Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-18 / 42. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. február 18. SZEMEK Hallottak már a szelektív ■szemről? Nos az egy olyan érzékszerv, amely csak azt látja, amit akar. Ez a fajta szem igencsak elterjedt manapság. Viselői az élelmiszerboltok előtt találhatók, kora reggeltől estig. Az üzlet előtt isznak: ez a különös ismertetőjelük. Hogy miért van ilyen különös látásuk? Valószínűleg az egész csak az én feltételezésem. Az ugyanis biztos, hogy olvasási készségük kicsi. Kizárólag az üvegek címkéjére korlátozódik. Az öles betűkkel írott táblát, amely a bolt előtti italozást tiltja, nem képesek kibetűzni. Miután a boltos nem hatóság, hatóság pedig ott nincs, így ez a különleges betűismeret büntetlen marad. De folytatom a sort. Aki a bolt előtt megitta a magáét, esetleg a másét, az az üveget visszaviszi a pulthoz. Ott visszaváltja. A boltos, aki a pénzt meg tudja számolni, olvasási képességét illetően szintén gyengén vizsgázik. Az üvegvisszaváltást szabályozó hirdetmény alján ugyanis ott a szöveg: csak tiszta, mosott, ép üveget váltanak be. Ha az eladó nem veszi vissza a palackot, akkor félő, hogy a tisztelt vevő ösz- szetöri az üveget, esetleg az eladót. Ami pedig szintén nem kívánatos. így aztán érthető, hogy a boltos is csak annyit olvas le a tábláról, amennyit föltétlenül biztonságosnak tart. A dolgok tanulságaként csupán annyit: minden szeszárusítási rendelet annyit ér, amennyit megtartanak belőle. Arra azonban senki nem gondolt, hogy a tiltó rendelkezéssel egy időben olvasási tanfolyamot is indítani kellene. Bár megtörténhet, hogy a legérintet- tebbek csak fátyolos szemmel pislognának a betűkre. Mit fátyolos? Öveges szemmel! (bürget) 2850 Ikarus csuklós buszhoz készítenek harmonikákat az idén 100 millió forint értékben a nyíregyházi Taurus gumigyárban. Balogh István és Borbás József állítja össze a csuklós elemeket. (G. B. felv.) Felvételi nélkül is Tizenhárom év alatt több száz munka mellett tanuló — többségében mezőgazdasági dolgozó — végzett a Mátészalkai Baross László Mező- gazdasági Szakközépiskola levelező tagozatán. 1954 óta folyamatos az iskolában a levelezőképzés. Kihelyezett osztály létesítése esetén megoldják a szakmai és közismereti tárgyak oktatását. Az idei tanévben Máriapócson a helyi Rákóczi Tsz indított saját költségén kihelyezett növénytermesztő-állattenyésztő osztályt a Baross László szakközépiskola részvételével. Az iskola szakosodását jelzi a név is, az intézmény neve: Baross László Növénytermesztési és Állattenyésztési Szakközépiskola. Levelező tagozatára az új tanévre már megkezdődtek a Levelezőképzés a mátészalkai növénytermesztési és állattenyésztési szakközépiskolában jelentkezések. Június 80-ig jelentkezhetnek azok a felnőtt dolgozók, akik munka mellett kívánják megszerezni a szakmunkás-bizonyítványt és az érettségit. Felvételi vizsga nélkül veszik fel azokat, akik augusztus 31-ig betöltik a 17. életévüket. eredményesen elvégezték az általános iskola nyolc osztályát. munkaviszonyban állnak vagy szövetkezeti tagok, hároméves mezőgazdasági gyakorlatot igazolnak, vagy szakmunkás-bizonyítványuk van. Továbbá igazolni szükséges a továbbtanulásra való egészségügyi alkalmasságot is. REFLEX K etségbeesetten hangzik el a miért. Akit a felelet illetne, összetörve fekszik a kórházi ágyon. A gépkocsivezető pedig ki tudja hányadszor ismétli: „Ott állt a járda szélén, semmi jelét nem adta, hogy át akar menni. Már majdnem odaértem, amikor elém lépett. Hiába fékeztem. . . Ilyen idős ember létére. .. hát miért nem vigyáz magára?” Miért? Miért növekszik évről évre az idős emberek köz- lekedésibaleset-mutatója? Miért látunk, szinte mindennap bottal tilosba bicegő bácsit, járműre felugrá- ió reszkető kezű nénit? Súlyos és nem újkeletű gond ez, amely sokakat érint. Szervezeteket a közlekedésbiztonsági tanácstól a Vöröskeresztig. Mindenkit, aki csak egy kicsit is törődik az öregekkel. A feladat nehéz. Hiszen az idős ember érzékeny: sokszor még a jószándékú figyelmeztetést is zokon veszi Gyakran tapasztalható az is, hogy az idős ember, szinte környezete „stresszelésére” bonyolódik szabálytalanságba. A járművek zsúfoltak, mindenki tolong, rohan, lépést kell hát tartani, igyekezni kell. És lehetőleg nem meghallani a durva megjegyzéseket: „Minek száll az ilyen járműre!” „Na induljon már Papa, lejár a munkaidőm!” S a fiatalabbak ritkán figyelnek a mellettük közlekedő idősebbekre. Nem értik meg őket. Pedig egyszerű. Nagyapáink- anyáink fiatalkorában még eseményszámba ment a