Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. február 26. G Látogatás A r ltalanos nagytakarítás az üzemben, rendbeteszik a környéket, ha jobb az idő. akkor virágokat is ültetnek. az irodák táján nagy a sürgés-for. gás. Röviden így jellemezhető a felkészülés egyik, külsődleges része akkor, amikor valamilyen magas rangú vendég fogadására készülnek valamelyik vállalat. szövetkezet háza táján. Aztán a megadott időre begördül a gépkocsikaraván elhangzanak az üdvözlő beszédek, szavalatok, virágcsokor, minden nagyon szép és nagvon jó. Az utóbbi időben viszont a hasonló külsőségeit mellett, vagy azok elhagyásával mintha változott volna a légkör, a látogatások menete. Nem azért, mintha az üzemek vezetői nem fektetnének nagy súlyt a külsőségekre, inkább a tartalomban történik módosítás. A látogató nemcsak jön, meghallgatja az eredményeket felsorakoztató tájékoztatót. hanem rögtön utána kérdez is. Érdeklődik a mindennapi munka iránt, ha szükséges, akkor személyesen győződik meg a gondokról. A közelmúltban például a Politikai Bizottság egyik tagja megyei útja során abba a szövetkezetbe is elment, amelyikig, a; (jieglátogatása nem szerepelt az eredeti programban. Érdeklődött az asszonyoktól a munkáról, a munkakörülményekről. Néhány héttel ezelőtt az egyik munkahelyen meglepődve tapasztalták, hogy gépkocsivezető helyett a miniszter ült a volán mellé, majd megállva a munkások mellett nemcsak arra volt kívánesi, hogyan teljesítik a tervet, hanem az is érdekelte, milyen az egészségi állapotuk, milyen változtatásokat szeretnének. Megyei és országos vezetők járják az üzemeket, vesznek részt az ünnepségeken, találkoznak a helyi vezetőkkel és munká_s_okkal. Szép dolog, amikor egy termelőszövetkezeti zárszámadást megtisztelnek jelenlétükkel, egy jubileumi ünnepségen részt vesznek, ezzel is elismerve az eddig elért eredményeket. Szükség van ezekre a számvetésekre az ilyen látogatásokra. Ám a megszaporodott munkalátogatások, brigádvezetőkkel. kisebb csoportokkal való találkozások azt is bizonyítják, hogy nemcsak ünnepekből, számvetésekből áll az élet, hanem jó időnként a napi munkáról is tájékozódni, a napi gondokkal ismerkedni. Része ez annak, amit a párt legutóbbi kongresszusa határozott meg a demokratizmus továbbfejlesztésére, a közvetlen kapcsolatok kialakítására. A munkalátogatásra érkező vezető láttán az üzemben dolgozó is elgondolkodik. Számot vet magában arról, vajon a közvetlen vezetői járnak-e ennyit a gépek között, ismerik-e annyira a termelés gondjait? Mert — sajnos — tudunk a megyében olyan gyári vezetőről, aki gyakrabban fordul meg külföldön üzleti tárgyaláson, mint egy-egy üzemben. Hallottunk olyan szövetkezeti vezetőről, aki szabályozza a látogatások rendjét, a kis kollektíva tagjai is csak ritkán válthatnak vele szót. Mondják ugyan, hogy vezetői stílus kérdéséül?), mennyire tud közvetlen kapcsolatot kialakítani valaki a beosztottakkal. Egy viszont biztos: csak az íróasztal mellől, jelentésekből nem. vagy igen nehezen lehet megismerni a valós gondokat, a megoldásra váró problémákat. Természetesen helytelen lenne azt szorgalmazni, hogy ezentúl a munkahelyi vezetők csak az üzemekben, az iro- > dákban járva, a beosztottak véleményét kikérve döntsenek minden kérdésben. Azonban a munkahelyi légkör, a közhangulat ismerete nélkül nagyon nehéz sokszor még a jó döntéseket is meghozni, esetleg az értetlenségből fakadó ellentéteket feloldani. Az egyik könnyűipari üzemben például munkásgyűlésen ismertették a brigádvezetőkkel, hogy egy ideig azért lesz szükség túlórára, mert egy másik gyárban tűz ütött ki, pótolni szükséges a termelést. Ezt megértették a munkások, fegyelmezetten vállalták a többletmunkát. Sokszor elmondjuk, hogy a termelés, a gazdálkodás végső soron a munka- padok mellett, a földeken, az üzemekben dől el. A feltételek megteremtése már a vezetők feladata. Ehhez viszont „munkaközeiben” kell élniük ... Dorka Józseffel, a nyírségi termelési rendszer igazgatójával a daháiytermelésről A nyírségi dohánytermelési rendszer elismeréséről szóló MÉM-okirat többek között ezt írja: „A rendszertől a térség nagyüzemi dohánytermelésének gyorsabb ütemű fellendülését várjuk." Mielőtt ennek a részletes tárgyalására térnénk, szóljon néhány szót az előzményekről. — A nyírségi dohánytermelési rendszert megelőző társulás 1975. tavaszán alakult nyolc tagszövetkezet és a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat részvételével. A kezdő terület 325 hektár volt. A társulás neve „Virzsinia” lett. A névválasztás arra utal. hogy a társult termelőszövetkezetek egyfajta, a virzsinia dohány termesztésére törekedtek. Ez megvalósíthatatlan elképzelésnek bizonyult, ezért később a nevet „nyírségire” változtatta az igazgató tanács. virzsiniából elérhető a 14—16 mázsás hektáronkénti átlagtermés. A A beruházási költségek egyszer jelent- w keznek, de meddig szolgálják az üzemeket? — A szárító amortizációs ideje nyolc, a kombájnoké 10 év, a fóliaháznál a vasváz több évig megmarad, a fóliapalástot azonban évente cserélni kell. Mindez azt jelenti, hogy viszonylag hosszú távon elegendő a beruházás és a későbbiekben a többlettermelésből az amortizáció és a fejlesztésre szánt összeg lehetővé teszi a további korszerűsítést. A Egy év termelési eredménye a mező- w gazdaságban nem bizonyít. Erre már ön is utalt. Hogyan zárták a következő éveket? A Miért vált szükségessé a társulás létre- w hozása? — Az elhatározást leginkább számokkal lehet igazolni. A nyolc alapító termelőszövetkezet termésátlaga száraz dohányból (három év átlaga) 6,4 mázsa volt hektáronként. Enyhe kifejezés azt mondani, hogy ez alacsony, pontosabb jelző: ez volt a mélypont. A 6.4 mázsás átlagtermés után az árbevétel átlaga 22 ezer forint volt. Az alacsony termésátlag párosult a rossz termelési kedvvel. A dohány akkori felvásárlási ára csak a ráfizetést tette lehetővé. A A társulás iránt nemigen lehetett nagy a lelkesedés, amit a bevitt földterületek nagysága is bizonyít. — Inkább úgy fogalmaznék, hogy tartóz- kodás~volt tapasztalható. A termelőszövetkezetek óvatosak voltak, még azt az elkötelezettséget sem kockáztatták, amely az egyszerű társulással járt. Termőterületük 20— 25 százalékával vettek részt a társulásban, a többit a megszokott, hagyományos módszerrel művelték. Az első év azonban szépen bizonyított. Az átlagtermés hektáronként 9,6 mázsa lett (száraz dohányban számolva), a hektáronkénti bevétel 39 ezer 600 forint. Nagy a különbség. Ebből az árbevételből lehetett már nye reséget képezni? — Nem. Vagy csak nagyon vékonyan. Az előrelépés nagysága abban volt, hogy a dohánytermesztés már nem lett veszteséges. A dohány hektáronkénti művelési ráfordítása (műtrágya, növényvédő szer, munkabér) 32— 35 ezer forint. Már sárga az első szerződés papírja, amely a társulás tagjainak kötelességét és a társulás előtt álló feladatokat meghatározta. Idézzünk fel néhány mondatot és értékeljük, a célok hogyan teljesültek? — Teljes együttműködésre állapodtak meg a társult termelőszövetkezetek a dohány- termelés korszerűsítése érdekében. Vállaltak. hogy egyesítik szellemi, anyagi erejüket, megszüntetik a termésátlag-ingadozásokat. — Az együttműködés megfelelő volt. A szellemi, anyagi erők egyesítése azonban csak mérsékelt. Az átlagtermés növekedett, de a korszerűsítés' nem következett, nem is következhetett be egyik évről a másikra. A korszerű termelés többet igényel a korábbi művelési ráfordításoknál, hektáronként 60— 80 ezer forint beruházási költség jelentkezik. Ehhez már jelentős fejlesztési alap szükséges. A Meg lehet-e határozni, hogy a 60—80 w ezer forint termelési költség mit tartalmaz? — A korszerű termesztést, elsősorban a fóliaházas palántanevelő telepeket, a Balt- hes típusú speciális gépsort és nem utolsósorban a Sirokkó mesterséges szárítótelepeket A Ha egy termelőszövetkezet