Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
1978. február 19. Q Hangadók H allgatom a minap este a rádióban a középiskolások Ady-vetélkedő- jét. Micsoda remek srácaink vannak, kiáltok fel önkéntelenül. Eszembe ötlik egy parázs vitával teli este az egyik ifjúsági klubban. Pazar fiatalok ezek — mondom újólag fennhangon. Nézem a tévében a Most mutasd meg című műsort, s csupa szívvel derülök: de ötletes gyerekek! Sétálok a városban egy gyermekcsoporttal, átalános iskolásokkal, s figyelem, mint fedezik fel a sok újat és szépet. Micsoda frisseség, hiába, ez a jövő — sóhajtok. Ebbe az általános jó hangulatba robban be ismerősöm, aki egy színházi élményét meséli el. Bérletes előadáson történt, hogy a nézőtéren ülő iskolásoknak kiüzentek szünetben a színészek: szíveskedjenek kissé csendesebben beszélgetni, mert nem hajlandók tovább játszani. Csehov Három nővérét ugyanis zavarta a diákok fesztelen társalgása. Méltán. Társult az egészhez egy másik nem éppen kellemes személyes élményem is. öt-hat eszeveszett legény randalírozása kismotoron járdán, úton, útfélen, a Sóstói úttól a temetőig. Aztán hallottam más, szintén elgondolkoztató eseményről. Pontosan: eseménysorozatról. Ezek színhelye a kétes hírű Márka presszó Nyíregyházán. Az italozás s utána az utcai rendbontás a jellemző itt, fiatal főszereplőkkel. Élesztgetem a képet. Egy biztos: a belevaló, okos, friss agyú, magukat művelő fiatalok s negatív példában szereplők nem ugyanazok. Vagyis nagy gonddal válasszuk el őket egymástól. Tehát amikor a fiatalokról általában ítélünk, tegyünk különbséget. Persze most feltehetnők a kérdést: melyik csoport van többségben? Vagy egyszerűen felezzünk? Miután nagyon kedvelem a fiatalokat, s így talán ismerem is őket, meg merem kockáztatni a kijelentést: a jók vannak többen. Csak nem látszanak annyira, mint a gyengébb vonal. Mert nyilván szembetűnőbb a színházban csevegő, a motorral bőgő, a mulató előtt ordító, mint a normálisan élő. Még akkor is, ha ennek is vannak harsány percei. Ha lemondó lennék, úgy gyorsan azt mondanám: törődjünk bele, mindig volt ilyen, miért akarjuk most sebtiben megváltani a világot? Ha nem mondom ezt, annak oka van. Mégpedig nyomós. A kisebbségtől, ezeknek a hangadóitól félek. Nem személy szerint, hanem általában. Mert gondoljunk csak bele: egy pár esztendő, s ők a legkülönbözőbb munkahelyeken jelennek majd meg. Lehet belőlük is minden! S vajon hová tart majd a világ, ha ezek az erőszakos és mást tekintetbe nem vevő emberkék uralják majd a mezőnyt? Persze hogy nem kell dramatizálni a dolgokat. Magam sem mondtam ezt. De nevelni azért lehetne. Az iskolában is, ahonnan a nebulókat színházba viszik. Otthon, ahonnan kiszabadulnak az agresszív motorosok, az utcán, ahol elkelne egy lényegesen szigorúbb társadalmi kontroll. Mert ezek a neveletlenek se rosszak. Csak nem kutatjuk ki belőlük a jót, s — uram bocsá’ — egy kiadós hajcibálással nem merjük őket a normális magatartásra kényszeríteni. Kényszert mondtam, s megismétlem. Pontosan a mai jók, szorgalmasak, okosak érdekében, s a jövő miatt. A szülők, akik ma gyakorta majomszeretettel mentik fel gyermeküket, bizonyára csodálkozni fognak, ha egyszer velük szemben is megnyilvánul