Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-18 / 42. szám
1978. február 18. KELET-MAGYARORSZAG 3 Korszerűsítik a baromfitelepet Túlfolyós önitatót és korszerű légkondicionáló berendezéseket helyeznek el a nyíregyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet baromfitelepén. Az 1975-ben elkészült baromfitelepet az idén áprilisban korszerűsítik. A 2 millió forintos beruházást a tervek szerint még ebben az évben befejezik a téesz szak- '1 emberei. A termelőszövetkezet 22 darab egyenként 5 ezer férőhelyes baromfióljának technológiai korszerűsítését saját erőből valósítják meg. F arkaséhesen érkeztem haza a kálváriái iskolából, ahol az ötödik elemit végeztem, öt kilométerre volt ez a felekezeti iskola a felvégtől, ahol laktunk. Rohantam a szekrényhez, ahol anyám a kenyeret tartotta. Szeltem, aztán gondosan visszatakartam a fehér damasztterítőbe. hogy ki ne száradjon. Anyám vízbe mártotta, s enyhén megszórta kristálycukorral. Oly édes- deden maiszoltam a vizescukros kenyeret, mintha fehér foszlós bélű kalácsot ennék. Izét soha nem felejtem el. ★ Ülök a szép. levegős, tiszta Vörösmarty téri ebédlőben. Előttem gőzölög a paradicsomleves. s mellette a tálcán a rántott szelet. Akkora mint a tenyerem. Érzem illatát. előttem gőzölög a zsír- oan sült burgonya, mellette savanyúság. Jönnek a székházbeliek. állnak sorban az ablak előtt. Tálcára rakják a porcelán edényekbe szedett NYÍREGYHÁZA UJ VÁROSRÉSZE. Nyíregyháza legfiatalabb városrésze a megyei kórházzal szemben épülő Váci-lakónegyed. Az elmúlt két évben 112 lakásba költöztek be, az idén és jövőre még egyszer ennyit fognak felépíteni az ÉPSZER dolgozói. (Cs. Cs.) Cipők farmeranyagból Naponta ötezer pár gyermek- és leánykacipő készül a Minőségi Cipőgyár nyírbátori üzemében. A modern kivitelű cipőket a hazai boltokban értékesítik. (Cs. Cs.) Gyakorta találkozik az ember munkája közben olyan közérdekű témákkal, amelyek mindenképpen nyilvánosságot érdemelnének. Ha azonban az ügyben illetékeshez fordul, akkor hamarosan kész a válasz: nem tudom, hogy ildomos lenne-e, kényes ez a téma. Vegyük például a nyíregyházi egészségügyi alapellátás helyzetét. Köztudott, hogy a körzeti rendelők minősége enyhén szólva gyenge. Nos. az ügyben illetékes, akinek szintén vannak felettesei, úgy véli: talán kellemetlen lenne ezzel foglalkozni, ez a hivatal belügye. De épp igy kényes dolog a szemétről beszélni, hiszen kevés a munkaerő, s ha megsértjük, még elmegy. Vannak, akik úgy vélik, a lejárt élelmiszerek határidejét se kellene firtatni, mert minek ezzel pánikot teremteni? De legyünk óvatosak, ha a közművelődés szakemberhelyzetét nézzük, hiszen ez is kényes terület. Először az ember csak gondolkodik a miérteken, aztán bosszankodni kezd. Vajon azok, akik saját területükön ennyire kényesek, érzékenyek, túl óvatosak akkor, ha a nyilvánosságról van szó, miért nem előzik meg mindezt olyan munkával, mely nem ad okot a szorongásra? Különben is: mi az, hogy kényes téma? Lehet-e valami tabu akkor, ha a legszélesebb közt érinti? A kényesség fogalma nem keveredik vajon a kényeskedéssel? A divatos kibúvó mögött érezni azt, hogy a szó rejt magában valami mítoszt is. Mert ha valami kényes, akkor biztosan van valami, vagy valaki, aki számára az. Nos. ez a nem látható valaki vagy valami aztán ijeszti az ijedőst, elnémíthatja a szólni kívánót. És éppen ez az erkölcstelen az egészben. Egy nem létező tekintélyt előhúzva próbálkozni azzal, hogy ki ne derüljön az. ami rossz. Mert érdekes: egyetlen csupa jót ígérő érdeklődés előtt sem hangzott még el: hagyjuk, ez kényes. Végeredményben nagy tanulság nincs. Legfeljebb annyi: azok, akik kényesek a munkára, a jó cselekvésre, akik kényesen ügyelnek arra, hogy tetteik közmegelégedést váltsanak ki, azok sosem kényesek akkor, ha a nyilvánosság elé kell állni. A megoldás itt keresendő. Kényesség a munkára — kizárja a kényeskedést az eredmények számonkérésekor. Bürget Lajos Meddig ér a takaró? Falugyűlés Szamosangyaloson „Gumicsizmát vigyél magaddal, ha