Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-28 / 50. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 28. Beázik L. J Szülők és óvónők kilin­cselnek, leveleznek immár három éve, mert három­száztíz óvodás gyermek fe­je fölött beázik a tető. A Jósa városi 5. sz. Óvodáról van szó, amelyet 1974. jú­nius 28-án adtak, illetve vettek át a szakemberek. A kivitelezőnek, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnak nem a legjobb reklám ez az óvoda... Az átadás után csaknem egy évvel a vezető óvónő az építőknek benyújtotta a hi­ányosságok listáját. Ezen tíz főbb hiba szerepelt, köz­tük a vizet átengedő tető. Többszöri kivonulás és „lá­batlankodás” után az építők 8 hibát kijavítottak, de a tető és a világítás ma is megoldatlan. A KÖJÁLL is megállapította, hogy az esti fényerő gyenge, a gyerme­keknek a rajzolás szemron­tó. A vezető óvónő asztalán halomnyi akta és levélmá­solat, valamennyi az üggyel kapcsolatos. A városi ta­nács művelődési osztálya és a megyei beruházási válla­lat is több esetben kérte az építőket, javítsák ki a hibá­kat. Feltűnő és veszélyes hibákról van szó: zápor ese­tén a villanybúrákból és az egyik konnektorból is fo­lyik a víz. A bajok okozója a rosszul szigetelő tető. A szabályok értelmében a szavatosság, a garancia egy évre szól, de rejtett hibá­kért három évig felel az építő. Rossz építőanyag és még néhány különös indok esetén 5 évig köteles az építő vállalat kijavítani a hibákat. (A tető anyaga rossz, az átadás óta öt év még nem telt el.) A SZAÉV nem javít, arra hivatkozva, hogy az országos szabada­lom, a magyar neoacid min­denütt átengedi a vizet, a gond nemcsak az óvoda gondja. Ez igaz, de az óvo­dának nem vigasztalásra, hanem víztől is óvó tetőre van szüksége, több, mint 300 gyermek érdekében! (nábrádi) Közművek, színház, parkosítás Fórum Nyíregyházán A bűvös százezer felé közelít Nyíregyháza lé- lekszáma — jóval megelőzve a terveket. 1980-ra nyolcvanezer lakossal számoltak egy évtizeddel ezelőtt. A rohamléptekkel fejlődő megyeszékhely gondjai is ugyanilyen tempóban gyarapodnak, — bőséggel akadt hát kérdés, javaslat azon a vá­rospolitikai fórumon, melyet a Nyíregyházi Vá­rosi Tanács nagytermében tartottak a város pártszervezeti titkárainak részvételével. A titkárok alapszerveze­teiktől gyűjtötték össze a kérdéseket — összesen közel háromszázat! A választ a megyeszékhely tanácsának ve­zetői kapták meg a fórumon: dr. Petrus István általános elnökhelyettestől. Czakó Ist­ván elnökhelyettestől és dr. Nagy Árpád vb-titkártól. Elviszi a szanálás... Dr. Petrus István röviden vázolta Nyíregyháza jelenle­gi helyzetét, s azt is elmond­ta, alapos felülvizsgálatra szorul az 1969-ben készített általános rendezési terv. Az iparosodás, a lakosság gyara­podása, a szaporodó perem- kerületek gondjai az akkori elképzelések fölé nőttek. Ezért hangzott el sok kérdés például a közművesítésről, a lakások szanálásáról és épí­téséről, a városrendezésről, a tömegközlekedésről. Nyíregyházán idén négy­száz tanácsi célcsoportos la­kás épül — ezek közül há­romszáznegyvenet a szanálá­sok révén kiköltözőknek kell adni. A városban ugyanis új lakónegyedek építése kezdő­dik — a helyükön megkezdő­dött a régi házalt eltüntetése. Ezen felül persze épülnek la­kások OTP-, illetve szövetke­zeti beruházásból. A város több részéből ér­kezett kérdés a szennyvíz-el­vezetéssel kapcsolatban. A válaszból kiderült: Nyíregy­háza szennyvíztisztítása, -el vezetése jócskán elmarad a követelményektől — ezért a tervek szerint egy új tisztító telep épül. A Jósavárosban élők is panaszkodtak ezzel kapcsolatban — joggal. Az új városrészben ugyanis alulter­vezték az elvezető rendszert — most kezdődik egy új. 1300 méteres szakasz kiépítése. Ez Ami a megyeszékhely köz­lekedését