gépkocsi. Üjra kellett tanulniuk élni, közlekedni — sokuknak már deresedő fejjel — ebben a modern, „gépvilágban”. S ez a tanulás nem volt zökkenő- mentes: sokan ma is haragszanak a robogó, tülkölő „szörnyetegekre”, „akik” megzavarják nyugalmukat, békés közlekedésüket. S felébred bennük a dac. „Majd és megmutatom, hogy átmegyek!”, „Fékezzen az autó...” S a következmény? Fékcsigorgás, sikoly — növekvő halálstatisztika. Mi hát a teendő? Elsősorban az, hogy ráébresz- szük a fiatalokat, középko- rúakat, vegyék tudomásul: az idős ember másként közlekedik. Lassúbbak a reflexei, már nem lát jól, legvenek türelmesebbek. Q /. időseket pedig — még most sem késő! tanítsuk meg jól közlekedni. Persze nem félévenkénti unalmas KRESZ-előadások tartásával, rosszul szerkesztett ismeretterjesztő filmek vetítésével. Számtalan útja, módja van a tanításnak a játékos vetélkedőktől a filmvetítésekkel, vitával fűszerezett klubbestekig. Meg kell értetni velük, hogy elsősorban saját maguknak kell a legtöbbet tenni — önmagukért. A közlekedési szabályok, rendelkezések nem ellenük születnek, tanulják meg és tartsák be őket. Addig is, segítsük az idős embereket. Mi mindannyian, akik a közlekedésben részt veszünk. Ne feledjük, ha előjogok nem is illetik meg őket, türelem, és megértés mindenképpen! N. Sz. SEGÍT a brigád TÁTRA, POTSDAM, VERHOVINA l J TIPUSU „ADIDAS" TÁSKÁK gyártását kezdték cl a Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezetben. Az első ötszáz darab velúr alapanyagú terméket ezen a héten szállítják Franciaországba, ahol minőségi vizsgálatoknak vetik majd alá. E vizsgálatok eredményei határozzák meg a sorozatgyártás lehetőségeit, (mv) Küzdelem az életért — Mi törten! egesz nap? Ha édesanyja hazaérkezik, elsőként erről számot be Istvánka. A játszótéren szaladgáló gyerekeket csak nézheti, iskolába járni sem úgy szokott. mint a többiek, általában magánúton sajátítja el a tananyagot. Ha valami eszébe jut. hogy megcsinálja, a helvhez kötöttség akadályozza ebben. Pták Istvánnal nagyon igazságtalan az élet; ötéves kora óta egy súlyos baleset után a bal lába megbénult. gyakran műtik budapesti és de^-eceni klinikákon. Szülei dolgoznak, naphosz- szat egyedül van a lakásban. Egyedül és a hasonló korú gyerekektől távol él. Ezért esett neki olyan jól. amikor nemrégiben édesapja munkahelyének. az OTP nyíregyházi igazgatóságának Uj Otthonért Szocialista Brigádja egy este kopogtatott lakásuk ajtaján. — Jólesett a figyelmességük — meséli a 12 éves kisfiú. — Tudták, hogy beteg vagyok, érdeklődtek, javul-e a lábam. Amikor elbúcsúztak, egy borítékot hagytak itt nekem, ismeretlen emberek. Később láttuk, pénz van benne. Ebből vesszük meg a Budapesten készített járógépet, de előbb már egy diavetítőre is költöttünk belőle. A betanított munkás édesapa és a vasalónő édesanya nem kárhoztatja a véletlent a gyermekbalesetért. Hét évvel ezelőtt az egyik kanyarnál az autóbuszban odatört a kisfiú lába a fordulónál. Életre szóló sérülés, béna végtag az „eredmény”. Egy másik súlyos betegség — a véralvadás hiánya — társult az előbbihez. Tragédia, melyet a hétköznapok állandó apróbb-nagyobb csatáival, klinikai műtétekkel, munkahelyi elkérezkedéssel, időt rabló másodállással, éjszakai ápolással, sok-sok kiadással lehet elviselhetővé tenni. Az élénk, érdeklődő gyerek a műszaki, távirányítású játékok megszállottja. Tudományos-fantasztikus regényeket olvas. A tananyagot osztálytársai magyarázzák el neki; jeles bizonyítványt állíthatott ki osztályfőnöke Pták Istvánnak. A súlyosan mozgássérült kisfiú az orvos- tudományi egyetem elvégzését tervezi. Gyermekeket akar gyógyítani. T. K. Juta lom út diákoknak Negyvennégy középfokú iskola — gimnáziumok, szak- középiskolák, szakmunkás- képzők — tanulói utazhatnak több napos jutalomútra a tavaszi szünetben a megyénkből. Az immár hagyománnyá vált jutalomutazásokra február első napjaiban az iskolákban kiválasztották az arra érdemes diákokat: összesen 161 jól tanuló, kiemelkedő közösségi munkát végző diákot akiknek a szülei fizikai dolgozók. Két csoport a Tátrába utazik, egy csoport a kárpátontúli Verho- vinára, egy pedig az NDK- beli Potsdamba. Az iskolákban a pedagógusok a KISZ- szervezetekkel egyetértésben jelölték ki az utazókat, akik csekély összegért részt vehetnek a külföldi kiruccanáson. Az útlevélköltségen és zsebpénzen fölül 265 forintot kell téríteniük a diákoknak —ez utóbbi költséget azonban (mint ez az elmúlt években történt) az iskolák saját diákjaiknak tovább csökkentik. Az utazás költségeinek tetemes részét a megyei tanács fedezi!