Szamosan- gyalosra mégy” — figyelmeztettek nemrég ott járt ismerőseim, amikor megtudták, hogy oda készülök. Nem túloztak a jó tanáccsal. Jutott a sárból nemcsak a lábbelire, de még a falugyűlésre tartó Lukács Lajos tanácstagi csoportvezető zakójára is egy jókora darab. A mellette igyekvő Jenei Lajos nagyközségi tanácselnök csúszott meg a sötétben, s toppantott egyet véletlenül a pocsolyába, s úgy csapódott fel. Utasok a buszon Zsúfolt teremben kezdődött meg a falugyűlés. Figyelemmel hallgatták meg a nagyközségi tanács elnökének nyolc községre kiterjedő beszámolóját. Csenger, Szamos- tatárfalva, Csengersima, Sza- mosbecs, Csengerújfalu, Komlódtótfalu, Nagygéc mellett jutott hely a majdnem nyolcszáz lakosú Szamosan- gyalosnak is. Talán mégsem elég? A hozzászólás-áradat mintha azt bizonygatta volna. Sorolták az utcákat, ahol szinte lehetetlen a közlekedés: szilárd burkolatú úttestek, járdák kellenének. Gyakran elromlanák a közkutak. A hozzászólók — Mester József, Bogdán Ferencné, Pótor Miklós- né, Móré Elek, Adorján Jó- zsefné, Oláh Gizella, Boldi Jenőné — többé-kevésbé szinte valamennyien beszéltek ezekről a problémákról. Akadt persze más gond is. Hiányos a takarmánytáp-el- látás, felnőttek ülnek az iskolabuszra és a gyerekek már nem férnek, kimaradnak az órákról. Elavult, korszerűtlen az üzlethálózat... Már a beszámoló is előre bocsátotta: az igények mesz- sze túlhaladják a pénzügyi lehetőségeket. Néhány utca valóban siralmas állapotban van Szamosangyaloson is, de a takaró nem ér tovább — vallotta meg őszintén az elnök. Egy kilométer út több, mint egymillió forint, s a községben évente még százezer forint fejlesztési alap sem képződik. Az új óvoda .elvitte a pénzt, pedig a vízellátását még meg sem oldották. Egy új kút negyed- millió forint. Tartalékolni, vagy más módon — társadalmi munkával, pénzbefizetéssel — kell megoldani. A járdaépítés már könnyebb ügy. A tanács cementet és egy szakembert ad, folyamkavicsot pedig olcsón kínál a Szamos. Ezt a lehetőséget felhasználhatnák a kátyúk feltöltéséhez is. Nemcsak várni... Jobb lenne a takarmány- táp-ellátás, ha azt azÁFÉSZ- től átvenné a termelőszövetkezet. Az iskolabuszügy végére — remélhetően — hamarosan pont kerül. Addig is a lakosságnak és a Volánnak kell megérteni: az iskolabusz elsősorban a gyerekeké. Az üzlethálózat? Mint azt a tanácstagi csoportvezető hozzászólásában is elmondta: az ÁFÉSZ tervezte az újat, de az egyesülések elvitték a pénzt, egyelőre várni kell. Többen is említették a társadalmi összefogást. Mennyi mindent meg lehetne oldani, ha igénybe vennék, megszerveznék, hogy — Kanyó Pál szerint — ne csak mindig „bütykölés” legyen az eredmény, hanem egy-egy nagyobb munka elvégzése. Al- mási Lajos, a kútkarbantartó válaszolta erre: „Sokszor még ahhoz sem kapok segítséget, hogy kiemeljük a kutat javításhoz. Megesett, hogy három napig emiatt nem volt víz. Aztán nézzék csak meg az utcákat. Valóban ráférne a rendbehozás, de sok lakó még a saját portája előtt is eltűri a pocsolyát, pedig neki is kerülgetni kell..." Orvos hetenként... Más kérdés az orvosi ellátás problémája, hiszen a heti egyszeri rendelés kevés. A tanácsnak kell intézkedni — tárgyalni a porcsalmaiakkal —, hogy a pátyodi orvos legalább még egy napot, Szamosangyaloson rendeljen. Volt, aki vízmüvet kért. s aki csak néhány közvilágítási égőt, hogy a gyerekek este bele ne essenek a vízelvezető árokba. Az előbbi — nagy anyagi hozzájárulás mellett is — csak az elkövetkező ötéves tervekben, a megyei regionális rendszerrel egyeztetve valósulhat meg. A közvilágítási égők felszerelésére hamarosan sör kerülhet. Tóth Árpád LEHETNE JOBBAN ? II betanulás A megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termek- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehel a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogy lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? — Azt szokták mondani, minden új üzemnek meg kell fizetnie a tanulópénzt, hogy belelendüljön a munkába. Nekünk