majd a keménység és a közöny. A pátyolgatás egy határon túl nagyon is visszafelé sülhet el. N evelésünk sajnos sok olyan túl liberális vonást mutat, amely bosszantó végeredményeket szül. Néha az az ember érzése, hogy talán több beleszólást engedünk mi felnőttek a nevelésbe, mint amit a fiatalok életkora indokolttá tesz. Nem feledhetjük: a jövő nemzedék nevelése felelősség. Ne áltassuk magunkat, hogy ezt a nevelen- dőkkel megosztani nem demokratizmus. Lehet, hogy ez a felfogás a könnyebb, de biztos, hogy nem a célravezető. Ha a neveletlenek elgondolkodnak, talán ők is ráébrednek erre. Ha nem, hát legyünk mi az ébresztők. Varga Gyulával, a nyíregyházi városi pártbizottság első titkárával | Varga elvtárs 27 éve dolgozik mozgalmi területen és régen pártmunkás. Erre alapozom az első kérdést: kit tart jó pártmunkásnak? — Ösztönösen érzi az ember, hogy egyikmásik társa kitűnően végzi a dolgát. „Naprakészen” ismeri pártunk politikáját, érti abból a saját tennivalóit. Képes kiválasztani a sok megoldandó közül a legfontosabbakat. És ... feltétlenül jellemvonásának kell lennie, hogy ismerje az őt körülvevők életét, örömeit, gondjait, elképzeléseit. Tudnia kell magával ragadnia az embereket. Mindezek után még arra is legyen ideje, energiája, hogy visszatérjen a döntésekre. A valóságban ezek persze nem különülnek így el egymástól ... Régi követelmény: a pártmunkát mozgalmi és nem hivatali eszközökkel, módszerekkel kell végezni. Mit ért ez alatt? — Nem csupán azt, hogy a párt- és mozgalmi rendezvényeket munkaidőn túl kell tartani. Hozzátartozik ez is, de a legfontosabb, hogy a párt feladatait mozgalmi, politikai eszközökkel valósítja meg. Meggyőz, érvel és úgy teremti meg a párttagok, pár- tonkívüliek egyetértését. Ez az együttműködés alapja. Ahhoz, hogy megosszuk a feladatokat másokkal, sok-sok embert kell munkánkba bevonni. A párt politikájával való azonosulást, egyetértést így lehet megteremteni. A legalapvetőbb kérdésekben ez adott, de a mikéntben, a kisebb kérdésekben lehet és van is egyet nem értés. Röviden: meg kell nyernünk az embereket és ehhez elengedhetetlen az a bizonyos mozgalmi jelleg. A Elmondhatjuk, hogy ezt Nyíregyházán sikerült megteremteni? — Summázva igennel tudnék válaszolni. De ez nem jelenti azt, hogy mindig és minden közegben sikerült meggyőznünk az embereket — amit joggal várnak el. Van olyan vélemény pártvezetőségekben is, hogy a pártszervezet minden kommunistája ugyanolyan párttag, neki tudnia kell a dolgát, minek ági tájuk. A vitától való félelem, az egyhangú döntés igénye valahol azt jelenti, hogy inkább ne beszéljünk problémákról. Pedig az egység ezen az úton kristályosodik ki. A pártmunka nem hadsereg, ahol parancs van, és végrehajtás. A pártban különböző informáltságú emberek vannak, és akinek több az információja erről, vagy arról a kérdésről, annak meg kell győznie azt, aki ennek a hiányában nem látja jól a dolgokat. Nagy szerencse, hogy polgárjogot nyert nálunk: a pártban is lehet vita, nézetkülönbség. Egy város életében igen fontos az „utca emberének”, a köznek a véleménye. Milyen a találkozás velük? — Nyíregyházi vagyok, itt születtem, nőttem fel. Azok. akikkel korábban tanultam, dolgoztam, ma is többnyire