyintézők százai kézi munkával, ceruzával vagy írógéppel intéztek el, manapság gyakran egyetlen gép elvégzi. Az elektronikus vezérlésű berendezések nemcsak könyvelni tudnak, hanem még szabványleveleket is megírnak. Tőkés vállalati tanácsadók állítják, az irodai munka a legutóbbi évszázadban elvben változatlan maradt. Míg a termelés területén a termelékenység (azaz az egy munkaórára eső teljesítmény) a legutóbbi hetven évben 1000 százalékkal emelkedett, addig az irodákban ugyanezen idő alatt csak 50 százalékkal nőtt. A tőkés profitszerzési érdekek most azt kívánják, hogy rövid idő alatt az alkalmazotti munkában is hasonló változás következzék be. A Német Szövetségi Köztársaságban például — becslés szerint — az elkövetkezendő tíz évben egymillió irodai munkahelyet fognak „megtakarítani”. Milyen következményekkel jár az emberre, a munkavállalóra ez a „fejlődés?” Naschold professzor a nyugat-berlini összehasonlító Társadalomkutató Intézet vezetője szerint az a változás, amikor egy felelős ügyinté■i m Ülésezik a kínai parlament Vasárnap délután megkezdődött Pekingben az ötödik kínai országos népi gyűlés (parlament) első ülésszaka. Az elnökségben többek között helyet foglaltak Hua Kuo-feng, pártelnök és miniszterelnök, valamint Je Csien-jing, Teng Hsziao- ping, Li Hszien-nien és Vang Tung-hszin, a KKP KB alel- nökei, miniszterelnök-helyet tesek. Az ülésszakon csaknem három és fél ezer „demokratikus konzultáció” alapján kiválasztott képviselő vesz részt. Megfigyelőként jelen vannak a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága osztályainak, az államtanácsnak és a hadseregnek a képviselői, továbbá a kínai népi politikai tanácskozó testület ugyancsak Pekingben folyó ülésszakának küldöttei. A kínai parlament első ülését Li Hszien-nien miniszterelnök-helyettes, az ülésszak főtitkára nyitotta meg, majd megadta a szót Hua Kuo-fengnek, az államtanács elnökének, aki előterjesztette a -kormány munkájáról szóló beszámolót. A három és fél órás beszámoló címe: „egységben előre a korszerű és hatalmas szocialista Kína felépítéséért.' A Zsenmin Zsipao, a Hungcsi és a Csiefangcsun Pao vasárnap közös vezércikkben köszöntötte a kínai országos népi gyűlés ülésszakát „jelentős lépés a hosszú menetelés folytatásának útján” címmel. Szaljut—6 az égitestek kisugárzását Nyolcvan nap a Föld körül — de a Földet alig másfél óra alatt járják körül a Szaljut—6 űrállomás utasai. Jurij Romanyenko és Geor- gij Grecsko eddig már nyolcvan napot töltött a világűrben és útjuk minden hetére esett valamilyen új, érdekes, fontos, az űrhajózás történetében — elsőnek minősített esemény. Romanyenko és Grecsko jelenleg a különleges rádió- teleszkóp próbájával foglalkozik: a csillagképekre irányozva távcsövüket az infravörös tartományban végeztek A DÍVSZ X. közgyűlése vasárnap a regionális bizottságok tanácskozásával folytatta munkáját. A Latin- Amerika, Afrika, Ázsia, a Közel-Kelet és Európa kérdéseivel foglalkozó bizottságok tanácskozásuk befejeztével határozati javaslatot terjesztenek a plenáris ülés elé. Hétfőn reggel megkezdték munkájukat a tematikai bizottságok, amelyek a leszerelésnek, az ifjúság együttműködésének, az ifjúság jogainak, az ifjúság sajtójának, sugárméréseket, a Földre fordított távcsővel viszont, annak működését módosítva, az ibolyántúli tartományba tartozó sugárzásokat vizsgálták — egyes csillagokat akkor, amikor azok felkeltek a horizonton. Ez a vizsgálat a Földet körülvevő ózonréteg jobb megismerését segíti elő, az előbbi csoportba tartozó elemzések viszont az asztrofizika számára jelentősek, mert a földi légkör okozta módosulások nélkül vizsgálhatják az égitestek kisugárzását. valamint a nemzeti kincsek védelmének és az új nemzetközi gazdasági rendért folyó harcnak a kérdéseivel foglalkoznak. A dokumentumok elfogadásával fejezték be tanácskozásukat a DÍVSZ szakosított szervezetei: a CIMEA (Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága), a BITEJ (Nemzetközi Ifjúsági Turisztikai és Csereiroda), valamint a SIV- SAJ (Nemzetközi Ifjúsági önkéntes és Barátsági Szolgálat). (Folytatás az 1. oldalról) folyósítsák. Az arra rászoruló dolgozók közül elsősorban az alacsony keresetű nagy- családosokat, a gyermeküket egyedül nevelő szülőket, a betegeket, az üzemi baleset vagy foglalkozási ártalom