elhatározza, w hogy a társulásba lép, száz hektáron termeszt dohányt, a termelést korszerűsíti, milyen beruházásokat kell végrehajtania? — Nem nehéz kiszámítani. Száz hektár dohány korszerű termesztéséhez négy Balt- hes típusú kombájnra van szükség, ezeknek együttes értéke 1 millió 200 ezer forint. Szükség van továbbá öt fóliaházra, 800 ezer forint értékben és 12 Sirokkó rendszerű mesterséges szárítóra, amelynek beruházási költsége 3 millió 600 ezer forint. Hozzá kellmég számítani ehhez a járulékos beruházásokat, a simítóházat, a szociális létesítményeket és akkor egy hozzávetőlegesen pontos számot, 8 millió forintot kapunk. Ezzel a technikával és a rendszer által javasolt technológiával korszerű dohánytermesztést lehet végezni. — 1976-ban nőtt a tagszövetkezetek száma, az alapító nyolchoz további hét csatlakozott, így az iparral együtt tizenhatra módosult a tagok száma. A terület megháromszorozódott. 900 hektár lett. A terület növekedésében szerepe volt annak, hogy az eredetileg társult szövetkezetek már dohánytermő területük teljes egészén rendszertechnológiával termesztették a dohányt. Ebben az évben a hektáronkénti átlagtermés 11,3 mázsa lett, az árbevétel hektáronként 58 ezer 700 forint (az árbevételt növelte a dohány felvásárlási árának időközben végrehajtott növelése, ez pozitiven hatott a termelői kedv növekedésére is). Az 1977-es évet társulásban kezdtük, de mint rendszer fejeztük be Tavaly a társuláshoz, illetve rendszerhez további öt gazdaság csatlakozott, a terület — 1895 hektár — megduplázódott. Van olyan vélemény hogy a dohány- termesztés 16 mázsán felüli átlagtermésnél jövedelmező, ez hoz elfogadható nyere .eget. — Ez csak abban az esetben helytálló, ha az alkalmazott technológia, technika és egyéb ráfordítások költségei magasak. Egyébként a 14—15 mázsás átlagterméssel már elfogadható nyereséget érnek el az üzemek és különösen azok, ahol az átlagnál nagyobbak a hozamok. A Említene néhány olyan termelőszövet- ^ kezetet, ahol kimagaslóan jó eredményt értek el? — Már korábban mondanom kellett 'volna, hogy a nyírségi dohánytermelési rendszer gesztora a máriapócsi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Máriapócson a dohánytermesztésnek jó hagyományai vannak, eredményeik is az átlagon felüliek. A virzsinia dohány 1977-ben 140 hektáron. 16,7 mázsa átlagtermést adott. A káliói fajtából 40 hektárról átlag 26 mázsa termést takarítottak be. A nyírmadai Béke Termelőszövetkezet dohánytermése 110 hektáron 17 mázsás átlag felett volt. A szabolcsi termelő- szövetkezetekénél jobb termőterületen a hajdúhadházi Bocskai Tsz virzsiniából 80 hektárról 23 mázsás hektáronkénti átlagtermést takarított be. De említhetném az élenjárók között még a piricsei és más termelő- szövetkezetek eredményeit. Mit ad a gesztor a tagszövetkezeteknek, és mit fizetnek érte a tagok? — A szolgáltatás nagyon sokrétű. Alapvető a dohánytermesztési technológia, amelyet kidolgoztunk és minden tagszövetkezet termelési sajátosságának megfelelően adaptálunk. Szaktanácsadóink egész éven át segítik a helyi szakemberek munkáját. Végezzük a gépesítéssel járó feladatokat, a Balthes kombájnok garanciális és egyéb javítását, elősegítjük a szárítók szakszerű üzemeltetését. Végezzük a növényvédelemmel járó feladatokat, segítünk a különböző szükséges szerek, anyagok beszerzésében, a repülőgépes növényvédelem megszervezésében. A munkának ez csak a felsorolása, a gyakorlatban sokrétűbben jelentkeznek a feladatok. Mindezekért a termelőszövetkezetek hektáronként 700 forinttal járulnak hozzá a rendszer fenntartásához. Már említette, hogy a rendszernek a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat is tagja. A gyár mennyiben járul hnwá íi vállalt f*»l áriáink tplipüítpsphíz? — A társulás, illetve a rendszer fejlődésével arányosan nyílt meg a vállalat pénztárcája. 