itt vannak. Ügy érzem, velük jó a kapcsolatom. Nem a Kossuth téri ácsorgásokról mérem, erre nincs időm. De ha tehetem, ott vagyok a stadionban a meccsen, meg a piacon szabad szombatokon. Igaz, ma már kevesebben szólítanak „Csigának”, de a baráti viszony sokakkal megmaradt. Nyilván van, aki erről mást mondana. A munkám kapcsán sokaknak — akik bizalommal jönnek segítségért — vagyok kénytelen nemet mondani. Amire esetleg azt mondhatják, megjátszom magam. Engem ez nemigen zavar. Vannak elvek, amelyeken az ismeretség, netán a barátság sem változtat. Másrészt úgy vélem, egy határozott nem többet ér, mint egy olyan igen, amit nem lehet beváltani. Sokan fordulnak hozzám lakásért. És a lakás kevés. Minek hi- tégessek valakit? Én egy másfél szobásban lakom, azonfelül nem rendelkezem lakással. Persze, aki rossz viszonyok között lakik, attól nem várhatom el, hogy megértsen. A Maradjunk a kapcsolatnál. Milyen gyak- w ran fordul meg a termelőüzemekben? — Nehéz kérdés. Nyíregyházán 86 termelőegység van, kisebbek, nagyobbak. Vannak olyanok — a legfontosabbak, a meghatározók — ahol sűrűn. Gyakrabban ott. ahol sok a gond. Van ahová csak félévenként jutok el. Tagkönyvkiosztó taggyűlésen 14 munkahelyen voltam. Sajnos jóval kevesebb az üzemekkel a kapcsolatom, mint amennyit szeretnék, vagy amennyi kívánatos lenne. a rendelkezésre álló eszközöket. Ezen túl kértük a népfront körzeti szerveit, a műszakiakat, az egészségügyieket, hogy kisebb csoportokban vitassák meg a tervet. Amikor a tanács elé került az anyag, már sokak véleménye benne volt. Jóllehet ennyire széleskörűen nem szoktunk mindent megvitatni, előterjesztéseinkben a kérdés jellegétől függően benne van a városlakók véleménye. A Hogyan tájékozódnak az életben történtekről? Kielégítőnek tartja-e a városi pártbizottsághoz érkező jelzéseket és milyen a visszajelzés, a városlakók tájékoztatása? — Sok módon jelzik rendszeresen életünk dolgait a pártszervezetek. A rendezvényekről készült emlékeztetőket, jegyzőkönyveket nálunk legalább két embernek, de a tartalomtól függően másoknak is el kell olvasni. Sok mindent le lehet szűrni a hozzánk érkező panaszos levelek tartalmából és a személyes beszélgetésekből is. Jó éve alakult ki a visszajelzés mai rendszere. Írásban közöljük, hogy a jelzést elküldtük az érintetteknek. Utána újra közöljük, a 'jelzés igaznak bizonyult, intézkedés történt. Vagy: igaz ugyan a jelzés, de ezért, meg ezért nem lehet intézkedni. Vagv; a jelzés nem valps. Van, amikor értekezleten, szóban válaszolunk. A rendszer tehát kialakult, de sajnos nem tökéletes. Egy-egy elküldött jelzésre bizony formális választ kapunk, vagy velünk közlik ugyan, hogy intézkedtek, de az elmaradt. Az emberek felvetnek nagyon ésszerű, logikus javaslatokat. Igazuk van, de a nagyobb igazság kedvéért néhány kisebb igaz- ség mégis kielégítetlen marad. Ezt sem sikerül mindig elfogadtatni. Visszatérve a kérdés második részére: nem lehetünk elégedettek az emberek tájékoztatásával. Ezért is van, hogy ha tartunk egy várospolitikai fórumot, rengetegen vannak ott és városi ügyekben sok levelet kap a Kelet-Magyarország is. Ez mutatja, Nyíregyháza lakóiban nemcsak a városszeretet van meg, de egy nagyfokú kielégítetlen