miatt meghalt vagy rokkanttá vált dolgozók családját, az elemi csapás által súlytott dolgozókat, a vállalat rászoruló nyugdíjasait, a gyes-en lévő, nehéz körülmények között élőket, a leszerelt katonákat, a sorköteles szolgálatot teljesítők családját, az üdültetésben részesülő nagy- családosokat segélyezzék. A szociális alapból fedezhetik például a nyugdíjasok búcsúztatásával, a családi ünnepek megrendezésével, a nőnapi, gyermeknapi megemlékezésekkel kapcsolatos költségeket, reprezentációs kiadások azonban szociális rendezvények címén nem számolhatók el. Kulturális területen az alapból lehet fedezni egyebek között az ismeretterjesztéssel, a művészeti neveléssel, a szocialista brigádok kulturális munkájával, a kulturális jellegű kirándulásokkal kapcsolatos kiadásokat. Hasonlóképpen támogatni lehet például a munkahely dolgozóinak tömegsportját, ugyancsak az említett keretből fedezhetők a vállalati üdülőkkel, hétvégi pihenőkkel kapcsolatos kiadások. A szociális és kulturális alapból azonban nem számolhatók el az utazási irodák keretében szervezett utazások kiadásai, különféle vállalati ünnepségek, évfordulók, szakmai ünnepek költségei, a vállalat keretein kívül működő tömegszervezetekkel kapcsolatos kiadások és a tanulmányi ösztöndíjak. Tanácskozik a DÍVSZ közgyűlése zőt váratlanul az irodai robotok melletti segéderővé fokoznak le, amikor a titkárnőket egycsapásra az írógéptermekbe száműzik és már csak a percenkénti leütésteljesítmény nyom a latban, súlyos lelki és testi betegségeket okozó stresszhelyzetet teremt. Betegségbe való menekülést, általános idegességet és alvási zavarokat, gyógy- szerszedési mániát, alkoholtól való függőséget, gyomor-, szív- és vérkeringési betegségeket jelent — ezekben különösen azok az alkalmazottak szenvednek, akik minden előkészület nélkül kerülnek szembe a munkának ezzel az újszerű világával. A túlságosan alacsony szellemi követelmények miatti lelki megterhelés tovább fokozódik és a nevelés, a magán környezet és a szakma közötti szakadék egyre nagyobb lesz. A professzor olyan jelenségről beszél, amely minduntalan felmerül a tudósok előtt: az alkalmazottaknak még egyáltalán nincs tudomásuk helyzetükről, s rossz közérzetüknek és aggodalmaiknak okairól mindaddig nem akarnak tudomást venni, amíg a munka világa beteggé nem teszi őket. Természetesen ezek a változások komoly társadalmi következményekkel is járnak. A mégoly szerény „irodai karrier” kispolgári vágyálma és lehetősége véglegesen megszűnik. A középsík, az ügyintézőszint a maga bármely kicsiny, de . döntési hatáskörével nagymértékben kiküszöbölődik. Ehelyett az igazgatóságokon egy igazgatási és számítógéptechnikai szakemberekből álló kisszámú csúcsvezetőség (magasan kvalifikált, technokrata-menedzser réteg) uralkodik. A többi alkalmazott serege olyan munkavállalókból tevődik majd össze, akik könnyen betaníthatok és — ami a tőkésnek a legfontosabb! — gyorsan felcserélhetők. □ polgári társadalomtudósok, a vállalati kutatások szakemberei és munkaügyi szakértők ezekre a problémákra csak felületi megoldásokat, enyhítéseket tudnak nyújtani. Receptjeik nem érintik maguknak a viszonyoknak az alapjait, nem kérdőjelezik meg az okozatokat előidéző kapitalizmust. Az érdekeltekkel folytatott csoportos viták keretében történő részletes előzetes megbeszélés, a munkahelyek tervezésében való döntési jogkörforgácsok megadása ugyanis nem változtat a lényegen. Nem változtat azon, hogy a kapitalizmus jelenlegi rendszerében egyre nagyobb tömegek, egyre szélesebb rétegek és osztályok keresik kényszerűen és szükségszerűen a kivezető utat, a problémáknak nem felületi kezelését, hanem gyökeres megoldását és megszüntetését. Ez utóbbi „veszélyre” maga az említett professzor is figyelmeztet: „Az az egyre fokozódó veszély fenyeget, hogy a munkaátalakulás központi problémájának megoldására a vállalatok, az állam és a szakszervezetek is olyan téves fejlődést támogatnak, amely áttekinthetetlen utóhatásokra vezet. A munka- vállalók testi és lelki munka- képessége, életformálásuk társadalmi és egyéni hatásköre egyáltalán nem kívánatos módon alakul”. Nyilvánvaló, hogy a bur- zsoá tudós „téves fejlődésen”, „áttekinthetetlen utóhatásokon”, a „társadalmi és egyéni hatáskör” „nem kívánatos alakulásán” mit ért. És mitől tart. A. K.