illeti: 1980-ig a tö­megközlekedés jelenlegi rendszerét felülvizsgálják, FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT „ENGEM FÉNYKÉPEZNEK" Beküldte: Káré János, Nyíregyháza, Rákóczi u. 69. mivel az évek során nem­hogy javulna, inkább romlik a helyzet. Az új elképzelések során szóba került a troli­busz bevezetése is. Minden­nek persze a körúthálózat ki­építése, illetve a város útvo­nalainak átrendezése az alap­ja. Több konkrét kérdés ér­kezett a Volánhoz — ezekre részletes választ kapnak a kérdezők a közeljövőben a vállalat vezetőitől. A belváros rekonstrukciója sok nyíregyházit izgat, hiszen a megyeszékhely patinás magját szeretnék megőrizni. A tervek szerint ez így is lesz: a régi Szabolcsot példá­ul újjávarázsolják, erre a pénz már megvan. A megyei művelődési központ kiköltö­zésével (ez persze az új épületük elkészültétől függ) a szálloda, étterem bővül, fej­lődik. A Guszev-lakótelepen élők kérdésére válaszolva elhang­zott: a lakótelep nagyon megfelelne arra, hogy ott át­meneti lakások sorát alakít­sák ki, de a város lakáshely­zete erre még nem érett meg. Távlatokban természetesen nincs nagy jövője a telepnek, de addig (nem is rövid ideig) élnie kell. Vásár- és sportcsarnok Több városi nagy létesít­ményről is érdeklődtek a fó­rumon. A vásárcsarnok, mely régóta húzódó gondja Nyír­egyházának, végre tető alá kerül: idén nyáron megkez­dik az építését, és 1980 tava­szán birtokba is vehetik a vásárlók a 4300 négyzetméter alapterületű csarnokot — melyet később tovább bőví tenek. A tervezett uszoda és sportcsarnok helye immár végleges: a Petőfi utca és a Széchenyi utca sarkán épül. Egy kérdező megpendítette: nem kap-e Nyíregyháza mű­jégpályát. A válasz: egyelőre nincs rá pénz. A nyíregyházi önálló szín- társulat alakításának híre ta­valy röppent föl, s azóta csend van körülötte. Most az érdeklődők megtudhatták a fórumon: az idei kezdésből nem lesz semmi, mivel a ter­vezett központi támogatás nincs meg rá. Talán-talán jö­vőre ... Mozik dolgában rosszul áll a város, de ez a gond sem oldódik meg ebben az ötéves tervben. 1980 után ellenben felépül a jósavárosi művelő­dési ház mozival, és egy új mozit terveznek a déli vá­rosnegyedbe is. „Még egy öt­éves terv nem múlhat el eb­ben a helyzetben” — mond­ta Czakó István. Befejezésül egy gondról, mely örömet is jelent. Au­gusztus 20-án „felavatják" a Jósavárost — átadják az utolsó lakásokat is. Az új vá­rosrész rendezése, parkosítá­sa azonban még javában fo­lyik — ehhez jelentős mérté­kű társadalmi segítséget vár a város az ott élőktől. Bizo­nyára nem csalódnak, hiszen minden jósavárosinak érde­ke, hogy lakónegyedük mi­előbb virágos, tiszta, rende­zett legyen. Tarnavölgyi György 4 ÉVSZAK Nem jó egyedül A magányosság, amely ko­runkban világprobléma — a civilizáció, a technika fejlő­désével növekvő — hazánk­ban is gondot okoz. Az élet- színvonal emelkedése, a tele­vízió, a hétvégi házak elter­jedése, a családok egyfajta bezárkózását vonta maga után. így az egyedülálló em­berek még magányosabbá váltak. Az egyedül élést bizo­nyos fokú szorongó érzés kí­séri, annak a téves hite, hogy „rám senkinek sincs szüksé­ge”. Ez egy olyan társada­lomban, amely a szocializ­must építi és ahol nincs munkanélküliség, ahol min­den agyra és kézre szükség van, nem szabad, hogy így legyen. Mégis a probléma hazánkban is közel félmillió embert érint, a fiataloktól, az idősebb korosztályokig az egyre szaporodó válások és az özvegység következtében. Statisztikai adatok szerint hazánkban a legtöbb egye­dülálló a 39 év körüli nők között található. Rendkívül sok a kisgyermekes egyedül­álló. Ezek az asszonyok a gyerekek miatt jóformán ki­mozdulni sem tudnak. A 4 Évszak című lap szer­kesztősége úgy gondolta, hogy a különböző korosztá­lyú, azonos