érdeklődés is. ^ Hogyan készül egy-egy értekezletre? — Ahol a véleményem fontos lehet, oda sok információt gyűjtök. Igyekszem utána nézni az érvényben levő határozatoknak, a korábbi saját anyagainknak. Munkatársaim segítségét is kérem, akik a területükhöz jobban értenek, mint én. Az előbbi válaszból érzem, hogy bízik a munkatársaiban. Milyen az önnel dolgozók önállósága? — A városi pártbizottság és vb-tagjai zömmel jó felkészültségű emberek. Olyan véleményekkel jönnek, amelyekre nagyon érdemes odafigyelni. Ha ez egy-egy előterjesztésünk kapcsán nem így van, akkor el kell gondolkoznunk: nem mi vagyunk-e a hibásak? A közvetlen munkatársaimról elmondhatom, hogy ha holnap a székem megüresedik, senki feje nem fájhat, kit állítson a helyembe. Az apparátusunk munkatársai is érzik a szerepük fontosságát, nagy az önállóságuk. Nagyon ritkán foglalok anélkül állást, hogy velük előzetesen ne beszélgetnék a témáról. Manapság különösen sok múlik azon, hogy egy-egy fontos beosztásban milyen emberek ülnek. Mennyire lehet az ember káderkérdésekben objektív? — Nem az a lényeg, mennyire lehet az ember objektív. Objektívnek kell lennie! Mert az itt hozott rossz döntés következményeinek felszámolása nagyon nehéz. Azt, hogy egy ember bevált, vagy nem vált be, néhány hónap alatt megítélni nem lehet. Van eset, amikor viszont egy évet kivárni már sok. A kádermunka mégsem ördöngösség. Vannak elveink, követelményeink mint a képzettség, szakértelem, vezetői készség, a politikával való azonosulás, az emberekkel való bánni tudás. Jó kapaszkodó, hogy milyen volt az illető addigi munkája, hogyan vélekednek róla az emberek. Mégis: a káderkérdésben sok a szubjektivitás csábítása. Mert ha valaki egy adott helyen, egy kisebb közösségben jól is oldott meg dolgokat, nem biztos, hogy nagyobb, bonyolultabb munkával járó beosztásra is megfelel. Aztán akad olyan, aki jól ismeri a széljárást, s nem azt mondja, ami van. hanem amit felettese hallani szeretne. Van aki sokszor forgolódik szem előtt, s így akar bizonyos pozícióba kerülni. Sok a buktató, de a veszélyt is vállalni kell. A Mielőtt valamilyen fontos várospolitikai w kérdést megvitatnak, meghallgatnak-e kívülállót? Konkrétan: benne van-e a határozataikban a vállalatok dolgozóinak véleménye? — Benne. Sok fontos várospolitikai kérdésben döntünk és majd mind előtt konzultálunk az emberekkel. A jelenlegi ötéves tervről húsz munkabizottságban vitatkoztak azon, hogyan lehet a legjobban felhasználni Ezek szerint a vezetői munkával törvényszerűen együtt jár a tévedés kockázata ... — Minden döntésben benne van a kockázat. Csak a hatalom jellegét, a nagy közösség érdekeit érintő kérdésekben nem szabad tévedni. Ebből persze nem következik, hogy a kádermunkában sűrűn mellé lehet fogni. Különösen ártalmas, ha ugyanabban a dologban kétszer tévedünk egymás után. 0 Mit tart a közéletünkről? — Azt, hogy nyílt és jó. Nagyon sok ember a saját életét, tevékenységét nem tudja másként elképzelni, mint feloldódva a közösségben. Ha a munkahelyét, lakóhelyét szidja, azt is a jobbat akarásból teszi. Vallom, sokan akkor sem hagynák abba. ha két ötösük lenne a lottón. Lehetne tucatnyi példát felhozni az ellenkezőjére is. Hogy például egy-egy