1976-tól jelentős visszatérítést kapunk. Hektáronként 800 forint a fermentáló termelésfejlesztési hozzájárulása. Ebből az összegből a korszerűbb termelési technológiát finanszírozzuk. Például az új. kísérleti jelleggel alkalmazott műtrágyára, növényvédő szerre az üzemek saját pénzeszközeikből nem költenek, nem vállalják a rizikót. Az elmúlt évben 1 millió 300 ezer forintot fordítottunk ilyen felhasználásra a gyártól kapott visszatérítésből. De ad az üzem díjmentes vetőmagot, amelynek értéke 300 ezer forint, díjmentesen végzik a talajanalízist és nem utolsósorban nagy segítség, hogy technológiai gépeket juttatnak a gazdaságoknak ^ Milyen gépeket juttattak és hányat? — Az elmúlt év végéig a vállalat kilenc Balthes kombájnt, 9 Pówell tetejező adaptert és Sirokkó szárítókat helyezett ki a gazdaságokba. 1978-ban a már üzemelő 19 Sirokkóhoz további harminc szárító kihelyezését tervezi a vállalat. Kihelyezési mondott. Mit takar ez lé-=; ^ nyegében? — A gépeket, berendezéseket a vallalat vásárolja, állítja üzembe, átadja a termelőszövetkezeteknek, s azok az árát az amortizációs hányad alapján törlesztik. A Ez is nagy segítség, de vajon nem te- hetné-e meg a dohányipar, hogy az amortizációs részt is a termelőszövetkezeteknél hagyna? — így valóban nagyobb lenne a támogatás. én is azon a véleményen vagyok, hogy ezt a formát kellene követni, de ahogyan értesültem, erre nincs lehetőség. A Technikáról, gépekről beszéltünk eddig, de arról még nem, hogy tulajdonképpen milyen mértékű is ez? — A technikai fejlődés egy kis túlzással" óriásinak mondható. 1974-ben a rendszerhez tartozó gazdaságoknál összesen 19 Balthes kombájn dolgozott, 1977-ben már 49. Sirokkó szárító 1974-ben mindössze 25 darab üzemelt a térségben, az elmúlt évben már 144 1974-ig a palántanevelés lényegében hagyományos módon történt, az elmúlt évben a palánta 70 százalékát fólia alatt nevelték. A gépesítést tovább folytatjuk, de különösen a palántaelőállításban kell még inkább előbbre jutni. A fólia alatti nevelés még nem jelenti a korszerűséget, mert nem telepszerűen történik, a fóliasátrak nem fűtöttek, öntözésre nincsenek berendezve. Ezt azért hangsúlyozom, mert dohánytermesztésnél a palánta olyan, mint más növényeknél az elit, vagy szuper elit mag. A Milyen tervek megvalósítását határoz- w ták él 1978-ra? — Mindenekelőtt meg kell említenem, hogy a rendszertagok száma és a termőterület is tovább növekszik. Üjabb 10 üzem kérte felvételét, s a terület -2600 hektár körül lesz, a szabolcsi nagyüzemi dohánytermő területnek mintegy 50 százaléka. A dohánytermesztési technológia már elkészült, en-. nek alkalmazását a tagszövetkezetek mint kötelezettséget vállalták. Tovább korszerűsítjük, illetve fejlesztjük a gépparkot. A tagszövetkezetek 12 új Balthes kombájnt, 43 Sirokkó szárítót vásárolnak. Ennél több kellene. Milyen termésátlagokat kívánnak elér- ^ ni az V. ötéves terv végére, 1980-ra? — A cél hektáronkénti 20 mázsás átlagtermés virzsinia fajtákból. Elérhető. Ezt szolgálják kísérleteink is, amelyek sokirányúak. A virzsinia. ezen belül a cocker jó eredményekkel biztat. A Végül néhány szót saját személyéről. , Miként lett a rendszer ügyvezető igazgatója. hogyan, mikor alapozta meg dohánytermesztési ismereteit? — A történet rövid. 1964-ben végeztem a debreceni agráregyetemen, 7 évig Rohodon, öt évig Császárszálláson dolgoztam, mint főagronómus. A dohányszakmérnöki diplomát 1976-ban kaptam meg. Amikor a szakmérnökire jelentkeztem, akkor még nem tudtam, hogy lesz egy társulás, illetve rendszer és hogy ott rám is számítanak. Tanultam, mert azt tartom, hogy a mezőgazdasági szakemberek számára fontos a továbbképzés. A rendszertéma megtetszett. Vállaltam és bár rengeteg nehézséggel kellett megküzdeni, megérte. Jó tudni, hogy a szabolcsi dohánytermesztés, ha még nem is teljes egészében, de már visszanyerte korábbi rangját és adott a lehetőség a további fejlődésre. 0 Köszönöm az interjút. Seres Ernő KM rVasärnapi^ L INTERJÚ J