érdeklődésű em­berek összehozásával — le­gyen az társadalmi tevé­kenység, kulturális esemény, ankét, az egyedülálló gyer­mekeseknek szervezett sok­féle program, részben a szü­lőkkel együtt, részben úgy, hogy a szülők külön vehes­senek részt valamilyen an­kéten, miközben a gyerekek­kel társadalmi szervezők fog­lalkoznának — módot nyúj­tanak az egyedüllétből való kilépésre. Ezt a sokrétű fel­adatot a lap Te meg Én ro­vatában próbálja segíteni. A rovat felhívására régi moz­galmi emberektől fiatalokig tömegével jelentkeztek olya­nok, akik segítségével az el­múlt fél évben közel kétszáz rendezvényt tartottak. A lapban példát mutatnak a barkácsoló munkástól a tu­dósokig, hogyan lehet értel­mes cselekvéssel feloldani az egyedüllétet, riportokban számolnak be arról, milyen örömet hoz a közösségért végzett munka. A Te meg Én rovat rendszeresen közli a találkozók, a klubesemé­nyek programját. A lap leg­közelebbi klubja Debrecen­ben működik a Kossuth u. 1. szám alatt. A 4 Évszak című lap szívesen megalakítaná Nyíregyházán is klubját Várja a társadalmi aktívák, az olvasók javaslatait, segít­ségét. A lap havonta jelenik meg, minden postásnál elő­fizethető. Ritkán szabnak ki ifjúság elleni bűntettért olyan súlyos büntetést, mint amennyit Fo­dor Péter 40 éves leveleki la­kos kapott. Az idült alkoho­lista Fodortól brutális maga­tartása miatt már három éve elvált felesége, de mivel to­vábbra is egy udvaron ma­radtak, az asszony kibékült ve­le, mert azt szerette volna, ha a gyerekeknek apja marad.Fo- dor keresztülhúzta ezt a szá­mítást, nem szerette a gyere­keit, amit keresett, azt saját szórakozására, italra költötte. Jrádió MELLETT Ügy is lehet nagyon egyedül valaki, hogy van­nak, élnek körülötte. Ez az egyedüllét a lélek magá­nyossága. Sorvasztó, gyöt- relmes érzés ez még a fia­talnak is, nemhogy öreg­embernek. Annak és olyan­nak, aki természeténél fog­va a kapcsolatok szövevé­nyében érezte jól magát élete során. Természetes te­hát, hogy az ilyen tulajdon­ságú időseket keményen megviseli, ha értetlen kör­nyezet veszi őket körül. Kopányi György hangjá­téka, a Lekésett szüret, melynek a múlt héten volt a bemutatója a Rádiószín­házban, egy ilyen vidám, bohókás kis öregemberről szól, aki melegségre, szere- tetre vágyik. Ezért időnként felkerekedik — tulajdon­képpen megszökik a hozzá iélektelenül „jó" családjá­tól, gyermekeitől — és megkeresi azokat az embe­reket, akiktől némi figyel­met, megértést remélhet, kaphat. Kalandos útjai „le­bukással” végződnek, csa­ládja néhány nap múltán mindig rátalál, hazacipelik az öreget. Vissza az ablak előtti karosszékbe, hogy lássa a világ: mennyire megbecsülik, óvják, kiszol­gálják apjukat. Pedig ő a találomra ma­ga választotta „rokonok", az addig ismeretlen embe­rek között jobban érezte magát, felszabadultan örült az életnek. Noha itt is a látszat kormányozta körü­lötte az életet, ez a látszat azonban más minőségű, mint az otthoni, ezt ő ma­ga keltette, akarta, mintegy uralkodott rajta, míg a má­sik, a családja által gondo­san őrzött látszat őrajta uralkodott. Ahol a formák­ra, a külsőségekre a kelle­ténél többet adnak, ott en­nek az ember (és az emberség) látja kárát. Ilyenkor pótlék után néz, élet- és érzelempótlék után, s ekkor hajlamos arra, hogy önmagát is becsapja. A Lekésett szüret öreg­emberének nem kell az ön­becsapáshoz folyamodnia, mert — bár „új rokonai” elfordultak tőle — akad egy valaki, szállásadója. aki megérti őt, együttérez vele, aki jó emléket fog meg­őrizni róla. Az együttérzés a hallgatóban is kivirágzik. Nemcsak a Páger Antal életre keltette öreg, hanem minden olyan közösség iránt, amely az öregek el­magányosodása ellen dolgo­zik. A hangjáték némi fa­nyarsággal átszőtt humorát a rendező Varga Géza épp­úgy’ mértéktartással érez­tette, mint az öregért meg­jelenő családi küldöttség okozta, már inkább keserű fintort: Seregi István KÉPERNYŐ ELŐTT „A nyúlkenyér... az élet jelképe, a megmaradásé, mindazé, amit kenyérben, munkában, harcban, szel­lemben az egyik nemzedék a másiknak adhat." — nyi­latkozta Döme Piroska a műsorlapi előzetesben a va­sárnap este látott tévéfilm­je jelképes címéről. Az író­nő, a munkásmozgalom ré­gi harcosa ebben az alkotá­sában is a lehető leghitele­sebb „üzenethozónak” bizo­nyult az 1944-es bányász­életről, a bányászok leg­jobbjainak kommunisták vezette fegyveres szervez­kedéséről, antifasiszta har­cáról, hiszen ő a jobb vilá­gért folytatott egykori küz­delemnek maga is tevékeny részese, egyik irányítója volt. Ha nem tudnánk róla, hogy a harmincas években a bányásztelepüléseken a párt illegális tevékenységét szervezte, majd a háború kitörése után a Harcoló Bá­nyász illegális lap szerkesz­tésében műkői; itt közre, s a nógrádi szénbányák kör­nyékén fegyveres ellenál­lást szervezett a nyilas puccs után, amiért letartóz­tatták, megkínozták és kon­centrációs táborba hurcol­ták, tévéfilmje akkor is a személyes átélés forróságá­val, a közvetlen megfigye­lés életközeliségével „árul­kodnék” róla. A Nyúlkenyér képsorai (Németh Attila szépen komponált, beleérző opera­tőri munkájával) Felsőgalla nehéz sorsú bányászainak mindennapi életét, legjobb- jaik antifasiszta harcát je­lenítik meg. A tévéfilmnek főhőse tulajdonképpen nincs, a markánsabban megrajzolt főbb szereplők (a Dudás-házaspár, a párt­összekötő Klára, a helyi kommunisták) alig lépnek elő a közösségi háttérből: Csak annyira, amennyire és amikor személyes cseleke­deteik a nagy közösséghez kapcsolódnak. Feszesen összefogott cselekménye nincs a filmnek: az élet, a munka, a harc sokféle ága­zását (pl. a szovjet hadifog­lyok szökésének elősegítése, a fegyverszerzés és -rejte­getés módjai, a különösen megkapó majálisi jelenet­sorok és mások) szinte kü- lön-külön tablókon elevení­ti meg. Mégis, éppen azál­tal érzékelhetjük, — Dudás harcba való bekapcsolódá­sának, szökésének és sebe­sülésének lazán visszapör­getett szálára fűzve — a küzdelem szélesen átfogó és történelmileg feltartóztat­hatatlanul előrevivő jelle­gét. Ez a dokumentumértékű tévéfilm arra is felhívja a figyelmet, hogy miyen le­hetőségek vannak a mun­kásmozgalom egyes korsza­kai helyi története valóság­hű filmes feldolgozásának, — még élnek a hiteles ta­nuk, s annyira készek a „civil” szereplők is a hősi múlt megidézésére, mint a Nyúlkenyér bányászai. A hivatásos színészek munká­járól ezúttal csak annyit, hogy híven és jól szolgálták a „közösségi” produkciót, amelyért Rémiás Gyula rendezőt illetheti — a szer­ző mellett — a legnagyobb dicséret. Merkovszky Pál a brutális apa Az asszony tűrt egy ideig, de a múlt év tavaszán kizár­ta volt férjét a lakásból. Fo­dor nem hagyta magát, és be­törte az ajtót. Áprilisban ré­szegen ment be a lakásba, ahol csak 14 éves lányát ta­lálta. Pénzt kért tőle, kény­szeríteni akarta, hogy kérjen az anyjától, mert még inni akart, s amikor a kislány er­re nem volt hajlandó, ütni kezdte. A visítást meghallot­ta a kislány édesanyja, segí­teni akart, de Fodor ekkor nekiesett és őt is megverte. Lehetetlen felsorolni, hány­szor verte meg gyerekeit és volt feleségét a brutális em­ber. Sokszor a szomszédok mentették meg a családot, ve­réseivel a legtöbb esetben komoly sérüléseket okozott. Egvik alkalommal vizes tö­rülközőt csavart lánya nya­kára. azzal vonszolta perce­kig az udvaron. A családját állandó rette­gésben tartó, emberi mivol­tából kivetkőzött Fodort a Nyíregyházi Járásbíróság 1 év 2 hónap börtönre ítélte, 2 év­re eltiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős.

Next

/
Thumbnails
Contents