közegben a javaslat olykor falra hányt borsó, vagy hogy nem mindenki teljesen önzetlen még a társadalmi munkában sem. De szerintem ez kivétel és csak arra jó, hogy a szabályt erősítse. A Milyen követelmények szabhatók a közéletben dolgozók elé? — Én a közéletben dolgozó embertől erkölcsi tisztaságot várok a köz- és a magánéletben, aktivitást és eredményességet a munkában. És valami olyasmit, hogy az ilyen ember a saját vágyait, elképzeléseit ne tévessze össze a valósággal. Tudja ellenőrizni önmagában, hogy amit ő gondol, úgy gondolja-e mindenki, hogy amit ő lát. úgy látja-e mindenki. A közéletben dolgozó embernek arra is ügyelnie kell, mit kérdez. Mert vannak, akik könnyen azt hiszik: azért mert a városi titkár valami iránt érdeklődik, azt meg kell csinálni, el kell intézni... £ És... több olyan ember kell a közéletbe, aki gyűlöli a formalizmust... — Igen. A formalizmus nagy veszélye abban van, hogy igazi cselekvést pótcselekvéssel helyettesít, s azt is lehetlenné teszi, hogy mások cselekedjenek. Nálunk is találkozni ilyenekkel. Nem ritka, hogy megismét- lünk fenti határozatokat. Nem kevés a formális pártmegbízatás. Munkaterveink, intézkedési terveink egy része általános. Sok példát mondhatnék a formalizmus jelentkezésére a tanácsi munkában is. Vagy: sokat beszélünk és régóta a munka- és üzemszervezésről. De csak most kezdjük alaposabban megnézni annak fontos elemeit. A formalizmus ellen hatni hozzáértő, bátor cselekvéssel lehet. Nem szabad attól félnünk, hogy például az alapszervezetre bízzuk annak eldöntését, egy-egy határozd végrehajtásában van-e nekik feladatuk. Lehet, hogy nincs és akkor minek kérjük számon? 0 Ennek kapcsán kérdezem, mennyire az adott terület testére szabottak a városi bizottság döntései? — Nem könnyű része ez a munkánknak. Ehhez nagyon sok időt kell kint tölteni, ennyi emberünk és időnk sincs. Meggyőződésem, előre akkor juthatunk, ha alkalmassá tesszük az alapszervezeteket arra, hogy ők maguk oldják meg jól a dolgaikat. A mi nagy feladatunk ezt segíteni. 0 Mit tart az utóbbi évek legnagyobb nyíregyházi sikerének? — Azt, hogy az emberek lépést tudnak tartani az országos fejlődéssel. Hogy a várossal együtt egy sor ember nőtt fel és vált vezetővé. Hogy az immár százezres Nyíregyháza mások megítélése szerint is emberléptékű város maradt. 0 Életének 45 évéből negyvenet itt élt. Gondolom érti miért kérdezem: lehet-e próféta valaki saját hazájában? — Ha olyanra gondol, aki nem akarja a prófétát megjátszani, akkor: lehet. De a kérdésre csak dagályos választ adhatnék... 0| Milyennek látja a város jövőjét? — Kutatóintézetekkel készíttettünk előrejelzéseket. A napokban jött meg két program. Az egyik megsaccolja, hogy 2010-ben 140 ezer lakosa lesz Nyíregyházának. Ügy vélem, a város jól fogja teljesíteni funkcióját a megyében. Meg hát ilyenkor az ember álmodozik: lesz egy sor újabb modem üzemünk, kövezettek lesznek az utcáink és minden lakásban víz lesz. A legfontosabb: lesz sokkal több korszerűen gondolkodó, nagyszerű emberünk. Addig viszont nagyon sok küzdelem vár ránk a mindennapokon. 0 Köszönöm az interjút. Kopka János KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Emberléptékű város rVasárnapi 1 INTERJÚ