kétszeresen is fizetnünk kellett. Hiszen nem régen, négy évvel ezelőtt kezdtük meg a termelést a teljesen új gyárban, ráadásul textilipari szakmunkás az indulásnál mutatóban is alig volt. De nem lehetett kifogásokat keresni, dolgozni kellett, s mellette minél magasabb fokon elsajátítani a szakmát. Mert az a néhány tucat dolgozó, aki az indulás előtt Pesten tanulta a mesterséget, hazajőve nem tudott megbirkózni minden feladattal. De ez most már a múlt, nagyjából elértük az optimális létszámot. Persze új emberek még most is jönnek, s az ő tanításuk legalább -olyan- fontos,- mint korábbiaké volt ~ — Az új dolgozók betanulási ideje hat hét. Az első héten egy tapasztalt munkás mellé beosztva tulajdonképpen csak figyeli az egyes munkafolyamatokat, mozdulatokat. Ekkor a géphez még nem nyúlhat. Aztán fokozatosan elsajátítják az alapokat, s egyszerűbb műveletek elvégzéséi már rájuk lehet bízni. A harmadik hét elején egy másik szakmunkás mellé kerülnek, s mire a hatodik hét végére érnek, már a harmadik jól képzett szakmunkás mellett dolgoznak. Azért van szükség ezekre a változtatásokra, hogy ne váljon egyoldalúvá a tanuló, hogy minél több munkafogást, munkamódszert lásson és sajátítson el. — De most jön a bökkenő: ugyanis a betanító szakmunkások a legtöbb KÁSA JÓZSEF esetben túlterhelné válnak így. Ugyanis teljesítménybérben dolgoznak. így ösz- sze kell hangolniuk betanító tevékenységüket a saját termelőmunkájukkal, hiszen. ha nem ezt tennék, alig keresnének valamit. Ez azonban nehezen megy. hiszen mindkettő külön-kü- iön is teljes embert kíván. Igaz, szakmunkásaink a betanításért megkapják a fizetésük 5 százalékát pluszban. s ezen felül, ha a tanítványuk sikeres vizsgát tesz. még 300 forintot. — Azonban még így sem oldottuk meg teljes mértékben gondjainkat. Pedig a szocialista brigádok, a KISZ-alapszervezetek is sokat segítenek. Nehezíti a helyzetünket az is, hogy az új munkásainknak több mint a fele soha nem dolgozott még ipari üzemben. — A legideálisabb az lenne, ha két-három gépen csak az- új dolgozók tanulnának, sajnos, erre nincs lehetőségünk. Minden gépünknek termelni kell, hiszen csak így tudjuk teljesíteni éves tervünket. A betanító szakmunkások kiválasztásán szintén változtatni kellene, mégpedig úgy. hogy egy-két tapasztalt emberünk csak a betanítással foglalkozna. Igaz, ők egy időre kiesnének ugyan a termelésből, de végső soron mégiscsak a gyáregység járna jobban. Az új dolgozók alaposabban elsajátítanák a szakma fogásait, s ez bőségesen kamatozna a későbbi munka során. Elmondta: Kása József, a Magyar Posztógyár nagykállói gyárának művezetője. Lejegyezte: Balogh Géza levest, a másodikat, savanyút. Tányérban kristálycukrot készítettek ki. Ki-ki ízlése szerint még tovább cukrozhatja a paradicsomlevest, ha kívánja. Ha vataki kéri. keCukros kenyér vesebbet adnak levesből, köretből. Lassan vége az ebédnek. Visszaviszem a tálcát, tányérokat, evőeszközöket. A mosogatóablaknál egymás mellett sorakoznak a kiürült tányérok. Némelyikhez hozzá sem nyúltak. Ott lapul a tányéron érintetlenül vagy csaknem érintetlenül a rántott szelet, a sült burgonya. Sokan a paradicsomlevesbe jóformán bele sem ütötték a kanalat. Vagy csak éppen megkóstolták. Nem értem. Nem ízlett? Édes volt? Savanyú? Esetleg csak azért, mert paradicsomleves volt? Nem kötelező, hogy valaki megegye a friss rántott szeletet. Ha nem kéri, szóljon! Furcsa viszont, hogy késsél megpiszkálja a prézlit rajta — lássák, hogy hozzányúlt! — aztán otthagyja. Tavaly a KEMÉV-nél étkezésre 5 millió 930 ezer forintot költöttek. Ebből a vállalati hozzájárulás 3 millió 27R ezer forint volt. A z idén sem lesz kevesebb ez a summa. Sok sertést kell ezért feldolgozni, hajnaltól délig naponta a konyha gőzében talpon lenni konyhalányoknak, szakácsoknak. Fejet törni, mikor, mit tálaljanak, hogy mindenki elégedett legyen. (Ez talán soha nem érhető el.) Egy ebéd 13,30. A vállalat egv ebédhez 7,30 forinttal járul hozzá. Egész esztendőbei minden ebédhez... Farkas Kálin.u . kedők
